A hétvégi pécsi Női Magyar Kupa döntő hatalmas küzdelmet, kiélezett végjátékot hozott, melyből a rendező pécsi együttes került ki győztesen. Székely Norbert vezetődzőnkkel a döntő momentumokról beszélgettünk a kedd délelőtti dobóedzés után.
- Az elődöntő és a döntő koreográfiája teljesen különbözött egymástól - vág bele az értékelésbe a láthatóan még mindig feszült vezetőedzőnk, Székely Norbert. - Míg a Szeged ellen hamar nagy előnyt szereztünk, és kis túlzással csak a lefújásra kellett várnunk, addig a Pécs ellen 40 percen keresztül egy magas hőfokú csatát vívtunk. Hullámzó játékot hozott a finálé, ahol nem voltunk eléggé kiegyensúlyozottak, így vereség lett a vége. Ha már az első percektől fogva fel tudtuk volna venni a harcot, illetve ha a második negyedben - miután átvettük az irányítást - tovább tudjuk kontrollálni a játékot, akkor most mi örülhetnénk. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hazaiaknál döntő pillanatokban akadt egy-két extra kosár, mint például Quigley két sorsdöntő triplája.
- Már a bemelegítés során is érződött a felfokozott hangulat a csarnokban, mely a mérkőzés elején is kiütközött. Számítottunk, készültünk erre?
- Éltünk meg már pár ilyen mérkőzést az elmúlt években , melyekre csak úgy lehet készülni, ha ilyen hőfokú csatákban veszel részt, szerzel tapasztalatot. Elmondani el lehet ezt egy játékosnak, de át is kell élni, a saját bőrén kell érezni miről is van szó. A mérkőzéseken lehet csak ezzel a helyzettel szembesülni. Ez a játékosaink többségében úgy gondolom az évek folyamán kialakult, de a mérkőzés eleji első pofonoktól mégis lassan tértünk magunkhoz.
- Ennek ellenére is ott volt az esély a harmadik negyedben, hogy a bajnokihoz hasonlóan a magunk javára fordítsuk a találkozót. Most mégsem sikerült. Miért?
- A második negyedben már átvettük az irányítást, de ezúttal nem voltunk annyira stabilak, erősek, nem jöttek a dobások. A külső dobásokra gondolok elsősorban, melyek elhibázása kissé az önbizalmunkat is megtépázta. Ugyanakkor a Pécs a bajnokival ellentétben nem omlott össze, megtalálta azokat az embereket, akik átlendítették őket a nehézségeken.
- A hajrában már érezni lehetett, hogy egy-két kosár fog dönteni. Végül egy szerencsés Vajda Anna találat döntött. Mondhatni, hogy a hazai pálya, a szerencse billentette a mérleg nyelvét a másik irányba?
- Egy mérkőzést mindig összességében kell nézni! Természetesen egy kiélezett meccsen a hazai pálya sokat jelent, de azért meg is kell dolgozni. Most ellenfelünknek volt eggyel több labdája. Vajda Anna jobban érezte a döntő szituációban a távolságot, de nem csak ezen múlt. Ahhoz, hogy egy játékos az egyéni képességét kamatoztatni tudja, annak a lehetőségét mindig a csapat teremti meg. Ez most ellenfelünknek sikerült jobban a végjátékban.
- Szerdán este 19 órakor már negyeddöntő vár rátok a BSE ellen. Hogyan tovább?
- A megszokott rend szerint dolgozunk tovább, abbn a szisztémában, melyet eddig is alkalmaztunk. Ezen nem kell változtatnunk, a játékosállományunkhoz jól illeszkedik. Természetesen bionyos játékelemekben vannak hibák, melyeket csiszolgatnunk kell.