Az 1921-ben alakult egyesület történetében a kosárlabdázás a II. világháborútól jegyezhető. Az első időkben férfi csapat is működött, de a minőségi versenysportot egyre inkább a hölgyek képviselték. Az 1958-ban NB. I-be felkerült csapat a lelkes, de teljesen amatőr játékosokkal csak egy idényben tudott a legmagasabb szinten helytállni. A 60-as, 70-es években hol jobban, hol kevésbé jobban, de stabil szakosztályként szerepeltek. A GySEV törődése vasutas munkahelyekben, utazások szervezése, hálókocsi biztosítása terén mutatkozott, és nagyban befolyásolta a sikeres, eredményes időszakot. Sajnos a folytonosságot, a fiatalítást nem sikerült megoldani, a csapat a hetvenes évek közepén többnyire a tabella alján tanyázott. A központi sugallatra egyesített "közlekedési" egyesület megszervezése kis híján megadta a kegyelemdöfést az SVSE sportéletének. Az SKMSE korszakot mintegy 4-5 év alatt sikerült kiheverni, s a tartós felemelkedés 1982-től, Edlinger János ügyvezető-elnökségétől számítható. A történet akár sporttörténeti témának is felfogható: Hogyan válik egy vidéki, teljesen amatőr kis csapat 10 év megfeszített munkája révén stabilan eredményes, profi csapattá? Az 1982-88 közötti évek a tervszerű, tudatos szakosztályi építkezésben az alapok lerakását, majd megerősítését jellemzik, s itt mindenképpen neveket kell említeni, akik a sokszor ellenséges közegtől, visszautasítástól el nem rettenve újra és újra megpróbálták elképzeléseiket keresztülvinni: Rákóczi József, Mérei Mária, Hrabovszky László, Bognár Antal, Balázs József, Bartha Péter, Bokor Károly és Szabadvári János. A teljesség igénye nélkül az induló játékosállomány: Vitéz Éva, Bálint Edit, Magosi Zsuzsa, Szíjártó Zsuzsa, Szabó Mária, majd Tóth Klári, Tóth Ági, Véghelyi Gabriella, Horváth Eszti, Brand Andi. Az alábbiak közül akkor fontos történések ma minden bizonnyal mulatságosak:
- több játékosnál sikerült elérni, hogy a három műszakos munka helyett kettő, vagy egyműszakos (éjszakai) beosztása legyen,
- az öt "öreg" néni fondorlattal kalóriapénzt kap, így már nem saját zsebre sportolnak,
- a felnőtt csapat bőr Tisza-cipőt kap, majd egy év múlva martfűi Adidas-t,
- leigazoljuk a Veszprémtől Tóth Klárit, az első profi játékost, mert nem dolgozik, csak fiatalokat edz és kosárlabdázik,
- Vitéz Évát eladjuk az Ikarusnak 7.000 Ft-ért,
- sporthatósági engedéllyel évente egyszer ausztriai tornán vehetünk részt, sőt néha kétszer is.
Közben a csapat folyamatosan erősödik, majd 1985. augusztusában Zagorska jelenlétével ászt húz. A 112-szeres lengyel válogatott irányító mentalitásával, játéktudásával hozza azt a pluszt, ami az NB. I-es élcsapatot bajnokká teszi. A csapat ugyanis évek óta az Alba Régiával, Postával, Saváriával, Nagykanizsával együtt az első öt hely között liftezett. Az MNK-ban elért NB. I-es csapatok elleni győzelmek (TF, KSI, Alba Regia) már jelezték, hogy több van a csapatban, s az álom 1986-ban valóra válik. A minőségi ugrás a játékosállományban, de a szakosztály felépítésében is jelentős változásokat igényel. A Bajáról igazolt Kovács Andi, Kmetovics Timi, Szombathelyről Pósfai Kati, a BEAC-os Dévai Mária, majd a sokszoros válogatott Dalnoki Ildi már valódi NB. I-es szintet ígér, de egyben az eddigi felállásban domináló helybéli játékosok kiszorulását is. A szakmai stáb az alaposan megnövekedett feladatokat, utazást, szervezést egyre kevésbé tudja ellátni, Mérei Mária után a többi mellékállású edző Bertha Péter, Bognár Antal, Balázs József, majd az 1986/87-es idény végén a vezetőedző, Rákóczi József is feladja. Az új edző Novák Gábor, aki főállású vezetőedzőként az utánpótlást is felügyeli. Az NB. I-es lét első két évében az eredmények biztos bennmaradást hoznak (15. ill. 16. hely). Az akkori versenykiírás szerint az NB. I. B. csoport első négy helyezettje az A csoportba kerülésért, a többi csapat a kiesés elkerüléséért, majd a 15-17. helyért játszik. A bent maradást a csapat 87-ben az OSE ellen (105-69 és 82-62) 2-0 arányban biztosította. Mindezek ellenére ezzel búcsúzott a legmagasabb osztálytól. A MNK-ban 1987-ben a csapat a Kandó, Ikarus, TFSE legyőzésével a legjobb 8-ig jutott, s a BEAC ellen esett ki. Az eredményesség a csapat körülményeit, image-ét jelentősen javítja. Az SVSE csarnokot felváltja a színvonalas Egyetemi Csarnok, nemegyszer 6-800 néző előtt játszik a csapat. A felkészülést edzőtábor, gyúrás, uszoda, konditerem segíti, az eredmény lemérhető az egyre rangosabb tornákon való szereplésben. A világ kitágul a csapat előtt. Az osztrák és szlovák kiscsapatok elleni erőfelmérést bukaresti, bulgáriai, belga, svéd csapatok elleni oda-vissza találkozók egészítik ki. A SÜH ill. November 7. kupára mind jobbnevű csapatokat fogadunk. A szakosztály költségvetése a százezres nagyságrendről 3 millió fölé kúszik.
Mindezek ellenére egyre világosabban látszik, hogy ez a hőskor lezárul, a továbblépéshez ismét fejleszteni, váltani kell.
Néhány jellemző esemény ebből az időszakból:
- utánpótlás-nevelésünk büszkeségeit a 190 m-es Knábel Mónikát és a 187 cm-es Brand Andit elviszi a mindenható KSL,
- Zagorska első kétéves szerződését évente hosszabbítjuk, ára a lengyel klub felé rettenetes mennyiségű Adidas tornacipő,
- belekeveredünk a kapitalizmus embertelen körülményeibe. A 60 db mérkőzéslabdáért eladott Tóth Klári árát a belga vevő nem fizeti,
- soha nem tudjuk behajtani,
- jellemző tapasztalatokat szerzünk környezetünkről: Bukarestből a sötétben bukdácsolva fel 7. emeleti szállásunkra villanyfényben úszó városképet küldözgetünk,
- Bulgáriában a szállásunkon nincs víz,
- Svédországból a kemping szélén álló fülkéből néha 4-5 óra is kellett, mire meghallgathattuk a hazaiak hangját,
- Belgiumban a bajnokság 2. Helyezettjével a lemenő nap sugarainál, szabadtéren kell játszani,
- az olaszországi Muggiában a Fő-téren, szabadtéren, este 10-kor kezdődő mérkőzésen a hazai csapat ellen 3 játékosunk maradt (hetet kipontoztak).
A szükséges váltás 1988-ban következett be. Az egyesület élére ügyvezető elnökként Bácskai Kornél került. Az egyesületi és társvállalati vezetés egyértelmű célként az A csoportba kerülést jelölte meg, s ehhez a feltételekben is ugrásszerű fejlesztést teljesített. A csapatba a Zagorska, Bencze, Kovács, Kmetovics, Pósfai, Brand, Dévai mag mellé a sokszoros válogatott Winter és Sinka, majd Hatvani Dóra és Zsolnai is Sopronba kerül. A csapat nagyon jó, a B. csoport bajnokságát biztosan nyeri: I. SVSE 18 17-1 1560-1206 35 pont. A rájátszásban a csapat az elérhető második legjobb helyen végez. (NB. I. A csop. 8. hely). Mint a legjobb, de FIBA versenyen nem induló csapat a nemzetközi Duna kupában köteles indulni, s ha már indul, meg is nyeri. Hivatalos végeredmény: I. SVSE 10 9 1 829-634 19 pont, a ZTS Kosice, Szarvas, Grazer AK, DBB Wien, Slovan Bratislava előtt végezve.
MNK szereplés. - a legjobb 16 között 104-71 arányú győzelem idegenben az OSC ellen, a 8-ba kerülésért hatalmas közönség előtt nagyon jó játék és 78-80 (43-39) vereség.
1989/1990
Az első A csoportos idényét kezdő SVSE előrehozott bajnoki nyitányon veri a bajnokot. SVSE - MTK 91-90 !!! A bajnokság az akkori kiírás szerint 3 szakaszból áll: I. oda-vissza meccs csapat ellen, 18 mérkőzés, II. 1-6. helyezett oda-vissza, egymás ellen, 10 mérkőzés, III. play-off: 1-4 vagy 5-8, majd helyosztó. 3. SVSE 18 11 7 1372-1381 29 p. Sajnos a középszakaszban a kimondottan erősebb ellenfelek ellen még győzni sem sikerül. Összesített eredmény: 6. SVSE 28 11 17 2054-1971 39 p. A play-off első körében a PVSK ellen 2-1-es győzelmi arány után helyosztó s Szarvas ellen. A Szarvas 2-1-re győz, ezzel legjobb vidékiként 5., csapatunk 6. helyezett. A Magyar Kupában ismét Szarvas, de már 84-81 arányú győzelem a legjobb 8 közé jutásért. A legjobb 8 között az akkori BSE túl nagy falat 53-90, majd 48-90 arányban kettős vereség. Az utánpótlásban az első halovány eredmények jeleként ifjúsági és serdülő csapatunk is döntős. 1990. május 7-16. Megérkezik az első nagycsapathoz illő nemzetközi tornameghívás (BEAC helyett) Messinában, majd Palermoban. A csapat: Sinka, Zagorska, Kovács A., Bencze, Zsolnai, Pósfai, Kranjecz, Winter, Dezsó, Brand, Kmetovics, Dévai és Kancsár. Az olasz bajnokság középcsapatai ellen győzelem, kisarányú vereség a BEK győztes Enimont Priolótól. Már szerepel a Szporiból igazolt Kancsár, ugyanis csapata a 17. fordulóban megszűnt.
1990/1991
Jelentősebb változások a csapatban: távozik Zagorska, Pósfai, Kmetovics, Dévai, Kranjecz. Jön Kárpáti Csilla, Kancsár, Török Zsuzsa, Radnóty Krisztina. Az SVSE-vel már számolnak, ezért gyengébb szereplés az alapszakaszban, de jobb a középkörben. Pl.: SVSE-BEAC 86-81 (43-43) a Bubuval felálló ellenfél ellen, vagy a rekordgyőzelem SVSE-Szeged 128-67 (67-29) a volt soproni Knábel és a leendő soproni Mészáros Koni ellen. Az eredmények: I. szakasz 5. SVSE 18 10-8 1339-1227 28 p.; II. szakasz 5. SVSE 28 13-15 2011-2004 41 p. A csapat közel állt a négybe jutáshoz, a középkörben a bejutó MTK-val azonosan 3 győzelem, 7 vereség. A play-off-ban a hagyományokhoz híven ismét a Szarvas az ellenfél és 2-0 az eredmény. Az 5. helyért a következő ellenfél a BSE, és 1-2 úgy, hogy itthon a 2 vereség, idegenben pedig hosszabbítás után győzelem, tehát ismét 6. hely. A Magyar Kupában a legjobb 16 között KSC-SVSE 63-88, majd a legjobb 8 között a Szarvassal szemben kivívott 63-73 ill. 72-58. Ezután ismét mérföldkő a csapat életében. 1991. Február 15-16-án megrendezzük a (pályázat útján elnyert jog alapján) a Magyar Kupa döntőjét. Ugyanakkor a szakosztály felveszi az SVSE-Raabersped nevet. A teltház előtt rendezett elődöntőben 91-83 (43-42) arányban vertük a PVSK-t. A BEAC elleni döntőn a csodálatos közönség kis híján győzelembe hajszolta a csapatot, de Balogh Bubu klasszisa a sajtó ellenszenve mellett elég volt a vereséghez. BEAC-SVSE 78-74. A tulajdonképpen sikeres szereplés mellett a csapaton belüli összhang megbomlása érezhetővé vált, ezért néhány játékos mellett a négy éve edzősködő Novák Gábor szerződésének meghosszabbítására nem került sor.
1991/1992
A Novák Gábor helyébe lépő Magyar András siralmas helyzetben lévő csapatot örököl. Kovács Andi szülni készül, Sinka a Postába igazol, Kárpáti nem kíván a csapatunkban játszani, ezért 4 felnőtt és 4 ifjúsági játékossal kezdjük az idényt. Az évközi igazolások Krischukaite, Orbán Móni, majd a 7. Fordulóban Thomas leigazolása helyreállítja a csapat létszámát, de a csapat csak az idény végére alakul ki. A 22 éves fekete bőrű Di Thomas igazolása történelem - az első amerikai kosaras Sopronban, de a női mezőnyben az országban is csak a Tungsramos Bolton R. előzi meg. Az eredmények: I. szakasz 9. SVSE 18 5-13 1390-1596 23 p.; A II. szakaszban a 9-20. Helyekért játszhat a csapat a megváltozott kiírás értelmében. SVSE-Alba Regia Ep 2-0. A második körben a 9-12. helyért SVSE-OSC 3-1. Különösen emlékezetes a második, budapesti mérkőzés, ahol az OSC 91-91, majd 104-104, tehát kétszeri hosszabbítás után 120-113-ra győzött. A harmadik körben SVSE-KSC 2-1, tehát 9. hely. A Magyar Kupában a DKSK ellenében 87-78-as győzelem után 80-98-as vereség és kiesés a nyolcad-döntőben.
1992/1993
Ismét jelentős változások történnek a csapatnál. Zsolnai, Krischukaite, Galambos, Kalmár távozik, Balogh Bubu, Csávás és Pásztói érkezik. A Racing Paris volt játékosát a sok kérő közül csapatunknak sikerül leigazolni - s ez az év igazolásának bizonyul. A BEAC csapatával ezután két évig peres viszonyban állt játékos, de az SVSE is, ugyanis a BEAC minden formában igyekezett megalapozatlan átigazolási követelését elismertetni. A bíróság a legfelső fórumon is egyesületünknek adott igazat. A csapat már a kezdetektől rendkívül jó sajtóval rendelkezik, a bajnoki cím esélyesének tekintik
Az eredmények igazolják a várakozást, ugyanis az alapszakasz során a csapat csak a DKSK-tól 99-95-re, a PVSK-tól 93-89-re, s a Kecskeméttől kap ki, riválisainál egyébként is jobb alapkör után. I. SVSE 22 19 3 1970-1638 41 p. Az utóbbi két évben megszűnt a legjobbak ú.n. középköre, ami kevesebb szoros egymás elleni mérkőzés nélkül könnyebbé teszi a play-off-ot. SVSE-BEAC 2-0; SVSE-BSE 3-1; SVSE-MTK 3-0, hatalmas fölénnyel nyeri sorozatos teltházas mérkőzéseken a hazai csapat a bajnokságot. A döntőre a szakosztály az SVSE-GySEV nevet veszi fel. 1993. március 27-én a diadalittas tömeg előtt megszületik Sopron város első csapatbajnoki aranyérme. Akik kiharcolták: Balogh Judit, Csávás Andrea, Pásztói Krisztina. Thomas Darene, Galavics Edina, Horváth Mónika, Kovács Andrea, Orbán Mónika, Ördög Eszter, Stecina Katinka, Winter Ilona. S a stáb névsora: Magyar András, Bácskai Kornél, Szabadvári János, Meszlényi Róbert, Dr. Németh László. A bajnokok újonnan alapított Sopronért címet és kosárlabda aranymedált vehettek át a város vezetőitől. A győzelem éjszakájának Fő-téri ünnepéről, a sokezres tömeg a csapat, a városi és vállalati vezetők közös ünneplésénél a sajtótermékek többkilónyi híradásai tudósítanak napokig. Magyar Kupa Posta-SVSE 72-128. A 16 között a Tungsramtól 2-0-ás vereség.
Felső sor : dr. Németh László, Szabadvári János, Bácskai Kornél, Stecina Katalin, Pásztói Krisztina, Balogh Judit, Ördög Eszter, Csávás Andrea,
Magyar András, Meszlényi Róbert
Alsó sor : Horváth Mónika, Kovács Andrea, Darene Thomas,
Winter Ilona, Galavics Edina, Orbán Mónika
1993/1994
Az ünneplés múltával megoldandó feladatok tömege szakadt a szakosztályra. Balogh Bubu anyai örömök elé nézett, Kovács Andi a DKSK-hoz, Galavics Edina a Sabáriához távozott, Steczina Katinka megkezdte tanulmányait az USA-ban. Thomas-szal nem tudtunk megegyezni, de Magyar Andrással sem kötöttünk új szerződést. A csapat szakmai irányítását Vertetics István vette át, s új igazolásként Mészáros Kornélia Szegedről, Balogh Gyöngyi a Sabariatól, Halász Judit Pécsről került a csapathoz. A két külföldit Arsenic Vesna és Bukovac Diana személyében véltük megtalálni. A 190 cm magas, de mozgékony szerbiai játékosokat a tesztelésnél, majd az előkészületi tornákon kiválónak találtuk, de későbbi teljesítményük sajnos nem ezt igazolta. A csapat sorozatterhelés alatt állt, ugyanis a BEK-en kívül a Super Kupában és mellette a Magyar Bajnokságban is indult. A terveket egyik fronton sem sikerült megvalósítani. A BEK küzdelmeiben a Splittől 77-62, majd 69-65 arányban vereséget szenvedtünk. A második éve zajló női Super Kupában (LBS) ugyancsak a háború sújtotta Split, továbbá a NSS Kosice, a Maribor voltak a nehezebb és két osztrák csapat a könnyebb ellenfelek. Végeredmény: 4. SVSE 10 5 5 722-675 15 p., ami azt jelentette, hogy a csapat nem került a pénzdíjas döntőbe. Sajnos, a hazai bajnokságra a csapat ez évi formáját hozta. A kiemelt csoportban az LBS-nél nem erősebb ellenfelek megvertek bennünket. SVSE-MTK 63-79 SVSE-Tungsram 67-69, DKSK-SVSE 65-52, BEAC-SVSE 77-76. Talán igazi örömteli nagy eredmény a Pécs elleni idegenbeli 57-58! Érdekesség, hogy a teltházasnak várt Sopron-Pécs találkozó 1994. január 20-án elmaradt a Sportcentrum világításának megszűnése miatt! Az állandóan várt feltámadás elmaradt, a csapat csak az 5-8. helyekért játszhatott, amit a BEAC elleni 2-1, majd a Szarvas elleni 2-0-ás győzelmekkel teljesített. Az 5. hely csalódás! A Magyar Kupában a Szekszárd ellen 90-60, ill. idegenben 87-63 arányban győztünk, de a következő ellenfél a Pécs a soproni 25 pontos veresége ellenére némi bírói segédlettel továbbjutott. Bukovac Dianával elégedetlen teljesítménye miatt a klub idény közben szerződést bontott.
1994/1995
Az új idényt hatalmas elszántsággal, továbbra is Vertetics István irányításával, dobogós célkitűzéssel kezdte a csapat. A távozott két idegenlégiós center helyett a 194 cm magas fehér amerikai Burge érkezett, míg irányító poszton a Diósgyőrből jól ismert Szenes Angélával erősödött a csapat. A rangos felkészülési tornákon, különösen az Aranyszarvas Kupán mutatott játék bajnokesélyes csapatot sejtetett. A bajnoki rendszer változása csapatunkat kellemetlenül érintette. AZ SLB-ben kivívott jog alapján a Tungsrammal, Péccsel együtt nem indultunk - mert értelmetlen költségpazarlásnak ítéltük. A helyettünk indulók viszont kiemelésre kerültek, és biztos legjobb nyolcba kerülők lettek. Ez sajnos éppen csapatunkat érintette. Szereplésünk nagyon vegyes képet mutatott. A bajnokverést (SVSE-Tungsram 71-59) a Postától elszenvedett vereség (61-66), majd a Sabaria elleni fiaskó (itthon 71-72) követte. Sajnos a menetrendszerű győzelmeket további váratlan vereségek követték (Kecskeméten 75-80, majd itthon SVSE-MTK 58-63). Az alapbajnokság után 5. SVSE 22 14 8 1665-1488 37 p. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a csapat összesítésben a 9. helyről csak mindig kedvezőtlenebb idegenbeli mérkőzésekkel mindenkit legyőzve kerülhet a legjobb 4, majd a bajnoki cím közelébe. A bravúr kis híján sikerült! A 9-12 helyen a Kecskemét ellen 3-0, a 8. számú starthelyért a BEAC ellen 2-0. A következő páros mérkőzés már a Balogh Bubuval felálló play-off 1-8 keretében folyt. Ezen az öt mérkőzésen a csapat végre azt nyújtotta a biztos bajnokesélyes Dream Team-nek kikiáltott fővárosi csapat ellen, amit egész évben elvárt volna a közvélemény. A hazai két-két mérkőzést mindkét csapat hozta, a döntésre a legjobb összeállításban felálló BSE otthonában került sor. A szinte végig vezető vendégcsapat Balogh klasszisát még ellensúlyozta de a szerencsével hadilábon állt. Bár kétszer is eldönthettük volna a mérkőzést, a kihagyott helyzetek a BSE-t juttatták 76-75-ös(!) győzelemhez, s a bajnoki döntőbe. A Ronchetti kupában a csapat kiemelkedően szerepelt. A lengyel Bialystok ellen két győzelemmel, a román Cluj ellen ugyancsak kétszer győzve történetének legnagyobb sikerét érte el, bejutott a legjobb 16 csapat közé. A négyes csoportban a Zagreb, a Mirande, valamint a Tenerrife került ellenfélként. Nemzetközi meglepetést keltett a Zagreb elleni soproni mérkőzés. A gyakorlatilag a horvát válogatottal felálló csapat csak nagyobb rutinja kétszeri hosszabbítás után tudott nyerni. A másik továbbjutó a Teneriffe elleni soproni 83-71 arányú győzelem szép fegyvertény volt, nemzetközi mércével mérve is. A Magyar Kupában az erőltetett menet miatt szinte megváltás volt a Pécs elleni kiesés. A bajnokság helyosztóin először soproni, helyi rangadókra került sor. Posta-SVSE 95-73, 71-90, 57-94 1-2, majd az 5. helyért az MTK ellen két biztos győzelem. 5. hely ismét csalódás a jó Ronchetti szereplés ellenére.
Felső sor: Csávás Andrea, Ördög Eszter, Pásztói Krisztina,
Heidi Burge, Mészáros Kornélia, Vertetics István
Alsó sor: Winter Ilona, Orbán Mónika, Szenes Angéla,
Balogh Gyöngyvér, Halász Judit, Horváth Mónika
1995/1996
Az elvártnál gyengébb bajnoki szereplés következményekkel járt, s edzői és szakmai struktúraváltásra is sor került. Szakmai irányítóként, menedzserként, vezetőedzőként Magyar András, edzőként Sterbenz Tamás működött a csapatnál. Jelentősen változott a játékosállomány Burge, Halász, Szenes, Winter, Orbán, Pásztói távozott, az amerikai Wicks, Campbell, az MTK-s Körmendi, a szegedi Radnóty, s az idegenlégiós, volt pécsi Hollós Anna érkezett. A látványos, gyors kosárlabdát játszó csapat az elvárásoknak megfelelően szerepelt, s a 11. forduló után már az egyetlen veretlen. Végül a rájátszást csak a 2. helyről kezdtük, és az MTK ellen az esélyeshez méltóan 3-0-val abszolválta a továbbjutást. Sajnos a DKSK elleni második körben valami megtört a csapatban, és belső viszályokkal terhelten a páros mérkőzést 3-1 arányban elvesztette. Az ugyancsak csalódott BSE ellen már egy Campbell nélküli játékerőben gyengült csapat lépett pályára és nem is sikerült talpraállni. SVSE-BSE 1-3, a 4. hely csalódás. A Magyar Kupában a Posta ellen kiestünk. A Ronchetti-Kupában a török Fenerbahce elleni kettős győzelmet nehéz ellenfél a Vrsac követte és az eredmény két vereség.
Felső sor: Mészáros Kornélia, Balogh Gyöngyvér, Körmendi Gyöngyi, Hollós Anna
Középső sor: Edna Campbell, Radnóty Krisztina, Magyar András, Sterbenz Tamás, Darene Thomas
Alsó sor: Sue Wicks, Ördög Eszter, Horváth Mónika, Csávás Andrea
1996/1997
Az előző bajnokságban elért negyedik hely ismét kudarcnak számított. Magyar András távozott a csapattól, helyére Sterbenz Tamás került vezetőedzőként. Az első forduló a bajnokcsapat Pécs otthonában zajlott, de Fortuna segítsége elmaradt, így 80-78-ra győzött a Pécs. Ezután a GySEV a bajnokságban több, már megnyert mérkőzését elvesztette, de a Ronchetti-Kupában csoportelső lett és továbbjutott. Majd a 15. fordulóban a Pécs látogatott Sopronba, ahol egy fantasztikus, teltházas mérkőzésen 1 ponttal, 76-75-re legyőztük a bajnokcsapatot.(A mérkőzésen 18 tripla volt, Mészáros pl. 19/15-öt dobott.) Közben a GySEV a MK-ban bejutott a négyes döntőbe, melyet Sopronban rendeztek, ám csak harmadikak lettünk. A Ronchetti-kupában is hatalmas sikert ért el a csapat, hiszen bejutott a legjobb nyolc közé, ám itt a Parma megállította a GySEV-expresszt. A Magyar Bajnokság alapszakaszában az SVSE csapata ötödik lett. A negyeddöntőben a Pécsnek csak óvás után sikerült 2-0-val továbbjutni. Így maradt a rájátszás az 5-8. helyért, de végül csak hatodik lett a csapat, mert 2-0-ás vereséget szenvedtünk a Postától.
Szabó Ödön, Sterbenz Tamás, Daedra Charles, Radnóty Krisztina, Ördög Eszter,
Török Zita, Hollós Anna, Körmendi Gyöngyi, Karla Karch,
Szilágyi Hajnal, Horváth Mónika
1997/1998
A szezon kezdete előtt nyilvánvalóvá vált: óriási változások történtek a GYSEV háza táján. Új név, új edző és új játékosok egész sora került az együtteshez.
Armaghani Saeed személyében ambíciózus vezetőedző, Balogh Judit személyében világklasszis bedobó, Dalia Kurtinaitiene Európa-bajnok, Szvetlana Orehova Ronchetti-Kupa győztes, míg Béres Tímea újdonsült magyar bajnokként érkezett Sopronba. Fábián Ildikó Kecskemétről, Csontos Eszter a S. Postásból, Horváth Andrea Nagykanizsáról érkezett a GYSEV SOPRON-ból GYSEV-RINGA névre átkeresztelt együtteshez. Palkovits Tamás, mint Armaghani segítője és az utánpótlás csapat vezetője, látott munkához. Csupán Hollós Anna, Mészáros Kornélia, Radnóty Krisztina és Török Zita maradt az előző év együtteséből.
A bajnoki rajt szenzációsra sikeredett. Az 50-60 pontos győzelmek között is kiemelkedett a DKSK-BORSODCHEM sztárokkal teletűzdelt csapatának megleckéztetése. 99-49! Az eredmény hihetetlennek tűnt, ám pár héttel később a PVSK csapatának 73-48 arányú legyőzése már egyértelművé tette: az alapszakaszt utcahosszal nyeri majd az együttes.
Ám a szezon legszebb mérkőzése mégsem ez volt, hanem a csapat pécsi vendégjátéka!
5000 néző előtt hosszabbítás után, a sajtó által nemes egyszerűséggel az "évtized mérkőzésének" titulált találkozón 102-99 arányú vendégsiker született.
A káprázatos hazai menetelést még szebb, talán senki által nem is remélt nemzetközi diadal kísérte. Európa 7 országának 7 alakulata volt kénytelen fejet hajtani a GYSEV előtt, egészen a döntőig, sőt még azon túl is!!!
Az Aix-an Provance elleni finálé után ugyanis 15 év után nyert magyar csapatként európai Ronchetti Kupát a GYSEV-RINGA. A finálé különösen kedves marad számunkra, hiszen mind Sopronban, mind pedig Franciaországban győzni tudtak lányaink. Balogh Bubu fantasztikus egyéni teljesítménye már csak hab volt a tortán, hiszen 72(!) dobott pontjával felülmúlhatatlant alkotott, mint ahogy az a 120 soproni "kalandor" is aki pénzt, fáradtságot nem kímélve keresztül utazta Európát és olyan hangulatot teremtett, amit csak egy nappal később a soproni Fő-tér 5000 főnyi közönsége - köztük a Franciaországból hazatért 120-akkal - múlhatott felül.
A szezont " beárnyékolta" két ezüstérem is, melyek a mai napig fájdalmas emlékek a szakosztály életében.
A Magyar-Kupában, immár másodszor, emlékezetes rendezés mellett, hazai pályán, a Pécs visszavágott a decemberi hosszabbításos vereségért és hasonlóan izgalmas körülmények között, a túlóra során a maga javára fordította és ezzel másodszor is elvitte a kupát Sopronból.
A bajnoki döntő, hasonlóan a play-off egészéhez, inkább a botrányairól marad emlékezetes.
Talán még sehol a világon nem fordult elő az az eset, hogy egy csapatnak az ifjúsági együttesével kell kiállnia létfontosságú mérkőzésen, programtorlódás miatt! (Az MKOSZ a Ronchetti-Kupa döntőjének hivatalos időpontja előtt 47 órával a Ferencváros elleni elődöntő lejátszására kötelezte a GYSEV-et.)
Az is a program hibája volt, hogy a Ronchetti-Kupa győzelem után alig 3 nappal bajnoki döntőt kellett kezdeni 48 óránkénti játékkal, egy pihent és minden tekintetben felkészültebb Pécs ellenében. A végeredmény: bajnoki ezüst, amely után Balogh Bubu hangos fogadalmat tett: JÖVŐRE VISSZAVÁGUNK...
Felső sor: Palkovits Tamás, Svetlana Orekhova, Fábián Ildikó, Dalia Kurtinaitiene,
Alsó sor: Horváth Andrea, Hollós Anna, Csontos Eszter,
Török Zita, Balogh Judit, Hambrik Cs. Helga
1998/1999
.... ÉS VISSZAVÁGTUNK!!! Nem voltak botrányok, nem volt manipuláció, bajnoki arany lett a vége. Az út azonban, amely odáig vezetett, talán minden korábbinál rögösebb volt.
A nyár a csapat megerősítésével telt....volna! Történt ugyanis, hogy Török Zoltán és Saeed Armaghani keresztbe kasul beutazva Jugoszláviát, egy bizonyos Stevan Karadzic (ugye ismerős) javaslatára szerződtetett egy csiszolatlan gyémántot, Daliborka Vilipic személyében. A 195 cm magas bosnyák óriást ekkor még nagyon kevesen ismerték Európában, bár a magyar válogatott megtanulhatta nevét az izraeli EB selejtezőn. Nos a nagy örömbe csupán egy kis üröm vegyült. Vilipicnek ugyanis érvényes szerződése volt korábbi egyesületével, a PORT MK BANJA LUKA csapatával. Az utolsó pillanatban így az Ő szerződése meghiúsult (igaz csak átmenetileg) ugyanakkor Dalia Kurtinaitiene még szabad volt és ki tudja miért, várt. Török Zoltán nem, így Dalia Szvetával megkezdhette történetünk újabb sikerfejezetét.
Érkezett még Bagoly Vera (BSE), Anitics Lívia (DKSK) Hollósy Hajnalka és Dénes Krisztina (FTC). Ugyanakkor távozott Török Zita, Mészáros Kornélia és Fábián Ildikó, aki anyai örömök elé nézett.
A gondok kezdődtek rögtön a felkészülés elején. Dalia térde nem bírta a terhelést. A nyár elejei műtétet meg kellett ismételni. Nyolc hét kiesés. Bagoly Vera autóbalesetet szenvedett, felépült, majd október elején egy ártatlan mérkőzésszituációban súlyos térdszalag-szakadást szenvedett. Pár nappal később Orekhova is megsérült. Rövid keresés után megtaláltuk Bagoly helyettesét egy igazi labdazsonglőr személyében. Vesna Bajkusa érkezett és rövidesen kiderült, hogy szerződtetése nyerő húzásnak bizonyult. Baloghhal olyan hátvédpárost alkottak amely a magyar bajnokságban megállíthatatlannak bizonyult.
Nem úgy a Ronchetti Kupában. A legjobb 8 között ugyanis súlyos vereséget szenvedtük Sanchezéktól a spanyolországi Kanári-szigeteken, Las Palmasban. Hiába volt a visszavágó mindent elsöprő lendülete, a 23 pontos hátrány ledolgozása csak 18 pont erejéig sikerült. Kiestünk.
Hasonló kudarc ért bennünket a Magyar-Kupa küzdelmei alatt. Ekkora azonban egy második sérüléshullám ért utol bennünket, amely Béres részleges térdszalag-szakadásával kezdődött. Ideiglenes pótlására egy amerikai centert szerződtettünk Cass Bauer személyében, akinek nem sikerült igazán beépülnie a csapatba.
A miskolci döntő során ugyan még túljutottunk a S. Postás meglehetősen indiszponált csapatán, ám a döntő idegi terhelését ebben az összeállításban a Pécs bírta jobban.
Az alapszakaszt ugyanakkor egy vereséggel, meglehetősen nagy előnnyel, meggyőző fölénnyel nyertünk.
Kezdődhetett a bajnoki rájátszás, ahol a Zala Volán csapata az első körben nem tudott ellenállást kifejteni.
A DKSK annál többet. Áron Balázsné lányai összeszorított fogakkal küzdve öt nehéz és nagyon értékes mérkőzésre kényszerítették Bubuékat. Ez az öt mérkőzés összekovácsolta az addig ezer sebből vérző együttest.
A másik oldalon egy sztárokkal teletűzdelt, pihent PVSK várt ránk. Bajkusa azonban jobbnak bizonyult Grubinnál, Béres semlegesítette Cinthiát. Dália megharcolt honfitársával, Anitics "büntetett" volt csapata ellen, Bubu pedig feltette a koronát egész éves fantasztikus sorozatára.
Két hazai biztos siker között ugyan még feléledt a Rátgéber egyetem ( 25 pontos győzelem Pécsett), ám a negyedik mérkőzésen a GYSEV-RINGA ötezer lelkes pécsi és egy maréknyi soproni fiatal előtt bebizonyította: 1999-ben a SOPRON A JOBB!!! Ami ezt követte, az már történelem. Kopaszra nyírt vezetők, éjszakai aranyjárat Sopronba, reggelig tartó utcabál!
Történelme második csapatbajnoki aranyát ünnepelte SOPRON!!!
Felső sor : Bokor Ákos, Bácskai Kornél, Saeed Armaghani, Dalia Kurtinaitiene,
Anitics Lívia, Radnóty Krisztina, Béres Tímea, Hollósy Hajnalka, Dénes Krisztina,
Palkovits Tamás, dr. Fullér István, Török Zoltán
Alsó sor : Horváth Andrea, Dali Tímea, Svetlana Orekhova,
Balogh Judit, Csontos Eszter, Bagoly Vera
1999/2000
Új év, új kihívások. Előző évi jó bajnoki szereplésünknek köszönhetően immár az Euroligában vártak ránk nagy feladatok a nemzetközi színtéren. Újoncként egy tisztességes debütálást vártunk a csapattól, és persze hazai vizeken címvédőként nem lehetett más célunk, mint a bajnoki serleg megőrzése. Sajnos felemásra sikeredett a szezon. Pedig nagy reményekkel vágtunk neki az évadnak.
A nyáron alapos vérfrissítésen esett át a játékosállomány. Olyan rutinos játékosok távoztak mint Orekhova, Bajkusa, Anitics vagy Kurtinaitene, ráadásul szülési szabadságra ment csapatunk egyik szimbóluma, Balogh Bubu is. A helyükre fiatal titánokat igazoltunk. Többek közt Daliborka Vilipicet, akit az előző nyár folyamán minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült megszerezni. Nem adtuk azonban fel, és vezetőink kitartó munkája révén ha egy évvel később is, de immáron együttesünk tagjaként köszönthettük Dadot. Déli szomszédunktól érkezett a halálpontos bedobó hírében álló Lara Mandic is. Harmadik légiósunkat a csupaszív ausztrál irányító, Alicia Poto személyében leltük meg. A rivális PVSK gárdájától csábítottuk városunkba Donkó Orsolyát, aki a korábbi évek során többször tört borsot az orrunk alá.
Egyszer fent, egyszer lent. Valahogy így lehetne jól jellemezni az évet. Fényes sikerek Európában, érthetetlen megbotlások itthon. Nehéz mérkőzésekkel indult a szezon. A hazai pontvadászatban már a második fordulóban sor került a Pécs elleni rangadóra, melyet remek kezdés ellenére 7 ponttal elvesztettünk. Ugyanakkor az Euroligában bravúrt bravúrra halmozva léptünk be az európai köztudatba. Két félelmetes erejű klub, a Como és később saját közönsége előtt a Wuppertal is térdre kényszerült velünk szemben. A PVSK elleni vereséget - az Euroligában elért eredmények mellett - valamelyest felejtették a BSE és a Fradi elleni sikerek. Már-már egyenesben kezdtük érezni magunkat, mikor Diósgyőrben újra kellemetlen meglepetést tartogattak a piros-fehérek. Húsz pontos sima vereséggel elindítottak minket a lejtőn. Nem sikerült javítani Pécsen, sőt hosszabbításban alul maradtunk a városi rangadón is. A mélypontot a Fradi elleni súlyos vereség jelentett, mely után belső vizsgálat indult a klubon belül a vártnál gyengébb szereplés okainak feltárására. Ennek következményeként Béres Tímeával azonnali hatállyal szerződést bontottunk. Ebben a feszült állapotban kellett pályára lépnünk a PVSK ellen Magyar-Kupa negyeddöntő visszavágóján. Óriási szívvel harcolva, közönségünk támogatása közepette majdnem továbbjutottunk, de a 19 pontos hátrány végül kicsit soknak bizonyult. Az Euroligában ezzel szemben egymás után leckéztettünk meg olyan gárdákat, mint a Bourges vagy a Wuppertal. Utóbbi pont Nekünk köszönhette, hogy évek óta először nem jutott be a legjobb 8 közé. Mi viszont IGEN! A Play-offban az orosz óriással, Stepanovával felálló cseh Brnoval kerültünk össze. Az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára. Érvényesült a papírforma, de a csehek soproni látogatását az oroszlán bajsza bánta. Csodálatos győzelemmel döntő párbajra kényszeritettük neves ellenfelünket. Maradt a Bajnokság, ahol szintén megkezdődtek a rájátszás küzdelmei. Első körben kedves ismerőst üdvözölhettünk a BSE együttesében. Csapatunk egykori játékosa Darene Thomas megmutatta, hogy tudása cseppet sem kopott az évek folyamán. Sőt. Vezérletével a BSE verhetetlennek bizonyult hazai csarnokában. Szerencsére Sopronban már kevésbé voltak megállíthatatlanok, így az elődöntőben következhetett a Posta. Ez már sima három lett, csakúgy, mint a bajnoki döntő. Béres távozása után már nem bírta el a csapat, hogy Dado autóbalesete révén tovább gyengültünk a palánkok alatt. Ebben a szerkezetben nem lehetett esélyünk. Győzött és bajnok lett a Pécs.
Lara Mandic 4, Csontos Eszter 15, Dali Tímea 12, Eördögh Edit 5,
Horváth Zsuzsa 16, Saeed Armaghani vezetőedző
2000/2001
A bravúros Euroliga szereplés ellenére egy csalódást okozó év után álltunk. Alapvetően hiányoztak igaz vezéregyéniségek a csapatból. A nyári átigazolási szezon során ezen igyekezett változtatni a klub vezetése. Hosszú tárgyalások során sikerült több válogatott szintű kosarassal megerősíteni a keretet. Az érkezettek közül elsőként mindenképpen Balogh Judit nevét illik említeni. Bubu egy évnyi szülési szabadság után döntött a folytatás mellett. Szlovákiából érkezett Sopronba a többszörös Euroliga győztes Rózsahegy csapatából két ifjú, de már rengeteg tapasztalattal rendelkező játékos. A szlovák válogatott alapembereinek számító Zuzana Zirkova és Alena Kovacova meglepő leigazolása a nyár egyik szenzációjának számított. Ha már a válogatottaknál járunk. Seres Éva a pár héttel később megszűnő Ferencváros mezét váltotta fel zöld-sárgára. Fél év erejéig nálunk szerepelt Nagy Viktória is, aki januárban visszatért a tengeren túlra, hogy folytassa egyetemi tanulmányait.
Felkészülésünket nagyban hátráltatta, hogy szlovák titánjaink szeptemberben még javában az Olimpián pattogtattak, és csak a bajnokság indulása után, október elején számíthattunk rájuk. Soproni bemutatkozásukat a Debrecen bánta. A feldobott állapotban levő csapatunk 132 pontot szórt azon a találkozón. Meglepően eredményesen játszottunk ebben az időszakban. Nagy különbségű győzelmet arattunk a félelmetes Diósgyőri barlangban, majd a szezonnyitón is közel 30 pontos győzelem a BSE felett. A győzelem reményében utaztunk le a pécsi rangadóra. Sajnos elég volt egy katasztrófális második negyed ahhoz, hogy az alapszakasz első helyének megszerzése távolabbra kerüljön tőlünk. Ez a vereség azonban csak kisiklásnak bizonyult, legalábbis novemberi eredményeink tükrében, mely elsősorban az Euroligáról szólt. November 15-e bizonyára még sokáig fog élni legkedvesebb emlékeinkben. A Ramla és a Vilnius kiütése után utaztunk Comoba, ahol 4 éve nem tudott nyerni senki. MI VÉGHEZVITTÜK A LEHETETLENT! Drámai meccsen, hosszabbítás után 3 ponttal a mi győzelmünket hirdette az eredményjelző. Európára szóló diadalt arattunk, mellyel megnyílt ezzel az út az óhajtott csoportelsőség felé. A december azonban nem úgy sikerült a nemzetközi porondon ahogy azt elterveztük és vártuk. Nyolc nap leforgása alatt két vereség, egy Vilniusban, egy pedig a Como előtt hazai közönségünk előtt. Következmény? Második hely a csoportban, illetve Saeed Armaghani vezetőedzőnk lemondása. Utóbbi helyét az ifik edzője, Sterbenz László foglalta el.
A 2001-es év papírforma győzelmekkel indult mind a magyar bajnokságban mind az Euroligában. Nagyon készültünk február közepére, szerettük volna ledolgozni a Péccsel szembeni 15 pontos hátrányunkat. Nehéz feladatnak tűnt, de elmondhatjuk, nem sokon múlt. Az alapszakaszt a második helyen zártuk egyetlen egy vereséggel. Márciusban már nehezebb akadályokkal kellett szembenéznünk. Az Euroligában az előző évhez hasonlóan ismét mi álltuk útját a német Wuppertalnak. Ezzel már a nyolc között jártunk, ahol egy addig még veretlen francia sztárgárda, az US Valenciennes ellen kellett volna kivívnunk a továbbjutás. A fogalmazásból ki is találhatják, hogy bizony ez nem sikerült. Mindent megpróbáltunk, de a belga Ann Wauterssel felálló gallok nem adtak esélyt csapatunknak. Sajnos ezt megelőzően a Magyar-Kupában sem kaptunk esélyt a végső győzelemre, mely csupán egy "kézmozdulatra" volt tőlünk, de "leintettek" minket...
Nem maradt más hátra, mint a bajnoki rájátszás, melyre kettőzőtt erőbedobással készültünk. A döntőig nem történt meglepetés, hiba nélkül meneteltünk az aranykapuig. Minden idők egyik legszínvonalasabb, legizgalmasabb bajnoki döntőjét hozta május. Végül a hazai pálya döntött a két remekül felkészített csapat között a PVSK javára.
Hollós Anna másodedző, István Linda, Kinter Dóra, Eördögh Edit,
Saeed Armaghani vezetőedző, Zuzana Zirkova, Zsovár Orsolya
2001/2002
Egy viszontagságos, kedves és kevésbé kedves emlékekkel teli évad után bizakodva vágtunk neki az elõttünk álló szezonnak. Hogy miért is? A sokra hivatott, de az utolsó akadály elõtt valamiért megtorpanó csapatunk játékosállományának magját sikerült egybe tartani, sõt a hiányposztnak számító irányítói szerepkörre is úgy tûnt, megtaláltuk a megoldást. Csapatunkhoz kötelezte el magát a remek védõjátékos hírében álló ausztrál Tully Bevilaqua, aki WNBA-s múlttal a háta mögött érkezett Sopronba. Ugyancsak az irányító posztra igazoltuk a tehetséges Török Szilviát, aki Diósgyõrbõl tette át székhelyét városunkba. A legnagyobb hal hálónkban azonban az elismert sikeredzõ, Farkas Sándor volt. „Sanyi”, férfi csapatok mellett eltöltött sok sikeres év után váltott jegyet a nõi vonalra. Bíztunk benne, hogy tapasztalatát, szakmai tudását nálunk is hasonlóan szép eredmények mellett tudja majd kamatoztatni.
A korábbi évekhez hasonlóan a felkészülés ezúttal is foghíjasra sikeredett, hiszen több játékos is válogatottbeli kötelezettségeinek tett eleget. Ez azonban cseppet sem látszott a kezdeti eredményeken. Sõt!
Minden színtéren villámrajtot vettünk, ellenfeleink sorra meghajoltak gárdánk elõtt, mely magabiztosan menetelt, emlékezetesen nagy gyõzelmeket aratva.
A hazai pontvadászatban kiütéses gyõzelmekkel kezdtünk – az elsõ tétmérkõzésen, Budapesten a BEAC ellen 136-39 arányban diadalmaskodtunk - igaz ellenfeleink nem tartoztak az acélosabbak közé. A nemzetközi porondon a Valencia elleni sikeres hazai debütálás lendületével mentünk Brnoba, ahol egy máig emlékezetes összecsapáson fantasztikus véghajrával megfordítottuk a mérkõzést, és 73-71 arányú gyõzelmet arattunk a helyszínen tomboló 150-200 fõs soproni tábor nagy-nagy örömére. Vereség nélkül ért minket a szokásos novemberi szünet, mely szerencsére nem törte meg a lendületünket. Pedig nehéz december elé néztünk. Hazai vizeken a Diósgyõr legyõzése végül nem okozott gondot. Azt viszont legszebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy a WNBA-s s világsztárokkal érkezõ Parma is közel 40 pontos zakóval távozik Sopronból! Ekkor még joggal gondolhattunk arra is, hogy veretlenül Karácsonyozunk, de a lengyel Gdynia keresztül húzta számításainkat. A végjátékban elvesztett találkozó mély nyomokat hagyott a gárdában, mely bizony áthúzódott a következõ naptári évre is. Az erõsebb állományt felvonultató Valenciennes elleni vereség után elbuktunk a spanyol Valencia otthonában, mely mint késõbb kiderült, pályaelõnyünk elvesztésével járt az Euroliga rájátszásában. Talán még többet is vesztettünk ezzel…
Ugyan szorosabb összecsapásokon, de a magyar bajnokságban továbbra is hoztuk magunkat, a PVSK január közepi legyõzésével elmondhattuk, veretlenül zártuk az elsõ kört.
Az Euroliga play-off-ot a Magyar-kupa döntõ vezette fel, mely a kupaspecialista MiZo-PVSK végsõ sikerével zárult. Hazai közönsége elõtt még csak megszorítani sem tudtuk riválisunkat. Az Euroligában szerettük volna elfeledtetni ezt a kisebb kudarcot, de a szlovák Rózsahegy – élve a jobb pozíciójából adódó hazai pálya elõnyével – megérdemelten jutott a FINAL4-ba. Ismét közel álltunk álmainkhoz, de az aranykapun nem tudtunk átlépni.
Nem volt más választásunk, elõre kellett nézni. Minden erõnkkel a bajnoki cím megszerzésére összpontosítottunk. Veszteség is ért minket, hiszen Daliborka Vilipic távozott csapatunktól. A csapat vezetõsége hamar betöltötte a helyén keletkezett ûrt, Razija Mujanovic személyével. A világhírû óriás emlékezetes alakításaival felejthetetlen élményekkel gazdagította szurkolóinkat (és klubunk munkatársait is).
Együttesünk nagy elszántsággal és hittel kosarazott a döntõ mindhárom mérkõzésén, és magabiztosan hódította el a bajnoki serleget! Mind Sopronban, mind Pécsen gyõzni tudtunk, így június elsõ vasárnapján együtt ünnepelhette szurkoló, játékos, vezetõ klubunk harmadik bajnoki címét a soproni Fõ-téren!
Daliborka Vilipic, Alena Kovacova, Seres Éva, Zuzana Zirkova, Török Szilvia,
Farkas Sándor - vezetőedző, Horváth Zsuzsanna
Tully Bevilaqua, Eördögh Edit, Balogh Judit, Dénes Krisztina,
Zsovár Orsolya, Hollós Anna - edző
2002/2003
Minden eddiginél nagyobb költségvetéssel és tervekkel nézhettünk a 2002/2003-as szezon elé, mely klubunk történetének egyik legnehezebb, legfájdalmasabb hónapjait hozta...
Vezetõedzõnk, Farkas Sándor nem kisebb neveket kapott a kezei alá, mint Eva Nemcova (az egyetlen európai játékos, aki valaha helyet kapott a WNBA All-Star 5-ösében), a rendkívüli adottságokkal megáldott orosz tehetség, Oxana Zakalyuzhnaya, és a brazilok csillaga Alessandra. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy továbbra is nálunk folytatta Balogh Judit, Tully Bevilaqua, Seres Éva. Értékes játékosok is távoztak ugyan tõlünk, de a helyüket bomba nevek foglalták el. Mint késõbb kiderült, a sok sztár önmagában nem garancia a sikerre…
A csapat ezúttal sem tudott együtt alapozni, de ez már nem okozott különösebb meglepetést. Annál inkább problémát jelentett Éva Nemcova térde, mely az idõ elõrehaladtával egyre rosszabb állapotba került. Olyannyira, hogy novemberben az orvosok közölték a keserû hírt: bedobónknak be kell fejeznie pályafutását. Kiesett ezzel egy láncszem a csúcsokra törõ gárdából, de vezetõségünk munkájának eredményeképpen nem gyengültünk meg, hiszen nem kisebb nevet igazoltunk, mint Gordana Bogojevic-et, aki Euroliga-gyõzelmi tervekkel jött városunkba.
A játékosállomány mellett a szponzori körben is változások álltak be. A RINGA nem tudta hasonló volumennel támogatni együttesünket, de nem szakadt el az együttestõl. A GYSEV mellett így új név tûnt fel a csapat nevében, az ORSI.
Az elõzõ évaddal ellentétben már a rajt is kudarccal végzõdött. A szolnoki kínkeserves, hosszabbításban elért gyõzelmünk után könnyed gyõzelmeket hozott a hazai pontvadászat, az Euroligában azonban rögtön az elsõ mérkõzésen kínos vereséget szenvedtünk, a papíron meggyengült Rózsahegy otthonában.
Megszenvedtünk a Városmajorban is, ahol a BSE rángatta meg a „bajszunkat”. Az örömjátékot hozó, a 15 éves Honti Kata emlékezetes pillanataival végzõdõ Diósgyõr elleni 60 pontos gyõzelemmel úgy tûnt, minden rendben. A valóság azonban kiábrándítóbb volt. Farkas Sándor vezetõedzõnk váratlanul beadta felmondását, melyet a vezetõség kezdetben határozottan elutasított, de végül – több felmondás után – nem volt más választása, és elfogadott. Még csak november közepét írtunk, de már gyûrûztek a problémák. És ekkor még nem sejtettük mi minden vár ránk.
Farkas Sándort a vezetõedzõi poszton a tehetséges, ambiciózus, kissé tapasztalatlan, de az ifikkel sikert sikerre halmozó Dirk Bevilaqua vette át. Ekkor már minket erõsített a tavalyról jól megismert Mujanovic is, aki a sérülését kúráló brazil centerünk, Alessandra pótlására érkezett. Sajnos nem egyedül, hanem férje társaságában, aki cselekedeteivel, viselkedésével rengeteg gondot és álmatlan éjszakákat okozott a klub körül dolgozók számára…
A novemberi szünet utáni elsõ mérkõzésen kifejezetten jó játékkal leptük meg a lengyel Gdyniát, majd ezt követõen Parmaból is gyõztesen tértünk haza. Pedig ott már nem játszott Mujanovic, aki férje botrányos tetteivel körítve cserben hagyta együttesünket. Távozásukkal a légkör valamivel nyugodtabb lett, a csapat szerkezetileg viszont foghíjas. Gödörbe kerültünk. Az ünnepek elõtt kikaptunk a Soproni Postástól és a MiZo-PVSK-tól, a szilvesztert pedig a Magyar-kupából való kieséssel „ünnepeltük”.
Januárban a Szeged szolgáltatta a bajnokság számunkra újabb kellemetlen meglepetését. Innen megindultunk felfelé néhány szép gyõzelmet aratva. Sõt, Gdyniában az utolsó másodpercig vezettünk, akkor azonban Dydek szétrombolta mindazt, amit addig felépítettünk. A hátralevõ mérkõzéseken – a klub történetének legjobb gyõzelmi-vereség arányát produkálva - biztosítottuk a harmadik helyet a csoportban, így ismét hátrányból kellett megkezdenünk a harcot a FINAL4-t. A cseh Gambrinus Brno azonban nagy falatnak bizonyult, és 2-1-es összesítéssel újfent lemaradtunk a négyes döntõrõl.
A kiesés megviselte a társaságot, így talán nem is volt annyira meglepõ, hogy vereségekkel zártuk a bajnoki alapszakaszt is, melyet a 4. helyen fejeztünk be.
A rájátszást már új edzõvel kezdtük meg, a rózsahegyi mágussal, Natalia Hejkovával, aki 3 éves szerzõdést kötött csapatunkkal! A kellemetlen ellenfélnek számító Szolnokon kettõs gyõzelemmel jutottunk túl, de ugyanez a formába lendült pécsiek ellen már nem jött össze. Hiába léptük le a fekete-fehéreket hazai közönségünk elõtt, ellenfelünk ugyanezt vitte véghez otthonában, így pályaelõnyét kihasználva magabiztosan és megérdemelten jutott tovább a döntõbe, melyet a késõbbiek folyamán meg is nyert. Számunkra maradt a 3. hely megszerzése. Ezt ha nehezen is, de teljesítettük.
Nagy csalódást hozott tehát ez a szezon, de a jelek szerint minden adott ahhoz, hogy a következõ években újra nagy csapat épüljön Natalia Hejkova kezei alatt!
Balogh Judit, Ürmös Edina, Eva Nemcova, Honti Katalin, Balogh Judit, Török Szilvia, Tully Bevilaqua, Szőke Ildikó, Seres Éva, Dénes Krisztina, Oxana Zakalyuzhnaya, Alessandra, Farkas Sándor - edző
2003/2004
Egy csalódást hozó szezon után nagy reményekkel néztünk a 2004/2005-ös évad elé, mely egy 3 éves terv elsõ lépcsõfokát jelentette. Konkrét, számokban megfogalmazott célok nem kerültek kitûzésre a fiatal csapat elé, legfontosabb szempontok egy új játékfelfogás elsajátítása, rutinszerzés, összeszokás és tapasztalatok szerzése volt. Edzõnõnk, Natalia Hejkova kezei alatt nagy részt fiatal, tehetséges, ám rutintalan játékosok – Honti Kata, Vajda Anna, Horváth Zsuzsanna, Szlimák Hajnalka, Török Szilvia - edzõdtek hétrõl hétre. Edzõnõnk a megszokottól eltérõ edzésmunkát, játékstílust és egy neves erõnléti edzõt, dr. Laczó Jenõt hozott magával. Ennek az újszerû felfogásnak az elsajátítása idõt igényelt, melynek átadásában, az edzéseken és a mérkõzéseken egyaránt, Natalia Hejkova nagy segítséget kapott néhány rutinos, sokat tapasztalt játékosától – Gordana Kovacevic, Iveta Bielikova, Sanja Vesel -, akikkel már dolgozott együtt, mielõtt Sopronba tette volna át székhelyét. A már említett játékosok mellett csapatunkat erõsítette a csapat szellemi vezére, kapitányunk, Seres Éva, illetve az orosz Oxana Zakalyuzhnaya, akitõl további elõrelépést várt a szakvezetés.
Kemény, hosszú alapozó idõszak után kezdõdött meg a szezon. Már ekkor látszódott csapatunkon, hogy az erõnléttel nem lesz gondunk, a kitartó munka látványos eredménnyel járt. A játékban – az elõzetes várakozásoknak megfelelõen – még nagyon hiányzott egy kialakult egység, összeérése több idõt igényelt. Szerencsére a sorsolás kedvezett számunkra, így volt idõnk gyakorolni. A nemzetközi vizeken már nem volt ennyire egyszerû a helyzet, november végén bele is szaladtunk egy kiadósabb pofonba Franciaországban. Ami fájóbb volt, hogy az Euroligában kiharcolt néhány remek bravúr mellett, a magyar bajnokságban szoros küzdelemben, de elvesztettünk néhány, az alapszakasz végeredménye szempontjából meghatározó mérkõzést. Nem estünk azonban pánikba, hiszen számítottunk rá, hogy lesznek nehéz idõszakok a szezon során, és a fejlõdés már így is látható volt.
A január és február várakozáson felülire sikeredett. A hazai pontvadászatban – annak ellenére, hogy a DKSK gyõztesen hagyta el városunkat -, egy remek hajrával befutottunk a második helyre az alapszakasz végén! Hatalmas csatában gyõztünk ugyanis elõbb Szolnokon, majd a jóval erõsebb játékerõt képviselõ Pécs otthonában is. Az Euroligában is kicentiztük a dolgokat, de egy hármas holtversenyben, jobb dobott/kapott pontarányszámunknak köszönhetõen bejutottunk a Play-off-ba! Ki gondolta volna, milyen sokat számít majd a végelszámolásnál a Barcelona január végi kiütéses legyõzése!
A magyar bajnokságban a középszakasz fárasztó, de a sportág szempontjából mindenképpen szükséges sorozata, az Euroligában pedig a Play-off mérkõzései vártak ránk tavasszal. A klub vezetõsége gondolt egy merészet, és néhány mérkõzés erejéig megerõsítette fiatal csapatunkat egy igazi sztárral, a litván Jurgita Streimikytével, hogy eséllyel vehessük fel a harcot a bombaerõs US Valenciennes ellen az Euroligában. Jurga hamar beilleszkedett csapatunkba, mely óriási, 3 mérkõzést hozó párharcban, épphogy lecsúszott a FINAL4 küzdelmeirõl. A mindent eldöntõ franciaországi találkozón, az évad legnézettebb televíziós összecsapásán csupán 62-59 arányban maradtunk alul a késõbbi gyõztes sztár-alakulat ellen.
A középszakasz nagy menetelésében kissé megfáradtunk, az emlékezetes gyõzelmek mellett fájó vereségeket is elszenvedtünk, és végül lecsúsztunk a 3. helyre. Ez azt jelentette, hogy az elõdöntõben a pályaválasztói jog a jó formában lévõ Szolnok kezébe került.
A bajnoki play-off elõtt azonban még megcsillogtathattuk erényeinket a Magyar-kupa küzdelmeiben, ahol már a legjobb 8 között összekerültünk a MiZo-PVSK-val. Óriási meglepetést okoztak azonban a lányok szurkolóinknak, na és persze születésnapját ünneplõ edzõnõnknek, Natalia Hejkovának, miután a visszavágón 90-70 arányban legyõzték õsi riválisunkat, bejutva ezzel a Magyar-kupa négyes döntõjébe, melynek Szeged adott otthont. A Tisza-parti város két napos rendezvénye végül a Szolnok sikerét hozta. Csapatunk 76-74 arányban maradt alul a döntõben. Szép lett volna aranyéremmel távozni Szegedrõl ,de együttesünkre így sem lehetett panasz, hiszen jóval felül múltuk a várakozásokat.
Május hónapra nem maradt más hátra, mint a Magyar Bajnokság végeredményének eldöntése. Az elõdöntõben mindkét csapat magabiztosan hozta hazai mérkõzésit, de ez egyben sajnos azt jelentette, hogy a Szolnok jutott a bajnoki döntõbe, míg számunkra maradt a bronzmérkõzés, a Diósgyõri KSK ellenében.
A bronzcsatában felszabadult játékkal, elõbb itthon, majd a DKSK vendégeként is gyõzni tudtunk! Teljesen megérdemelten kerültek nyakunkba a bronzérmek, mellyel egyúttal kiharcoltuk a következõ évi Euroliga szereplés jogát is!
Kövér Tamás, Török Szilvia, Iveta Bielikova, Honti Katalin,
Natalia Hejkova - vezetőedző, Gordana Kovacevic, Székely Norber - edző
Szlimák Hajnalka, Oxana Zakalyuzhnaya, Seres Éva, Vajda Anna, Varga Rita,
Horváth Zsuzsanna, Sanja Vesel, dr. Laczó Jenő - erőnléti edző
2004/2005
Három éves tervünk második szakaszát kezdtük meg, mely során nem sikerült mindent megvalósítanunk. A nyári átigazolási szezonban két ngy hal akadt a horgunkra. A cseh Lucie Blahuskova fiatal kora ellenére a 2003-as görögországi Európa-bajnokság Legjobb játékosa (MVP) volt. Ugyancsak fontos momentumnak számított, hogy megszereztük az USK Praha igen fiatal, de nagy reményű centerét, Ivana Matovic-ot. Visszatért hozzánk Zsovár Orsolya is, aki az elmúlt idényt kölcsönben töltötte.
Sajnos már a felkészülés során nem várt problémákkal kellett szembe néznünk, mely végig kísérte szezonunkat. Zsovár Orsolya augusztusban súlyos sérülést szenvedett, és kiesett az egész évadra. A felkészülésünk ennek ellenére jól alakult, mely kezdetben mind a bajnoki, mind az Euroliga mérkőzéseken meghozta gyümölcsét. A november végi fantasztikus idegenbeli brnoi győzelemet azonban nem várt vereségek követték. Mindezt tetézte, hogy a karácsonyi ünnepeket követően két kulcs-játékosunk is - Gordana Kovacevic és Vajda Anna - hosszabb időre kidőlt a sorból. A szezon végéig mások is kisebb-nagyobb sérüléssel bajlódtak, így a csapat nem tudott folyamatosan együtt dolgozni. Ennek egyenes következménye lett, hogy az Euroliga rájátszásást kedvezőtlen pozícióból kezdtük meg, és mindjárt az első körben búcsuzni kényszerültünk. A lengyel Gdynia két mérkőzésen lépett tovább.
Januárra még vissza kell kanyarodnunk. Egy nagyon fontos 3 éves szerződés került aláírásra klubunk és a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. között, melynek értelmében a bank klubunk első számú támogatójává vált. Ezt maga az elnök-vezérigazgató, Erdei Tamás jelentette be szurkolóinknak a Vilnius elleni telt házas mérkőzésen. A cég első számú embere beszédében kifejtette, hogy olyan csapatot választottak, és találtak, amely képviseli a cég által is fontosnak tartott értékeket, és kemény munkával, azon vannak, hogy tartós tagjai legyenek a nemzetközi élmezőnynek.
Már az év közben igazolt fiatal centerrel, Horváth Zsófiával a kötelékeinkben vágtunk neki a szezon hajrájának.
A Magyar-kupában nem sikerült döntőt játszanunk Pécsen, de a bronzérmet kiharcoltuk.
A sérüléshullám ellenére csapatunk mindent megtett, hogy a bajnokságban elérje célját, a döntőbe jutást. Ez sikerült is. Ott azonban már nem tudtuk megállítani a jobb erőkből álló pécsi gárdát.
Szlimák Hajnalka, Honti Kata, Bronislava Borovickova, Natalia Hejkova, Zsovár Orsolya, Gordana Kovacevic, Vajda Anna, Seres Éva, Ivana Matovic, Lucie Blahuskova, Horváth Zsuzsanna, Székely Norbert, dr. Laczó Jenő, Tajkova Georgina, Somogyi Andrea
2005/2006
Nagy tervekkel vágtunk neki a 2005/2006-os szezonnak, melyhez minden adott volt. Az előző évadban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Ivana Matovic és Lucie Blahuskova nagy örömünkre újabb két évre kötelezte el magát klubunkhoz. Csapatunkhoz érkezett Ukrajnából a nagyon fiatal, tehetséges Olexandra Gorbunova, aki korosztályában sorra kapta az elismeréseket. A legnagyobb igazolásnak azonban a WNBA bajnok és All-Star MVP amerikai irányító, Nikki Teasley leszerződtetése tűnt. Mindennél fontosabb volt azonban, hogy csapatunk magyar magját remek képességű játékosokkal sikerült megerősíteni. 1+2 évre írt alá az egyetemi tanulmányai után hazatérő Cserny Réka. Három év után újra csapatunk színeiben üdvözölhettük a válogatott bedobó Eördögh Editet. Pécsről került hozzánk a rutinos válogatott Károlyi Andrea, akivel szintén sokat nyertünk. Végül, de nem utolsó sorban egy fiatal, tehetséges irányítót is leszerződtettünk, Kocsis Boglárkát.
A nyáron nem csak csapatot építettünk! Július 1-től 10 évre a klubunkat működtető gazdasági társaság kezébe került a városi sportcsarnok üzemeltetési joga, mely újabb távlatokat nyitott meg előttünk. Hatalmas munkába kezdtünk, és három hónap alatt újjávarázsoltuk a csarnokot, mely a szezonnyitónkon, október 7-én, már MKB ARÉNA SOPRON néven nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az impozáns létesítmény modernizálása azóta sem állt le, folyamatosan tart.
Az előző évvel ellentétben ezúttal a kezdet sikerült döcögősre, mely mint később kiderült az Euroligában hátrányos helyzetbe sodort minket a Play-off előtt. A legnagyobb gondot Lucie Blahuskova kiesése jelentette, akinek játékára már nem is számíthattunk többet a szezon során. November 16-án a Bourges legyőzésével találtunk rá a keresett útra, csapatunk fokozatosan állt össze és került egyre jobb formába. November végén fantasztikus mérkőzéseket követően előbb a Pécs, majd a későbbi Euroliga győztes Gambrinus Brno is vereséggel távozott Sopronból. A sérülések ezúttal sem kerültek el minket. Lucie után Eördögh Edit is kidőlt a sorból, majd a fagyos téli időben Károlyi Andrea is szerencsétlen balesetet szenvedett. Az Euroliga rájátszását megelőzően leigazoltuk Lucie helyére a szenegáli Astou Ndiaye-t.
A problémák ellenére remek formába lendültünk, melyet az orosz sztár alakulat, a Ekaterinburg bánt február végén. Pályahátrányból vágtunk neki az Euroliga play-off küzdelmeinek, de hatalmas bravúrt végre hajtva két mérkőzésen elütöttük a továbbjutástól az orosz gárdát! Ez volt a szezon csúcspontja, ahonnan sajnos már lefele vezetett az út, a hiányzókat nem tudtuk huzamosabb ideig erőn felüli teljesítménnyel pótolni. Az újabb meglepetés elmaradt a francia Valenciennes ellen, így nem jutottunk be a FINAL4-ba. Ez még a bekalkulálható veresége közé tartozott, a Magyar-kupa döntőbeli kudarc a Pécs ellen azonban már fájó vereség volt mindenki számára. Hazai pályán, magabiztos vezetésről buktuk el a döntőt a végjátékban, így ezúttal sem sikerült a Magyar-kupa elhódítása.
Még a kupa-döntő előtt nagy élményben volt részünk! Az USA női válogatottját láttuk vendégül edzőtáborozásra és egy gála-mérkőzés erejéig, melyen értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk, és fontos kapcsolatokat sikerült kialakítani vendégeinkkel.
A bajnoki küzdelmek maradtak már csak hátra, ahol magabiztosan jutottunk be a döntőbe. Sajnos nem várt problémával kellett szembe néznünk. Az egyre több viselkedési problémával bajlódó irányítónk, Nikki Teasley elhagyta a klubot a döntő előtt. Nélküle vágtunk tehát neki a párharcnak, mely a Pécs sikerét hozta. Ellenfelünk 3-0-val őrizte meg bajnoki címét.
Török Zoltán, Nikki Teasley, Horváth Zsuzsanna, Cserny Réka, Natalia Hejkova, Ivana Matovic, Lucie Blahuskova, Horváth Zsófia, Székely Norbert
Károlyi Andrea, Kocsis Boglárka, Eördögh Edit, Honti Kata, Orbán Katinka, Olexandra Gorbunova, Gadnai Vivien
2006/2007
Új szakvezetéssel és két igazolással vártuk a szezont. A vezetőedzői posztot korábbi másodedzőnk, Székely Norbert foglalta el. A karmesteri pálcát a magyar válogatott Németh Bernadettre bíztuk, illetve a palánk alatt is erősítettünk, ahova egy rutinos center, a bolgár Albena Branzova érkezett. Bíztunk benne, hogy Székely Norbert fiatalos lendülete, célirányos igazolásaink, és a korábbi évek során lépésről lépésre felépített fiatal játékosállomány pár év után fényes sikereket eredményez klubunk számára. Nem kellett csalódnunk!
A felkészülési mérkőzéseken ugyan még erősen döcögött a gépezet, de ahogy teltek a hetek, úgy vált egyre gördülékenyebbé a játékunk. A magyar bajnokság első mérkőzései tökéletesek voltak arra, hogy ráhangolódjunk az Euroligára, melyet a vártnál magabiztosabban kezdtük. Szárnyalásunkat - három győzelemmel nyitottunk - a jóval erősebb Szpartak Moszkva állította meg, de orosz földön sem vallottunk szégyent. A december már koránt sem alakult az elképzeléseink szerint. A krakkói vereséggel a fejünkben és a lábunkban utaztunk Szegedre, ahol izgalmas végjátékban 1 pontos vereséget szenvedtünk. Szerencsére a hullámvölgy csak átmenetinek bizonyult, az ünnepek előtt már biztató játékkal kaptunk ki Vilniusban, ahol kis szerencsével akár győzhettünk is volna. Sokat nem pihenhettünk, hiszen az új évben rögtön egy rangadóra utaztunk Pécsre, ahol az Évezred Mérkőzésének titulált, háromszori hosszabbítást hozó drámában győztünk a nagy rivális otthonában 108-106 arányban, fiatal bedobónk, Olexandra Gorbunova utolsó másodperces zseniális pöcijével. A csarnokban jelen lévők hosszú vastapssal honorálták a két gárda örökké emlékezetes, nagy csatáját.
Kissé fáradtan léptünk pályára az Euroliga alapszakaszának utolsó összecsapásán Schioban, de kiharcoltuk a győzelmet, és ezzel a klub fennállásának legjobb alapszakaszát produkálva, összesítésben a 7. helyen zártunk. A folytatásban az orosz sztár csapattal, az UMMC Ekaterinburggal néztünk farkas szemet. Ugyan a távoli Oroszországban vereséggel hagytuk el a parkettet, de hazai környezetben, mindkét mérkőzésen nagyon jó teljesítményt nyújtva esélyt sem adtunk ellenfelünknek. Ezzel ismét a legjobb 8 közé léptünk, ahol azonban már nagy falatnak bizonyult a szintén orosz bombaerős CSKA Samara gárdája. Az Euroliga sorozata véget ért ezzel számunkra, így figyelmünket a hazai feladatokra fordítottuk, ahol a kupában és a bajnokságban is nagy reményeket tápláltunk. Előbb a bajnoki alapszakaszban vártak ránk fontos mérkőzések, melyek tétje az első hely, és ezzel a pályaelőny megszerzése volt. A hajrában előbb magabiztos győzelemmel vágtunk vissza a Szegednek, majd az utolsó fordulóban MiZo-Pécs 2010 ellen kivívtuk a pályaelőny jogát a rájátszásra! Sok időnk nem volt ünnepelni a részsikert, hiszen még ugyanazon héten került sor klubunk rendezésében a Magyar-kupa döntőjére, ahol az elődöntőben ismét Rátgéber László alakulata ellen léptünk pályára.
Kiélezett összecsapást hozott a két fellegvár rangadója, melyen nem engedtük kiénekelni a sajtot a szánkból, és közönségünk támogatásával bejutottunk a döntőbe, ahová a másik ágon a Szeged kvalifikálta magát. Már az első félidőben tetemes előnyt harcoltunk ki, mely a végére majdnem megbosszulta magát. Ellenfelünk fokozatosan dolgozta le hátrányát, de helyén volt a szívünk, így történetünk során először mi emelhettük magasba a Magyar-kupát! Hatalmas ünneplés vette kezdetét a csarnokban, mely a hagyományoknak megfelelően a Fő-téren folytatódott, és végül egy soproni szórakozóhelyen zárult.
A hátunk mögött levő sikerek erejével vetettük magunkat küzdelembe a rájátszás során, ahol a papírformának megfelelően csapatunk és a MiZo-Pécs 2010 jutott be a döntőbe. A két légiósát elvesztő pécsiek az első mérkőzésen kemény harcmodorukkal megleptek minket, és elvették tőlünk a pályaelőnyt. Sőt, nagy izgalmak közepette a második összecsapást is hozták, így egy lépésre kerültek a bajnoki címvédéshez. Mi pedig már nem hibázhattunk többet. Nem estünk azonban kétségbe, hiszen csapatunk az év során már többször megmutatta erejét. A harmadik mérkőzésen a szünet után hamar eldöntöttük a találkozót, így ismét utazhattunk Pécsre, ahol a szezon során egyszer már nyertünk. Erre készültünk ezúttal is! A csapatunkat elkísérő lelkes soproni szurkolók örömmel konstatálták, hogy játékosaink minden erejüket összeszedve, fegyelmezett játékkal megérdemelt győzelmet arattak a pécsi katlanban. Jöhetett az ötödik, mindent eldöntő csata, Sopronban, ahol óriási érdeklődés, felfokozott hangulat várta a gárdákat. A kezdés előtt fél órával már ki kellett tennünk a megtelt táblát az ARÉNA ajtóira. Zsúfolt telt ház előtt esett egymásnak a két sok nagy ütközetet megélt csapat, ahol fokozatosan őröltük fel a pécsiek ellenállását, és megérdemelten hódítottuk el klubunk 4. bajnoki címét! Fantasztikus fiesztával, majd ünnepi rendezvények sorozatával ünnepeltük meg a 2006/2007-es szezont, mely álmainkban sem alakulhatott volna szebben.
Székely Norbert - edző, Horváth Zsófia, Cserny Réka, Ivana Matovic, Albena Branzova, Horváth Zsuzsanna, Gadnai Vivien, Eördögh Edit
Orbán Katinka, Németh Bernadett, Olexandra Gorbunova, Kocsis Boglárka, Honti Kata, Károlyi Andrea, Srdjan Radulovic - másodedző (hiányzik a képről)
2007/2008
Az előző évi fantasztikus teljesítménnyel igen magasra emeltük magunknak a lécet, de bíztunk benne, hogy a további fiatalítás ellenére is sikerül egy fényes szezonnal megörvendeztetni szurkolóinkat. Két kulcsember, Ivana Matovic és Cserny Réka is külföld felé vette az irányt. Az ő pótlásuk cseppet sem tűnt könnyű feladatnak. Folytatva az évekkel ezelőtt megkezdett koncepciót, fiatal tehetségeket igazoltunk a helyükre. Csapatunkhoz kötelezte el magát a magyar válogatott két ifjú reménysége, Horti Dóra és Semsei Barbara. Három évre szerződött hozzánk a szerb kosárlabda nagy ígérete, Jelena Milovanovic. Center posztra igazoltuk még le a horvát Iva Sliskovicot, aki egyetemi tanulmányai végeztével tért vissza Európába.
Tudtuk, hogy sok-sok munkára és türelemre lesz szükségünk, de a szezon első fele talán még így is nehezebbre sikerült, mint ahogy azt előzetesen vártuk. A sok fiatal csapattá gyúrása valamivel hosszabb időt igényelt, illetve az erős nemzetközi mezőnyben két arcú csapat képét mutattuk. Hazai pályán mindenkire veszélyesek voltunk (legyőztük többek között a török Fenerbahcét, de a félelmetes CSKA is megizzadt az ARÉNA-ban), idegenben viszont nem tudtuk felvenni a versenyt ellenfeleinkkel. Decemberben a magyar bajnokságban is kellemetlen pofon ért minket, a nagy rivális Pécs otthonában szenvedtünk nagy különbségű vereséget.
A januári nápolyi győzelemmel fordult a kocka, kezdett beérni a sok munka. Ugyan az Euroliga rájátszásában nem volt esélyünk az erősebb állománnyal rendelkező francia Bourges ellen, de ebben közrejátszott első számú irányítónk, Németh Betty kellemetlen szemsérülése is.
Az Euroliga búcsú utáni heteket a Magyar Kupa felkészülésnek szenteltük. Jól megtervezett edzésprogrammal és remek taktikai elemek begyakorlásával hétről hétre jobb formába lendültünk. A formaidőzítés remekül sikerült, a Magyar Kupa döntőjében kiemelkedő teljesítménnyel leptük meg ellenfeleinket. A pécsi döntőben a hazai környezetben pályára lépő régi riválisunk, a MiZo-Pécs 2010 ellen végig vezetve magabiztos győzelmet arattunk, megvédve ezzel címünket, melyet hóesésben ünnepeltünk a Fő-téren, majd a lányok kívánságára másfél hét múlva egy R-GO koncert keretében - melyen játékosaink is felléptek - az ARÉNA-ban.
A kupában kivívott elsőség érezhetően megnövelte a csapat önbizalmát, így - pályahátrányunk ellenére - bizakodva vártuk a bajnoki döntőt is. Rögtön az első mérkőzésen visszavettük az irányítást! Egy izgalmas végjátékban, a legszebb napjait idéző csapatkapitányunk, Eördögh Edit kosarával győztesen hagyhattuk el a parkettát. A második mérkőzésen nem engedtük kiénekelni a sajtot a szánkból, így már csak egy lépésre kerültünk a végső sikertől. Az újabb pécsi összecsapáson nem volt esélyünk a jó napot kifogó hazaiakkal szemben. Így ismét Sopronban nézett szembe egymással a két élcsapat. Már a feldobásnál nagy iramot diktáltunk, és lépésről lépésre felőröltük a pécsi csapat ellenállását. Az utolsó negyed már az ünneplés jegyében telt, csapatunk a kupa után a bajnokságban is megérdemelten végzett az élen! Így a 2007/2008-as szezont is duplázással zártuk!
Álló: Rátkai Zsolt - erőnléti edző, Olexandra Gorbunova, Horváth Zsuzsanna, Iva Sliskovic, Török Zoltán - ügyvezető, Horti Dóra, Albena Branzova, Jelena Milovanovic, Székely Norbert - vezetőedző
Két kiemelkedően sikeres év után, a szezon végével több meghatározó, rutinos játékos távozott - elég csak Károlyi Andreára, Albena Branzovára, Németh Bernadettre vagy Olexandra Gorbunovára gondolni -, de a jól bevált koncepció mentén tovább haladva, újabb tehetséges fiatalokkal erősítettük meg csapatunkat. Érkezett Ausztráliából Kathleen Macleod, az Államokból Amber Holt, a rivális Pécs együttesétől pedig Krivacevic Tijana tért vissza. Leigazoltuk a soproni kötődésű Hadarics Kingát, illetve saját nevelésű játékosunk, Horváth Lilla is felkerült a felnőttek közé. Sajnos még el sem kezdődött a szezon, de máris foghattuk a fejünket, miután Semsei Barbara a válogatottban súlyos sérülést szenvedett, és gyakorlatilag kidőlt az egész szezonra.
Micsoda kezdés! Az Euroliga nyitányán Lettországban várt ránk egy nehéz mérkőzés, ahol a nyári felnőtt EB sorsolása miatt az egész FIBA EUROPE vezetősége jelen volt, és saját szemével láthatta, ahogy eldugtuk a labdát a Riga elől. Korszerű játékunkkal már ekkor kivívtuk az európai szakma elismerését. A folytatásban vereségek is becsúsztak, de biztató volt, hogy ezeken a mérkőzésen is csak kiélezett végjátékban kaptunk ki.
November végén nehéz helyzetbe kerültünk, miután első számú irányítónkat, Kathleent egy hónapra elveszítettük vakbél műtétje miatt. Ráadásul mindez a legnehezebb összecsapások előtt következett be. Nem dőltünk azonban össze, és fiatalos pimaszsággal szenzációk egész sorával örvendeztettük meg az értünk szorítókat. A CSZKA Moszkva skalpjának begyűjtése után, a Pécs és a Brno otthonában is mi ünnepelhettünk! Boldogan, de továbbra is szerényen, a földön járva karácsonyozhattunk.
Az új esztendő is az Euroliga jegyében telt, miután a hazai vizeken biztosan őriztük vezető pozíciónkat. A nyolcaddöntőben a lengyel Krakkó várt ránk, akiket 2-1-es összesítéssel búcsúztattunk. Következhetett régi ismerősünk, a francia női kosárlabda ikonja, a Bourges. Volt mit törlesztenünk Celin Dumercék ellen! Elszántan utaztunk az első mérkőzésre, ahol alaposan a hazaiak arcára fagyasztottuk a mosolyt! A negyedik negyedben már 17 (!) ponttal vezettünk. Óriási hajrát indítottak a franciák, de megőriztünk 3 pontot az előnyünkből, kezünkbe véve az irányítást. Itthon, a zsúfolt telt ház előtt pedig már nem veszthettünk! Egy pillanatra sem adtunk esélyt nagy múltú ellenfelünknek, és klub történelmet írva bejutottunk a FINAL4-ba, Európa legjobb 4 együttese közé!
Az ezt követő időszakot ennek megfelelően a F4-nak rendeltük alá. Ennek ellenére, ha izzadva is, de hoztuk a kötelező bajnoki mérkőzéseket, sőt a Pécs másodszori legyőzésével megszereztük az alapszakasz első helyét. Honi riválisunk a Magyar Kupa döntőjében azonban visszavágott, Sopronban hódítva el a serleget.
Az erőltetett menet következő állomása a spanyolországi FINAL4 volt, ahol az elődöntőben a rendező Salamanca ellen próbáltunk meg újabb bravúrt elérni. Ez végül az 5000 fanatikusa által űzött hazaiakkal szemben elmaradt, de becsülettel küzdöttünk, melyet a szurkolók vastapssal jutalmaztak. A bronzmérkőzésen, a más kategóriát képviselő milliárdos Jekatyerinburg ellen nem volt esélyünk, így értékes tapasztalatokkal gazdagodva, az Euroliga legfiatalabb játékosállományával, a negyedik helyen zártuk a megmérettetést.
Fáradtan vártuk a szezon végét, de még hátra volt a bajnoki döntő, ahol - az előző évekkel ellentétben -, egy új arc, a Szeged együttese nézett velünk farkasszemet. Nehéz párharcnak ígérkezett a finálé a jól összeérett tisza-partiakkal szemben, akik láthatóan frissebbek voltak. Mérkőzésről mérkőzésre javulva, egyre jobban rátaláltunk a saját ritmusunkra, és végül a negyedik mérkőzésen, idegenben húztuk be egymást követő harmadik évben is a bajnoki címet! Szurkolóink ezúttal is frenetikus buzdításban részesítették lányainkat, akik együtt ünnepeltek a Szegedre átrándult soproniakkal együtt a csarnok lelátóján! Fantasztikus évet zártunk!
Felső sor: Rátkai Zsolt - erőnléti edző, Amber Holt, Jelena Milovanovic, Horti Dóra, Krivacevic Tijana, horváth Zsuzsanna, Kellerné Seres Éva - másodedző
Középső sor: Török Zoltán - ügyvezető-igazgató, Eördögh Edit, Semsei Barbara, Kathleen Macleod, Szalay Andrea - gyúró, Hadarics Kinga, Honti Kata, Horváth Lilla, Székely Norbert - vezetőedző
Ülő sor: Molnár Balázs - manager, Török Péter - manager, Laczó Tímea - sajtófelelős, Hollós Anna - technikai vezető, dr. Sztancs György - orvos, Pados Noel - informatikus
2009/2010
Magasról lehet nagyot esni - tartja a mondás, mely sajnos a 2009/2010-es szezonunkra tökéletesen ráhúzható. A zsinórban harmadik bajnoki arany, és a bravúros FINAL4 szereplés után is hittünk benne, hogy vannak még tartalékok a csapatban. Elsődleges cél volt tehát a siker-csapat együtt tartása, mely majdnem teljes mértékben sikerült. Csupán Kathleen Macleod távozott nyugatabbra, a többiek mind a maradás mellett döntöttek (ekkor még csak sejtettük, hogy nagy veszteség ért minket, de bíztunk Kath megfelelő pótlásában). Ausztrál irányítónk helyére leszerződtettük a fiatal Maja Miljkovicot, illetve egy magyar tehetség, Varga Zsófia is Sopronba tette át székhelyét.
Még a szezon elején óriási megtiszteltetés érte klubunkat! Meghívtak minket Jekatyerinburgba a Bajnokok Tornája elnevezésű rendezvényre, ahol a bombaerős mezőnyben a hazaiak mellett az USA női válogatottja és a Prága ellen mérethettük meg magunkat, mely szakmailag és club-image szempontjából is hasznosnak bizonyult. Sajnos ez volt az utolsó pozitív esemény a szezon során...
Már az Euroliga nyitánya előtt is rengeteg sérülés hátráltatta a felkészülést, mely novemberben is folytatódott. Sorra jöttek a vereségek, és nemcsak az Euroligában, hanem a hazai rangadókon is. Megváltásként vártuk a karácsonyi ünnepeket, ahol végre teljes kerettel tudtunk együtt dolgozni. Ennek eredményeként egy bravúros madridi győzelemmel életben tartottuk reményeinket, de az általunk teremtett lehetőséggel végül nem tudtunk élni. Az utolsó fordulóban hazai pályán nagy küzdelemben ugyan, de vereséget szenvedtünk a világsztárjai által vitt Prága gárdájától. Ezzel történetünk során először nem jutottunk be a rájátszásba, mely az említett nehézségek ellenére is nagy kudarc volt számunkra.
A kiesés rányomta a bélyegét a folytatásra is. Klubunk vezetése, látva a problémákat, új irányító igazolásával próbálta felrázni a társaságot. Kristi Toliver érkezése átmenetileg jó húzásnak bizonyult! Megláttuk a fényt az alagút végén, és a láthatóan feldobódott csapat előbb bravúros győzelmet aratott a Pécs otthonában, majd a Szeged magabiztos legyőzésével a sírból hozta vissza az alapszakasz-győzelmet!
Érezhetően lendületbe jöttünk, de a Magyar Kupa pécsi döntőjén óriási csatában, egy utolsó másodperces találattal magánál tartotta az első helyért járó serleget a MiZo-Pécs 2010. Becsületes küzdelemben, egy hajszállal maradtunk csak alul, de ez érthetően senkit nem vigasztalt.
Újra felszínre kerültek a problémák, melyek ráadásul tovább mélyültek. A bajnoki döntőt már egy szétesett csapat vívta a tartalékos pécsi együttessel szemben, ahol a rutinos játékosok mellett, a háttérből előlépő fiatalok, Alexandria Quigley vezérletével súlyos verést mértek ránk, 3-0-val elhódítva a bajnoki címet.
Álló sor: Török Zoltán - ügyvezető-igazgató, Németh Alma, Jelena Milovanovic, Krivacevic Tijana, Kellerné Seres Éva - másodedző, Horti Dóra, amber Holt, Varga Zsófia, Székely Norbert - vezetőedző
Ülő sor: Maja Miljkovic, Eördögh Edit, Honti Kata, Szalay Andrea - gyúró, Hadarics Kinga, Semsei Barbara, Kristi Toliver
Az előző szezon hatalmas pofonjai után - ügyvezetőnk szavaival élve - romeltakarítás és építkezés vette kezdetét csapatunknál, mely jelentős mozgásban mutatkozott meg a játékos állomány terén.
A játéktól visszavonuló Hadarics Kinga és a levezetésbe kezdő Eördögh Edit mellett további öt távozót számolhattunk össze. Helyükre rutinos légiósok és motivált fiatalok érkeztek. A legnagyobb név feltétlenül az amerikai válogatottat is erősítő Angel McCoughtry volt, akinél az előző szezonban az Euroligában csupán Diana Taurasi produkált jobb pontátlagot. A palánk alá a 2 méteres lett Zane Tamanét igazoltuk, aki hasznos csapatember hírében állt. Kátya Abramzon személyében egy izraeli fiatal is nálunk folytatta. Őt szintén a center poszton vehettük számításba. Három magyar válogatott is minket választott: Fűrész Dia, Kocsis Boglárka és Czank Tímea. Ugyancsak hozzánk kötelezte el magát a mindössze 16 éves nagy tehetség, Szabó Fanni.
Sajnos még el sem kezdődött a szezon, és már el is vesztettük Kocsis Bogit, akinek orvosi tanácsra be kellett fejeznie pályafutását. A klubtól azonban nem szakadt el, és a szakmai stábban folytatta munkáját.
Rendhagyó módon rajtolt a honi pontvadászat. Egy közös első fordulóra került sor a fővárosban, ahol a Népligetben győztesen hagyhattuk el a parkettát a Ferencváros ellen. Október közepén érzékeny vereséget szenvedtünk Szegeden, de mindez csupán kisiklásnak bizonyult. Az Euroliga nyitó fordulójában idegenben szereztük meg a Gdynia skalpját. Sajnos az értékes győzelem fájdalmas áldozattal is járt. Czank Timi az egész szezonra kidőlt a sorból.
Az Euroliga a várakozásoknak megfelelően alakult, talán csak a madridi 5 pontos vereséget sajnálhattuk. A hazai vizeken november végén ugyanakkor mind Győrben, mind itthon a Pécs ellen mi örülhettünk a lefújást követően.
Az Ünnepek ezúttal nem pihenéssel, hanem játékosmozgással teltek. Megegyeztünk a Fenerbahce együttesével világsztárunk, Angel McCoughtry átigazolásáról, aki Diana Taurasi pótlására tette át székhelyét a Boszporusz partjára. Az ő eladásából befolyt pénzből lehetőségünk nyílt több játékos megszerzésére, mellyel a csapat szerkezete is átalakult. Visszatért a Vasas-Csatában edzésben lévő Eördögh Edit, a váll sérülése miatt Lengyelországban háttérbe szorult Horti Dóra, a Szegedtől Németh Betty, és a sérülése után még európai csapat nélkül álló amerikai tehetség, Marissa Coleman is együttesünket erősítette tavasszal. Közben Kátya Abramzon visszatért Izraelbe, miután a januárban lejáró szerződését nem hosszabbítottuk meg.
Az Új Esztendő első hónapjaiban az Euroligára fókuszáltunk, ahol az előző szezon búcsúja után, ezúttal kiharcoltuk a részvételt a rájátszásban. A negyeddöntőben a bombaerős Valencia került az utunkba. Spanyol földön nem volt esélyünk ellenük, de a soproni mérkőzésen bravúros győzelmet arattunk ellenük! Három mérkőzésre kényszerítettük ezzel neves ellenfelünket, akik végül megérdemelten jutottak tovább a legjobb nyolc közé.
Márciustól itthon is felgyorsultak az események. A bajnokság hajrájában nem okozott problémát a feltörekvő Győr elleni megyei rangadó, a záró fordulóban azonban egy súlyos vereségbe futottunk bele Pécsett, mellyel együtt az alapszakasz elsőség is a baranyaiakhoz került.
A pécsi zakó után félő volt, hogy nem tudunk egy hét alatt talpra állni. Csapatunk azonban rácáfolt a kétkedőkre, és Marissa Coleman első félidei kiesését is elbírva, szurkolóink hathatós támogatását élvezve, remek teljesítménnyel vágott vissza a pécsi együttesnek a körmendi Magyar Kupa Döntőn!
Az első komoly feladatot ezzel kipipáltuk, és a siker érthetően nagy erőt adott lányainknak, hogy a kupa után a bajnoki címet is visszahódítsa.
A döntőig a várakozásoknak megfelelően alakult mindent. Április 9-én pedig az ősi rivális Pécs otthonában kezdetét vette minden idők egyik legizgalmasabb bajnoki döntője, mely borzasztóan indult számunkra, hiszen két vereséggel a hátunk mögött utaztunk újra délre. Ellenfelünk már csak egy lépésre volt a bajnoki címtől, mi viszont nem hibázhattunk többet, ráadásul a pályaelőny sem nálunk volt. Történelmi bravúrra volt tehát szükség! Ehhez előbb az ünneplésre készülő pécsi katlanban, majd hazai környezetben is kiütéses győzelemmel tettünk fontos lépéseket. Következhetett a mindent eldöntő ötödik mérkőzés. A két fáradt csapat utolsó energia tartalékait is mozgósítva, fantasztikus találkozót vívott egymással. A végig kiélezett, élvezetes összecsapás hosszabbításban dőlt el, a MI JAVUNKRA! A csapatunkat szép számban elkísérő szurkolóink felejthetetlen ünneplésben részesítették immáron, hétszeres MAGYAR BAJNOK csapatunkat! Felemelő volt újra a csúcson járni!
Felső sor: Hollós Anna, Molnár Balázs, Kulbert Gábor, Török Zoltán, dr. Sztancs György, Licskai Zsófia, Székely Norbert, Zane Tamane, Krivacevic Tina, Horti Dóra, Amber Holt, Kellerné Seres Éva, Pados Noel
Alsó sor: Marissa Coleman, Szabó Fanni, Kocsis Boglárka, Czank Tímea, Varga Zsófia, Fűrész Diána, Eördögh Edit, Németh Bernadett, Honti Kata, Szalay Andrea
A képről hiányzik: Doncsecs Kitti, Czinder Adrienn, Vágvölgyi Petra, Böröndy Vivien
2011/2012
Egy csodálatos szezon után vágtunk neki a következőnek, mely tudtuk, hogy jóval nehezebb lesz, már csak azért is, mert a klub "arca", Honti Kata úgy döntött, ideje megmérettetnie magát külföldön. Szomorúan, de sok sikert kívántunk neki, és - Amber, Zane, illetve Marissa távozását követően - nekiálltunk egy új, csupán egy légióssal felálló állomány kialakításának. Szülés után tért vissza hozzánk a közönség kedvence, Olexandra Kurasova. Nagy fogás volt a rivális pécsi együttes és a magyar válogatott meghatározó alakjának, Fegyverneky Zsófinak a megszerzése. Szintén Pécsről érkezett a magyar állampolgárságot megszerző fiatal tehetséges center, Krnjic Sara. Ausztráliában találtunk rá Zavecz Hannára, aki szintén magyar felmenőkkel rendelkezett.
Fantasztikus szezonnyitóval vezettük fel az évet, melyen az Olimpiai-, és Világ-bajnok Amerikai Női Válogatott (TEAM USA)volt a vendégünk! Ünnepélyes keretek között felvontuk az előző év győzelmeinek emléket állító zászlókat, illetve elbúcsúztattuk az aktív játéktól visszavonult Eördögh Editet. A felemelő nap után azonban vissza kellett csöppennünk a nehéz hétköznapokba.
Az Euroligában hazai környezetben a legjobbak ellen is volt tartásunk, idegenben azonban csak egy mérkőzést tudtunk hozni, a francia Tarbes otthonában, így lemaradtunk a rájátszásról.
A magyar bajnokságban ezzel szemben remekül mentek a dolgaink. November végén, december elején Győrben és Pécsett is magabiztosan nyertünk! Ezzel már a "félidőben" nagyon közel kerültünk az alapszakasz győzelemhez. Sajnos Karácsonykor fájdalmas döntést kellett meghoznunk. A klub pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében Krivacevic Tinát elengedtük a Rivas Madrid együtteséhez. A felszabadult pénzből nyugodtan tudtuk folytatni a szezont, és még Németh Bernadett leigazolására is futotta, akivel az irányító poszton szereplőket szerettük volna kissé tehermentesíteni.
A bajnokságban tavasszal sem hibáztunk, így veretlenül vártuk a rájátszást, és a Magyar Kupa döntőjét. Utóbbit március idusán Győrben rendezték, és remek teljesítménnyel a megyeszékhelyen sem találtunk legyőzőre! Rengetegen elkísértek minket Sopronból, így szinte hazai környezetben ünnepelhettük szurkolóinkkal karöltve klubunk negyedik kupa elsőségét!
Érthető módon bizakodva vártuk a rájátszást, ahol veretlenségünk egészen a döntőig kitartott. Sőt, az első soproni mérkőzést játszva hoztuk, melyet azonban egy fájó győri pofon követett. Ez annyira megrengetett minket, hogy a harmadik összecsapáson elvesztettük a pályaelőnyünket. Nehéz helyzetbe kerültünk ezáltal, de Győrben tudtunk újítani, és felállva a padlóról egyenlítettünk. A mindent eldöntő csata harmadik negyedében már 13 ponttal is vezettünk, ám mindez a végén kevésnek bizonyult... Az utolsó 5 percben összezuhantunk a rendkívül harcos és láthatóan felszabadultabban kosárlabdázó vendégekkel szemben, akik megszerezték történetük első aranyérmét. Nem tudtuk tehát megvédeni bajnoki elsőségünket, így felemás érzésekkel zártuk a szezont.
Álló sor: Kulbert Gábor, Molnár Balázs, Lukasz Trzaskoma, Licskai Zsófia, Vágvölgyi Petra, Olexandra Kurasova, Székely Norbert, Horti Dóra, Krnjic Sara, Czank Tímea, Doncsecs Kitti, Kellerné Seres Éva, Török Zoltán, Pados Noel, Czukorné Holló Anna, dr. Fullér István
Térdelő sor: Szabó Fanni, Fűrész Diána, Fegyverneky Zsófia, Böröndy Vivien, Németh Bernadett, Zavecz Hanna, Szalay Andrea
2012/2013
Egy fájdalmasan végződött szezon után vágtunk neki az új évadnak, mely során elsődleges célunk nem lehetett más, mint a bajnoki cím visszaszerzése. Átalakult a csapat szerkezete, egy erősebb kezdő ötössel, és egy vékonyabb, de sikerre éhes kispaddal kezdtük meg a felkészülést. Az előző évi csapatból távozott Szasa Kurasova, Horti Dóra, Fűrész Dia, Németh Bernadett és Czank Tímea.
Orosz kitérő után újra minket választott Jeca Milovanovic, aki vezére volt klubunk 2009-es történelmi sikerének, a salamancai FINAL4-ba jutásnak. Sokat vártunk tőle, ahogy a fiatal amerikai Shenise Johnsontól is, akinek nagy jövő jósoltak a szakemberek. Zalaegerszegről tért vissza hozzánk Zsovár Orsi, a Vasastól pedig a lett Anita Teilane. Szabó Fanni bokaműtétje miatt hosszú időre kidőlt a sorból. Pótlását a Vasas játékosával, Pál Szandival oldottuk meg.
Jól indult az évad, hiszen mindkét pécsi csapat ellen győztesen hagyhattuk el a parkettát. A PEAC együttesét ünnepélyes szezonnyitónk keretében itthon, a PINKK gárdáját pedig Komlón gyűrtük le. Október közepén újabb értékes sikert arattunk a megerősödött Diósgyőr otthonában! Minden a terveink szerint alakult, így bizakodva vártuk az Euroliga nyitányát. Itthon kezdtünk egy „kellemes” ellenféllel, az Arras gárdájával szemben. A franciák alaposan megnehezítették a dolgunkat, de hoztuk a kötelezőt. Kassán nagy csatában elszenvedtük első vereségünket, de ez még borítékolható volt. Annál inkább fájt a Schio elleni hazai fiaskó, melyet a végjátékban buktunk el. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a nemzetközi porondon végig ez fogja jellemezni szereplésünket. Közben, november közepén, nagy zakót adtunk a Győrnek, mellyel veretlenül zártuk az alapszakasz első körét. Az Euroligában továbbra is mérkőzésben voltunk, még a sztár klubokkal szemben is, de a végjátékokat rendre elveszítettük. Az Arras elleni mérkőzés ugyan zongoraleckének bizonyult, de a sok apró vereség bizony kezdett frusztráló lenni. A magyar bajnokságban ugyanakkor nem volt ellenfelünk, egyre inkább leszakadtak a riválisok.
Decemberben a játékos állományban is történtek változások. Zavecz Hanna egészségügyi okok miatt visszatért kezeltetni magát Ausztráliába. A pótlására egykori közönség kedvencünket, Amber Holtot csábítottuk vissza, aki elfogadta szerény ajánlatunkat. Anita Teilane nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így vele közös megállapodással elváltak útjaink. Egy meglepő húzással, Cserny Rékát aktiváltuk, aki korábban részese volt több szép sikerünknek is, de az elmúlt éveket a kosárlabdától távol, civil pályán töltötte.
Az ünnepek után egyre inkább kezdett összeállni új szerkezetű csapatunk játéka. Győrben sem találtunk legyőzőre, így veretlenül zártuk az alapszakaszt. Az Euroligában, a szezon egyik legjobb teljesítményét nyújtva, bravúros győzelmet arattunk a román Targoviste otthonában, életben tartva továbbjutási esélyeinket. A záró fordulóban mi már nem léptünk pályára, így tehetetlenül néztük, ahogy a csoportelső Kassa, gyenge játékkal kapitulált Romániában, lezárva ezzel az Euroliga szezonunkat. Fájó pillanatok voltak ezek, de nem maradt más választásunk, mint figyelmünket a hazai vonalra irányítani, ahol komoly feladatok előtt álltunk.
A magyar bajnokságban kisebb szünet következett, de újításként, a Szlovák-Magyar Középszakaszban vártak ránk mérkőzések, mely hasznos mérkőzéseket hozott. A Kassa oda-vissza legyőzött minket, míg az Európa Kupában négy közé jutott Rózsahegy ellen vereséget szenvedtünk itthon, majd alaposan visszavágtunk nekik idegenben. Ezzel a második helyre futottunk be.
Március közepén felgyorsultak az események. Elnyertük a jogot a Magyar Kupa Döntőjének megrendezésére, melynek keretében megemlékeztünk a 20 évvel korábban nyert első bajnoki címünkre. Felemelő hangulatban telt a hétvége, melyet csapatunk remek játékkal, magabiztos elsőséggel koronázott meg. A döntőben 27 pontos különbséggel múltuk felül a Győr együttesét. Sorozatban harmadszor hódítottuk el a Kupát, így a vándorserleg is a vitrinünkben landolt.
A bajnoki rájátszásba az elődöntőben kapcsolódtunk be. Egy rendkívül motivált ellenféllel találtunk szembe magunkat. Az Iványi Dalma nevével fémjelzett PINKK nagy csatára késztetett minket, de így is elégnek bizonyult két mérkőzés a döntőbe jutáshoz, ahol megismétlődött az egy évvel ezelőtti párharc. Volt miért visszavágnunk a Győrnek! A bajnoki döntőben idén egy percre sem adtunk esélyt a szezon közben átalakult riválisunknak. Mindhárom mérkőzésen kézben tartottuk az irányítást, így a soproni csapatsportok tekintetében történelmet írva, veretlenül lettünk bajnokok!
A megérdemelt pár napos ünnepség után újra edzésbe álltak a lányok, akikre május első hétvégéjén várt még egy erőpróba a Szlovák-Magyar Final4 keretében. A kassai torna elődöntőjében, immár Amber Holt nélkül, nagy csatában diadalmaskodtunk a Rózsaheggyel szemben. A döntőben ismét a Kassával találtuk szemben magunkat, akik friss szlovák bajnokként és Euroliga negyedik helyezettként ezt a sorozatot is aranyéremmel akarták zárni. Nem adtuk könnyen magunkat, és egészen a végjátékig nyílttá tettük a találkozót. A bravúr azonban nem jött össze. Ennek ellenére egy szép ezüstéremmel gazdagodtunk, mely méltó zárása volt ennek a nehéz, ám felejthetetlen szezonnak!
Felső sor: Kulbert Gábor, Molnár Balázs, Lukasz Trzaskoma, Licskai Zsófia, Shenise Johnson, Cserny Réka, Krnjic Sara, Kellerné Seres Éva, Jelena Milovanovic, Vágvölgyi Petra, Doncsecs Kitti, Pados Noel, Amber Holt, Török Zsófia, Török Zoltán, Czukorné Hollós Anna
Alsó sor: Ludvig Jánosné, Pál Szandra, Zsovár Orsolya, Fegyverneky Zsófia, Böröndy Vivien, Szabó Fanni, Székely Norbert
2013/2014
Egy tökéleteshez közelítő szezonnal zártuk le klubunk életének „aranyos” korszakát, és vágtunk neki egy új szakasznak, melytől hosszú távon hasonló sikereket várunk. A sikerkovács Székely Norbert helyét egy nagy tudású, ám vezetőedzői poszton még tapasztalatlan szakember, Igor Polenek vette át. Frissítés történt a játékos-állomány terén is. Nem kevesebb, mint öt új játékos érkezett: Kelly Farris, Tianna Hawkins, Katarina Tetemondova, Dragana Stankovic és Simon Zsófia. Tudtuk, hogy nehéz szezon elé nézünk, de bíztunk benne, hogy meg tudjuk ugrani a magunk által magasra tett lécet.
Augusztusban kezdtük a felkészülést, szeptember elején pedig megkezdtük az edzőmérkőzések sorát. Sajnos az egyik csak terv maradt, miután a mérkőzésre igyekező Győr együttese Kapuvár környékén tragikus balesetet szenvedett, mely során életét vesztette a vezetőedző Füzy Ákos és a klubvezető Tapodi Péter. A honi bajnokságra árnyékot vetett a tragédia, mely mindannyiunkat nagyon megrázott. Ennek megfelelően csendes szezonnyitót tartottunk, mely során megemlékeztünk elhunyt sportbarátainkról.
Első ellenfelünk a Közép-Európai Liga (MEL) keretében a PINKK gárdája volt, mely Iványi Dalma zseniális mozdulatával az utolsó pillanatban elvitte a bajnoki pontokat városunkból. Hamar hátrányba kerültünk tehát a riválisokkal szemben, és ez a szerencsétlen vereség bizony az alapszakasz végeredményére is meghatározó volt, még úgy is, hogy október végén a megerősödött DVTK otthonában is jobbnak bizonyultunk.
Az Euroligát, ahol mindenképpen szerettük volna újra elérni a rájátszást, viszont pont ellenkező előjellel kezdtük. Bár rezgett a léc a Brno ellen, nagy szívvel megfordítottuk a mérkőzést! Ebből a sikerből a MEL küzdelmeire is erőt merítettünk, mely során bravúros győzelmet arattunk a Kassa ellen, és visszavágtunk a PINKK csapatának is!
December elején, a szerkezetbeli problémáink csökkentésére leigazoltuk a Zágrábból távozó Iva Ciglart, akitől elsősorban Fegyverneky Zsófia tehermentesítését vártuk.
Decemberben két fontos mérkőzésünk volt az Euroligában, melyeket be is húztunk! Előbb itthon a Montpellier hajolt meg ellenünk, majd egy viszontagságos utazást követően, ellenfelünk, a Rivas által kölcsönadott mezekben hagytuk el győztesen a parkettát Madridban. A nemzetközi sikereknek ugyanakkor egy pécsi vereség volt az ára a PEAC vendégeként.
A karácsonyi szünet nem tett jót csapatunknak. Mindjárt egy nehéz ellenfél, a DVTK jött szembe, akik egy edzőcsere után, feldobódott állapotban szétdobtak minket az MKB Arénában. Ráadásul nagyobb különbséggel nyertek, mint azt tettük mi náluk ősszel. A pofon akkorát szólt, hogy hetekig nem tértünk magunkhoz. Szerencsére a MEL-ben így is befutottunk az alapszakasz második helyére, az Euroligában pedig, leszámítva a Brno elleni fellépést, és két pontos vereséget, csak február végén voltak a sorsdöntő mérkőzéseink. Utóbbiak közül mind a Montpellier, mind a Rivas elleni összecsapásokat hoztuk, így 5 győzelmet begyűjtve, három év után újra az Euroliga rájátszásában találtuk magunkat! Nagy siker volt ez számunkra, de egyben megnehezítette az elkövetkező heteinket, mivel a hazai versenynaptár nem számolt azzal, hogy továbbmegyünk a csoportból. Nagyon megerőltető hetek következtek, rengeteg mérkőzéssel és utazással.
Közben Iva megkapta a magyar állampolgárságot, így nem kellett azon gondolkodnunk, ki maradjon ki légiósaink közül a hazai mérkőzéseken.
Elérkeztünk a sorozatok döntő ütközeteihez is. A sorban elsőként a Közép Európai Liga döntője állt, melyet Kassán rendeztek. Az elődöntőben szép győzelmet arattunk a PEAC ellen, de a rendező Kassa ellen már nem sikerült a bravúr. Az ezüstérem azonban így is szépen csillogott!
Kis túlzással Kassáról Oroszország felé vettük az irányt, miután az Euroliga nyolcaddöntőjében a neves Szpartak Moszkvát kaptuk ellenfélül. A jó erőkből álló orosz együttes magabiztos 2-0-val érdemelte ki a FINAL8 szereplés jogát.
A harmadik terület a Magyar Kupa volt, melyet semleges helyszínen, Székesfehérváron rendeztek. A három napos torna első napján a DVTK ellen taktikus, meggyőző győzelmet arattunk. Másnap, a ZTE sem okozott gondot, a vasárnapi döntőben ugyanakkor fájó vereséget könyvelhettünk el a taktikusabban, nyugodtabban kosárlabdázó PEAC-Péccsel szemben.
Nehéz volt túllépni ezen a kudarcon, mely a bajnoki rájátszásra is rányomta a bélyegét. Az elődöntőben ugyanis újra a PEAC volt az ellenfél. Remekül kezdtük a párharcot, sőt a második mérkőzésen, Pécsen is 16 pontos előnyben voltunk a szünetben, ám a fordulás után elbizonytalanodtunk, melyet kihasznált a vérszemet kapott ellenfelünk. A mérkőzés végén pár perc alatt újra megadtuk az esély magunknak a továbbjutásra, de az utolsó védekezésünket és támadásunkat is elhibáztuk. Egy pontos vereséggel a hátunk mögött vártuk a mindent eldöntő soproni csatát, ahol megismétlődtek a történtek, és óriási küzdelemben ismét mi dobtunk egy ponttal kevesebbet. A kiesés után nagyon nehéz volt talpra állni, de megtettük, és a DVTK ellen két győzelemmel megszereztük a bronzérmet. Egy nagyon hullámzó, sok nem várt problémával járó, felemás szezont zártunk ezzel, mely nehezebb volt, mint az előzetesen gondoltuk.
2014/2015
Egy balul sikerült szezont követően nem lehetett más a célunk, mint újra feljutni a csúcsra. Ennek érdekében több helyen is változtattunk a kereten. Két nagyon tehetséges fiatal légióst nyertünk meg magunknak. Aleksandra Crvendakic, a szerb kosárlabdázás csiszolatlan gyémántja, és az amerikai válogatott bő keretében is számításba vett Kayla McBride is minket választott. Még a nyár elején kiderült, hogy Fegyverneky Zsófia anyai örömök elé néz, így a helyére is keresnünk kellett valakit. Bria Hartley szintén amerikából érkezett, és ekkor még nem is gondoltuk, mekkora fogás lesz a szimpatikus játékos. Pécsről érkezett a rutinus válogatott kosaras, Nagy-Bujdosó Nóra, de nem sokáig erősítette sorainkat. Szeptemberben ugyanis ő is bejelentette, hogy gyermeket vár. A szakvezetés úgy döntött azonban, hogy Nórit egyelőre nem pótolja.
A szezon első szakasza egészen fenomenálisra sikeredett! Mind a magyar bajnokságban, mind a nemzetközi sorozatban magabiztosan meneteltünk. Január végéig maradtunk hibátlanok, amikor a bajnoki alapszakasz elsőség már a zsebünkben volt, és az Európa Kupa rájátszásra készülődés jegyében hazai pályán kaptunk ki a PEAC együttesétől. Ezen a mérkőzésen mutatkozott be csapatunkban a magyar válogatott Krivacevic Tijana, aki Kassáról tért vissza egykori sikereinek helyszínére. Bíztunk benne, hogy Tinával a fedélzeten meg tudjuk lepni a Maccabi együttesét, és kiharcoljuk az elődöntőbe jutást az Európa Kupában. Sajnos nem így történt. A rengeteg minőségi légióst felvonultató izraeli együttes átgázolt rajtunk. Pedig a kinti mérkőzésen sokáig még vezettünk, ám a hajrában nem tudtuk elviselni Kayla sérülését, akit ráadásul az egész szezonra elvesztettünk.
Maradt számunkra a hazai vonal, de az utolsó két hónapnak már új szakvezetővel vágtunk neki. Igor Polenek távozott, a helyét pedig Sterbenz László vette át. A vajkezű dobógép, Kayla helyére egy hasznos csapatjátékos érkezett, a kanadai válogatott Kim Gaucher-Smith, aki pont annyit tett hozzá a játékunkhoz, amit vártunk tőle.
A Magyar Kupa Döntőjét Győrben rendezték. A három napos tornán minden nap egy szinttel feljebb léptünk játék terén. A fináléban egy igen komoly ellenféllel találtuk szembe magunkat. Ezen a napon azonban esélye sem volt a DVTK együttesének. Káprázatos teljesítménnyel, 29 pontos győzelmet arattunk, megszerezve klubunk hatodik MK elsőségét!
Megnövekedett önbizalommal vártuk ezek után a bajnoki rájátszást. A döntőig nem volt semmi gond, magabiztosan vettük az akadályokat. A döntőben újra a DVTK következett, akik a PEAC gárdáját búcsúztatták az elődöntőben. Óriási csatákat, az utóbbi évek legszínvonalasabb fináléját hozta a párharc! Egészen a negyedik mérkőzésig mindkét fél hozta a hazai mérkőzésit, ekkor azonban sikerült megtörnünk a sormintát. Telt ház, több ezer miskolci fanatikus lenyűgöző szurkolása közepette nyertünk szoros végjátékban, mely klubunk kilencedik bajnoki címét jelentette!
Emlékezetes szezont zártunk, két aranyéremmel a tarsolyunkban!
2015/2016
A két aranyéremmel zárult szezont követően Sterbenz László vezetőedző szerződését két évvel meghosszabbítottuk, és ahogy Török Zoltán a csapat-hirdetéskor fogalmazott: "Rendkívül nehéz, de egyben nagyon szép feladattal bíztuk meg vezetőedzőnket, hiszen az eredményes szereplés mellett egy nagyon tehetséges generáció csapatunkba történő beépítését is várjuk tőle."
Fegyverneky Zsófia szülés után visszatért, erősíteni a rutinos magot, akik mögött egy egészen fiatal tehetséges magyar generáció sorakozott fel: a saját nevelésű Weninger Virág és Böröndy Dominika mellé csatlakozott a DVTK-tól érkezett Dubei Debóra, illetve a Vasas-tól kivásárolt Határ Bernadett.
Volt még egy érkező, Abby Bishop, ám az ausztrál klasszist végül egy komoly sérülés megakadályozta, hogy nálunk töltse a szezont. Volt még egy távozó, miután Dragana Stankovic nem ment át az augusztusi orvosi vizsgálatokon. A helyükre a svéd válogatott Louice Halvarsson-t igazoltuk le még a szezon előtt.
Nem várt nehézségekkel vágtunk tehát neki a szezonnak. A két első bajnoki nem jelentett problémát, szemben az első nemzetközi fellépésünkkel. 34 pontos vereséggel tértünk haza a francia Lille-ből, melytől úgy megszédültünk, hogy a PINKK-Pécsi otthonában is csak az utolsó negyedben tértünk magunkhoz. Óriási hátrányból visszahoztuk nyerésre a találkozót, ám az utolsó másodpercben a svéd Binta Drammeh lehetetlen helyzetből is betalált, elvéve tőlünk a győzelmet. A 36 pontos schioi zakó foglalta keretbe a rémálomszerű hetünket. Félve vártuk a DVTK elleni bajnokit, de ránk cáfoltak a lányok, és nagy csatában legyűrték vendégeinket. Jót tett a lelkeknek a siker, melynek hatását a Salamanca elleni találkozón is élveztük. Elsöprő első félidőt követően megőriztünk 6 pont előnyt a végjátékra és 73-67 arányban megszereztük az első győzelmet a nemzetközi porondon is. Ekkor még nem gondoltuk, hogy egyben az utolsót. Ráadásul a PEAC-Pécs hazai környezetben lepett meg minket (76-78), visszalökve minket az úton.
Jól jött a novemberi szünet, mely alatt megpróbáltuk rendezni a sorokat. Hogy ennek eredménye volt e, azt nehéz megmondani, mindenesetre december elején imponáló győzelmet arattunk a megyei rivális Győr otthonában (73-96). Ugyan az Euroligában sanszunk se volt, de legalább a hazai porondon hiba nélkül haladtunk előre. Visszavágtunk a PINKK-nek az őszi vereségért, Miskolcon is jobbnak bizonyultunk a DVTK-nál, és a PEAC otthonából is elhoztuk a bajnoki pontokat.
Sokat segített, hogy közben erősítettünk is a keretünkön! Január elején leigazoltuk a rutinos horvát Ana Lelas-t, de tartogattunk még egy meglepetést is szurkolóinknak. Honti Kata nem érezte jól magát Törökországban, és nagy örömünkre visszatért a gyökereihez! Emlékezetes pillanat volt, ahogy ismét magára húzta a zöld-sárga színeket! Hogy ne legyen teljes az örömünk, arról egy fájdalmas sérülés gondoskodott. A svéd Louice Halvarssonnak elszakadt az Achillese, így véget ért számára a szezon.
Az Euroligának február elején intettünk búcsút a Kassán elszenvedett vereséggel. Nem maradt más hátra, arccal a hazai sorozatok felé fordultunk.
Az alapszakasz hajrája előtt került sor a női Magyar Kupa döntőre, melyre már frissen igazolt amerikai centerünkkel, Devereaux Peters-szel a sorainkban utaztunk el. A miskolci rendezvényen a negyeddöntőben és az elődöntőben átgázoltunk mindkét pécsi riválisunkon. Az ellenállás nélküli győzelmek visszaütöttek a fináléban, ahol a telt házas miskolci publikum előtt elvéreztünk a rendező DVTK-val szemben, akik megérdemelten tartották otthon a kupát.
Így már csak a bajnokság maradt számunkra, ahol végül az alapszakasz első helyére futottunk be, miután a kupa hétvégét követően a Győr és a Cegléd ellen sem hibáztunk.
A rájátszásban esélyt sem hagytunk riválisainknak! Előbb a ZTE, majd a PINKK együttesét búcsúztattuk könnyedén.
A döntőben a miskolciakon túllépő győriekkel találtuk szembe magunkat, akikkel szemben, az alapszakasz két sima győzelme végett, nagy önbizalommal léphettünk pályára. Az elsőn 77-45 arányban diadalmaskodtunk. A második ütközeten, Győrben is végig kézben tartottuk az irányítást, a 16 pontos siker önmagáért beszélt. Jöhetett a harmadik összecsapás, mely helyenként már gála jelleget öltött. 81-60 arányban hoztuk a mérkőzést, és ezzel a finálét is, megszerezve történelmünk 10. bajnoki címét!
2016/2017
Ahogy Török Zoltán az előző szezon csapathirdetésekor elmondta, a szakmai stábbal olyan együttest kívántak kialakítani, mely a rutin és a fiatalság egészséges elegye, ahol a klub jövőjét jelentő fiatalok újabb lépcsőfoko(ka)t tehetnek meg, és mindemellett az Euroligában is előre tudunk lépni. Ennek megfelelően lettek kiválasztva a légiósok. Krakkóból szereztük meg a 29 éves Yvonne Turnert. A hármas posztra a fiatal svéd Binta Drammeh lett a kiválasztott, míg a palánk alá a szerb Európa-bajnok Danielle Page, illetve az ausztrál Cayla George.
Sajnos már a szezon előtt változtatásra kényszerültünk, miután Danielle Page nem ment át az orvosi vizsgálaton. Gyorsan kellett cselekednünk, és visszahoztuk Krnjic Sara-t, aki ezzel a hatodik évét kezdte meg a klubnál.
Október első napján, ünnepi hangulatban kezdtük a szezont a BEAC ellen, de nem sokáig örülhettünk. Szekszárdon és Győrben is kapituláltunk. Ezek után kifejezetten bravúrnak számított, hogy az Euroliga első fordulójában, Polkowicében, kétszeres hosszabbításos drámai csatából kerültünk ki győztesen. A novemberi válogatott szünet előtt egy eszméletlen hajrával a Bourges csapatát is elkaptuk itthon! A győzelmek mellett külön öröm volt számunkra, hogy kapitányunk, Fegyverneky Zsófi újabb három évre, Yvonne Turner pedig plusz két évre kötelezte el magát klubunkhoz. Az ünnepek előtt az örömbe üröm került. Kalandos úton jutottunk el a Hatay otthonába, mely kihatott a teljesítményünkre is. Ezt feledtettük egy szép sikerrel a PEAC vendégeként, de a győzelemért nagy árat fizettünk. Binta Drammeh súlyos sérülést szenvedett a mérkőzés hajrájában. Vezetésünk nem tétlenkedett, így 2017-nek már egy régi-új játékossal, Shenise Jonhsonnal a sorainkban vágtunk neki.
Még nélküle 10 pontos vereséget szenvedtünk itthon a Lille gárdájától. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez mennyire fáj lesz később. Január derekán remek teljesítménnyel vágtunk vissza a Szekszárdnak, de a 26 pontos győzelem után valami megtört a csapat játéka terén. A szűkös rotáción ugyan javult Tijana Ajdukovic leigazolásával, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a decemberi jó pozíciónkat megőrizzük az Euroligában. Az utolsó fordulóban Lilleben kellett volna győznünk, de egy pillanatra sem adtak számunkra esélyt a franciák. Az Euroliga ezzel elúszott, nem sikerült az előrelépés az előző évhez képest.
A bajnokságban február végén klubunk fennállásának 100 ezredik pontját ünnepelhettük a Cegléd ellen. Miskolcon viszont elbuktunk, elveszítve ezzel az alapszakasz elsőséget is.
A rájátszás előtt azonban még a Magyar Kupa nyolcas döntőjében szálltunk ringbe. A célunk egyértelműen a kupa visszahódítása volt, melyet végig kiegyensúlyozott teljesítménnyel, nagyon magabiztosan szereztünk meg Pécsett. A fináléban 30 ponttal győztük le a Cegléd együttesét. Ez volt a hetedik kupa elsőségünk!
Önbizalommal telve várhattuk tehát a rájátszást! Sem a ZTE, sem a Győr nem jelentett gondot, de a döntőben már jóval nagyobb ellenállásra számíthattunk a bajnokság egyik meglepetés csapata, a Szekszárd ellen. Ráadásul pályahátrányból indultunk! Ezt azonban azonnal, mindjárt a döntő nyitányán visszavettük egy izgalmas, feszült hangulatú mérkőzésen. Sajnos Shenise-t két technikaival a játékvezetők kiállították, így a második találkozón nem számolhattunk vele. Szurkolóinkra azonban igen, akik megtöltötték az Arénát, és támogatásukkal egy lépésre kerültünk a bajnoki címtől. Ismét Szekszárd fele vettük az irányt, de a bajnokavatás elmaradt. A hazaiak nagy erőket mozgósítva, hosszabbításban diadalmaskodtak. Sopronban azonban már nem engedtük meglepni magunkat, és biztosan, 82-56-os sikerrel hódítottuk el 11. bajnoki címünket!
Sorozatban harmadik alkalommal lettünk bajnokok!
Tilos a www.wb-sopron.com bármely fotójának, írott anyagának vagy részletének újraközlése a szerző, ill. az oldal írásbeli engedélye nélkül.
