A lett óriás, Zane Tamane személyében egy igazán értékes játékossal erősödtünk. A szimpatikus, végtelenül kedves sportolóval az egyik edzés után ültünk le beszélgetni.
- Igazi metropoliszból, Prágából érkeztél, és otthonod, Riga is jóval nagyobb Sopronnál. Megszoktad már a kisvárosi hangulatot?
- Éltem már hasonló jellegű városokban, nem furcsa számomra ez a nyugodt légkör. Kikapcsolódás szempontjából pedig kifejezetten kedvező, és a kisebb lélekszámból adódóan a helyiek is jobban magukénak érzik a csapatot.
- Ugorjunk vissza az időben Rigába. Hogy kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?
- Negyedikes lehettem, amikor felfigyeltek rám a suliban.
- Már akkor kitűntél magasságoddal?
- Igen, mindig a korosztályom felett jártam, nem lehetett nehéz kiszúrni engem a tömegben. Egy fiatalokkal dolgozó elismert lett kosárlabda edző hívott a klubjához, és szüleimmel együtt úgy gondoltuk, megér egy próbát. Jól döntöttünk!
- Hamar eldőlt, hogy profiként folytatod?
- Kezdetben nem igazán gondolkodtam ezen. Mindig is az iskola, a tanulás állt az első helyen. Az érettségit követően ugyanakkor a kosárlabdának is köszönhetően kijutottam Amerikába, ahol a tanulás és a sport jól megfért egymás mellett. Így össze tudtam kötni e két területet. Az egyetemen szem előtt voltunk, az ügynökök hamar megtaláltak, ráadásul nem volt sok kiemelkedő, válogatott szintű kosaras sem abban az időben a hazámban, így a nemzeti együttesben is fontos szerephez jutottam. Ezzel eldőlt a kérdés, merre tovább a diploma megszerzése után.
- A magasságod mellett mik a legfőbb erősségeid?
- Nem szeretek magamról beszélni, nálam az első a csapat! Ennek megfelelően szeretek gólpasszokat adni, de persze kiveszem a részem a védekezésből és a támadásból egyaránt. Ha pedig pontjaimmal is hozzájárulhatok a győzelemhez, annak külön örülök. A lényeg azonban nem az egyén, hanem, hogy az edző elképzelései alapján mindenki hozzátegye a maga kis dolgait, amellyel a csapat eredményes tud lenni.
- Esett már szó a válogatottról, amellyel 2009-ben hazai környezetben léphettetek pályára az Európa-bajnokságon. Mit adott ez a rendezés Nektek és a lett kosárlabdának?
- Fantasztikus érzés volt saját szurkolóink, a barátok, a család előtt szerepelni, érezni a támogatásukat. Nem is tudom leírni, ezt át kell élni! Fontos, nagyon jól szervezett esemény volt az EB, mely egyértelműen népszerűbbé tette a női kosárlabdát az országban. Az oroszok ellen a negyeddöntőben közel jártunk a bravúrhoz, de végül egy izgalmas mérkőzésen, 8000 néző előtt, ha egy hajszállal is, de kikaptunk. Sajnos ettől kissé szétestünk a folytatásra, és végül a 7. helyen zártunk, de az élmény megfizethetetlen volt!
- Ez volt a legemlékezetesebb esemény eddigi pályafutásodban?
- Sokat adott, de több kedves emléket is őrzök, és ki tudja, lehet, hogy a legjobb döntést most hoztam azzal, hogy ideigazoltam. A szezon végén térjünk vissza a kérdésre.
- Egy igazi sztár csapattól érkeztél. Miért döntöttél klubunk mellett?
- Nagyon izgatott voltam, amikor megtudtam, hogy a Sopron érdeklődik utánam, és első számú centerként számít rám. Beszéltem kedves barátnőmmel, Albenával (Albena Branzova - szerk. megj.), aki csupa jót mondott a klubról. A mögöttünk levő pár hét alapján ki merem jelenteni, jó helyre kerültem. Sok fiatal, motivált játékos van a csapatban, nagyon jó a hangulat az öltözőben is. Persze kell idő, mire igazán összeállunk, Amber nem rég jött, Angel is csak a hét végén érkezett, de úgy vélem, jó kis csapatunk lehet!
- Mennyire jó?
- Azt hiszem a magyar bajnokságban egyértelműen meg kell célozni az első helyet! Az Euroliga már egy összetettebb kérdés, mivel az már itt van a nyakunkon, és a csoportunk is erős. Azonban én egy pozitív beállítottságú ember vagyok, és azt gondolom, sok függhet attól, hiszünk e magunkban. Ha bátran megyünk neki minden mérkőzésnek, akkor bármi megtörténhet!
- A sok munka mellett azért pihenésre is jut időd?
- Muszáj! A szabadidőmben igyekszem kikapcsolni, a kosárlabdától eltérő dologgal foglalkozni, úgy mint alvás, mozizás, sétálás, városnézés a környéken, vagy a közeli nagyvárosokban, Bécsben, Pozsonyban. Természetesen azért egy-egy érdekesebb kosárlabda mérkőzést a tévében nem hagyok ki, hiszen ez az életem meghatározó része!