Az 1921-ben alakult egyesület történetében a kosárlabdázás a II. világháborútól jegyezhetõ. Az elsõ idõkben férfi csapat is mûködött, de a minõségi versenysportot egyre inkább a hölgyek képviselték. Az 1958-ban NB. I-be felkerült csapat a lelkes, de teljesen amatõr játékosokkal csak egy idényben tudott a legmagasabb szinten helytállni. A 60-as, 70-es években hol jobban, hol kevésbé jobban, de stabil szakosztályként szerepeltek. A GySEV törõdése vasutas munkahelyekben, utazások szervezése, hálókocsi biztosítása terén mutatkozott, és nagyban befolyásolta a sikeres, eredményes idõszakot. Sajnos a folytonosságot, a fiatalítást nem sikerült megoldani, a csapat a hetvenes évek közepén többnyire a tabella alján tanyázott. A központi sugallatra egyesített "közlekedési" egyesület megszervezése kis híján megadta a kegyelemdöfést az SVSE sportéletének. Az SKMSE korszakot mintegy 4-5 év alatt sikerült kiheverni, s a tartós felemelkedés 1982-tõl, Edlinger János ügyvezetõ-elnökségétõl számítható. A történet akár sporttörténeti témának is felfogható: Hogyan válik egy vidéki, teljesen amatõr kis csapat 10 év megfeszített munkája révén stabilan eredményes, profi csapattá? Az 1982-88 közötti évek a tervszerû, tudatos szakosztályi építkezésben az alapok lerakását, majd megerõsítését jellemzik, s itt mindenképpen neveket kell említeni, akik a sokszor ellenséges közegtõl, visszautasítástól el nem rettenve újra és újra megpróbálták elképzeléseiket keresztülvinni: Rákóczi József, Mérei Mária, Hrabovszky László, Bognár Antal, Balázs József, Bartha Péter, Bokor Károly és Szabadvári János. A teljesség igénye nélkül az induló játékosállomány: Vitéz Éva, Bálint Edit, Magosi Zsuzsa, Szíjártó Zsuzsa, Szabó Mária, majd Tóth Klári, Tóth Ági, Véghelyi Gabriella, Horváth Eszti, Brand Andi. Az alábbiak közül akkor fontos történések ma minden bizonnyal mulatságosak:
- több játékosnál sikerült elérni, hogy a három mûszakos munka helyett kettõ, vagy egymûszakos (éjszakai) beosztása legyen,
- az öt "öreg" néni fondorlattal kalóriapénzt kap, így már nem saját zsebre sportolnak,
- a felnõtt csapat bõr Tisza-cipõt kap, majd egy év múlva martfûi Adidas-t,
- leigazoljuk a Veszprémtõl Tóth Klárit, az elsõ profi játékost, mert nem dolgozik, csak fiatalokat edz és kosárlabdázik,
- Vitéz Évát eladjuk az Ikarusnak 7.000 Ft-ért,
- sporthatósági engedéllyel évente egyszer ausztriai tornán vehetünk részt, sõt néha kétszer is.
Közben a csapat folyamatosan erõsödik, majd 1985. augusztusában Zagorska jelenlétével ászt húz. A 112-szeres lengyel válogatott irányító mentalitásával, játéktudásával hozza azt a pluszt, ami az NB. I-es élcsapatot bajnokká teszi. A csapat ugyanis évek óta az Alba Régiával, Postával, Saváriával, Nagykanizsával együtt az elsõ öt hely között liftezett. Az MNK-ban elért NB. I-es csapatok elleni gyõzelmek (TF, KSI, Alba Regia) már jelezték, hogy több van a csapatban, s az álom 1986-ban valóra válik. A minõségi ugrás a játékosállományban, de a szakosztály felépítésében is jelentõs változásokat igényel. A Bajáról igazolt Kovács Andi, Kmetovics Timi, Szombathelyrõl Pósfai Kati, a BEAC-os Dévai Mária, majd a sokszoros válogatott Dalnoki Ildi már valódi NB. I-es szintet ígér, de egyben az eddigi felállásban domináló helybéli játékosok kiszorulását is. A szakmai stáb az alaposan megnövekedett feladatokat, utazást, szervezést egyre kevésbé tudja ellátni, Mérei Mária után a többi mellékállású edzõ Bertha Péter, Bognár Antal, Balázs József, majd az 1986/87-es idény végén a vezetõedzõ, Rákóczi József is feladja. Az új edzõ Novák Gábor, aki fõállású vezetõedzõként az utánpótlást is felügyeli. Az NB. I-es lét elsõ két évében az eredmények biztos bennmaradást hoznak (15. ill. 16. hely). Az akkori versenykiírás szerint az NB. I. B. csoport elsõ négy helyezettje az A csoportba kerülésért, a többi csapat a kiesés elkerüléséért, majd a 15-17. helyért játszik. A bent maradást a csapat 87-ben az OSE ellen (105-69 és 82-62) 2-0 arányban biztosította. Mindezek ellenére ezzel búcsúzott a legmagasabb osztálytól. A MNK-ban 1987-ben a csapat a Kandó, Ikarus, TFSE legyõzésével a legjobb 8-ig jutott, s a BEAC ellen esett ki. Az eredményesség a csapat körülményeit, image-ét jelentõsen javítja. Az SVSE csarnokot felváltja a színvonalas Egyetemi Csarnok, nemegyszer 6-800 nézõ elõtt játszik a csapat. A felkészülést edzõtábor, gyúrás, uszoda, konditerem segíti, az eredmény lemérhetõ az egyre rangosabb tornákon való szereplésben. A világ kitágul a csapat elõtt. Az osztrák és szlovák kiscsapatok elleni erõfelmérést bukaresti, bulgáriai, belga, svéd csapatok elleni oda-vissza találkozók egészítik ki. A SÜH ill. November 7. kupára mind jobbnevû csapatokat fogadunk. A szakosztály költségvetése a százezres nagyságrendrõl 3 millió fölé kúszik.
Mindezek ellenére egyre világosabban látszik, hogy ez a hõskor lezárul, a továbblépéshez ismét fejleszteni, váltani kell.
Néhány jellemzõ esemény ebbõl az idõszakból:
- utánpótlás-nevelésünk büszkeségeit a 190 m-es Knábel Mónikát és a 187 cm-es Brand Andit elviszi a mindenható KSL,
- Zagorska elsõ kétéves szerzõdését évente hosszabbítjuk, ára a lengyel klub felé rettenetes mennyiségû Adidas tornacipõ,
- belekeveredünk a kapitalizmus embertelen körülményeibe. A 60 db mérkõzéslabdáért eladott Tóth Klári árát a belga vevõ nem fizeti,
- soha nem tudjuk behajtani,
- jellemzõ tapasztalatokat szerzünk környezetünkrõl: Bukarestbõl a sötétben bukdácsolva fel 7. emeleti szállásunkra villanyfényben úszó városképet küldözgetünk,
- Bulgáriában a szállásunkon nincs víz,
- Svédországból a kemping szélén álló fülkébõl néha 4-5 óra is kellett, mire meghallgathattuk a hazaiak hangját,
- Belgiumban a bajnokság 2. Helyezettjével a lemenõ nap sugarainál, szabadtéren kell játszani,
- az olaszországi Muggiában a Fõ-téren, szabadtéren, este 10-kor kezdõdõ mérkõzésen a hazai csapat ellen 3 játékosunk maradt (hetet kipontoztak).
A szükséges váltás 1988-ban következett be. Az egyesület élére ügyvezetõ elnökként Bácskai Kornél került. Az egyesületi és társvállalati vezetés egyértelmû célként az A csoportba kerülést jelölte meg, s ehhez a feltételekben is ugrásszerû fejlesztést teljesített. A csapatba a Zagorska, Bencze, Kovács, Kmetovics, Pósfai, Brand, Dévai mag mellé a sokszoros válogatott Winter és Sinka, majd Hatvani Dóra és Zsolnai is Sopronba kerül. A csapat nagyon jó, a B. csoport bajnokságát biztosan nyeri: I. SVSE 18 17-1 1560-1206 35 pont. A rájátszásban a csapat az elérhetõ második legjobb helyen végez. (NB. I. A csop. 8. hely). Mint a legjobb, de FIBA versenyen nem induló csapat a nemzetközi Duna kupában köteles indulni, s ha már indul, meg is nyeri. Hivatalos végeredmény: I. SVSE 10 9 1 829-634 19 pont, a ZTS Kosice, Szarvas, Grazer AK, DBB Wien, Slovan Bratislava elõtt végezve.
MNK szereplés. - a legjobb 16 között 104-71 arányú gyõzelem idegenben az OSC ellen, a 8-ba kerülésért hatalmas közönség elõtt nagyon jó játék és 78-80 (43-39) vereség.
1989/1990
Az elsõ A csoportos idényét kezdõ SVSE elõrehozott bajnoki nyitányon veri a bajnokot. SVSE - MTK 91-90 !!! A bajnokság az akkori kiírás szerint 3 szakaszból áll: I. oda-vissza meccs csapat ellen, 18 mérkõzés, II. 1-6. helyezett oda-vissza, egymás ellen, 10 mérkõzés, III. play-off: 1-4 vagy 5-8, majd helyosztó. 3. SVSE 18 11 7 1372-1381 29 p. Sajnos a középszakaszban a kimondottan erõsebb ellenfelek ellen még gyõzni sem sikerül. Összesített eredmény: 6. SVSE 28 11 17 2054-1971 39 p. A play-off elsõ körében a PVSK ellen 2-1-es gyõzelmi arány után helyosztó s Szarvas ellen. A Szarvas 2-1-re gyõz, ezzel legjobb vidékiként 5., csapatunk 6. helyezett. A Magyar Kupában ismét Szarvas, de már 84-81 arányú gyõzelem a legjobb 8 közé jutásért. A legjobb 8 között az akkori BSE túl nagy falat 53-90, majd 48-90 arányban kettõs vereség. Az utánpótlásban az elsõ halovány eredmények jeleként ifjúsági és serdülõ csapatunk is döntõs. 1990. május 7-16. Megérkezik az elsõ nagycsapathoz illõ nemzetközi tornameghívás (BEAC helyett) Messinában, majd Palermoban. A csapat: Sinka, Zagorska, Kovács A., Bencze, Zsolnai, Pósfai, Kranjecz, Winter, Dezsó, Brand, Kmetovics, Dévai és Kancsár. Az olasz bajnokság középcsapatai ellen gyõzelem, kisarányú vereség a BEK gyõztes Enimont Priolótól. Már szerepel a Szporiból igazolt Kancsár, ugyanis csapata a 17. fordulóban megszûnt.
1990/1991
Jelentõsebb változások a csapatban: távozik Zagorska, Pósfai, Kmetovics, Dévai, Kranjecz. Jön Kárpáti Csilla, Kancsár, Török Zsuzsa, Radnóty Krisztina. Az SVSE-vel már számolnak, ezért gyengébb szereplés az alapszakaszban, de jobb a középkörben. Pl.: SVSE-BEAC 86-81 (43-43) a Bubuval felálló ellenfél ellen, vagy a rekordgyõzelem SVSE-Szeged 128-67 (67-29) a volt soproni Knábel és a leendõ soproni Mészáros Koni ellen. Az eredmények: I. szakasz 5. SVSE 18 10-8 1339-1227 28 p.; II. szakasz 5. SVSE 28 13-15 2011-2004 41 p. A csapat közel állt a négybe jutáshoz, a középkörben a bejutó MTK-val azonosan 3 gyõzelem, 7 vereség. A play-off-ban a hagyományokhoz híven ismét a Szarvas az ellenfél és 2-0 az eredmény. Az 5. helyért a következõ ellenfél a BSE, és 1-2 úgy, hogy itthon a 2 vereség, idegenben pedig hosszabbítás után gyõzelem, tehát ismét 6. hely. A Magyar Kupában a legjobb 16 között KSC-SVSE 63-88, majd a legjobb 8 között a Szarvassal szemben kivívott 63-73 ill. 72-58. Ezután ismét mérföldkõ a csapat életében. 1991. Február 15-16-án megrendezzük a (pályázat útján elnyert jog alapján) a Magyar Kupa döntõjét. Ugyanakkor a szakosztály felveszi az SVSE-Raabersped nevet. A teltház elõtt rendezett elõdöntõben 91-83 (43-42) arányban vertük a PVSK-t. A BEAC elleni döntõn a csodálatos közönség kis híján gyõzelembe hajszolta a csapatot, de Balogh Bubu klasszisa a sajtó ellenszenve mellett elég volt a vereséghez. BEAC-SVSE 78-74. A tulajdonképpen sikeres szereplés mellett a csapaton belüli összhang megbomlása érezhetõvé vált, ezért néhány játékos mellett a négy éve edzõsködõ Novák Gábor szerzõdésének meghosszabbítására nem került sor.
1991/1992
A Novák Gábor helyébe lépõ Magyar András siralmas helyzetben lévõ csapatot örököl. Kovács Andi szülni készül, Sinka a Postába igazol, Kárpáti nem kíván a csapatunkban játszani, ezért 4 felnõtt és 4 ifjúsági játékossal kezdjük az idényt. Az évközi igazolások Krischukaite, Orbán Móni, majd a 7. Fordulóban Thomas leigazolása helyreállítja a csapat létszámát, de a csapat csak az idény végére alakul ki. A 22 éves fekete bõrû Di Thomas igazolása történelem - az elsõ amerikai kosaras Sopronban, de a nõi mezõnyben az országban is csak a Tungsramos Bolton R. elõzi meg. Az eredmények: I. szakasz 9. SVSE 18 5-13 1390-1596 23 p.; A II. szakaszban a 9-20. Helyekért játszhat a csapat a megváltozott kiírás értelmében. SVSE-Alba Regia Ep 2-0. A második körben a 9-12. helyért SVSE-OSC 3-1. Különösen emlékezetes a második, budapesti mérkõzés, ahol az OSC 91-91, majd 104-104, tehát kétszeri hosszabbítás után 120-113-ra gyõzött. A harmadik körben SVSE-KSC 2-1, tehát 9. hely. A Magyar Kupában a DKSK ellenében 87-78-as gyõzelem után 80-98-as vereség és kiesés a nyolcad-döntõben.
1992/1993
Ismét jelentõs változások történnek a csapatnál. Zsolnai, Krischukaite, Galambos, Kalmár távozik, Balogh Bubu, Csávás és Pásztói érkezik. A Racing Paris volt játékosát a sok kérõ közül csapatunknak sikerül leigazolni - s ez az év igazolásának bizonyul. A BEAC csapatával ezután két évig peres viszonyban állt játékos, de az SVSE is, ugyanis a BEAC minden formában igyekezett megalapozatlan átigazolási követelését elismertetni. A bíróság a legfelsõ fórumon is egyesületünknek adott igazat. A csapat már a kezdetektõl rendkívül jó sajtóval rendelkezik, a bajnoki cím esélyesének tekintik
Az eredmények igazolják a várakozást, ugyanis az alapszakasz során a csapat csak a DKSK-tól 99-95-re, a PVSK-tól 93-89-re, s a Kecskeméttõl kap ki, riválisainál egyébként is jobb alapkör után. I. SVSE 22 19 3 1970-1638 41 p. Az utóbbi két évben megszûnt a legjobbak ú.n. középköre, ami kevesebb szoros egymás elleni mérkõzés nélkül könnyebbé teszi a play-off-ot. SVSE-BEAC 2-0; SVSE-BSE 3-1; SVSE-MTK 3-0, hatalmas fölénnyel nyeri sorozatos teltházas mérkõzéseken a hazai csapat a bajnokságot. A döntõre a szakosztály az SVSE-GySEV nevet veszi fel. 1993. március 27-én a diadalittas tömeg elõtt megszületik Sopron város elsõ csapatbajnoki aranyérme. Akik kiharcolták: Balogh Judit, Csávás Andrea, Pásztói Krisztina. Thomas Darene, Galavics Edina, Horváth Mónika, Kovács Andrea, Orbán Mónika, Ördög Eszter, Stecina Katinka, Winter Ilona. S a stáb névsora: Magyar András, Bácskai Kornél, Szabadvári János, Meszlényi Róbert, Dr. Németh László. A bajnokok újonnan alapított Sopronért címet és kosárlabda aranymedált vehettek át a város vezetõitõl. A gyõzelem éjszakájának Fõ-téri ünnepérõl, a sokezres tömeg a csapat, a városi és vállalati vezetõk közös ünneplésénél a sajtótermékek többkilónyi híradásai tudósítanak napokig. Magyar Kupa Posta-SVSE 72-128. A 16 között a Tungsramtól 2-0-ás vereség.
Felsõ sor : dr. Németh László, Szabadvári János, Bácskai Kornél, Stecina Katalin, Pásztói Krisztina, Balogh Judit, Ördög Eszter, Csávás Andrea,
Magyar András, Meszlényi Róbert
Alsó sor : Horváth Mónika, Kovács Andrea, Darene Thomas,
Winter Ilona, Galavics Edina, Orbán Mónika
1993/1994
Az ünneplés múltával megoldandó feladatok tömege szakadt a szakosztályra. Balogh Bubu anyai örömök elé nézett, Kovács Andi a DKSK-hoz, Galavics Edina a Sabáriához távozott, Steczina Katinka megkezdte tanulmányait az USA-ban. Thomas-szal nem tudtunk megegyezni, de Magyar Andrással sem kötöttünk új szerzõdést. A csapat szakmai irányítását Vertetics István vette át, s új igazolásként Mészáros Kornélia Szegedrõl, Balogh Gyöngyi a Sabariatól, Halász Judit Pécsrõl került a csapathoz. A két külföldit Arsenic Vesna és Bukovac Diana személyében véltük megtalálni. A 190 cm magas, de mozgékony szerbiai játékosokat a tesztelésnél, majd az elõkészületi tornákon kiválónak találtuk, de késõbbi teljesítményük sajnos nem ezt igazolta. A csapat sorozatterhelés alatt állt, ugyanis a BEK-en kívül a Super Kupában és mellette a Magyar Bajnokságban is indult. A terveket egyik fronton sem sikerült megvalósítani. A BEK küzdelmeiben a Splittõl 77-62, majd 69-65 arányban vereséget szenvedtünk. A második éve zajló nõi Super Kupában (LBS) ugyancsak a háború sújtotta Split, továbbá a NSS Kosice, a Maribor voltak a nehezebb és két osztrák csapat a könnyebb ellenfelek. Végeredmény: 4. SVSE 10 5 5 722-675 15 p., ami azt jelentette, hogy a csapat nem került a pénzdíjas döntõbe. Sajnos, a hazai bajnokságra a csapat ez évi formáját hozta. A kiemelt csoportban az LBS-nél nem erõsebb ellenfelek megvertek bennünket. SVSE-MTK 63-79 SVSE-Tungsram 67-69, DKSK-SVSE 65-52, BEAC-SVSE 77-76. Talán igazi örömteli nagy eredmény a Pécs elleni idegenbeli 57-58! Érdekesség, hogy a teltházasnak várt Sopron-Pécs találkozó 1994. január 20-án elmaradt a Sportcentrum világításának megszûnése miatt! Az állandóan várt feltámadás elmaradt, a csapat csak az 5-8. helyekért játszhatott, amit a BEAC elleni 2-1, majd a Szarvas elleni 2-0-ás gyõzelmekkel teljesített. Az 5. hely csalódás! A Magyar Kupában a Szekszárd ellen 90-60, ill. idegenben 87-63 arányban gyõztünk, de a következõ ellenfél a Pécs a soproni 25 pontos veresége ellenére némi bírói segédlettel továbbjutott. Bukovac Dianával elégedetlen teljesítménye miatt a klub idény közben szerzõdést bontott.
1994/1995
Az új idényt hatalmas elszántsággal, továbbra is Vertetics István irányításával, dobogós célkitûzéssel kezdte a csapat. A távozott két idegenlégiós center helyett a 194 cm magas fehér amerikai Burge érkezett, míg irányító poszton a Diósgyõrbõl jól ismert Szenes Angélával erõsödött a csapat. A rangos felkészülési tornákon, különösen az Aranyszarvas Kupán mutatott játék bajnokesélyes csapatot sejtetett. A bajnoki rendszer változása csapatunkat kellemetlenül érintette. AZ SLB-ben kivívott jog alapján a Tungsrammal, Péccsel együtt nem indultunk - mert értelmetlen költségpazarlásnak ítéltük. A helyettünk indulók viszont kiemelésre kerültek, és biztos legjobb nyolcba kerülõk lettek. Ez sajnos éppen csapatunkat érintette. Szereplésünk nagyon vegyes képet mutatott. A bajnokverést (SVSE-Tungsram 71-59) a Postától elszenvedett vereség (61-66), majd a Sabaria elleni fiaskó (itthon 71-72) követte. Sajnos a menetrendszerû gyõzelmeket további váratlan vereségek követték (Kecskeméten 75-80, majd itthon SVSE-MTK 58-63). Az alapbajnokság után 5. SVSE 22 14 8 1665-1488 37 p. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a csapat összesítésben a 9. helyrõl csak mindig kedvezõtlenebb idegenbeli mérkõzésekkel mindenkit legyõzve kerülhet a legjobb 4, majd a bajnoki cím közelébe. A bravúr kis híján sikerült! A 9-12 helyen a Kecskemét ellen 3-0, a 8. számú starthelyért a BEAC ellen 2-0. A következõ páros mérkõzés már a Balogh Bubuval felálló play-off 1-8 keretében folyt. Ezen az öt mérkõzésen a csapat végre azt nyújtotta a biztos bajnokesélyes Dream Team-nek kikiáltott fõvárosi csapat ellen, amit egész évben elvárt volna a közvélemény. A hazai két-két mérkõzést mindkét csapat hozta, a döntésre a legjobb összeállításban felálló BSE otthonában került sor. A szinte végig vezetõ vendégcsapat Balogh klasszisát még ellensúlyozta de a szerencsével hadilábon állt. Bár kétszer is eldönthettük volna a mérkõzést, a kihagyott helyzetek a BSE-t juttatták 76-75-ös(!) gyõzelemhez, s a bajnoki döntõbe. A Ronchetti kupában a csapat kiemelkedõen szerepelt. A lengyel Bialystok ellen két gyõzelemmel, a román Cluj ellen ugyancsak kétszer gyõzve történetének legnagyobb sikerét érte el, bejutott a legjobb 16 csapat közé. A négyes csoportban a Zagreb, a Mirande, valamint a Tenerrife került ellenfélként. Nemzetközi meglepetést keltett a Zagreb elleni soproni mérkõzés. A gyakorlatilag a horvát válogatottal felálló csapat csak nagyobb rutinja kétszeri hosszabbítás után tudott nyerni. A másik továbbjutó a Teneriffe elleni soproni 83-71 arányú gyõzelem szép fegyvertény volt, nemzetközi mércével mérve is. A Magyar Kupában az erõltetett menet miatt szinte megváltás volt a Pécs elleni kiesés. A bajnokság helyosztóin elõször soproni, helyi rangadókra került sor. Posta-SVSE 95-73, 71-90, 57-94 1-2, majd az 5. helyért az MTK ellen két biztos gyõzelem. 5. hely ismét csalódás a jó Ronchetti szereplés ellenére.
Alsó sor: Winter Ilona, Orbán Mónika, Szenes Angéla,
Balogh Gyöngyvér, Halász Judit, Horváth Mónika
1995/1996
Az elvártnál gyengébb bajnoki szereplés következményekkel járt, s edzõi és szakmai struktúraváltásra is sor került. Szakmai irányítóként, menedzserként, vezetõedzõként Magyar András, edzõként Sterbenz Tamás mûködött a csapatnál. Jelentõsen változott a játékosállomány Burge, Halász, Szenes, Winter, Orbán, Pásztói távozott, az amerikai Wicks, Campbell, az MTK-s Körmendi, a szegedi Radnóty, s az idegenlégiós, volt pécsi Hollós Anna érkezett. A látványos, gyors kosárlabdát játszó csapat az elvárásoknak megfelelõen szerepelt, s a 11. forduló után már az egyetlen veretlen. Végül a rájátszást csak a 2. helyrõl kezdtük, és az MTK ellen az esélyeshez méltóan 3-0-val abszolválta a továbbjutást. Sajnos a DKSK elleni második körben valami megtört a csapatban, és belsõ viszályokkal terhelten a páros mérkõzést 3-1 arányban elvesztette. Az ugyancsak csalódott BSE ellen már egy Campbell nélküli játékerõben gyengült csapat lépett pályára és nem is sikerült talpraállni. SVSE-BSE 1-3, a 4. hely csalódás. A Magyar Kupában a Posta ellen kiestünk. A Ronchetti-Kupában a török Fenerbahce elleni kettõs gyõzelmet nehéz ellenfél a Vrsac követte és az eredmény két vereség.
Felsõ sor: Mészáros Kornélia, Balogh Gyöngyvér, Körmendi Gyöngyi, Hollós Anna
Középsõ sor: Edna Campbell, Radnóty Krisztina, Magyar András, Sterbenz Tamás, Darene Thomas
Alsó sor: Sue Wicks, Ördög Eszter, Horváth Mónika, Csávás Andrea
1996/1997
Az elõzõ bajnokságban elért negyedik hely ismét kudarcnak számított. Magyar András távozott a csapattól, helyére Sterbenz Tamás került vezetõedzõként. Az elsõ forduló a bajnokcsapat Pécs otthonában zajlott, de Fortuna segítsége elmaradt, így 80-78-ra gyõzött a Pécs. Ezután a GySEV a bajnokságban több, már megnyert mérkõzését elvesztette, de a Ronchetti-Kupában csoportelsõ lett és továbbjutott. Majd a 15. fordulóban a Pécs látogatott Sopronba, ahol egy fantasztikus, teltházas mérkõzésen 1 ponttal, 76-75-re legyõztük a bajnokcsapatot.(A mérkõzésen 18 tripla volt, Mészáros pl. 19/15-öt dobott.) Közben a GySEV a MK-ban bejutott a négyes döntõbe, melyet Sopronban rendeztek, ám csak harmadikak lettünk. A Ronchetti-kupában is hatalmas sikert ért el a csapat, hiszen bejutott a legjobb nyolc közé, ám itt a Parma megállította a GySEV-expresszt. A Magyar Bajnokság alapszakaszában az SVSE csapata ötödik lett. A negyeddöntõben a Pécsnek csak óvás után sikerült 2-0-val továbbjutni. Így maradt a rájátszás az 5-8. helyért, de végül csak hatodik lett a csapat, mert 2-0-ás vereséget szenvedtünk a Postától.
Szabó Ödön, Sterbenz Tamás, Daedra Charles, Radnóty Krisztina, Ördög Eszter,
Török Zita, Hollós Anna, Körmendi Gyöngyi, Karla Karch,
Szilágyi Hajnal, Horváth Mónika
1997/1998
A szezon kezdete elõtt nyilvánvalóvá vált: óriási változások történtek a GYSEV háza táján. Új név, új edzõ és új játékosok egész sora került az együtteshez.
Armaghani Saeed személyében ambíciózus vezetõedzõ, Balogh Judit személyében világklasszis bedobó, Dalia Kurtinaitiene Európa-bajnok, Szvetlana Orehova Ronchetti-Kupa gyõztes, míg Béres Tímea újdonsült magyar bajnokként érkezett Sopronba. Fábián Ildikó Kecskemétrõl, Csontos Eszter a S. Postásból, Horváth Andrea Nagykanizsáról érkezett a GYSEV SOPRON-ból GYSEV-RINGA névre átkeresztelt együtteshez. Palkovits Tamás, mint Armaghani segítõje és az utánpótlás csapat vezetõje, látott munkához. Csupán Hollós Anna, Mészáros Kornélia, Radnóty Krisztina és Török Zita maradt az elõzõ év együttesébõl.
A bajnoki rajt szenzációsra sikeredett. Az 50-60 pontos gyõzelmek között is kiemelkedett a DKSK-BORSODCHEM sztárokkal teletûzdelt csapatának megleckéztetése. 99-49! Az eredmény hihetetlennek tûnt, ám pár héttel késõbb a PVSK csapatának 73-48 arányú legyõzése már egyértelmûvé tette: az alapszakaszt utcahosszal nyeri majd az együttes.
Ám a szezon legszebb mérkõzése mégsem ez volt, hanem a csapat pécsi vendégjátéka!
5000 nézõ elõtt hosszabbítás után, a sajtó által nemes egyszerûséggel az "évtized mérkõzésének" titulált találkozón 102-99 arányú vendégsiker született.
A káprázatos hazai menetelést még szebb, talán senki által nem is remélt nemzetközi diadal kísérte. Európa 7 országának 7 alakulata volt kénytelen fejet hajtani a GYSEV elõtt, egészen a döntõig, sõt még azon túl is!!!
Az Aix-an Provance elleni finálé után ugyanis 15 év után nyert magyar csapatként európai Ronchetti Kupát a GYSEV-RINGA. A finálé különösen kedves marad számunkra, hiszen mind Sopronban, mind pedig Franciaországban gyõzni tudtak lányaink. Balogh Bubu fantasztikus egyéni teljesítménye már csak hab volt a tortán, hiszen 72(!) dobott pontjával felülmúlhatatlant alkotott, mint ahogy az a 120 soproni "kalandor" is aki pénzt, fáradtságot nem kímélve keresztül utazta Európát és olyan hangulatot teremtett, amit csak egy nappal késõbb a soproni Fõ-tér 5000 fõnyi közönsége - köztük a Franciaországból hazatért 120-akkal - múlhatott felül.
A szezont " beárnyékolta" két ezüstérem is, melyek a mai napig fájdalmas emlékek a szakosztály életében.
A Magyar-Kupában, immár másodszor, emlékezetes rendezés mellett, hazai pályán, a Pécs visszavágott a decemberi hosszabbításos vereségért és hasonlóan izgalmas körülmények között, a túlóra során a maga javára fordította és ezzel másodszor is elvitte a kupát Sopronból.
A bajnoki döntõ, hasonlóan a play-off egészéhez, inkább a botrányairól marad emlékezetes.
Talán még sehol a világon nem fordult elõ az az eset, hogy egy csapatnak az ifjúsági együttesével kell kiállnia létfontosságú mérkõzésen, programtorlódás miatt! (Az MKOSZ a Ronchetti-Kupa döntõjének hivatalos idõpontja elõtt 47 órával a Ferencváros elleni elõdöntõ lejátszására kötelezte a GYSEV-et.)
Az is a program hibája volt, hogy a Ronchetti-Kupa gyõzelem után alig 3 nappal bajnoki döntõt kellett kezdeni 48 óránkénti játékkal, egy pihent és minden tekintetben felkészültebb Pécs ellenében. A végeredmény: bajnoki ezüst, amely után Balogh Bubu hangos fogadalmat tett: JÖVÕRE VISSZAVÁGUNK...
Felsõ sor: Palkovits Tamás, Svetlana Orekhova, Fábián Ildikó, Dalia Kurtinaitiene,
Alsó sor: Horváth Andrea, Hollós Anna, Csontos Eszter,
Török Zita, Balogh Judit, Hambrik Cs. Helga
1998/1999
.... ÉS VISSZAVÁGTUNK!!! Nem voltak botrányok, nem volt manipuláció, bajnoki arany lett a vége. Az út azonban, amely odáig vezetett, talán minden korábbinál rögösebb volt.
A nyár a csapat megerõsítésével telt....volna! Történt ugyanis, hogy Török Zoltán és Saeed Armaghani keresztbe kasul beutazva Jugoszláviát, egy bizonyos Stevan Karadzic (ugye ismerõs) javaslatára szerzõdtetett egy csiszolatlan gyémántot, Daliborka Vilipic személyében. A 195 cm magas bosnyák óriást ekkor még nagyon kevesen ismerték Európában, bár a magyar válogatott megtanulhatta nevét az izraeli EB selejtezõn. Nos a nagy örömbe csupán egy kis üröm vegyült. Vilipicnek ugyanis érvényes szerzõdése volt korábbi egyesületével, a PORT MK BANJA LUKA csapatával. Az utolsó pillanatban így az Õ szerzõdése meghiúsult (igaz csak átmenetileg) ugyanakkor Dalia Kurtinaitiene még szabad volt és ki tudja miért, várt. Török Zoltán nem, így Dalia Szvetával megkezdhette történetünk újabb sikerfejezetét.
Érkezett még Bagoly Vera (BSE), Anitics Lívia (DKSK) Hollósy Hajnalka és Dénes Krisztina (FTC). Ugyanakkor távozott Török Zita, Mészáros Kornélia és Fábián Ildikó, aki anyai örömök elé nézett.
A gondok kezdõdtek rögtön a felkészülés elején. Dalia térde nem bírta a terhelést. A nyár elejei mûtétet meg kellett ismételni. Nyolc hét kiesés. Bagoly Vera autóbalesetet szenvedett, felépült, majd október elején egy ártatlan mérkõzésszituációban súlyos térdszalag-szakadást szenvedett. Pár nappal késõbb Orekhova is megsérült. Rövid keresés után megtaláltuk Bagoly helyettesét egy igazi labdazsonglõr személyében. Vesna Bajkusa érkezett és rövidesen kiderült, hogy szerzõdtetése nyerõ húzásnak bizonyult. Baloghhal olyan hátvédpárost alkottak amely a magyar bajnokságban megállíthatatlannak bizonyult.
Nem úgy a Ronchetti Kupában. A legjobb 8 között ugyanis súlyos vereséget szenvedtük Sanchezéktól a spanyolországi Kanári-szigeteken, Las Palmasban. Hiába volt a visszavágó mindent elsöprõ lendülete, a 23 pontos hátrány ledolgozása csak 18 pont erejéig sikerült. Kiestünk.
Hasonló kudarc ért bennünket a Magyar-Kupa küzdelmei alatt. Ekkora azonban egy második sérüléshullám ért utol bennünket, amely Béres részleges térdszalag-szakadásával kezdõdött. Ideiglenes pótlására egy amerikai centert szerzõdtettünk Cass Bauer személyében, akinek nem sikerült igazán beépülnie a csapatba.
A miskolci döntõ során ugyan még túljutottunk a S. Postás meglehetõsen indiszponált csapatán, ám a döntõ idegi terhelését ebben az összeállításban a Pécs bírta jobban.
Az alapszakaszt ugyanakkor egy vereséggel, meglehetõsen nagy elõnnyel, meggyõzõ fölénnyel nyertünk.
Kezdõdhetett a bajnoki rájátszás, ahol a Zala Volán csapata az elsõ körben nem tudott ellenállást kifejteni.
A DKSK annál többet. Áron Balázsné lányai összeszorított fogakkal küzdve öt nehéz és nagyon értékes mérkõzésre kényszerítették Bubuékat. Ez az öt mérkõzés összekovácsolta az addig ezer sebbõl vérzõ együttest.
A másik oldalon egy sztárokkal teletûzdelt, pihent PVSK várt ránk. Bajkusa azonban jobbnak bizonyult Grubinnál, Béres semlegesítette Cinthiát. Dália megharcolt honfitársával, Anitics "büntetett" volt csapata ellen, Bubu pedig feltette a koronát egész éves fantasztikus sorozatára.
Két hazai biztos siker között ugyan még feléledt a Rátgéber egyetem ( 25 pontos gyõzelem Pécsett), ám a negyedik mérkõzésen a GYSEV-RINGA ötezer lelkes pécsi és egy maréknyi soproni fiatal elõtt bebizonyította: 1999-ben a SOPRON A JOBB!!! Ami ezt követte, az már történelem. Kopaszra nyírt vezetõk, éjszakai aranyjárat Sopronba, reggelig tartó utcabál!
Történelme második csapatbajnoki aranyát ünnepelte SOPRON!!!
Felsõ sor : Bokor Ákos, Bácskai Kornél, Saeed Armaghani, Dalia Kurtinaitiene,
Anitics Lívia, Radnóty Krisztina, Béres Tímea, Hollósy Hajnalka, Dénes Krisztina,
Palkovits Tamás, dr. Fullér István, Török Zoltán
Alsó sor : Horváth Andrea, Dali Tímea, Svetlana Orekhova,
Balogh Judit, Csontos Eszter, Bagoly Vera
1999/2000
Új év, új kihívások. Elõzõ évi jó bajnoki szereplésünknek köszönhetõen immár az Euroligában vártak ránk nagy feladatok a nemzetközi színtéren. Újoncként egy tisztességes debütálást vártunk a csapattól, és persze hazai vizeken címvédõként nem lehetett más célunk, mint a bajnoki serleg megõrzése. Sajnos felemásra sikeredett a szezon. Pedig nagy reményekkel vágtunk neki az évadnak.
A nyáron alapos vérfrissítésen esett át a játékosállomány. Olyan rutinos játékosok távoztak mint Orekhova, Bajkusa, Anitics vagy Kurtinaitene, ráadásul szülési szabadságra ment csapatunk egyik szimbóluma, Balogh Bubu is. A helyükre fiatal titánokat igazoltunk. Többek közt Daliborka Vilipicet, akit az elõzõ nyár folyamán minden erõfeszítésünk ellenére sem sikerült megszerezni. Nem adtuk azonban fel, és vezetõink kitartó munkája révén ha egy évvel késõbb is, de immáron együttesünk tagjaként köszönthettük Dadot. Déli szomszédunktól érkezett a halálpontos bedobó hírében álló Lara Mandic is. Harmadik légiósunkat a csupaszív ausztrál irányító, Alicia Poto személyében leltük meg. A rivális PVSK gárdájától csábítottuk városunkba Donkó Orsolyát, aki a korábbi évek során többször tört borsot az orrunk alá.
Egyszer fent, egyszer lent. Valahogy így lehetne jól jellemezni az évet. Fényes sikerek Európában, érthetetlen megbotlások itthon. Nehéz mérkõzésekkel indult a szezon. A hazai pontvadászatban már a második fordulóban sor került a Pécs elleni rangadóra, melyet remek kezdés ellenére 7 ponttal elvesztettünk. Ugyanakkor az Euroligában bravúrt bravúrra halmozva léptünk be az európai köztudatba. Két félelmetes erejû klub, a Como és késõbb saját közönsége elõtt a Wuppertal is térdre kényszerült velünk szemben. A PVSK elleni vereséget - az Euroligában elért eredmények mellett - valamelyest felejtették a BSE és a Fradi elleni sikerek. Már-már egyenesben kezdtük érezni magunkat, mikor Diósgyõrben újra kellemetlen meglepetést tartogattak a piros-fehérek. Húsz pontos sima vereséggel elindítottak minket a lejtõn. Nem sikerült javítani Pécsen, sõt hosszabbításban alul maradtunk a városi rangadón is. A mélypontot a Fradi elleni súlyos vereség jelentett, mely után belsõ vizsgálat indult a klubon belül a vártnál gyengébb szereplés okainak feltárására. Ennek következményeként Béres Tímeával azonnali hatállyal szerzõdést bontottunk. Ebben a feszült állapotban kellett pályára lépnünk a PVSK ellen Magyar-Kupa negyeddöntõ visszavágóján. Óriási szívvel harcolva, közönségünk támogatása közepette majdnem továbbjutottunk, de a 19 pontos hátrány végül kicsit soknak bizonyult. Az Euroligában ezzel szemben egymás után leckéztettünk meg olyan gárdákat, mint a Bourges vagy a Wuppertal. Utóbbi pont Nekünk köszönhette, hogy évek óta elõször nem jutott be a legjobb 8 közé. Mi viszont IGEN! A Play-offban az orosz óriással, Stepanovával felálló cseh Brnoval kerültünk össze. Az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára. Érvényesült a papírforma, de a csehek soproni látogatását az oroszlán bajsza bánta. Csodálatos gyõzelemmel döntõ párbajra kényszeritettük neves ellenfelünket. Maradt a Bajnokság, ahol szintén megkezdõdtek a rájátszás küzdelmei. Elsõ körben kedves ismerõst üdvözölhettünk a BSE együttesében. Csapatunk egykori játékosa Darene Thomas megmutatta, hogy tudása cseppet sem kopott az évek folyamán. Sõt. Vezérletével a BSE verhetetlennek bizonyult hazai csarnokában. Szerencsére Sopronban már kevésbé voltak megállíthatatlanok, így az elõdöntõben következhetett a Posta. Ez már sima három lett, csakúgy, mint a bajnoki döntõ. Béres távozása után már nem bírta el a csapat, hogy Dado autóbalesete révén tovább gyengültünk a palánkok alatt. Ebben a szerkezetben nem lehetett esélyünk. Gyõzött és bajnok lett a Pécs.
Lara Mandic 4, Csontos Eszter 15, Dali Tímea 12, Eördögh Edit 5,
Horváth Zsuzsa 16, Saeed Armaghani vezetõedzõ
2000/2001
A bravúros Euroliga szereplés ellenére egy csalódást okozó év után álltunk. Alapvetõen hiányoztak igaz vezéregyéniségek a csapatból. A nyári átigazolási szezon során ezen igyekezett változtatni a klub vezetése. Hosszú tárgyalások során sikerült több válogatott szintû kosarassal megerõsíteni a keretet. Az érkezettek közül elsõként mindenképpen Balogh Judit nevét illik említeni. Bubu egy évnyi szülési szabadság után döntött a folytatás mellett. Szlovákiából érkezett Sopronba a többszörös Euroliga gyõztes Rózsahegy csapatából két ifjú, de már rengeteg tapasztalattal rendelkezõ játékos. A szlovák válogatott alapembereinek számító Zuzana Zirkova és Alena Kovacova meglepõ leigazolása a nyár egyik szenzációjának számított. Ha már a válogatottaknál járunk. Seres Éva a pár héttel késõbb megszûnõ Ferencváros mezét váltotta fel zöld-sárgára. Fél év erejéig nálunk szerepelt Nagy Viktória is, aki januárban visszatért a tengeren túlra, hogy folytassa egyetemi tanulmányait.
Felkészülésünket nagyban hátráltatta, hogy szlovák titánjaink szeptemberben még javában az Olimpián pattogtattak, és csak a bajnokság indulása után, október elején számíthattunk rájuk. Soproni bemutatkozásukat a Debrecen bánta. A feldobott állapotban levõ csapatunk 132 pontot szórt azon a találkozón. Meglepõen eredményesen játszottunk ebben az idõszakban. Nagy különbségû gyõzelmet arattunk a félelmetes Diósgyõri barlangban, majd a szezonnyitón is közel 30 pontos gyõzelem a BSE felett. A gyõzelem reményében utaztunk le a pécsi rangadóra. Sajnos elég volt egy katasztrófális második negyed ahhoz, hogy az alapszakasz elsõ helyének megszerzése távolabbra kerüljön tõlünk. Ez a vereség azonban csak kisiklásnak bizonyult, legalábbis novemberi eredményeink tükrében, mely elsõsorban az Euroligáról szólt. November 15-e bizonyára még sokáig fog élni legkedvesebb emlékeinkben. A Ramla és a Vilnius kiütése után utaztunk Comoba, ahol 4 éve nem tudott nyerni senki. MI VÉGHEZVITTÜK A LEHETETLENT! Drámai meccsen, hosszabbítás után 3 ponttal a mi gyõzelmünket hirdette az eredményjelzõ. Európára szóló diadalt arattunk, mellyel megnyílt ezzel az út az óhajtott csoportelsõség felé. A december azonban nem úgy sikerült a nemzetközi porondon ahogy azt elterveztük és vártuk. Nyolc nap leforgása alatt két vereség, egy Vilniusban, egy pedig a Como elõtt hazai közönségünk elõtt. Következmény? Második hely a csoportban, illetve Saeed Armaghani vezetõedzõnk lemondása. Utóbbi helyét az ifik edzõje, Sterbenz László foglalta el.
A 2001-es év papírforma gyõzelmekkel indult mind a magyar bajnokságban mind az Euroligában. Nagyon készültünk február közepére, szerettük volna ledolgozni a Péccsel szembeni 15 pontos hátrányunkat. Nehéz feladatnak tûnt, de elmondhatjuk, nem sokon múlt. Az alapszakaszt a második helyen zártuk egyetlen egy vereséggel. Márciusban már nehezebb akadályokkal kellett szembenéznünk. Az Euroligában az elõzõ évhez hasonlóan ismét mi álltuk útját a német Wuppertalnak. Ezzel már a nyolc között jártunk, ahol egy addig még veretlen francia sztárgárda, az US Valenciennes ellen kellett volna kivívnunk a továbbjutás. A fogalmazásból ki is találhatják, hogy bizony ez nem sikerült. Mindent megpróbáltunk, de a belga Ann Wauterssel felálló gallok nem adtak esélyt csapatunknak. Sajnos ezt megelõzõen a Magyar-Kupában sem kaptunk esélyt a végsõ gyõzelemre, mely csupán egy "kézmozdulatra" volt tõlünk, de "leintettek" minket...
Nem maradt más hátra, mint a bajnoki rájátszás, melyre kettõzõtt erõbedobással készültünk. A döntõig nem történt meglepetés, hiba nélkül meneteltünk az aranykapuig. Minden idõk egyik legszínvonalasabb, legizgalmasabb bajnoki döntõjét hozta május. Végül a hazai pálya döntött a két remekül felkészített csapat között a PVSK javára.
Hollós Anna másodedzõ, István Linda, Kinter Dóra, Eördögh Edit,
Saeed Armaghani vezetõedzõ, Zuzana Zirkova, Zsovár Orsolya
2001/2002
Egy viszontagságos, kedves és kevésbé kedves emlékekkel teli évad után bizakodva vágtunk neki az elõttünk álló szezonnak. Hogy miért is? A sokra hivatott, de az utolsó akadály elõtt valamiért megtorpanó csapatunk játékosállományának magját sikerült egybe tartani, sõt a hiányposztnak számító irányítói szerepkörre is úgy tûnt, megtaláltuk a megoldást. Csapatunkhoz kötelezte el magát a remek védõjátékos hírében álló ausztrál Tully Bevilaqua, aki WNBA-s múlttal a háta mögött érkezett Sopronba. Ugyancsak az irányító posztra igazoltuk a tehetséges Török Szilviát, aki Diósgyõrbõl tette át székhelyét városunkba. A legnagyobb hal hálónkban azonban az elismert sikeredzõ, Farkas Sándor volt. „Sanyi”, férfi csapatok mellett eltöltött sok sikeres év után váltott jegyet a nõi vonalra. Bíztunk benne, hogy tapasztalatát, szakmai tudását nálunk is hasonlóan szép eredmények mellett tudja majd kamatoztatni.
A korábbi évekhez hasonlóan a felkészülés ezúttal is foghíjasra sikeredett, hiszen több játékos is válogatottbeli kötelezettségeinek tett eleget. Ez azonban cseppet sem látszott a kezdeti eredményeken. Sõt!
Minden színtéren villámrajtot vettünk, ellenfeleink sorra meghajoltak gárdánk elõtt, mely magabiztosan menetelt, emlékezetesen nagy gyõzelmeket aratva.
A hazai pontvadászatban kiütéses gyõzelmekkel kezdtünk – az elsõ tétmérkõzésen, Budapesten a BEAC ellen 136-39 arányban diadalmaskodtunk - igaz ellenfeleink nem tartoztak az acélosabbak közé. A nemzetközi porondon a Valencia elleni sikeres hazai debütálás lendületével mentünk Brnoba, ahol egy máig emlékezetes összecsapáson fantasztikus véghajrával megfordítottuk a mérkõzést, és 73-71 arányú gyõzelmet arattunk a helyszínen tomboló 150-200 fõs soproni tábor nagy-nagy örömére. Vereség nélkül ért minket a szokásos novemberi szünet, mely szerencsére nem törte meg a lendületünket. Pedig nehéz december elé néztünk. Hazai vizeken a Diósgyõr legyõzése végül nem okozott gondot. Azt viszont legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy a WNBA-s s világsztárokkal érkezõ Parma is közel 40 pontos zakóval távozik Sopronból! Ekkor még joggal gondolhattunk arra is, hogy veretlenül Karácsonyozunk, de a lengyel Gdynia keresztül húzta számításainkat. A végjátékban elvesztett találkozó mély nyomokat hagyott a gárdában, mely bizony áthúzódott a következõ naptári évre is. Az erõsebb állományt felvonultató Valenciennes elleni vereség után elbuktunk a spanyol Valencia otthonában, mely mint késõbb kiderült, pályaelõnyünk elvesztésével járt az Euroliga rájátszásában. Talán még többet is vesztettünk ezzel…
Ugyan szorosabb összecsapásokon, de a magyar bajnokságban továbbra is hoztuk magunkat, a PVSK január közepi legyõzésével elmondhattuk, veretlenül zártuk az elsõ kört.
Az Euroliga play-off-ot a Magyar-kupa döntõ vezette fel, mely a kupaspecialista MiZo-PVSK végsõ sikerével zárult. Hazai közönsége elõtt még csak megszorítani sem tudtuk riválisunkat. Az Euroligában szerettük volna elfeledtetni ezt a kisebb kudarcot, de a szlovák Rózsahegy – élve a jobb pozíciójából adódó hazai pálya elõnyével – megérdemelten jutott a FINAL4-ba. Ismét közel álltunk álmainkhoz, de az aranykapun nem tudtunk átlépni.
Nem volt más választásunk, elõre kellett nézni. Minden erõnkkel a bajnoki cím megszerzésére összpontosítottunk. Veszteség is ért minket, hiszen Daliborka Vilipic távozott csapatunktól. A csapat vezetõsége hamar betöltötte a helyén keletkezett ûrt, Razija Mujanovic személyével. A világhírû óriás emlékezetes alakításaival felejthetetlen élményekkel gazdagította szurkolóinkat (és klubunk munkatársait is).
Együttesünk nagy elszántsággal és hittel kosarazott a döntõ mindhárom mérkõzésén, és magabiztosan hódította el a bajnoki serleget! Mind Sopronban, mind Pécsen gyõzni tudtunk, így június elsõ vasárnapján együtt ünnepelhette szurkoló, játékos, vezetõ klubunk harmadik bajnoki címét a soproni Fõ-téren!
Daliborka Vilipic, Alena Kovacova, Seres Éva, Zuzana Zirkova, Török Szilvia,
Farkas Sándor - vezetõedzõ, Horváth Zsuzsanna
Tully Bevilaqua, Eördögh Edit, Balogh Judit, Dénes Krisztina,
Zsovár Orsolya, Hollós Anna - edzõ
2002/2003
Minden eddiginél nagyobb költségvetéssel és tervekkel nézhettünk a 2002/2003-as szezon elé, mely klubunk történetének egyik legnehezebb, legfájdalmasabb hónapjait hozta...
Vezetõedzõnk, Farkas Sándor nem kisebb neveket kapott a kezei alá, mint Eva Nemcova (az egyetlen európai játékos, aki valaha helyet kapott a WNBA All-Star 5-ösében), a rendkívüli adottságokkal megáldott orosz tehetség, Oxana Zakalyuzhnaya, és a brazilok csillaga Alessandra. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy továbbra is nálunk folytatta Balogh Judit, Tully Bevilaqua, Seres Éva. Értékes játékosok is távoztak ugyan tõlünk, de a helyüket bomba nevek foglalták el. Mint késõbb kiderült, a sok sztár önmagában nem garancia a sikerre…
A csapat ezúttal sem tudott együtt alapozni, de ez már nem okozott különösebb meglepetést. Annál inkább problémát jelentett Éva Nemcova térde, mely az idõ elõrehaladtával egyre rosszabb állapotba került. Olyannyira, hogy novemberben az orvosok közölték a keserû hírt: bedobónknak be kell fejeznie pályafutását. Kiesett ezzel egy láncszem a csúcsokra törõ gárdából, de vezetõségünk munkájának eredményeképpen nem gyengültünk meg, hiszen nem kisebb nevet igazoltunk, mint Gordana Bogojevic-et, aki Euroliga-gyõzelmi tervekkel jött városunkba.
A játékosállomány mellett a szponzori körben is változások álltak be. A RINGA nem tudta hasonló volumennel támogatni együttesünket, de nem szakadt el az együttestõl. A GYSEV mellett így új név tûnt fel a csapat nevében, az ORSI.
Az elõzõ évaddal ellentétben már a rajt is kudarccal végzõdött. A szolnoki kínkeserves, hosszabbításban elért gyõzelmünk után könnyed gyõzelmeket hozott a hazai pontvadászat, az Euroligában azonban rögtön az elsõ mérkõzésen kínos vereséget szenvedtünk, a papíron meggyengült Rózsahegy otthonában.
Megszenvedtünk a Városmajorban is, ahol a BSE rángatta meg a „bajszunkat”. Az örömjátékot hozó, a 15 éves Honti Kata emlékezetes pillanataival végzõdõ Diósgyõr elleni 60 pontos gyõzelemmel úgy tûnt, minden rendben. A valóság azonban kiábrándítóbb volt. Farkas Sándor vezetõedzõnk váratlanul beadta felmondását, melyet a vezetõség kezdetben határozottan elutasított, de végül – több felmondás után – nem volt más választása, és elfogadott. Még csak november közepét írtunk, de már gyûrûztek a problémák. És ekkor még nem sejtettük mi minden vár ránk.
Farkas Sándort a vezetõedzõi poszton a tehetséges, ambiciózus, kissé tapasztalatlan, de az ifikkel sikert sikerre halmozó Dirk Bevilaqua vette át. Ekkor már minket erõsített a tavalyról jól megismert Mujanovic is, aki a sérülését kúráló brazil centerünk, Alessandra pótlására érkezett. Sajnos nem egyedül, hanem férje társaságában, aki cselekedeteivel, viselkedésével rengeteg gondot és álmatlan éjszakákat okozott a klub körül dolgozók számára…
A novemberi szünet utáni elsõ mérkõzésen kifejezetten jó játékkal leptük meg a lengyel Gdyniát, majd ezt követõen Parmaból is gyõztesen tértünk haza. Pedig ott már nem játszott Mujanovic, aki férje botrányos tetteivel körítve cserben hagyta együttesünket. Távozásukkal a légkör valamivel nyugodtabb lett, a csapat szerkezetileg viszont foghíjas. Gödörbe kerültünk. Az ünnepek elõtt kikaptunk a Soproni Postástól és a MiZo-PVSK-tól, a szilvesztert pedig a Magyar-kupából való kieséssel „ünnepeltük”.
Januárban a Szeged szolgáltatta a bajnokság számunkra újabb kellemetlen meglepetését. Innen megindultunk felfelé néhány szép gyõzelmet aratva. Sõt, Gdyniában az utolsó másodpercig vezettünk, akkor azonban Dydek szétrombolta mindazt, amit addig felépítettünk. A hátralevõ mérkõzéseken – a klub történetének legjobb gyõzelmi-vereség arányát produkálva - biztosítottuk a harmadik helyet a csoportban, így ismét hátrányból kellett megkezdenünk a harcot a FINAL4-t. A cseh Gambrinus Brno azonban nagy falatnak bizonyult, és 2-1-es összesítéssel újfent lemaradtunk a négyes döntõrõl.
A kiesés megviselte a társaságot, így talán nem is volt annyira meglepõ, hogy vereségekkel zártuk a bajnoki alapszakaszt is, melyet a 4. helyen fejeztünk be.
A rájátszást már új edzõvel kezdtük meg, a rózsahegyi mágussal, Natalia Hejkovával, aki 3 éves szerzõdést kötött csapatunkkal! A kellemetlen ellenfélnek számító Szolnokon kettõs gyõzelemmel jutottunk túl, de ugyanez a formába lendült pécsiek ellen már nem jött össze. Hiába léptük le a fekete-fehéreket hazai közönségünk elõtt, ellenfelünk ugyanezt vitte véghez otthonában, így pályaelõnyét kihasználva magabiztosan és megérdemelten jutott tovább a döntõbe, melyet a késõbbiek folyamán meg is nyert. Számunkra maradt a 3. hely megszerzése. Ezt ha nehezen is, de teljesítettük.
Nagy csalódást hozott tehát ez a szezon, de a jelek szerint minden adott ahhoz, hogy a következõ években újra nagy csapat épüljön Natalia Hejkova kezei alatt!
Balogh Judit, Ürmös Edina, Eva Nemcova, Honti Katalin, Balogh Judit, Török Szilvia, Tully Bevilaqua, Szõke Ildikó, Seres Éva, Dénes Krisztina, Oxana Zakalyuzhnaya, Alessandra, Farkas Sándor - edzõ
2003/2004
Egy csalódást hozó szezon után nagy reményekkel néztünk a 2004/2005-ös évad elé, mely egy 3 éves terv elsõ lépcsõfokát jelentette. Konkrét, számokban megfogalmazott célok nem kerültek kitûzésre a fiatal csapat elé, legfontosabb szempontok egy új játékfelfogás elsajátítása, rutinszerzés, összeszokás és tapasztalatok szerzése volt. Edzõnõnk, Natalia Hejkova kezei alatt nagy részt fiatal, tehetséges, ám rutintalan játékosok – Honti Kata, Vajda Anna, Horváth Zsuzsanna, Szlimák Hajnalka, Török Szilvia - edzõdtek hétrõl hétre. Edzõnõnk a megszokottól eltérõ edzésmunkát, játékstílust és egy neves erõnléti edzõt, dr. Laczó Jenõt hozott magával. Ennek az újszerû felfogásnak az elsajátítása idõt igényelt, melynek átadásában, az edzéseken és a mérkõzéseken egyaránt, Natalia Hejkova nagy segítséget kapott néhány rutinos, sokat tapasztalt játékosától – Gordana Kovacevic, Iveta Bielikova, Sanja Vesel -, akikkel már dolgozott együtt, mielõtt Sopronba tette volna át székhelyét. A már említett játékosok mellett csapatunkat erõsítette a csapat szellemi vezére, kapitányunk, Seres Éva, illetve az orosz Oxana Zakalyuzhnaya, akitõl további elõrelépést várt a szakvezetés.
Kemény, hosszú alapozó idõszak után kezdõdött meg a szezon. Már ekkor látszódott csapatunkon, hogy az erõnléttel nem lesz gondunk, a kitartó munka látványos eredménnyel járt. A játékban – az elõzetes várakozásoknak megfelelõen – még nagyon hiányzott egy kialakult egység, összeérése több idõt igényelt. Szerencsére a sorsolás kedvezett számunkra, így volt idõnk gyakorolni. A nemzetközi vizeken már nem volt ennyire egyszerû a helyzet, november végén bele is szaladtunk egy kiadósabb pofonba Franciaországban. Ami fájóbb volt, hogy az Euroligában kiharcolt néhány remek bravúr mellett, a magyar bajnokságban szoros küzdelemben, de elvesztettünk néhány, az alapszakasz végeredménye szempontjából meghatározó mérkõzést. Nem estünk azonban pánikba, hiszen számítottunk rá, hogy lesznek nehéz idõszakok a szezon során, és a fejlõdés már így is látható volt.
A január és február várakozáson felülire sikeredett. A hazai pontvadászatban – annak ellenére, hogy a DKSK gyõztesen hagyta el városunkat -, egy remek hajrával befutottunk a második helyre az alapszakasz végén! Hatalmas csatában gyõztünk ugyanis elõbb Szolnokon, majd a jóval erõsebb játékerõt képviselõ Pécs otthonában is. Az Euroligában is kicentiztük a dolgokat, de egy hármas holtversenyben, jobb dobott/kapott pontarányszámunknak köszönhetõen bejutottunk a Play-off-ba! Ki gondolta volna, milyen sokat számít majd a végelszámolásnál a Barcelona január végi kiütéses legyõzése!
A magyar bajnokságban a középszakasz fárasztó, de a sportág szempontjából mindenképpen szükséges sorozata, az Euroligában pedig a Play-off mérkõzései vártak ránk tavasszal. A klub vezetõsége gondolt egy merészet, és néhány mérkõzés erejéig megerõsítette fiatal csapatunkat egy igazi sztárral, a litván Jurgita Streimikytével, hogy eséllyel vehessük fel a harcot a bombaerõs US Valenciennes ellen az Euroligában. Jurga hamar beilleszkedett csapatunkba, mely óriási, 3 mérkõzést hozó párharcban, épphogy lecsúszott a FINAL4 küzdelmeirõl. A mindent eldöntõ franciaországi találkozón, az évad legnézettebb televíziós összecsapásán csupán 62-59 arányban maradtunk alul a késõbbi gyõztes sztár-alakulat ellen.
A középszakasz nagy menetelésében kissé megfáradtunk, az emlékezetes gyõzelmek mellett fájó vereségeket is elszenvedtünk, és végül lecsúsztunk a 3. helyre. Ez azt jelentette, hogy az elõdöntõben a pályaválasztói jog a jó formában lévõ Szolnok kezébe került.
A bajnoki play-off elõtt azonban még megcsillogtathattuk erényeinket a Magyar-kupa küzdelmeiben, ahol már a legjobb 8 között összekerültünk a MiZo-PVSK-val. Óriási meglepetést okoztak azonban a lányok szurkolóinknak, na és persze születésnapját ünneplõ edzõnõnknek, Natalia Hejkovának, miután a visszavágón 90-70 arányban legyõzték õsi riválisunkat, bejutva ezzel a Magyar-kupa négyes döntõjébe, melynek Szeged adott otthont. A Tisza-parti város két napos rendezvénye végül a Szolnok sikerét hozta. Csapatunk 76-74 arányban maradt alul a döntõben. Szép lett volna aranyéremmel távozni Szegedrõl ,de együttesünkre így sem lehetett panasz, hiszen jóval felül múltuk a várakozásokat.
Május hónapra nem maradt más hátra, mint a Magyar Bajnokság végeredményének eldöntése. Az elõdöntõben mindkét csapat magabiztosan hozta hazai mérkõzésit, de ez egyben sajnos azt jelentette, hogy a Szolnok jutott a bajnoki döntõbe, míg számunkra maradt a bronzmérkõzés, a Diósgyõri KSK ellenében.
A bronzcsatában felszabadult játékkal, elõbb itthon, majd a DKSK vendégeként is gyõzni tudtunk! Teljesen megérdemelten kerültek nyakunkba a bronzérmek, mellyel egyúttal kiharcoltuk a következõ évi Euroliga szereplés jogát is!
Három éves tervünk második szakaszát kezdtük meg, mely során nem sikerült mindent megvalósítanunk. A nyári átigazolási szezonban két ngy hal akadt a horgunkra. A cseh Lucie Blahuskova fiatal kora ellenére a 2003-as görögországi Európa-bajnokság Legjobb játékosa (MVP) volt. Ugyancsak fontos momentumnak számított, hogy megszereztük az USK Praha igen fiatal, de nagy reményû centerét, Ivana Matovic-ot. Visszatért hozzánk Zsovár Orsolya is, aki az elmúlt idényt kölcsönben töltötte.
Sajnos már a felkészülés során nem várt problémákkal kellett szembe néznünk, mely végig kísérte szezonunkat. Zsovár Orsolya augusztusban súlyos sérülést szenvedett, és kiesett az egész évadra. A felkészülésünk ennek ellenére jól alakult, mely kezdetben mind a bajnoki, mind az Euroliga mérkõzéseken meghozta gyümölcsét. A november végi fantasztikus idegenbeli brnoi gyõzelemet azonban nem várt vereségek követték. Mindezt tetézte, hogy a karácsonyi ünnepeket követõen két kulcs-játékosunk is - Gordana Kovacevic és Vajda Anna - hosszabb idõre kidõlt a sorból. A szezon végéig mások is kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódtak, így a csapat nem tudott folyamatosan együtt dolgozni. Ennek egyenes következménye lett, hogy az Euroliga rájátszásást kedvezõtlen pozícióból kezdtük meg, és mindjárt az elsõ körben búcsuzni kényszerültünk. A lengyel Gdynia két mérkõzésen lépett tovább.
Januárra még vissza kell kanyarodnunk. Egy nagyon fontos 3 éves szerzõdés került aláírásra klubunk és a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. között, melynek értelmében a bank klubunk elsõ számú támogatójává vált. Ezt maga az elnök-vezérigazgató, Erdei Tamás jelentette be szurkolóinknak a Vilnius elleni telt házas mérkõzésen. A cég elsõ számú embere beszédében kifejtette, hogy olyan csapatot választottak, és találtak, amely képviseli a cég által is fontosnak tartott értékeket, és kemény munkával, azon vannak, hogy tartós tagjai legyenek a nemzetközi élmezõnynek.
Már az év közben igazolt fiatal centerrel, Horváth Zsófiával a kötelékeinkben vágtunk neki a szezon hajrájának.
A Magyar-kupában nem sikerült döntõt játszanunk Pécsen, de a bronzérmet kiharcoltuk.
A sérüléshullám ellenére csapatunk mindent megtett, hogy a bajnokságban elérje célját, a döntõbe jutást. Ez sikerült is. Ott azonban már nem tudtuk megállítani a jobb erõkbõl álló pécsi gárdát.
Szlimák Hajnalka, Honti Kata, Bronislava Borovickova, Natalia Hejkova, Zsovár Orsolya, Gordana Kovacevic, Vajda Anna, Seres Éva, Ivana Matovic, Lucie Blahuskova, Horváth Zsuzsanna, Székely Norbert, dr. Laczó Jenõ, Tajkova Georgina, Somogyi Andrea
2005/2006
Nagy tervekkel vágtunk neki a 2005/2006-os szezonnak, melyhez minden adott volt. Az elõzõ évadban kiemelkedõ teljesítményt nyújtó Ivana Matovic és Lucie Blahuskova nagy örömünkre újabb két évre kötelezte el magát klubunkhoz. Csapatunkhoz érkezett Ukrajnából a nagyon fiatal, tehetséges Olexandra Gorbunova, aki korosztályában sorra kapta az elismeréseket. A legnagyobb igazolásnak azonban a WNBA bajnok és All-Star MVP amerikai irányító, Nikki Teasley leszerzõdtetése tûnt. Mindennél fontosabb volt azonban, hogy csapatunk magyar magját remek képességû játékosokkal sikerült megerõsíteni. 1+2 évre írt alá az egyetemi tanulmányai után hazatérõ Cserny Réka. Három év után újra csapatunk színeiben üdvözölhettük a válogatott bedobó Eördögh Editet. Pécsrõl került hozzánk a rutinos válogatott Károlyi Andrea, akivel szintén sokat nyertünk. Végül, de nem utolsó sorban egy fiatal, tehetséges irányítót is leszerzõdtettünk, Kocsis Boglárkát.
A nyáron nem csak csapatot építettünk! Július 1-tõl 10 évre a klubunkat mûködtetõ gazdasági társaság kezébe került a városi sportcsarnok üzemeltetési joga, mely újabb távlatokat nyitott meg elõttünk. Hatalmas munkába kezdtünk, és három hónap alatt újjávarázsoltuk a csarnokot, mely a szezonnyitónkon, október 7-én, már MKB ARÉNA SOPRON néven nyitotta meg kapuit a nagyközönség elõtt. Az impozáns létesítmény modernizálása azóta sem állt le, folyamatosan tart.
Az elõzõ évvel ellentétben ezúttal a kezdet sikerült döcögõsre, mely mint késõbb kiderült az Euroligában hátrányos helyzetbe sodort minket a Play-off elõtt. A legnagyobb gondot Lucie Blahuskova kiesése jelentette, akinek játékára már nem is számíthattunk többet a szezon során. November 16-án a Bourges legyõzésével találtunk rá a keresett útra, csapatunk fokozatosan állt össze és került egyre jobb formába. November végén fantasztikus mérkõzéseket követõen elõbb a Pécs, majd a késõbbi Euroliga gyõztes Gambrinus Brno is vereséggel távozott Sopronból. A sérülések ezúttal sem kerültek el minket. Lucie után Eördögh Edit is kidõlt a sorból, majd a fagyos téli idõben Károlyi Andrea is szerencsétlen balesetet szenvedett. Az Euroliga rájátszását megelõzõen leigazoltuk Lucie helyére a szenegáli Astou Ndiaye-t.
A problémák ellenére remek formába lendültünk, melyet az orosz sztár alakulat, a Ekaterinburg bánt február végén. Pályahátrányból vágtunk neki az Euroliga play-off küzdelmeinek, de hatalmas bravúrt végre hajtva két mérkõzésen elütöttük a továbbjutástól az orosz gárdát! Ez volt a szezon csúcspontja, ahonnan sajnos már lefele vezetett az út, a hiányzókat nem tudtuk huzamosabb ideig erõn felüli teljesítménnyel pótolni. Az újabb meglepetés elmaradt a francia Valenciennes ellen, így nem jutottunk be a FINAL4-ba. Ez még a bekalkulálható veresége közé tartozott, a Magyar-kupa döntõbeli kudarc a Pécs ellen azonban már fájó vereség volt mindenki számára. Hazai pályán, magabiztos vezetésrõl buktuk el a döntõt a végjátékban, így ezúttal sem sikerült a Magyar-kupa elhódítása.
Még a kupa-döntõ elõtt nagy élményben volt részünk! Az USA nõi válogatottját láttuk vendégül edzõtáborozásra és egy gála-mérkõzés erejéig, melyen értékes tapasztalatokat gyûjtöttünk, és fontos kapcsolatokat sikerült kialakítani vendégeinkkel.
A bajnoki küzdelmek maradtak már csak hátra, ahol magabiztosan jutottunk be a döntõbe. Sajnos nem várt problémával kellett szembe néznünk. Az egyre több viselkedési problémával bajlódó irányítónk, Nikki Teasley elhagyta a klubot a döntõ elõtt. Nélküle vágtunk tehát neki a párharcnak, mely a Pécs sikerét hozta. Ellenfelünk 3-0-val õrizte meg bajnoki címét.
Török Zoltán, Nikki Teasley, Horváth Zsuzsanna, Cserny Réka, Natalia Hejkova, Ivana Matovic, Lucie Blahuskova, Horváth Zsófia, Székely Norbert
Károlyi Andrea, Kocsis Boglárka, Eördögh Edit, Honti Kata, Orbán Katinka, Olexandra Gorbunova, Gadnai Vivien
2006/2007
Új szakvezetéssel és két igazolással vártuk a szezont. A vezetõedzõi posztot korábbi másodedzõnk, Székely Norbert foglalta el. A karmesteri pálcát a magyar válogatott Németh Bernadettre bíztuk, illetve a palánk alatt is erõsítettünk, ahova egy rutinos center, a bolgár Albena Branzova érkezett. Bíztunk benne, hogy Székely Norbert fiatalos lendülete, célirányos igazolásaink, és a korábbi évek során lépésrõl lépésre felépített fiatal játékosállomány pár év után fényes sikereket eredményez klubunk számára. Nem kellett csalódnunk!
A felkészülési mérkõzéseken ugyan még erõsen döcögött a gépezet, de ahogy teltek a hetek, úgy vált egyre gördülékenyebbé a játékunk. A magyar bajnokság elsõ mérkõzései tökéletesek voltak arra, hogy ráhangolódjunk az Euroligára, melyet a vártnál magabiztosabban kezdtük. Szárnyalásunkat - három gyõzelemmel nyitottunk - a jóval erõsebb Szpartak Moszkva állította meg, de orosz földön sem vallottunk szégyent. A december már koránt sem alakult az elképzeléseink szerint. A krakkói vereséggel a fejünkben és a lábunkban utaztunk Szegedre, ahol izgalmas végjátékban 1 pontos vereséget szenvedtünk. Szerencsére a hullámvölgy csak átmenetinek bizonyult, az ünnepek elõtt már biztató játékkal kaptunk ki Vilniusban, ahol kis szerencsével akár gyõzhettünk is volna. Sokat nem pihenhettünk, hiszen az új évben rögtön egy rangadóra utaztunk Pécsre, ahol az Évezred Mérkõzésének titulált, háromszori hosszabbítást hozó drámában gyõztünk a nagy rivális otthonában 108-106 arányban, fiatal bedobónk, Olexandra Gorbunova utolsó másodperces zseniális pöcijével. A csarnokban jelen lévõk hosszú vastapssal honorálták a két gárda örökké emlékezetes, nagy csatáját.
Kissé fáradtan léptünk pályára az Euroliga alapszakaszának utolsó összecsapásán Schioban, de kiharcoltuk a gyõzelmet, és ezzel a klub fennállásának legjobb alapszakaszát produkálva, összesítésben a 7. helyen zártunk. A folytatásban az orosz sztár csapattal, az UMMC Ekaterinburggal néztünk farkas szemet. Ugyan a távoli Oroszországban vereséggel hagytuk el a parkettet, de hazai környezetben, mindkét mérkõzésen nagyon jó teljesítményt nyújtva esélyt sem adtunk ellenfelünknek. Ezzel ismét a legjobb 8 közé léptünk, ahol azonban már nagy falatnak bizonyult a szintén orosz bombaerõs CSKA Samara gárdája. Az Euroliga sorozata véget ért ezzel számunkra, így figyelmünket a hazai feladatokra fordítottuk, ahol a kupában és a bajnokságban is nagy reményeket tápláltunk. Elõbb a bajnoki alapszakaszban vártak ránk fontos mérkõzések, melyek tétje az elsõ hely, és ezzel a pályaelõny megszerzése volt. A hajrában elõbb magabiztos gyõzelemmel vágtunk vissza a Szegednek, majd az utolsó fordulóban MiZo-Pécs 2010 ellen kivívtuk a pályaelõny jogát a rájátszásra! Sok idõnk nem volt ünnepelni a részsikert, hiszen még ugyanazon héten került sor klubunk rendezésében a Magyar-kupa döntõjére, ahol az elõdöntõben ismét Rátgéber László alakulata ellen léptünk pályára.
Kiélezett összecsapást hozott a két fellegvár rangadója, melyen nem engedtük kiénekelni a sajtot a szánkból, és közönségünk támogatásával bejutottunk a döntõbe, ahová a másik ágon a Szeged kvalifikálta magát. Már az elsõ félidõben tetemes elõnyt harcoltunk ki, mely a végére majdnem megbosszulta magát. Ellenfelünk fokozatosan dolgozta le hátrányát, de helyén volt a szívünk, így történetünk során elõször mi emelhettük magasba a Magyar-kupát! Hatalmas ünneplés vette kezdetét a csarnokban, mely a hagyományoknak megfelelõen a Fõ-téren folytatódott, és végül egy soproni szórakozóhelyen zárult.
A hátunk mögött levõ sikerek erejével vetettük magunkat küzdelembe a rájátszás során, ahol a papírformának megfelelõen csapatunk és a MiZo-Pécs 2010 jutott be a döntõbe. A két légiósát elvesztõ pécsiek az elsõ mérkõzésen kemény harcmodorukkal megleptek minket, és elvették tõlünk a pályaelõnyt. Sõt, nagy izgalmak közepette a második összecsapást is hozták, így egy lépésre kerültek a bajnoki címvédéshez. Mi pedig már nem hibázhattunk többet. Nem estünk azonban kétségbe, hiszen csapatunk az év során már többször megmutatta erejét. A harmadik mérkõzésen a szünet után hamar eldöntöttük a találkozót, így ismét utazhattunk Pécsre, ahol a szezon során egyszer már nyertünk. Erre készültünk ezúttal is! A csapatunkat elkísérõ lelkes soproni szurkolók örömmel konstatálták, hogy játékosaink minden erejüket összeszedve, fegyelmezett játékkal megérdemelt gyõzelmet arattak a pécsi katlanban. Jöhetett az ötödik, mindent eldöntõ csata, Sopronban, ahol óriási érdeklõdés, felfokozott hangulat várta a gárdákat. A kezdés elõtt fél órával már ki kellett tennünk a megtelt táblát az ARÉNA ajtóira. Zsúfolt telt ház elõtt esett egymásnak a két sok nagy ütközetet megélt csapat, ahol fokozatosan õröltük fel a pécsiek ellenállását, és megérdemelten hódítottuk el klubunk 4. bajnoki címét! Fantasztikus fiesztával, majd ünnepi rendezvények sorozatával ünnepeltük meg a 2006/2007-es szezont, mely álmainkban sem alakulhatott volna szebben.
Székely Norbert - edzõ, Horváth Zsófia, Cserny Réka, Ivana Matovic, Albena Branzova, Horváth Zsuzsanna, Gadnai Vivien, Eördögh Edit
Orbán Katinka, Németh Bernadett, Olexandra Gorbunova, Kocsis Boglárka, Honti Kata, Károlyi Andrea, Srdjan Radulovic - másodedzõ (hiányzik a képrõl)
2007/2008
Az elõzõ évi fantasztikus teljesítménnyel igen magasra emeltük magunknak a lécet, de bíztunk benne, hogy a további fiatalítás ellenére is sikerül egy fényes szezonnal megörvendeztetni szurkolóinkat. Két kulcsember, Ivana Matovic és Cserny Réka is külföld felé vette az irányt. Az õ pótlásuk cseppet sem tûnt könnyû feladatnak. Folytatva az évekkel ezelõtt megkezdett koncepciót, fiatal tehetségeket igazoltunk a helyükre. Csapatunkhoz kötelezte el magát a magyar válogatott két ifjú reménysége, Horti Dóra és Semsei Barbara. Három évre szerzõdött hozzánk a szerb kosárlabda nagy ígérete, Jelena Milovanovic. Center posztra igazoltuk még le a horvát Iva Sliskovicot, aki egyetemi tanulmányai végeztével tért vissza Európába.
Tudtuk, hogy sok-sok munkára és türelemre lesz szükségünk, de a szezon elsõ fele talán még így is nehezebbre sikerült, mint ahogy azt elõzetesen vártuk. A sok fiatal csapattá gyúrása valamivel hosszabb idõt igényelt, illetve az erõs nemzetközi mezõnyben két arcú csapat képét mutattuk. Hazai pályán mindenkire veszélyesek voltunk (legyõztük többek között a török Fenerbahcét, de a félelmetes CSKA is megizzadt az ARÉNA-ban), idegenben viszont nem tudtuk felvenni a versenyt ellenfeleinkkel. Decemberben a magyar bajnokságban is kellemetlen pofon ért minket, a nagy rivális Pécs otthonában szenvedtünk nagy különbségû vereséget.
A januári nápolyi gyõzelemmel fordult a kocka, kezdett beérni a sok munka. Ugyan az Euroliga rájátszásában nem volt esélyünk az erõsebb állománnyal rendelkezõ francia Bourges ellen, de ebben közrejátszott elsõ számú irányítónk, Németh Betty kellemetlen szemsérülése is.
Az Euroliga búcsú utáni heteket a Magyar Kupa felkészülésnek szenteltük. Jól megtervezett edzésprogrammal és remek taktikai elemek begyakorlásával hétrõl hétre jobb formába lendültünk. A formaidõzítés remekül sikerült, a Magyar Kupa döntõjében kiemelkedõ teljesítménnyel leptük meg ellenfeleinket. A pécsi döntõben a hazai környezetben pályára lépõ régi riválisunk, a MiZo-Pécs 2010 ellen végig vezetve magabiztos gyõzelmet arattunk, megvédve ezzel címünket, melyet hóesésben ünnepeltünk a Fõ-téren, majd a lányok kívánságára másfél hét múlva egy R-GO koncert keretében - melyen játékosaink is felléptek - az ARÉNA-ban.
A kupában kivívott elsõség érezhetõen megnövelte a csapat önbizalmát, így - pályahátrányunk ellenére - bizakodva vártuk a bajnoki döntõt is. Rögtön az elsõ mérkõzésen visszavettük az irányítást! Egy izgalmas végjátékban, a legszebb napjait idézõ csapatkapitányunk, Eördögh Edit kosarával gyõztesen hagyhattuk el a parkettát. A második mérkõzésen nem engedtük kiénekelni a sajtot a szánkból, így már csak egy lépésre kerültünk a végsõ sikertõl. Az újabb pécsi összecsapáson nem volt esélyünk a jó napot kifogó hazaiakkal szemben. Így ismét Sopronban nézett szembe egymással a két élcsapat. Már a feldobásnál nagy iramot diktáltunk, és lépésrõl lépésre felõröltük a pécsi csapat ellenállását. Az utolsó negyed már az ünneplés jegyében telt, csapatunk a kupa után a bajnokságban is megérdemelten végzett az élen! Így a 2007/2008-as szezont is duplázással zártuk!
Álló: Rátkai Zsolt - erõnléti edzõ, Olexandra Gorbunova, Horváth Zsuzsanna, Iva Sliskovic, Török Zoltán - ügyvezetõ, Horti Dóra, Albena Branzova, Jelena Milovanovic, Székely Norbert - vezetõedzõ
Két kiemelkedõen sikeres év után, a szezon végével több meghatározó, rutinos játékos távozott - elég csak Károlyi Andreára, Albena Branzovára, Németh Bernadettre vagy Olexandra Gorbunovára gondolni -, de a jól bevált koncepció mentén tovább haladva, újabb tehetséges fiatalokkal erõsítettük meg csapatunkat. Érkezett Ausztráliából Kathleen Macleod, az Államokból Amber Holt, a rivális Pécs együttesétõl pedig Krivacevic Tijana tért vissza. Leigazoltuk a soproni kötõdésû Hadarics Kingát, illetve saját nevelésû játékosunk, Horváth Lilla is felkerült a felnõttek közé. Sajnos még el sem kezdõdött a szezon, de máris foghattuk a fejünket, miután Semsei Barbara a válogatottban súlyos sérülést szenvedett, és gyakorlatilag kidõlt az egész szezonra.
Micsoda kezdés! Az Euroliga nyitányán Lettországban várt ránk egy nehéz mérkõzés, ahol a nyári felnõtt EB sorsolása miatt az egész FIBA EUROPE vezetõsége jelen volt, és saját szemével láthatta, ahogy eldugtuk a labdát a Riga elõl. Korszerû játékunkkal már ekkor kivívtuk az európai szakma elismerését. A folytatásban vereségek is becsúsztak, de biztató volt, hogy ezeken a mérkõzésen is csak kiélezett végjátékban kaptunk ki.
November végén nehéz helyzetbe kerültünk, miután elsõ számú irányítónkat, Kathleent egy hónapra elveszítettük vakbél mûtétje miatt. Ráadásul mindez a legnehezebb összecsapások elõtt következett be. Nem dõltünk azonban össze, és fiatalos pimaszsággal szenzációk egész sorával örvendeztettük meg az értünk szorítókat. A CSZKA Moszkva skalpjának begyûjtése után, a Pécs és a Brno otthonában is mi ünnepelhettünk! Boldogan, de továbbra is szerényen, a földön járva karácsonyozhattunk.
Az új esztendõ is az Euroliga jegyében telt, miután a hazai vizeken biztosan õriztük vezetõ pozíciónkat. A nyolcaddöntõben a lengyel Krakkó várt ránk, akiket 2-1-es összesítéssel búcsúztattunk. Következhetett régi ismerõsünk, a francia nõi kosárlabda ikonja, a Bourges. Volt mit törlesztenünk Celin Dumercék ellen! Elszántan utaztunk az elsõ mérkõzésre, ahol alaposan a hazaiak arcára fagyasztottuk a mosolyt! A negyedik negyedben már 17 (!) ponttal vezettünk. Óriási hajrát indítottak a franciák, de megõriztünk 3 pontot az elõnyünkbõl, kezünkbe véve az irányítást. Itthon, a zsúfolt telt ház elõtt pedig már nem veszthettünk! Egy pillanatra sem adtunk esélyt nagy múltú ellenfelünknek, és klub történelmet írva bejutottunk a FINAL4-ba, Európa legjobb 4 együttese közé!
Az ezt követõ idõszakot ennek megfelelõen a F4-nak rendeltük alá. Ennek ellenére, ha izzadva is, de hoztuk a kötelezõ bajnoki mérkõzéseket, sõt a Pécs másodszori legyõzésével megszereztük az alapszakasz elsõ helyét. Honi riválisunk a Magyar Kupa döntõjében azonban visszavágott, Sopronban hódítva el a serleget.
Az erõltetett menet következõ állomása a spanyolországi FINAL4 volt, ahol az elõdöntõben a rendezõ Salamanca ellen próbáltunk meg újabb bravúrt elérni. Ez végül az 5000 fanatikusa által ûzött hazaiakkal szemben elmaradt, de becsülettel küzdöttünk, melyet a szurkolók vastapssal jutalmaztak. A bronzmérkõzésen, a más kategóriát képviselõ milliárdos Jekatyerinburg ellen nem volt esélyünk, így értékes tapasztalatokkal gazdagodva, az Euroliga legfiatalabb játékosállományával, a negyedik helyen zártuk a megmérettetést.
Fáradtan vártuk a szezon végét, de még hátra volt a bajnoki döntõ, ahol - az elõzõ évekkel ellentétben -, egy új arc, a Szeged együttese nézett velünk farkasszemet. Nehéz párharcnak ígérkezett a finálé a jól összeérett tisza-partiakkal szemben, akik láthatóan frissebbek voltak. Mérkõzésrõl mérkõzésre javulva, egyre jobban rátaláltunk a saját ritmusunkra, és végül a negyedik mérkõzésen, idegenben húztuk be egymást követõ harmadik évben is a bajnoki címet! Szurkolóink ezúttal is frenetikus buzdításban részesítették lányainkat, akik együtt ünnepeltek a Szegedre átrándult soproniakkal együtt a csarnok lelátóján! Fantasztikus évet zártunk!
Középsõ sor: Török Zoltán - ügyvezetõ-igazgató, Eördögh Edit, Semsei Barbara, Kathleen Macleod, Szalay Andrea - gyúró, Hadarics Kinga, Honti Kata, Horváth Lilla, Székely Norbert - vezetõedzõ
Ülõ sor: Molnár Balázs - manager, Török Péter - manager, Laczó Tímea - sajtófelelõs, Hollós Anna - technikai vezetõ, dr. Sztancs György - orvos, Pados Noel - informatikus
2009/2010
Magasról lehet nagyot esni - tartja a mondás, mely sajnos a 2009/2010-es szezonunkra tökéletesen ráhúzható. A zsinórban harmadik bajnoki arany, és a bravúros FINAL4 szereplés után is hittünk benne, hogy vannak még tartalékok a csapatban. Elsõdleges cél volt tehát a siker-csapat együtt tartása, mely majdnem teljes mértékben sikerült. Csupán Kathleen Macleod távozott nyugatabbra, a többiek mind a maradás mellett döntöttek (ekkor még csak sejtettük, hogy nagy veszteség ért minket, de bíztunk Kath megfelelõ pótlásában). Ausztrál irányítónk helyére leszerzõdtettük a fiatal Maja Miljkovicot, illetve egy magyar tehetség, Varga Zsófia is Sopronba tette át székhelyét.
Még a szezon elején óriási megtiszteltetés érte klubunkat! Meghívtak minket Jekatyerinburgba a Bajnokok Tornája elnevezésû rendezvényre, ahol a bombaerõs mezõnyben a hazaiak mellett az USA nõi válogatottja és a Prága ellen mérethettük meg magunkat, mely szakmailag és club-image szempontjából is hasznosnak bizonyult. Sajnos ez volt az utolsó pozitív esemény a szezon során...
Már az Euroliga nyitánya elõtt is rengeteg sérülés hátráltatta a felkészülést, mely novemberben is folytatódott. Sorra jöttek a vereségek, és nemcsak az Euroligában, hanem a hazai rangadókon is. Megváltásként vártuk a karácsonyi ünnepeket, ahol végre teljes kerettel tudtunk együtt dolgozni. Ennek eredményeként egy bravúros madridi gyõzelemmel életben tartottuk reményeinket, de az általunk teremtett lehetõséggel végül nem tudtunk élni. Az utolsó fordulóban hazai pályán nagy küzdelemben ugyan, de vereséget szenvedtünk a világsztárjai által vitt Prága gárdájától. Ezzel történetünk során elõször nem jutottunk be a rájátszásba, mely az említett nehézségek ellenére is nagy kudarc volt számunkra.
A kiesés rányomta a bélyegét a folytatásra is. Klubunk vezetése, látva a problémákat, új irányító igazolásával próbálta felrázni a társaságot. Kristi Toliver érkezése átmenetileg jó húzásnak bizonyult! Megláttuk a fényt az alagút végén, és a láthatóan feldobódott csapat elõbb bravúros gyõzelmet aratott a Pécs otthonában, majd a Szeged magabiztos legyõzésével a sírból hozta vissza az alapszakasz-gyõzelmet!
Érezhetõen lendületbe jöttünk, de a Magyar Kupa pécsi döntõjén óriási csatában, egy utolsó másodperces találattal magánál tartotta az elsõ helyért járó serleget a MiZo-Pécs 2010. Becsületes küzdelemben, egy hajszállal maradtunk csak alul, de ez érthetõen senkit nem vigasztalt.
Újra felszínre kerültek a problémák, melyek ráadásul tovább mélyültek. A bajnoki döntõt már egy szétesett csapat vívta a tartalékos pécsi együttessel szemben, ahol a rutinos játékosok mellett, a háttérbõl elõlépõ fiatalok, Alexandria Quigley vezérletével súlyos verést mértek ránk, 3-0-val elhódítva a bajnoki címet.
Álló sor: Török Zoltán - ügyvezetõ-igazgató, Németh Alma, Jelena Milovanovic, Krivacevic Tijana, Kellerné Seres Éva - másodedzõ, Horti Dóra, amber Holt, Varga Zsófia, Székely Norbert - vezetõedzõ
Ülõ sor: Maja Miljkovic, Eördögh Edit, Honti Kata, Szalay Andrea - gyúró, Hadarics Kinga, Semsei Barbara, Kristi Toliver
Az elõzõ szezon hatalmas pofonjai után - ügyvezetõnk szavaival élve - romeltakarítás és építkezés vette kezdetét csapatunknál, mely jelentõs mozgásban mutatkozott meg a játékos állomány terén.
A játéktól visszavonuló Hadarics Kinga és a levezetésbe kezdõ Eördögh Edit mellett további öt távozót számolhattunk össze. Helyükre rutinos légiósok és motivált fiatalok érkeztek. A legnagyobb név feltétlenül az amerikai válogatottat is erõsítõ Angel McCoughtry volt, akinél az elõzõ szezonban az Euroligában csupán Diana Taurasi produkált jobb pontátlagot. A palánk alá a 2 méteres lett Zane Tamanét igazoltuk, aki hasznos csapatember hírében állt. Kátya Abramzon személyében egy izraeli fiatal is nálunk folytatta. Õt szintén a center poszton vehettük számításba. Három magyar válogatott is minket választott: Fûrész Dia, Kocsis Boglárka és Czank Tímea. Ugyancsak hozzánk kötelezte el magát a mindössze 16 éves nagy tehetség, Szabó Fanni.
Sajnos még el sem kezdõdött a szezon, és már el is vesztettük Kocsis Bogit, akinek orvosi tanácsra be kellett fejeznie pályafutását. A klubtól azonban nem szakadt el, és a szakmai stábban folytatta munkáját.
Rendhagyó módon rajtolt a honi pontvadászat. Egy közös elsõ fordulóra került sor a fõvárosban, ahol a Népligetben gyõztesen hagyhattuk el a parkettát a Ferencváros ellen. Október közepén érzékeny vereséget szenvedtünk Szegeden, de mindez csupán kisiklásnak bizonyult. Az Euroliga nyitó fordulójában idegenben szereztük meg a Gdynia skalpját. Sajnos az értékes gyõzelem fájdalmas áldozattal is járt. Czank Timi az egész szezonra kidõlt a sorból.
Az Euroliga a várakozásoknak megfelelõen alakult, talán csak a madridi 5 pontos vereséget sajnálhattuk. A hazai vizeken november végén ugyanakkor mind Gyõrben, mind itthon a Pécs ellen mi örülhettünk a lefújást követõen.
Az Ünnepek ezúttal nem pihenéssel, hanem játékosmozgással teltek. Megegyeztünk a Fenerbahce együttesével világsztárunk, Angel McCoughtry átigazolásáról, aki Diana Taurasi pótlására tette át székhelyét a Boszporusz partjára. Az õ eladásából befolyt pénzbõl lehetõségünk nyílt több játékos megszerzésére, mellyel a csapat szerkezete is átalakult. Visszatért a Vasas-Csatában edzésben lévõ Eördögh Edit, a váll sérülése miatt Lengyelországban háttérbe szorult Horti Dóra, a Szegedtõl Németh Betty, és a sérülése után még európai csapat nélkül álló amerikai tehetség, Marissa Coleman is együttesünket erõsítette tavasszal. Közben Kátya Abramzon visszatért Izraelbe, miután a januárban lejáró szerzõdését nem hosszabbítottuk meg.
Az Új Esztendõ elsõ hónapjaiban az Euroligára fókuszáltunk, ahol az elõzõ szezon búcsúja után, ezúttal kiharcoltuk a részvételt a rájátszásban. A negyeddöntõben a bombaerõs Valencia került az utunkba. Spanyol földön nem volt esélyünk ellenük, de a soproni mérkõzésen bravúros gyõzelmet arattunk ellenük! Három mérkõzésre kényszerítettük ezzel neves ellenfelünket, akik végül megérdemelten jutottak tovább a legjobb nyolc közé.
Márciustól itthon is felgyorsultak az események. A bajnokság hajrájában nem okozott problémát a feltörekvõ Gyõr elleni megyei rangadó, a záró fordulóban azonban egy súlyos vereségbe futottunk bele Pécsett, mellyel együtt az alapszakasz elsõség is a baranyaiakhoz került.
A pécsi zakó után félõ volt, hogy nem tudunk egy hét alatt talpra állni. Csapatunk azonban rácáfolt a kétkedõkre, és Marissa Coleman elsõ félidei kiesését is elbírva, szurkolóink hathatós támogatását élvezve, remek teljesítménnyel vágott vissza a pécsi együttesnek a körmendi Magyar Kupa Döntõn!
Az elsõ komoly feladatot ezzel kipipáltuk, és a siker érthetõen nagy erõt adott lányainknak, hogy a kupa után a bajnoki címet is visszahódítsa.
A döntõig a várakozásoknak megfelelõen alakult mindent. Április 9-én pedig az õsi rivális Pécs otthonában kezdetét vette minden idõk egyik legizgalmasabb bajnoki döntõje, mely borzasztóan indult számunkra, hiszen két vereséggel a hátunk mögött utaztunk újra délre. Ellenfelünk már csak egy lépésre volt a bajnoki címtõl, mi viszont nem hibázhattunk többet, ráadásul a pályaelõny sem nálunk volt. Történelmi bravúrra volt tehát szükség! Ehhez elõbb az ünneplésre készülõ pécsi katlanban, majd hazai környezetben is kiütéses gyõzelemmel tettünk fontos lépéseket. Következhetett a mindent eldöntõ ötödik mérkõzés. A két fáradt csapat utolsó energia tartalékait is mozgósítva, fantasztikus találkozót vívott egymással. A végig kiélezett, élvezetes összecsapás hosszabbításban dõlt el, a MI JAVUNKRA! A csapatunkat szép számban elkísérõ szurkolóink felejthetetlen ünneplésben részesítették immáron, hétszeres MAGYAR BAJNOK csapatunkat! Felemelõ volt újra a csúcson járni!
Felsõ sor: Hollós Anna, Molnár Balázs, Kulbert Gábor, Török Zoltán, dr. Sztancs György, Licskai Zsófia, Székely Norbert, Zane Tamane, Krivacevic Tina, Horti Dóra, Amber Holt, Kellerné Seres Éva, Pados Noel
Alsó sor: Marissa Coleman, Szabó Fanni, Kocsis Boglárka, Czank Tímea, Varga Zsófia, Fûrész Diána, Eördögh Edit, Németh Bernadett, Honti Kata, Szalay Andrea
A képrõl hiányzik: Doncsecs Kitti, Czinder Adrienn, Vágvölgyi Petra, Böröndy Vivien
2011/2012
Egy csodálatos szezon után vágtunk neki a következõnek, mely tudtuk, hogy jóval nehezebb lesz, már csak azért is, mert a klub "arca", Honti Kata úgy döntött, ideje megmérettetnie magát külföldön. Szomorúan, de sok sikert kívántunk neki, és - Amber, Zane, illetve Marissa távozását követõen - nekiálltunk egy új, csupán egy légióssal felálló állomány kialakításának. Szülés után tért vissza hozzánk a közönség kedvence, Olexandra Kurasova. Nagy fogás volt a rivális pécsi együttes és a magyar válogatott meghatározó alakjának, Fegyverneky Zsófinak a megszerzése. Szintén Pécsrõl érkezett a magyar állampolgárságot megszerzõ fiatal tehetséges center, Krnjic Sara. Ausztráliában találtunk rá Zavecz Hannára, aki szintén magyar felmenõkkel rendelkezett.
Fantasztikus szezonnyitóval vezettük fel az évet, melyen az Olimpiai-, és Világ-bajnok Amerikai Nõi Válogatott (TEAM USA)volt a vendégünk! Ünnepélyes keretek között felvontuk az elõzõ év gyõzelmeinek emléket állító zászlókat, illetve elbúcsúztattuk az aktív játéktól visszavonult Eördögh Editet. A felemelõ nap után azonban vissza kellett csöppennünk a nehéz hétköznapokba.
Az Euroligában hazai környezetben a legjobbak ellen is volt tartásunk, idegenben azonban csak egy mérkõzést tudtunk hozni, a francia Tarbes otthonában, így lemaradtunk a rájátszásról.
A magyar bajnokságban ezzel szemben remekül mentek a dolgaink. November végén, december elején Gyõrben és Pécsett is magabiztosan nyertünk! Ezzel már a "félidõben" nagyon közel kerültünk az alapszakasz gyõzelemhez. Sajnos Karácsonykor fájdalmas döntést kellett meghoznunk. A klub pénzügyi stabilitásának megõrzése érdekében Krivacevic Tinát elengedtük a Rivas Madrid együtteséhez. A felszabadult pénzbõl nyugodtan tudtuk folytatni a szezont, és még Németh Bernadett leigazolására is futotta, akivel az irányító poszton szereplõket szerettük volna kissé tehermentesíteni.
A bajnokságban tavasszal sem hibáztunk, így veretlenül vártuk a rájátszást, és a Magyar Kupa döntõjét. Utóbbit március idusán Gyõrben rendezték, és remek teljesítménnyel a megyeszékhelyen sem találtunk legyõzõre! Rengetegen elkísértek minket Sopronból, így szinte hazai környezetben ünnepelhettük szurkolóinkkal karöltve klubunk negyedik kupa elsõségét!
Érthetõ módon bizakodva vártuk a rájátszást, ahol veretlenségünk egészen a döntõig kitartott. Sõt, az elsõ soproni mérkõzést játszva hoztuk, melyet azonban egy fájó gyõri pofon követett. Ez annyira megrengetett minket, hogy a harmadik összecsapáson elvesztettük a pályaelõnyünket. Nehéz helyzetbe kerültünk ezáltal, de Gyõrben tudtunk újítani, és felállva a padlóról egyenlítettünk. A mindent eldöntõ csata harmadik negyedében már 13 ponttal is vezettünk, ám mindez a végén kevésnek bizonyult... Az utolsó 5 percben összezuhantunk a rendkívül harcos és láthatóan felszabadultabban kosárlabdázó vendégekkel szemben, akik megszerezték történetük elsõ aranyérmét. Nem tudtuk tehát megvédeni bajnoki elsõségünket, így felemás érzésekkel zártuk a szezont.
Álló sor: Kulbert Gábor, Molnár Balázs, Lukasz Trzaskoma, Licskai Zsófia, Vágvölgyi Petra, Olexandra Kurasova, Székely Norbert, Horti Dóra, Krnjic Sara, Czank Tímea, Doncsecs Kitti, Kellerné Seres Éva, Török Zoltán, Pados Noel, Czukorné Holló Anna, dr. Fullér István
Térdelõ sor: Szabó Fanni, Fûrész Diána, Fegyverneky Zsófia, Böröndy Vivien, Németh Bernadett, Zavecz Hanna, Szalay Andrea
2012/2013
Egy fájdalmasan végzõdött szezon után vágtunk neki az új évadnak, mely során elsõdleges célunk nem lehetett más, mint a bajnoki cím visszaszerzése. Átalakult a csapat szerkezete, egy erõsebb kezdõ ötössel, és egy vékonyabb, de sikerre éhes kispaddal kezdtük meg a felkészülést. Az elõzõ évi csapatból távozott Szasa Kurasova, Horti Dóra, Fûrész Dia, Németh Bernadett és Czank Tímea.
Orosz kitérõ után újra minket választott Jeca Milovanovic, aki vezére volt klubunk 2009-es történelmi sikerének, a salamancai FINAL4-ba jutásnak. Sokat vártunk tõle, ahogy a fiatal amerikai Shenise Johnsontól is, akinek nagy jövõ jósoltak a szakemberek. Zalaegerszegrõl tért vissza hozzánk Zsovár Orsi, a Vasastól pedig a lett Anita Teilane. Szabó Fanni bokamûtétje miatt hosszú idõre kidõlt a sorból. Pótlását a Vasas játékosával, Pál Szandival oldottuk meg.
Jól indult az évad, hiszen mindkét pécsi csapat ellen gyõztesen hagyhattuk el a parkettát. A PEAC együttesét ünnepélyes szezonnyitónk keretében itthon, a PINKK gárdáját pedig Komlón gyûrtük le. Október közepén újabb értékes sikert arattunk a megerõsödött Diósgyõr otthonában! Minden a terveink szerint alakult, így bizakodva vártuk az Euroliga nyitányát. Itthon kezdtünk egy „kellemes” ellenféllel, az Arras gárdájával szemben. A franciák alaposan megnehezítették a dolgunkat, de hoztuk a kötelezõt. Kassán nagy csatában elszenvedtük elsõ vereségünket, de ez még borítékolható volt. Annál inkább fájt a Schio elleni hazai fiaskó, melyet a végjátékban buktunk el. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a nemzetközi porondon végig ez fogja jellemezni szereplésünket. Közben, november közepén, nagy zakót adtunk a Gyõrnek, mellyel veretlenül zártuk az alapszakasz elsõ körét. Az Euroligában továbbra is mérkõzésben voltunk, még a sztár klubokkal szemben is, de a végjátékokat rendre elveszítettük. Az Arras elleni mérkõzés ugyan zongoraleckének bizonyult, de a sok apró vereség bizony kezdett frusztráló lenni. A magyar bajnokságban ugyanakkor nem volt ellenfelünk, egyre inkább leszakadtak a riválisok.
Decemberben a játékos állományban is történtek változások. Zavecz Hanna egészségügyi okok miatt visszatért kezeltetni magát Ausztráliába. A pótlására egykori közönség kedvencünket, Amber Holtot csábítottuk vissza, aki elfogadta szerény ajánlatunkat. Anita Teilane nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, így vele közös megállapodással elváltak útjaink. Egy meglepõ húzással, Cserny Rékát aktiváltuk, aki korábban részese volt több szép sikerünknek is, de az elmúlt éveket a kosárlabdától távol, civil pályán töltötte.
Az ünnepek után egyre inkább kezdett összeállni új szerkezetû csapatunk játéka. Gyõrben sem találtunk legyõzõre, így veretlenül zártuk az alapszakaszt. Az Euroligában, a szezon egyik legjobb teljesítményét nyújtva, bravúros gyõzelmet arattunk a román Targoviste otthonában, életben tartva továbbjutási esélyeinket. A záró fordulóban mi már nem léptünk pályára, így tehetetlenül néztük, ahogy a csoportelsõ Kassa, gyenge játékkal kapitulált Romániában, lezárva ezzel az Euroliga szezonunkat. Fájó pillanatok voltak ezek, de nem maradt más választásunk, mint figyelmünket a hazai vonalra irányítani, ahol komoly feladatok elõtt álltunk.
A magyar bajnokságban kisebb szünet következett, de újításként, a Szlovák-Magyar Középszakaszban vártak ránk mérkõzések, mely hasznos mérkõzéseket hozott. A Kassa oda-vissza legyõzött minket, míg az Európa Kupában négy közé jutott Rózsahegy ellen vereséget szenvedtünk itthon, majd alaposan visszavágtunk nekik idegenben. Ezzel a második helyre futottunk be.
Március közepén felgyorsultak az események. Elnyertük a jogot a Magyar Kupa Döntõjének megrendezésére, melynek keretében megemlékeztünk a 20 évvel korábban nyert elsõ bajnoki címünkre. Felemelõ hangulatban telt a hétvége, melyet csapatunk remek játékkal, magabiztos elsõséggel koronázott meg. A döntõben 27 pontos különbséggel múltuk felül a Gyõr együttesét. Sorozatban harmadszor hódítottuk el a Kupát, így a vándorserleg is a vitrinünkben landolt.
A bajnoki rájátszásba az elõdöntõben kapcsolódtunk be. Egy rendkívül motivált ellenféllel találtunk szembe magunkat. Az Iványi Dalma nevével fémjelzett PINKK nagy csatára késztetett minket, de így is elégnek bizonyult két mérkõzés a döntõbe jutáshoz, ahol megismétlõdött az egy évvel ezelõtti párharc. Volt miért visszavágnunk a Gyõrnek! A bajnoki döntõben idén egy percre sem adtunk esélyt a szezon közben átalakult riválisunknak. Mindhárom mérkõzésen kézben tartottuk az irányítást, így a soproni csapatsportok tekintetében történelmet írva, veretlenül lettünk bajnokok!
A megérdemelt pár napos ünnepség után újra edzésbe álltak a lányok, akikre május elsõ hétvégéjén várt még egy erõpróba a Szlovák-Magyar Final4 keretében. A kassai torna elõdöntõjében, immár Amber Holt nélkül, nagy csatában diadalmaskodtunk a Rózsaheggyel szemben. A döntõben ismét a Kassával találtuk szemben magunkat, akik friss szlovák bajnokként és Euroliga negyedik helyezettként ezt a sorozatot is aranyéremmel akarták zárni. Nem adtuk könnyen magunkat, és egészen a végjátékig nyílttá tettük a találkozót. A bravúr azonban nem jött össze. Ennek ellenére egy szép ezüstéremmel gazdagodtunk, mely méltó zárása volt ennek a nehéz, ám felejthetetlen szezonnak!
Felsõ sor: Kulbert Gábor, Molnár Balázs, Lukasz Trzaskoma, Licskai Zsófia, Shenise Johnson, Cserny Réka, Krnjic Sara, Kellerné Seres Éva, Jelena Milovanovic, Vágvölgyi Petra, Doncsecs Kitti, Pados Noel, Amber Holt, Török Zsófia, Török Zoltán, Czukorné Hollós Anna
Alsó sor: Ludvig Jánosné, Pál Szandra, Zsovár Orsolya, Fegyverneky Zsófia, Böröndy Vivien, Szabó Fanni, Székely Norbert
2013/2014
Egy tökéleteshez közelítõ szezonnal zártuk le klubunk életének „aranyos” korszakát, és vágtunk neki egy új szakasznak, melytõl hosszú távon hasonló sikereket várunk. A sikerkovács Székely Norbert helyét egy nagy tudású, ám vezetõedzõi poszton még tapasztalatlan szakember, Igor Polenek vette át. Frissítés történt a játékos-állomány terén is. Nem kevesebb, mint öt új játékos érkezett: Kelly Farris, Tianna Hawkins, Katarina Tetemondova, Dragana Stankovic és Simon Zsófia. Tudtuk, hogy nehéz szezon elé nézünk, de bíztunk benne, hogy meg tudjuk ugrani a magunk által magasra tett lécet.
Augusztusban kezdtük a felkészülést, szeptember elején pedig megkezdtük az edzõmérkõzések sorát. Sajnos az egyik csak terv maradt, miután a mérkõzésre igyekezõ Gyõr együttese Kapuvár környékén tragikus balesetet szenvedett, mely során életét vesztette a vezetõedzõ Füzy Ákos és a klubvezetõ Tapodi Péter. A honi bajnokságra árnyékot vetett a tragédia, mely mindannyiunkat nagyon megrázott. Ennek megfelelõen csendes szezonnyitót tartottunk, mely során megemlékeztünk elhunyt sportbarátainkról.
Elsõ ellenfelünk a Közép-Európai Liga (MEL) keretében a PINKK gárdája volt, mely Iványi Dalma zseniális mozdulatával az utolsó pillanatban elvitte a bajnoki pontokat városunkból. Hamar hátrányba kerültünk tehát a riválisokkal szemben, és ez a szerencsétlen vereség bizony az alapszakasz végeredményére is meghatározó volt, még úgy is, hogy október végén a megerõsödött DVTK otthonában is jobbnak bizonyultunk.
Az Euroligát, ahol mindenképpen szerettük volna újra elérni a rájátszást, viszont pont ellenkezõ elõjellel kezdtük. Bár rezgett a léc a Brno ellen, nagy szívvel megfordítottuk a mérkõzést! Ebbõl a sikerbõl a MEL küzdelmeire is erõt merítettünk, mely során bravúros gyõzelmet arattunk a Kassa ellen, és visszavágtunk a PINKK csapatának is!
December elején, a szerkezetbeli problémáink csökkentésére leigazoltuk a Zágrábból távozó Iva Ciglart, akitõl elsõsorban Fegyverneky Zsófia tehermentesítését vártuk.
Decemberben két fontos mérkõzésünk volt az Euroligában, melyeket be is húztunk! Elõbb itthon a Montpellier hajolt meg ellenünk, majd egy viszontagságos utazást követõen, ellenfelünk, a Rivas által kölcsönadott mezekben hagytuk el gyõztesen a parkettát Madridban. A nemzetközi sikereknek ugyanakkor egy pécsi vereség volt az ára a PEAC vendégeként.
A karácsonyi szünet nem tett jót csapatunknak. Mindjárt egy nehéz ellenfél, a DVTK jött szembe, akik egy edzõcsere után, feldobódott állapotban szétdobtak minket az MKB Arénában. Ráadásul nagyobb különbséggel nyertek, mint azt tettük mi náluk õsszel. A pofon akkorát szólt, hogy hetekig nem tértünk magunkhoz. Szerencsére a MEL-ben így is befutottunk az alapszakasz második helyére, az Euroligában pedig, leszámítva a Brno elleni fellépést, és két pontos vereséget, csak február végén voltak a sorsdöntõ mérkõzéseink. Utóbbiak közül mind a Montpellier, mind a Rivas elleni összecsapásokat hoztuk, így 5 gyõzelmet begyûjtve, három év után újra az Euroliga rájátszásában találtuk magunkat! Nagy siker volt ez számunkra, de egyben megnehezítette az elkövetkezõ heteinket, mivel a hazai versenynaptár nem számolt azzal, hogy továbbmegyünk a csoportból. Nagyon megerõltetõ hetek következtek, rengeteg mérkõzéssel és utazással.
Közben Iva megkapta a magyar állampolgárságot, így nem kellett azon gondolkodnunk, ki maradjon ki légiósaink közül a hazai mérkõzéseken.
Elérkeztünk a sorozatok döntõ ütközeteihez is. A sorban elsõként a Közép Európai Liga döntõje állt, melyet Kassán rendeztek. Az elõdöntõben szép gyõzelmet arattunk a PEAC ellen, de a rendezõ Kassa ellen már nem sikerült a bravúr. Az ezüstérem azonban így is szépen csillogott!
Kis túlzással Kassáról Oroszország felé vettük az irányt, miután az Euroliga nyolcaddöntõjében a neves Szpartak Moszkvát kaptuk ellenfélül. A jó erõkbõl álló orosz együttes magabiztos 2-0-val érdemelte ki a FINAL8 szereplés jogát.
A harmadik terület a Magyar Kupa volt, melyet semleges helyszínen, Székesfehérváron rendeztek. A három napos torna elsõ napján a DVTK ellen taktikus, meggyõzõ gyõzelmet arattunk. Másnap, a ZTE sem okozott gondot, a vasárnapi döntõben ugyanakkor fájó vereséget könyvelhettünk el a taktikusabban, nyugodtabban kosárlabdázó PEAC-Péccsel szemben.
Nehéz volt túllépni ezen a kudarcon, mely a bajnoki rájátszásra is rányomta a bélyegét. Az elõdöntõben ugyanis újra a PEAC volt az ellenfél. Remekül kezdtük a párharcot, sõt a második mérkõzésen, Pécsen is 16 pontos elõnyben voltunk a szünetben, ám a fordulás után elbizonytalanodtunk, melyet kihasznált a vérszemet kapott ellenfelünk. A mérkõzés végén pár perc alatt újra megadtuk az esély magunknak a továbbjutásra, de az utolsó védekezésünket és támadásunkat is elhibáztuk. Egy pontos vereséggel a hátunk mögött vártuk a mindent eldöntõ soproni csatát, ahol megismétlõdtek a történtek, és óriási küzdelemben ismét mi dobtunk egy ponttal kevesebbet. A kiesés után nagyon nehéz volt talpra állni, de megtettük, és a DVTK ellen két gyõzelemmel megszereztük a bronzérmet. Egy nagyon hullámzó, sok nem várt problémával járó, felemás szezont zártunk ezzel, mely nehezebb volt, mint az elõzetesen gondoltuk.
2014/2015
Egy balul sikerült szezont követõen nem lehetett más a célunk, mint újra feljutni a csúcsra. Ennek érdekében több helyen is változtattunk a kereten. Két nagyon tehetséges fiatal légióst nyertünk meg magunknak. Aleksandra Crvendakic, a szerb kosárlabdázás csiszolatlan gyémántja, és az amerikai válogatott bõ keretében is számításba vett Kayla McBride is minket választott. Még a nyár elején kiderült, hogy Fegyverneky Zsófia anyai örömök elé néz, így a helyére is keresnünk kellett valakit. Bria Hartley szintén amerikából érkezett, és ekkor még nem is gondoltuk, mekkora fogás lesz a szimpatikus játékos. Pécsrõl érkezett a rutinus válogatott kosaras, Nagy-Bujdosó Nóra, de nem sokáig erõsítette sorainkat. Szeptemberben ugyanis õ is bejelentette, hogy gyermeket vár. A szakvezetés úgy döntött azonban, hogy Nórit egyelõre nem pótolja.
A szezon elsõ szakasza egészen fenomenálisra sikeredett! Mind a magyar bajnokságban, mind a nemzetközi sorozatban magabiztosan meneteltünk. Január végéig maradtunk hibátlanok, amikor a bajnoki alapszakasz elsõség már a zsebünkben volt, és az Európa Kupa rájátszásra készülõdés jegyében hazai pályán kaptunk ki a PEAC együttesétõl. Ezen a mérkõzésen mutatkozott be csapatunkban a magyar válogatott Krivacevic Tijana, aki Kassáról tért vissza egykori sikereinek helyszínére. Bíztunk benne, hogy Tinával a fedélzeten meg tudjuk lepni a Maccabi együttesét, és kiharcoljuk az elõdöntõbe jutást az Európa Kupában. Sajnos nem így történt. A rengeteg minõségi légióst felvonultató izraeli együttes átgázolt rajtunk. Pedig a kinti mérkõzésen sokáig még vezettünk, ám a hajrában nem tudtuk elviselni Kayla sérülését, akit ráadásul az egész szezonra elvesztettünk.
Maradt számunkra a hazai vonal, de az utolsó két hónapnak már új szakvezetõvel vágtunk neki. Igor Polenek távozott, a helyét pedig Sterbenz László vette át. A vajkezû dobógép, Kayla helyére egy hasznos csapatjátékos érkezett, a kanadai válogatott Kim Gaucher-Smith, aki pont annyit tett hozzá a játékunkhoz, amit vártunk tõle.
A Magyar Kupa Döntõjét Gyõrben rendezték. A három napos tornán minden nap egy szinttel feljebb léptünk játék terén. A fináléban egy igen komoly ellenféllel találtuk szembe magunkat. Ezen a napon azonban esélye sem volt a DVTK együttesének. Káprázatos teljesítménnyel, 29 pontos gyõzelmet arattunk, megszerezve klubunk hatodik MK elsõségét!
Megnövekedett önbizalommal vártuk ezek után a bajnoki rájátszást. A döntõig nem volt semmi gond, magabiztosan vettük az akadályokat. A döntõben újra a DVTK következett, akik a PEAC gárdáját búcsúztatták az elõdöntõben. Óriási csatákat, az utóbbi évek legszínvonalasabb fináléját hozta a párharc! Egészen a negyedik mérkõzésig mindkét fél hozta a hazai mérkõzésit, ekkor azonban sikerült megtörnünk a sormintát. Telt ház, több ezer miskolci fanatikus lenyûgözõ szurkolása közepette nyertünk szoros végjátékban, mely klubunk kilencedik bajnoki címét jelentette!
Emlékezetes szezont zártunk, két aranyéremmel a tarsolyunkban!
2015/2016
A két aranyéremmel zárult szezont követõen Sterbenz László vezetõedzõ szerzõdését két évvel meghosszabbítottuk, és ahogy Török Zoltán a csapat-hirdetéskor fogalmazott: "Rendkívül nehéz, de egyben nagyon szép feladattal bíztuk meg vezetõedzõnket, hiszen az eredményes szereplés mellett egy nagyon tehetséges generáció csapatunkba történõ beépítését is várjuk tõle."
Fegyverneky Zsófia szülés után visszatért, erõsíteni a rutinos magot, akik mögött egy egészen fiatal tehetséges magyar generáció sorakozott fel: a saját nevelésû Weninger Virág és Böröndy Dominika mellé csatlakozott a DVTK-tól érkezett Dubei Debóra, illetve a Vasas-tól kivásárolt Határ Bernadett.
Volt még egy érkezõ, Abby Bishop, ám az ausztrál klasszist végül egy komoly sérülés megakadályozta, hogy nálunk töltse a szezont. Volt még egy távozó, miután Dragana Stankovic nem ment át az augusztusi orvosi vizsgálatokon. A helyükre a svéd válogatott Louice Halvarsson-t igazoltuk le még a szezon elõtt.
Nem várt nehézségekkel vágtunk tehát neki a szezonnak. A két elsõ bajnoki nem jelentett problémát, szemben az elsõ nemzetközi fellépésünkkel. 34 pontos vereséggel tértünk haza a francia Lille-bõl, melytõl úgy megszédültünk, hogy a PINKK-Pécsi otthonában is csak az utolsó negyedben tértünk magunkhoz. Óriási hátrányból visszahoztuk nyerésre a találkozót, ám az utolsó másodpercben a svéd Binta Drammeh lehetetlen helyzetbõl is betalált, elvéve tõlünk a gyõzelmet. A 36 pontos schioi zakó foglalta keretbe a rémálomszerû hetünket. Félve vártuk a DVTK elleni bajnokit, de ránk cáfoltak a lányok, és nagy csatában legyûrték vendégeinket. Jót tett a lelkeknek a siker, melynek hatását a Salamanca elleni találkozón is élveztük. Elsöprõ elsõ félidõt követõen megõriztünk 6 pont elõnyt a végjátékra és 73-67 arányban megszereztük az elsõ gyõzelmet a nemzetközi porondon is. Ekkor még nem gondoltuk, hogy egyben az utolsót. Ráadásul a PEAC-Pécs hazai környezetben lepett meg minket (76-78), visszalökve minket az úton.
Jól jött a novemberi szünet, mely alatt megpróbáltuk rendezni a sorokat. Hogy ennek eredménye volt e, azt nehéz megmondani, mindenesetre december elején imponáló gyõzelmet arattunk a megyei rivális Gyõr otthonában (73-96). Ugyan az Euroligában sanszunk se volt, de legalább a hazai porondon hiba nélkül haladtunk elõre. Visszavágtunk a PINKK-nek az õszi vereségért, Miskolcon is jobbnak bizonyultunk a DVTK-nál, és a PEAC otthonából is elhoztuk a bajnoki pontokat.
Sokat segített, hogy közben erõsítettünk is a keretünkön! Január elején leigazoltuk a rutinos horvát Ana Lelas-t, de tartogattunk még egy meglepetést is szurkolóinknak. Honti Kata nem érezte jól magát Törökországban, és nagy örömünkre visszatért a gyökereihez! Emlékezetes pillanat volt, ahogy ismét magára húzta a zöld-sárga színeket! Hogy ne legyen teljes az örömünk, arról egy fájdalmas sérülés gondoskodott. A svéd Louice Halvarssonnak elszakadt az Achillese, így véget ért számára a szezon.
Az Euroligának február elején intettünk búcsút a Kassán elszenvedett vereséggel. Nem maradt más hátra, arccal a hazai sorozatok felé fordultunk.
Az alapszakasz hajrája elõtt került sor a nõi Magyar Kupa döntõre, melyre már frissen igazolt amerikai centerünkkel, Devereaux Peters-szel a sorainkban utaztunk el. A miskolci rendezvényen a negyeddöntõben és az elõdöntõben átgázoltunk mindkét pécsi riválisunkon. Az ellenállás nélküli gyõzelmek visszaütöttek a fináléban, ahol a telt házas miskolci publikum elõtt elvéreztünk a rendezõ DVTK-val szemben, akik megérdemelten tartották otthon a kupát.
Így már csak a bajnokság maradt számunkra, ahol végül az alapszakasz elsõ helyére futottunk be, miután a kupa hétvégét követõen a Gyõr és a Cegléd ellen sem hibáztunk.
A rájátszásban esélyt sem hagytunk riválisainknak! Elõbb a ZTE, majd a PINKK együttesét búcsúztattuk könnyedén.
A döntõben a miskolciakon túllépõ gyõriekkel találtuk szembe magunkat, akikkel szemben, az alapszakasz két sima gyõzelme végett, nagy önbizalommal léphettünk pályára. Az elsõn 77-45 arányban diadalmaskodtunk. A második ütközeten, Gyõrben is végig kézben tartottuk az irányítást, a 16 pontos siker önmagáért beszélt. Jöhetett a harmadik összecsapás, mely helyenként már gála jelleget öltött. 81-60 arányban hoztuk a mérkõzést, és ezzel a finálét is, megszerezve történelmünk 10. bajnoki címét!
2016/2017
Ahogy Török Zoltán az elõzõ szezon csapathirdetésekor elmondta, a szakmai stábbal olyan együttest kívántak kialakítani, mely a rutin és a fiatalság egészséges elegye, ahol a klub jövõjét jelentõ fiatalok újabb lépcsõfoko(ka)t tehetnek meg, és mindemellett az Euroligában is elõre tudunk lépni. Ennek megfelelõen lettek kiválasztva a légiósok. Krakkóból szereztük meg a 29 éves Yvonne Turnert. A hármas posztra a fiatal svéd Binta Drammeh lett a kiválasztott, míg a palánk alá a szerb Európa-bajnok Danielle Page, illetve az ausztrál Cayla George.
Sajnos már a szezon elõtt változtatásra kényszerültünk, miután Danielle Page nem ment át az orvosi vizsgálaton. Gyorsan kellett cselekednünk, és visszahoztuk Krnjic Sara-t, aki ezzel a hatodik évét kezdte meg a klubnál.
Október elsõ napján, ünnepi hangulatban kezdtük a szezont a BEAC ellen, de nem sokáig örülhettünk. Szekszárdon és Gyõrben is kapituláltunk. Ezek után kifejezetten bravúrnak számított, hogy az Euroliga elsõ fordulójában, Polkowicében, kétszeres hosszabbításos drámai csatából kerültünk ki gyõztesen. A novemberi válogatott szünet elõtt egy eszméletlen hajrával a Bourges csapatát is elkaptuk itthon! A gyõzelmek mellett külön öröm volt számunkra, hogy kapitányunk, Fegyverneky Zsófi újabb három évre, Yvonne Turner pedig plusz két évre kötelezte el magát klubunkhoz. Az ünnepek elõtt az örömbe üröm került. Kalandos úton jutottunk el a Hatay otthonába, mely kihatott a teljesítményünkre is. Ezt feledtettük egy szép sikerrel a PEAC vendégeként, de a gyõzelemért nagy árat fizettünk. Binta Drammeh súlyos sérülést szenvedett a mérkõzés hajrájában. Vezetésünk nem tétlenkedett, így 2017-nek már egy régi-új játékossal, Shenise Jonhsonnal a sorainkban vágtunk neki.
Még nélküle 10 pontos vereséget szenvedtünk itthon a Lille gárdájától. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez mennyire fáj lesz késõbb. Január derekán remek teljesítménnyel vágtunk vissza a Szekszárdnak, de a 26 pontos gyõzelem után valami megtört a csapat játéka terén. A szûkös rotáción ugyan javult Tijana Ajdukovic leigazolásával, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a decemberi jó pozíciónkat megõrizzük az Euroligában. Az utolsó fordulóban Lilleben kellett volna gyõznünk, de egy pillanatra sem adtak számunkra esélyt a franciák. Az Euroliga ezzel elúszott, nem sikerült az elõrelépés az elõzõ évhez képest.
A bajnokságban február végén klubunk fennállásának 100 ezredik pontját ünnepelhettük a Cegléd ellen. Miskolcon viszont elbuktunk, elveszítve ezzel az alapszakasz elsõséget is.
A rájátszás elõtt azonban még a Magyar Kupa nyolcas döntõjében szálltunk ringbe. A célunk egyértelmûen a kupa visszahódítása volt, melyet végig kiegyensúlyozott teljesítménnyel, nagyon magabiztosan szereztünk meg Pécsett. A fináléban 30 ponttal gyõztük le a Cegléd együttesét. Ez volt a hetedik kupa elsõségünk!
Önbizalommal telve várhattuk tehát a rájátszást! Sem a ZTE, sem a Gyõr nem jelentett gondot, de a döntõben már jóval nagyobb ellenállásra számíthattunk a bajnokság egyik meglepetés csapata, a Szekszárd ellen. Ráadásul pályahátrányból indultunk! Ezt azonban azonnal, mindjárt a döntõ nyitányán visszavettük egy izgalmas, feszült hangulatú mérkõzésen. Sajnos Shenise-t két technikaival a játékvezetõk kiállították, így a második találkozón nem számolhattunk vele. Szurkolóinkra azonban igen, akik megtöltötték az Arénát, és támogatásukkal egy lépésre kerültünk a bajnoki címtõl. Ismét Szekszárd fele vettük az irányt, de a bajnokavatás elmaradt. A hazaiak nagy erõket mozgósítva, hosszabbításban diadalmaskodtak. Sopronban azonban már nem engedtük meglepni magunkat, és biztosan, 82-56-os sikerrel hódítottuk el 11. bajnoki címünket!
Sorozatban harmadik alkalommal lettünk bajnokok!
2017/2018
A bajnoki és kupa elsõség ellenére több téren is változtatásra szánta el magát vezetõségünk, azzal a kimondott szándékkal, hogy a nemzetközi porondon szerezzük vissza a presztízsünket, és fiataljaink újabb lépcsõfokokat tegyenek meg. A karmesteri pálca az Európa szerte nagy elismerésnek örvendõ baszk szakember, Roberto Iniguez kezébe került, aki hozta magával spanyol stábját. A két évre tervezett projekt a játékosállományban is változásokat hozott. Ötödik szezonjára tért vissza soproni gyökereihez Jelena Milovanovic. Szintén a palánk alatt jelentett erõsítést a szerb Tina Jovanovic. Érkezett a tehetséges spanyol hátvéd, Angela Salvadores, illetve a brazil válogatott centere, Clarissa Dos Santos. Ekkor még nem sejtettük, hogy utóbbi, csak pár napot tölt majd nálunk, miután augusztus végén nem ment át az orvosi vizsgálaton.
A felkészülés ennek ellenére remekül sikerült. Roberto Iniguez soha nem látott intenzitású munkát vezényelt a lányoknak, mely hamar éreztette hatását. Szeptember közepén elhoztuk az elsõ helyért járó serleget a Jekatyerinburg által rendezett neves tornáról. Ez korábban még egy meghívott csapatnak sem sikerült! A gyõzelmet egy új center leigazolásával toldottuk meg. A remek képességekkel megáldott amerikai Crystal Langhorne komoly erõsítésnek számított.
A szeptember 29-i ünnepélyes szezonnyitón elbúcsúztattuk ikonunkat, Honti Katát, aki a profi kosárlabdától való visszavonulás mellett döntött. A megható pillanatokat követõen lehengerlõ játékkal vertük 60 ponttal a BEAC-Újbuda együttesét.
Rá egy hétre már keményebb feladat elé állított minket a DVTK, de õk sem tudtak minket megszorítani. Bizakodva vártuk az Euroliga nyitányát, mely álomszerûen alakult. A török Galatasaray 17 pontos vereséggel távozott Sopronból. Ezek után meglepetést jelentett, hogy szoros végjátékban elbuktuk a megyei rangadót a Gyõr otthonában, melyet a Polkowice elleni bravúrral feledtettünk. A novemberi válogatott szünet elõtt a Lille és a Pécs is meghajolt a tudásunk elõtt.
Úgy tûnt, a kis pihenõ sem törte meg a lendületünket. A belga Castors Braine ellen nem kevesebb, mint 24 ponttal bizonyultunk jobbnak. Szekszárdon azonban nem tudtuk megismételni a jó teljesítményt, majd a Prága ellen is elbuktunk. Hullámzóvá vált a játékunk mérkõzések között, és alatt is, de hamar magunk hagytuk ezt a periódust, és Karácsony elõtt Isztambulban és hazai pályán a Polkowice ellen is diadalmaskodtunk.
A címvédõ Kurszk otthonában ugyan nem volt esélyünk, de csodás menetelésbe kezdtünk! Még úgy is szállítottuk a bravúrokat, hogy kulcsemberünk, Jelena Milovanovic, a Lille ellen megsérült, és kézmûtétre szorult. Ehhez kellett az is, hogy a gyorsan megtalált és szerzõdtetett Danielle Page pillanatok alatt beilleszkedett és hasznos munkájával fontos láncszemmé vált. Január 24-én népes számú soproni szurkolótábor támogatása közepette idegenben leptük meg a Prága alakulatát, mely második helyet ért a csoportban! Az utolsó fordulóban már tét nélkül, de legyõztük a Bourges csapatát is, mely klubrekordot jelentõ 10 alapszakasz gyõzelmet eredményezett számunkra.
A februári szünet alatt. a Fenerbahce elleni negyeddöntõre készülve tovább erõsítettük keretünket. Alaina Coates személyében egy fiatal amerikai center érkezett hozzánk, akivel már a következõ szezon tekintetében tárgyalásban álltunk.
Zsúfolt telt ház elõtt vártuk a török Fenerbahce sztárjait, akik igazolták hírüket, és elvették a pályaelõnyünket. A törökországi mérkõzésen a 7. percben már 14 pontos hátrányban voltunk, de nem estünk kétségbe és hatalmas szívvel visszajöttünk a csatába, és a végjátékban is a mi akaratunk érvényesült. Egyenlítettünk! A mindent eldöjntõ soproni ütközet délelõttjén Alaina Coates-t családi tragédia érte, így rá nem számíthattunk. Ez azonban még inkább összekovácsolta csapatunkat, és a szenzációs atmoszférát varázsló szurkolóink elõtt esélyt sem hagyva, kiütéses 21 (!) pontos gyõzelmet aratva léptünk be a FINAL4-ba, melynek elnyertük a rendezési jogát is!
Közben bajnokin visszavágtunk a Szekszárdnak, akik március végén óriási csatában elvitték elõlünk a Magyar Kupa serleget a soproni rendezésû tornán. Fájó vereséget szenvedtünk egy remekül kosárlabdázó ellenféllel szemben, de nem volt idõ búslakodni, hiszen nyakunkon volt az Euroliga négyes döntõ.
Elõtte azonban még meg kellett kezdenünk feszített tempóban a bajnoki rájátszást. Szerencsére minden jól alakult, magabiztos gyõzelmekkel jutottunk be a bajnoki döntõbe, és készülhettünk a FINAL4-ra, melyre kibõvült a Novomatic Aréna.
Zsúfolt ház, remek hangulat várta a csapatokat. Félelmetes tempót diktáltunk a török Yakin Dogu ellen. Szurkolóink ûzték-hajtották a lányokat, akik három negyeden át parádéztak, a 27. percben 19 ponttal járva elõbbre (51-32). Az utolsó 10 percben azonban fáradni kezdtünk, a törököknek pedig minden beesett és fordítottak. Elõvettük azonban utolsó erõtartalékainkat! 65-65-ös állásnál Yvonne passzolta ki a labdát a tripla-vonalnál helyezkedõ Jecának, aki 1,8 másodperccel a vége elõtt bevágta! Ezzel az ikonikus dobással történelmet írtunk! Fennállásunk során elõször bejutottunk a FINAL4 döntõjébe, ahol az orosz nagyágyúval a Jekatyerinburggal találtuk magunkat szembe. Sikerült ugyan meglepnünk a világsztárokat, és megugrani tõlük 11 ponttal a finálé elsõ szakaszában, de gyilkos dobásokkal hamar eltüntették a hátrányukat, a szünet után pedig már nem engedték ki kezükbõl az irányítást. Ezüstérmes csapatunk így is hatlamas ünneplésben részesült. A FINAL4 mind az eredmény, mind a rendezés tekintetében sikersztorit hozott!
Feldobott hangulatban érkeztünk el a bajnoki döntõhöz. A pályaelõny a Szekszárdnál volt, de azt rögtön elvettük, majd a soproni találkozót is behúztuk. Öldöklõ csatát hozott a harmadik találkozó, de 3 ponttal, 69-66 arányban felülkerekedtünk és megszereztük klubunk 12. bajnoki címét!
Elképesztõ szezont produkáltunk!
2018/2019
Nagyon magasra tettük a lécet az elõzõ évadban, de hittünk abban, hogy a rengeteg erõfeszítés és áldozat, amit hoztunk, újabb sikeres szezont hozhat. "Gyõztes csapaton ne változtass!" – adta ki a jelszót Török Zoltán a májusi csapathirdetésen, így egyedül a pályafutását befejezõ Danielle Page-tõl vettünk búcsút. Az élet azonban már a nyár közepén átírta az elképzeléseinket. Jelena Milovanovic szerzõdését anyai örömök miatt szüneteltettük. A helyére a svéd válogatott klasszis centerét, Amanda Zahuit szerzõdtettük. Ugyancsak csatlakozott a felnõtt kerethez a Sopronba visszatérõ saját nevelésû játékosunk, Varga Kamilla. Augusztusban további nem várt problémákkal találtuk szembe magunkat. Fel kellett bontanunk Alaina Coates szerzõdését, aki nem kívánt idõben bekapcsolódni a felkészülésbe. Rá egy hétre pedig Tina Jovanovic dõlt ki a sorból. Szerb centerünknek mindkét bokáját mûteni kellett. Nehéz helyzetünket a kétszeres világ-bajnok Candice Dupree megszerzésével igyekeztünk orvosolni. Illetve az edzésekre leigazoltuk a horvát Iva Cuzicot, aki korábban már megfordult nálunk.
A hagyományos jekatyeriburgi tornán a rendezõ jobb második félidei teljesítményével visszaszerezte elõlünk a kupát. A szezonnyitó, melynek keretében elbúcsúztunk a pályafutását befejezõ Zsovár Orsolyától, ezúttal is emelkedett hangulatban telt. Itt került bejelentésre az is, hogy a Novomatic cégcsoport újabb 5 évre névadója lett az arénának.
Nagy lendülettel vágtunk neki a hazai bajnokságnak! Sorra szállítottuk a gyõzelmeket, közte rangadókat is. Így nagy pofonként ért minket az Euroliga nyitány, melyen az újonc Flammes Carolo kihasználta dekoncentrált játékunkat. Azonban idõben jött még ez a figyelmeztetés! Pár nappal késõbb a bajnoki ezüstérmes Szekszárd otthonában újra örülhettünk. Az elköszönõ Iva Cuzic helyére, másfél hónapra leigazoltuk egykori saját nevelésû centerünket, Licskai Zsófiát, akinek a munkájára elsõsorban az edzéseken számítottunk.
A hazai menetelés mellett az Euroligában ugyan nem tudtuk meglepni a Fenerbahce gárdáját Isztambulban, viszont hatalmas bravúrt hajtottunk végre az otthonában félelmetes Salamanca szurkolótábora elõtt. A Kurszk világsztárjait is megszorongattuk a Novomatic Arénában. A mérkõzés után a keretben újabb változás történt. Angela Salvadores helyét egy másik spanyol spíler, Queralt Casas foglalta el.
A Hatay és a Riga ellen mi voltunk a jobbak, értékes sikereket letéve a karácsonyfa alá. Ami viszont aggodalomra adott okot, nem is kicsit, hogy kapitányunk, Fegyverneky Zsófia talpsérülést szenvedett a lettek ellen, játéka bizonytalanná vált az elõttünk álló hónapokra nézve.
A rövid téli szünet alatt változás történt a szakmai stábban. A személyes okok miatt távozó Carlos Cantero másodedzõnk helyét a szintén spanyol Jose Gonzalez Dantas foglalta el.
A hazai színtéren továbbra sem okoztak gondot az elõttünk álló feladatok. Az Euroligában visszavágtunk a Carolo együttesének, ugyanakkor fájó vereséget szenvedtünk az Olympiacos otthonában, sõt hazai környezetben veszítettünk fontos mérkõzéseket a Fenerbahce és a Salamanca ellenében. Nehéz helyzetünkben Honti Katától kaptunk segítõ kéznyújtást. Ikonunk, aki mésfél éve szögre akasztotta cipõjét, megkeresésünkre újra csatasorba állt, hogy Zsófi sérülését áthidalva segítsen minket, elsõsorban az edzésmunka terén.
Elindultunk újra felfelé! A kurszki csodára egész Európa felkapta a fejét. Az önbizalmunknak is jót tett a szavakba nem önthetõ oroszországi gyõzelem, melyet követõen már több fordulóval az alapszakasz vége elõtt bebiztosítottuk elsõ helyünket itthon. Sõt, az eredmények szerencsés alakulása, és a Rigában elért újabb imponáló gyõzelem az utolsó fordulóban oda vezetett, hogy a második helyre futottunk be a csoportban, pályaelõnyt szerezve a Bourges elleni negyeddöntõre.
Elõtte még a Magyar Kupában kellett megvívnunk a magunk csatáit. A nyolc csapatos gyõri tornán okosan, mély rotációval kosárlabdázva jutottunk el a fináléig, ahol közel 500 soproni szurkoló fergeteges buzdítása közepette megérdemelten vettük vissza a serleget a Szekszárdtól.
Ünneplésre nem volt idõ, hiszen három nap múlva már a Bourges csapatát fogadtuk hazai pályán. Emlékezetes mérkõzésen, Candice Dupree utolsó másodpercekben elért csodás kosarával elõnybe kerültünk a franciákkal szemben, akiknek a kinti találkozón esélyt sem hagytunk, így újra bejutottunk a FINAL4-ba! Ha már bejutottunk, kormányunk, városunk és az MKOSZ támogatásával újra megpályáztuk a rendezést, melyet az elõzõ esztendõ kiváló tapasztalatai után ismét nekünk ítéltek! Óriási megtiszteltetés volt ez klubunk számára!
Nagy erõkkel álltunk neki a szervezésnek, melyre nagyon kevés idõ állt rendelkezésre. Stábunk azonban ezúttal is jelesre vizsgázott! Csapatunk közben veretlenül zárta a bajnoki alapszakaszt, és az Euroliga döntõ elõtt a bajnoki negyeddöntõt is kipipálta.
A FINAL4-ban a címvédõ Jekatyerinburg ellen kezdtünk. A második negyed elején, extázisban kosárlabdázó csapatunk 28-17-re vezetett, de az oroszok világsztárjai kézbe vették a dolgokat, és megérdemelten jutottak be a vasárnapi fináléba. Nekünk a bronzcsata jutott, melyen kihajtottuk magunkat, de a Prága azon az estén jobbnak bizonyult nálunk. A vastaps így is kijárt lányainknak!
A FINAL4 után arccal ismét a bajnoki rájátszás felé fordultunk, melynek kimagasló esélyesei voltunk. Nem is kellett csalódniuk szurkolóinknak. Gyakorlatilag megszorítani sem tudtak minket ellenfeleink. A döntõben az ALUINVENT-DVTK Miskolc ellen sem volt kérdéses, ki a jobb csapat, így veretlenül értük el a 13. bajnoki címünket, melyre korábban egyszer volt példa történelmünk során.
Újabb fényes esztendõt zártunk!
2019/2020
Két csúcsra járatott esztendõ után új projektbe vetettük magunkat. Szerettünk volna nagyobb terhet rakni nemzetközi szinten is azon fiataljainkra, akikbe évek óta rengeteg munkát fektettünk. Négy klasszis légiós távozott - Turner, Zahui, Dupree, Casas -, visszatért ugyanakkor szülés után Jelena Brooks. Zsófi mellé a hátvéd posztra egy rutinos csapatjátékos érkezett, az amerikai Briann January személyében, ami szerkezeti változást is vont maga után a játékban. A jövõbe is befektettünk a 18 éves, korosztályos válogatott Varga Alíz három évre szóló szerzõdtetésével. A csapat vezetõedzõi posztját a nagyon tehetséges, de még kevesebb tapasztalattal rendelkezõ fiatal szakemberre, Gáspár Dávidra bíztuk, akivel a háttérben már két éve tartott a párbeszéd.
Kemény alapozást követõen vágtunk neki a szezonnak, mely során egy magas szinvonalú védekezésre kívántuk építeni csapatunk játékát. Rövid idõ alatt igen magas szintre jutottunk, magasabbra, mint azt elõzetesen reméltük! A novemberi válogatott szünetig csupán két vereséget gyûjtöttünk be. A magyar bajnokságban csupán a gyõri kiruccanásunk hozott némi izgalmat, de a szünet után mutatott tökéletes védekezésünk, és a kapott 14 (!) pont önmagáért beszélt. A nemzetközi porondon rögtön egy franciaországi bravúrral köszöntünk be a Montpellier otthonában, melyet követõen a bombaerõs török Fenerbahce gárdáját is elkaptuk Sopronban! Sajnos Gironában megsérült Briann January, és hiányát a vékony keretünk nem bírta el. Ráment sajnos a Lyon elleni idegenbeli csata is, ahol hiába volt tetemes, 20 pont közeli elõnyünk, felõrlõdtünk a végére.
Jókor jött a szünet, de ahogy újra begyújtottuk a motorokat, jött az újabb csapás. Rögtön az elsõ fellépésünkön, a Vasas ellen kézsérülést szenvedett Jeca, akit december végéig elvesztettünk. Egyik kulcsemberünk kiesése nagyon érzékenyen érintett minket, már csak azért is, mivel rövid idõ alatt kellett új szerkezetre átállnunk, melyben többen is szokatlan pozícióba kényszerültek. Három egymást követõ vereségbe futottunk bele a PEAC-Pécs, a Gdynia és a Kurszk ellen. Különösen az elsõ kettõ volt fájdalmas. A DVTK elleni rangadón azonban úgy tûnt kirángattuk magunkat a gödörbõl! A 89-52-es kiütéses siker után térdre kényszerítettük az olasz Schio csapatát is, a karácsonyi ünnepek elõtt a szélesebb paddal rendelkezõ Montpellier viszont visszavágott az õszi vereségért. Ezzel együtt bizakodva vártuk a folytatást, különösen, hogy tudtuk, Jeca hamarosan újra a fedélzeten lesz, ráadásul a sérülések által sebezhetõvé vált keretünket is megerõsítettük a téli szünetben. Nem is akárkivel! Az elõzõ évi sikerek egyik letéteményese, a vajkezû Candice Dupree igent mondott a hívó szavunkra.
Nagyon kemény január elé néztünk a februári válogatott szünetig, de csapatunk állta a sarat! Ugyan Isztambulban nem volt esélyünk a Fenerbahce ellen, de a továbbjutásért vívott harcban a Novomatic Arénában magabiztosan gyõztük le mind a Girona, mind a Lyon gárdáját, és Gdyniában is mi ünnepelhettünk. A hazai színtéren veretlenül hoztuk le ezt a hónapot, úgy, hogy Szekszárdon is gyõzelmet ünnepelhettünk népes szurkolótáborunkkal.
Nem jött jókor a szünet a kiváló formában levõ csapatunknak, de nem estünk kétségbe akkor sem, amikor a Kurszk, néhány világsztárjának az ihletett játékával elvitte Sopronból a gyõzelemért járó két pontot. Tudtuk, hogy képesek vagyunk odaérni a csoport elsõ négy helyének valamelyikére is. Azt azonban nem sejthettük, hogy ez volt az utolsó nemzetközi mérkõzésünk a szezon során. Felütötte ugyanis a fejét Olaszországban a rendkívül gyorsan terjedõ koronavírus járvány, ránk pedig az utolsó fordulóban a Schio csapata várt. Úgy döntöttünk, hogy az egészség fontosabb mindennél, így nem vállaltuk az olaszok ellen a mérkõzést. A FIBA döntése nyomán elvesztettük a mérkõzést 20-0-val, és a kiállásért járó egy pontot sem kaptuk meg, így búcsút inthettünk a nemzetközi porondnak. Fájó szívvel, de tiszta lelkiismerettel fordultunk a hazai vonal felé, ahol fontos feladataink voltak még.
Mindenekelõtt a Magyar Kupában, ahol mindjárt elsõ nap rangadóval kezdtünk az ALUINVENT-DVTK ellen. A mérkõzésnek jó alaphangot adott a pár nappal korábbi miskolci bajnoki rangadó, ahol egy gólgazdag találkozón, kétszeres hosszabbításban sikerült diadalmaskodni a tabella második helyét elfoglaló riválisunk forró hangulatú otthonában. Ezúttal a védekezés dominált, melybõl ismét mi kerültünk ki gyõztesen. Másnap nem a legjobb felfogásban léptek játékosaink a pályára, de az energiák tartalékolása mellett is hoztuk a TFSE-MTK elleni elõdöntõt. Jöhetett a Szekszárd elleni finálé, amely során szinte tökéletes védekezést mutattunk be, esélyt sem hagyva kihívónknak.
Címvédéssel szereztük meg klubunk történelmének kilencedik kupa aranyérmét, és a bennünk rejlõ erõben és tudásban bízva, nagy esélyesként várhattuk a bajnokságból hátralevõ idõszakot, mely végül idõ elõtt véget ért. A koronavírus továbbgyûrûzése miatt már az alapszakasz tét nélküli utolsó fordulóját sem lehetett lejátszani, pár nap múlva pedig az MKOSZ befejezettnek nyilvánította a bajnokságot. Mivel eredményt sem hirdettek, így kissé keserû szájízzel ért véget a szezon. Csapatunk, a hazai sorozatokban mindössze egy vereséget számlálva, igen magabiztos teljesítménnyel, alapszakasz gyõztesként zárta a bajnokságot.
Tilos a www.wb-sopron.com bármely fotójának, írott anyagának vagy részletének újraközlése a szerző, ill. az oldal írásbeli engedélye nélkül.