Az 1998-as Ronchetti kupa győztes csapatunk jelenleg Svédországban légióskodó játékosa mesél emlékeiről.
- Még nem töltötted be a 16. életéved, mikor pályára léphettél a Ronchetti-kupában. Szezon előtt számítottál rá, hogy bemutatkozhatsz a nemzetközi színtéren is?
- Nagyon bíztam benne és mivel a csapat szenzációsan kezdett mind a bajnokságban, mind a Ronchetti kupában, ezért mi fiatalok is lehetőséget kaphattunk, ami akkoriban nagy szó volt.
- Emlékszel arra a mérkőzésre, napra, 1997. november 19-re, mikor az Adana ellen mindjárt 20 percnyi játéklehetőséghez jutottál?
- Természetesen! Saeed rögtön a szünet után engem is pályára küldött és az egész második félidőt végigjátszottam. Később a bátyámtól kaptam egy kinagyított képet, amin épp tempót dobok ezen a meccsen. Azóta is nagy becsben tartom, nagyon kellemes emléket őriz.
-A Ronchetti döntő visszavágójának megnyerése előtti napokban volt a szülinapod. Bíztál benne a mérkőzés előtt, hogy egy kupa-győzelemmel ünnepelhetsz? Hogy láttad az esélyeiteket?
- Ha valaki eljut egy ilyen versenysorozat döntőjébe, ott már csak a győzelem lebeg a szeme előtt! A csapatunk nagyon együtt volt, mindenki tudta mi a szerepe és a szurkolóink támogatásával Franciaországban sem kaphattunk ki. Tökéletes születésnapi ajándék!
- Nagy ünneplés volt?
- Mivel rengetegen kísértek el minket Sopronból, már a teremben folyt a pezsgő... Persze az igazi ünneplés otthon, a Fő-téren volt.
- Csupán 16 éves voltál a történelmi siker elérésekor. Egy ilyen fiatal játékos életében mekkora lökést ad egy ilyen siker?
- Ezek a sikerélmények adnak egy sportolónak energiát és hitet ahhoz, hogy a szürke hétköznapok edzésein is a maximumot hozza ki magából, hiszen már pontosan tudja, mi mindent el lehet érni, ha kitartóan dolgozik.
- Hogy fogadták a szép eredményt iskolatársaid, tanáraid?
- A Széchenyi István Gimnáziumban mindig is nagy hagyománya volt a sportnak, különösen a kosárlabdának. A tanáraim és az iskolatársaim is figyelemmel kísérték az eredményeinket és nagyon szorítottak nekünk. A gratulációk soha nem maradtak el!
- Tudtommal a jó tanulók közé tartoztál. Hogyan tudtad összeegyeztetni az iskolát, az élsporttal?
- Már gyerekkoromban meg kellett tanulnom nagyon precízen beosztani az időmet, hiszen csak így lehet több fronton is magas szinten helyt állni. Persze ez nem csak időbeosztás kérdése! Rengeteget segített a családom, a barátaim, az edzőim és tanáraim, valamint mindenki a kollégiumban.
- Hogyan alakult az életed a soproni évek után?
- Mozgalmasan!:) Csak címszavakban: Szolnok, Szekszárd, Hamburg, Zalaegerszeg, München, Chemnitz, Lulea. Amit kiemelnék, az Németország, ami nagyon a szívemhez nőtt. Nagyon jó szezonokat zártam, remek körülmények között, és mindemellett rengeteg barátot is szereztem. Soprontól persze sosem szakadtunk el! Bárhol is játszottam, az ünnepekre, vagy a szezonok közötti pihenőkre mindig is ide tértem, tértünk haza férjemmel.
- Jelen pillanatban Svédországban kosárlabdázol, mely nemzet egyre figyelemreméltóbb eredményeket ér el. Milyennek látod az északi kosárlabda életet így testközelből?
- A svéd kosárlabda az elmúlt években meglepően sokat fejlődött, utánpótlás válogatottjai is remek eredményeket értek el (a 2007-es U19-es VB 2. helyezett csapatból négyen is csapattársaim). A klubok háttere kifejezetten stabil, ezért is van lehetősegük jól képzett külföldi játékosokat igazolni mind az európai, mind pedig az amerikai játékospiacról. Ennek ellenére csapatonként legfeljebb 2-3 légiós jellemző, tudatosan teret hagyva a fiatal tehetségeknek. A svédek az egészséges életmódjuk miatt eleve sportosak, a profi sportolók pedig ennek hatványozott "példányai". A lányok edzettek, erősek, a pályán pedig nagyon kemények. Kivétel nélkül minden edzésen és meccsen 100%-ot nyújtanak.
- Azért követed az itthoni eseményeket is?
- Természetesen igen, és még vagy 5-6 másik nemzet bajnokságát is. Amellett, hogy a barátaim vagy volt csapattársaim sikereit is figyelem, nálam az eredmények átböngészése a napi rutin része. A Kosárlabda nem csak a munkám, hanem egyben a hobbim is. Egyszerűen érdekel, mert szeretem!