Ronchetti-kupa győztes csapatunk vajkezű tripla-gyárosa, Mészáros Kornélia jelenleg a rivális MiZo-Pécs 2010 csapatát erősíti. Konival beszélgettünk a soproni emlékekről, és a jelenről.
- Már 10 éve, hogy magasba emelhettétek a Ronchetti-kupát. Ahogy léptetek egyre előrébb, mikor merült fel bennetek először, hogy akár ti lehettek a végső győztesek is?
- Akkoriban elég erős csapatunk volt, sokat vártak tőlünk, és ahogy araszoltunk előre, úgy váltak egyre elérhetőbb közelségbe az elénk kitűzött célok. Ugyan az akadályok a vége felé egyre nehezedtek, de volt egy Balogh Bubunk, aki biztosítékot jelentett a sikerekre.
- A nyári alapos játékosmozgás ellenére magabiztosan meneteltetek már a szezon elején is. Mi volt a titkotok?
- Talán az, hogy az akkori együttes az átlagosnál több rutinos játékossal rendelkezett, akik nemzetközi szinten is nagy tapasztalattal rendelkeztek. Említhetném itt Sveta Orehovát, Dalia Kurtinaitienét, a rangidős Hollós Nusit és persze Balogh Bubut is. Ez feltétlenül előnyt jelentett az ellenfelekkel szemben.
- Hogy emlékszel vissza a döntő hazai, illetve a kinti visszavágó mérkőzésekre? Azt kaptad a meccsektől, amit előzetesen vártál?
- Az utolsó meccsen nekem személy szerint nem ment annyira a játék, Bubu viszont valami szenzációsat nyújtott. Az ő játéka nagyon kellett a győzelemhez a jól felkészült francia csapattal szemben. Természetesen egy kemény csapatmunka volt, ahogy odáig eljutottunk, de a döntő pillanatokban kellett egy olyan játékos, mint Bubu, akinek a végjátékokban soha nem remegett meg a keze, képes volt egyedül meccseket eldönteni.
- Ez a döntő volt számodra a szezon legkedvesebb összecsapása?
- Igen, egy sportolónak azt hiszem a nagy téttel járó döntők a legfényesebbek. Itthon sem volt egyszerű győzni, de a franciaországi skernek még nagyobb volt az értéke, hiszen idegen környezetben, hosszú utazást követően győztünk le egy nagyon jó csapatot. Nem emlékszem már annyira a játékvezetésre, de az is kellett, hogy a korábbiakhoz képest itt már nem tapasztaltuk a hazai pálya erős lejtését.
- Hogy zajlott az ünneplés?
- Egy sátorban volt az ünneplés a meccs után, rengeteg ember jelenlétében. Az igazi ünneplés azonban itthon várt ránk, a Fő téren, mely fenomenális volt, egy örök emlék!
- Összefoglalnád a fiatalabb kosárbarátoknak, hogyan alakult a pályafutásod az elmúlt 10 évben?
- Ezt követően a BSE-be kerültem, ahol egy bronzérmet értünk el, mely jó eredménynek számított. Két év után visszatértem Sopronba, de ezúttal a Postához, ahol szintén bronzéremig vittük. Ezt egy nagyob váltás követte. Visszatértem a gyökerekhez, Szegedre, ahonnan indult a pályám. Ez akkoriban visszalépésnek számított, hiszen a Szeged csak akkor került fel az élvonalba. Donkó Orsi is akkor igazolt oda. Így utólag visszagondolva jó döntés volt, hat szép évet töltöttem el Szegeden, melyből az utolsó már elég szomorkásra sikeredett. Szerettem volna még játszani, úgy tűnt, számítanak is rám. Szép lett volna onnan visszavonulni, ahonnan indultam. 25 éve vagyok a pályán, melyből 16-ot Szegeden töltöttem. Úgy nézett ki már, hogy befejezem a játékot, és babát vállalok, de végül úgy döntöttem, hogy igent mondok a pécsiek kitartó, sokadik megkeresésére, melyet egyáltalán nem bántam meg. Nagyon jó döntés volt, remekül érzem magam, és lehetőségem van, hogy igazán megkoronázzam a pályafutásomat. Sajnos kicsit beárnyékolja az évemet a sok sérülés, de nagyon jó dolog, hogy egy olyan csapatban játszhatok, amelynek célja a kupa és a bajnokság megnyerése.
- Korábban még nem játszottál az Euroligában. Mennyiben kíván ez nagyobb terhet egy játékostól mint az Európa-kupa?
- Az Euroliga jóval erősebb, ahol ugyanazon poszton több játékos is az edzők rendelkezésére áll. Voltak az Európa-kupában is erős gárdák, de általában nem sok minőségi cserével rendelkeztek. Tehát elsősorban nem a terhelés, hanem az ellenfelek ereje miatt nehezebb feladat.
- A folytatáson gondolkodtál már?
- Igen, már beszélgettünk róla. Szívesen folytatnám, és úgy néz ki, hogy a vezetők is számítanak rám. Nagyon jó szellemű, összetartó csapatunk van, ahol mindenki tudja a dolgát, tisztában van a szerepével. Odafigyelünk egymásra, mely nekem nagyon sokat jelent. Szakmai sempontból is tökéletes a helyzet. Rátgéber Laci talán a legnagyobb tudással rendelkezik azon edzők közül, akikkel együtt dolgozhattam az elmúlt 25 évben.
- Említetted a célok közt a Magyar-kupát, melynek a döntője Pécsett lesz. Mit vársz a tornától, győzelmet?
- Pontosan ezt, győzelmet! Nagyon szeretnék már egy Bajnoki és Magyar-kupa aranyat is a nyakamba!