Csapatunk szerencsésen megérkezett a spanyol fővárosba, majd onnan a Final 4. színhelyére Salamancaba, ahol Székely Norbert már edzést is vezénylet játékosainak.
A madridi reptér impozáns látványa sem kárpótolt minket azért, hogy több, mint egy órát kellett várni a csomagjainkra...
Sofőrünk sajnos egy mukkot sem beszélt angolul, igaz, mi sem spanyolul. Kézzel-lábbal magyarázva megértette, hogy nagyon éhes a csapat és nem csak a sikerre. A megállónál jó latin szokás szerint a szendvicseket vásároló vezetőink mellé társulva, láthatóan rutinból láttatta vendégül magát az Autogrill pénztáránál, mint aki jól végezte dolgát csoportunk ide navigálásában.
Miután az előre megadott program szerint 19 órától kaptunk edzéslehetőséget, a Sanches Paraiso Arénában, Török Zoltán és Székely Norbert rövid tanakodás után úgy döntöttek, egyenesen a tett helyszínére vesszük az irányt és csak a mai kijelölt feladatok maradéktalan elvégzése után kerülhet szállodai szobába, azaz pihenőre csapatunk! Ezzel együtt is sikerült elkésnünk.
Az út kísértetiesen hasonlított a mi Budapest - Sopron útvonalunkhoz.
"Győrig" nem volt gond, "Csornánal" mar idegeskedtünk,"Kapuvárnál" pedig az idegbaj érte utol vezetőedzőnket, aki hatásosan igyekezett rávenni sofőrünk az egyre gyakoribb előzésekre.
Kellemes időjárás mellett, végül 19 óra után röviddel megérkeztünk az Aranyvárosba, álmaink városába, a festői Salamancába. Fél óra késéssel indult az edzés, ráadásul Amber nélkül, akinek bedagadt a térde, így ő a mai gyakorlást kihagyta. Székely Norbert az eredeti terveitől eltérően, csupán csak átmozgató jellegű munkát végeztetett a meglehetősen elcsigázott társasággal.
Távirati stílusban az Arénáról. Tágas, gyönyörű létesítmény, kemény palánkokkal. Jó hír a Soproni bátraknak: a 7-es szektorból, azaz közvetlenül az egyik palánk alól, testközelből követhetik majd az eseményeket !