Sopron Basket

Tartalom

Edo

Ellenfélnézőben - Soproni Postás

Győzelemre készülve - Interjú Saeed Armaghanival

A Sheraton liftjétől, a comói éjszakáig

Comói örömünnep - avagy egy varázslatos nap pillanatai

Euroleasing - A GYSEV-RINGA kiemelt támogatója

Civilben - Interjú Donkó Orsolyával

Cocktail

Szabálykönyv

***

Edo

A három héttel ezelőtti comoi siker napokig lázban tartotta a csapatot, a szurkolókat és az újságírókat is. A lapok mindenki fölé emelték Eördögh Editet a GYSEV-RINGA bedobóját, neki tulajdonították elsősorban a csak titokban remélt csodálatos sikert. Edó vitathatatlan, hogy megkoronázta a bravúrt, mégis ehhez egy egész CSAPAT kellett. A legszebb az egészben az, hogy ezt éppen Ő bizonygatta leginkább. Szerinte a hazai sikerek után, egy igazi megmérettetésen közös erővel küzdött az összes játékos Európa egyik legjobbjával. Ő csak az egyik láncszem volt, akinek nagyon bejött minden az utolsó percekben.

Eördögh Edit ötödik éve játszik Sopronban. A Postásból igazolt a GYSEV-hez 1999-ben.

Az idei Magyar Bajnokság alapszakaszában a csapatból ő töltötte a legtöbb időt a pályán. A büntetők 81%-át értékesítette, az Euroligás mérkőzéseken ennél is jobb arányban 88%-ban volt eredményes. Csak így tovább Edó!

Ellenfélnézőben - Soproni Postás

Mint minden évben idén is nagy várakozás előzi meg a városi rangadót, melyen a “vasutasok” csapnak össze a “postásokkal”. Úgy érezzük egyik csapatot sem kell bemutatni a soproni kosárlabdabarátoknak, így az eddig jól megszokott ellenfél játékosainak, múltjának ismertetése helyett ezúttal az elmúlt két év alapszakaszának GYSEV-RINGA - Soproni Postás találkozóit elevenítjük fel olvasóinknak. Ezek a mérkőzések - a korábbi évek összecsapásaihoz hasonlóan – egytől egyig vérbeli presztízs-csatákat, szoros végjátékokat hoztak. Haladjunk tehát egy kicsit vissza az időben.

1998. szeptember 20. Évadnyitó mérkőzés az eseménynek megfelelő körítéssel, új csapatszín (zöld-sárga a hagyományos lila-fehér helyett) teltház, mintegy 2800 néző, ráadásul mindjárt egy rangadó a helyi rivális ellen. Mindkét együttes tudta, egy győzelem megadhatja az alaphangot a bajnoki szezonra. Ennek megfelelően nagy elánnal vetették magukat harcba a soproni amazonok. Annyira, hogy a kosárszerzésre már alig maradt erejük. Az első tíz percben egymást múlta felül a két gárda az elrontott ziccerek tekintetében. Amúgy a játékra nem lehetett panasz, hiszen a helyzeteket futószalagon gyártották, csak a befejezéseknél került mindig valami porszem a gépezetbe. Talán kicsit túlpörögtek a lányok. Így már az elején sejteni lehetett : az nyer, aki előbb megnyugszik, és jobban koncentrál. Vagy amelyik csapatnál beindítja a rakétákat egy-két játékos. Így is történt. A szünet után előbb Ambrus vette vállára a zöld-fehéreket 8 egymás után dobott pontjával, de aztán jött a mieinknél Balogh Bubu és kezébe vette a dolgokat. Tüzelt, osztogatott, labdát lopott. A 25. és a 30. perc között 11 pontunkra egy válasz sem született a másik oldalról. Ezzel tulajdonképpen el is dőlt a mérkőzés, bár a végén még egy utolsó nagy hajrába kezdett ellenfelünk, de csak megközelíteni, utolérni már nem tudta együttesünket. Az eredmény ennek megfelelően 6 pontos, 56-50 arányú “hazai” siker.
1998. december 13. A csapatok pozitív előjelekkel várhatták a találkozót. A Posta kupameccsen győzött Görögországban, míg a GYSEV-RINGA veretlenül vezette a magyar bajnokságot. Érezhetően visszavágásra készültek a túloldalon, de mi sem akartuk megszakítani hibátlan sorozatunkat. Az az Eördögh Edit nyitotta kosarával a találkozót, aki akkor még a Postás színeiben pattogtatta a labdát. Nem késet azonban sokáig a válasz sem, Bagoly Vera sérülése miatt igazolt Vesna Bajkusa látványos betörésekből rendre betalált. Szinte hullámzott a találkozó, egyszer az egyik csapat ontotta a kosarakat sorjában, aztán a másik. A szurkolók láthatóan élvezték a játékot. A Postánál Ambrus, míg a GYSEV-RINGÁNÁL Bajkusa volt a zászlóvivő. A végére mindketten el is készültek erejükkel, de tőlük átvette a stafétabotot az Eördögh-Balogh duó. Érdekes, kiegyenlített párharcot vívtak bedobó-poszton. Mivel a palánkok alatt azonban csak Béres Tímea jeleskedett, így elmaradt a meglepetés. Másodszor is győztünk, igaz ezúttal szorosabb eredmény született (77-80).
2000. január 8. Új év, új játékosok, a városi rangadó varázsa azonban változatlan. A dráma ezúttal sem maradt el, horrorisztikus végjáték(ok) után diadalmaskodott felettünk helyi riválisunk. Na, de ne rohanjunk annyira előre. Fodor és Bíró megmozdulásaival a Postás kezdett jobban, nálunk igazából csak Edo villogott. Majd Lara kapta el a fonalat, megállás nélkül szórta a kosarakat. Így sem tudtunk azonban elhúzni, sőt a remekül játszó Fodor vezérletével 3 pontos előnyre tettek szert “vendégeink”. 17 másodperccel a találkozó vége előtt már egyenlő volt az állás, a labda is nálunk volt, de nem tudtunk élni a lehetőséggel. Hosszabbítás. Immáron az 5. személyi hibáját begyűjtő Lara Mandics nélkül. Egyik fél sem tudott meglépni a másiktól, pár másodperccel a sípszó előtt viszont úgy tűnt 3 pontos előnyünk elegendő lesz a sikerhez. Nem így történt. Valahonnan felbukkant Englert Orsolya és egy fantasztikus triplával egalizálta az eredményt. Újabb ráadás, melyet a lélektani előnybe került vendégek már nem engedtek ki a kezeik közül. Győzött tehát a Posta, megszakítva ezzel egy hosszú – számukra - sikertelenségi sorozatot.
2000. február 20. A gyengébb színvonalú, de annál izgalmasabb január eleji mérkőzést ezúttal egy jobb követte. Legalábbis számunkra mindenképpen, hiszen magabiztosan győztünk, visszavágva ezzel a pár héttel korábbi vereségért. Fantasztikusan nyitott a két gárda, szinte nem láthattunk hibás dobást az első percekben. Sőt Hollósy Hajni egészen a 21. percig nem hibázott dobást, ez idő alatt 14 pontot szorgoskodott össze. Delmis és Ördög két kosarával 5 pontra megugrott az első félidőben 67% pontossággal célzó Meszlényi-had. A második félidőben megmutattuk, mi is képesek vagyunk távoli dobásokra, így át is vettük a vezetést, sőt rövid időn belül 6 pontos előnyt mutatott az eredményjelző. A zöld-fehérek alaposan visszaestek a pontok termelését illetően. Ennek meg is lett az eredménye : győzött a “vendég” alakulat. Sikerült tehát törlesztenünk a fájó év eleji vereségért.
2000. december 10. Mi lesz ma? Remélhetőleg teltház, magas színvonal, küzdelem és - bízzunk benne - “hazai” győzelem. HAJRÁ GYSEV-RINGA!

Győzelemre készülve

Az elmúlt két hónap során több mérkőzést is játszottunk. Az idei évből azonban még több kulcsfontosságú találkozó is előttünk áll. Az elmúlt két hónapról, játékosainkról, az előttünk álló feladatokról kérdeztük csapatunk edzőjét, Saeed Armaghanit.
- Mennyire vagy elégedett az eddig nyújtott
teljesítményünkkel?

- A felkészülés során a sérülések, betegségek és szlovák játékosaink olimpiai
szereplése miatt nem tudtunk teljes csapattal készülni. Ennek ellenére a
felkészülésünk jól sikerült. Ahogy bekapcsolódott a munkába két szlovák
légiósunk, és felépültek sérültjeink is, úgy állt össze fokozatosan egyre jobban
a csapat. Az utolsó két-három mérkőzésen már mind támadásban, mind védekezésben
elég megbízhatóan teljesítettünk. Sajnos nagyon rosszkor jött számunkra a
válogatott mérkőzések miatti szünet, hiszen játékosaink többsége nemzeti
válogatottjaik felé vette az irányt. Nem tudom milyen hatással lesz
csapatjátékunkra, hogy ezen idő alatt nem tudtunk együtt dolgozni.

- Mivel töltöttétek a szünetet?

- Elsősorban egyéni foglalkozásokat végeztünk. A keretet ifi játékosainkkal
egészítettük ki. Az itthon maradtak közül mindenki munkájával elégedett vagyok, de a csapatépítésre nem volt jó hatással, hogy a csapatjátékot nem tudtuk gyakorolni.
- Több játékosunk is szerepelt nemzeti színekben.
- Ali és Ziro a selejtezőkre megfiatalított szlovák válogatott meghatározó embereinek számítottak, társaikkal kivívták az Európa-bajnoki szereplés jogát. Sajnos Ziro betegség miatt egy hetet kénytelen volt kihagyni. Dado sérüléséig szintén kulcsszerepet játszott a Jugoszláv válogatottban, mely tagjaként Ő is kijutott az EB-re. Magyar játékosaink közül Sery egyenletes, jó teljesítményt nyújtott, elégedett lehetek vele. Viszont számomra érthetetlen, hogy csapatunk irányítója Donkó Orsi miért csak az olaszok elleni összecsapáson került be a 10 fős keretbe, ahol csak két pernyi játéklehetőséget kapott. Annak ellenére, hogy Rátgéber László kollégám többször is hangsúlyozta, a válogatottat a két nagyon jó állapotban lévő Euroligás csapatra kívánja építeni.
- Hétvégén városi rangadó a Posta ellen. Mit vársz a mérkőzéstől?
Mint tudjuk, a Posta egy erős játékosállománnyal rendelkező együttes. Ráadásul nekünk van még egy fontos feladatunk előtte az Euroligában. Szerdán játszunk Izraelben, mely biztosan sokat kivesz a csapatból. Így fáradtabbak leszünk, mint ellenfelünk, aki egy hetet tud ellenünk készülni. Nehéz dolgunk lesz, de természetesen győzni szeretnénk.

A Sheraton liftjétől a comói éjszakáig

Ez év júliusában a müncheni Sheraton Hotelban tartotta a FIBA hagyományos európai kupasorozatainak sorsolását.
Megérkezésünk délutánján kedves ismerősök sorát üdvözöltük, bár akadtak olyanok is közöttük, akik nem igazán emlékeztek ránk. Monica Tabaccini, a háromszoros Euroliga győztes Como managerasszonya például a Pécs elöljárójának tekintett és hosszas bocsánatkérés közepette magyarázta, hogy bizony nem igazán emlékezett rám Sopronból. Pedig szép mérkőzésen fektettük két vállra Őket !
Sebaj, gondoltam ! Talán majd az idén...
Másnap délben már együtt ebédeltünk és egyeztettük az újabb két mérkőzés időpontját, én pedig közben egyre csak azon gondolkoztam, hogy vajon hányszor és hogyan kell legyőznünk Őket, hogy végre megismerjen !
Tapasztalatból mondom, hogy a könnyü győzelmek gyorsan elillanak az ember emlékezetében, az arcok összemosódnak, de a fájdalmas vereségek emléke legalább oly élénken él minden rezdülésével, mint az igazán nagy győzelmeké.
Monica Tabaccini nagyon kedves asszony !
Minden kívánságunkat azonnal teljesítette. A Como hírnevéhez méltó módon, abszolut precizen szervezte meg vendéglátásunk. Szurkolói ingyenjegyek, négycsillagos hotel, kifogástalan vendéglátás és ... egy edzés !!!
Nagyon kedvesen, szabadkozva magyarázta, hogy a fejlett olasz kisváros sajnos egyetlen szabad kosárlabdateremmel sem rendelkezik ahol edzést tarthatnánk. Ajánlotta ugyanakkor Como nevezetességeit.
Nos, a városnézésből semmi sem valósulhatott meg, hisz szobafogságra ítélt bennünket,az errefelé szokásos, rendkívül borongós, esős, szeles időjárás.
Volt ellenben egy nem túl hangulatos edzés ! Az egyetlen ! Hogy finoman fogalmazzak...
A rossz főpróbát ezúttal azonban frenetikus előadás követte !
Sok nagy csatát nyertünk már az elmúlt években, hiszen Aix an Provance, Wuppertal, vagy épp a Burges legyőzése mind mind kitörölhetetlen emlék, de ez...... valami egészen különleges, szinte csoda számba menő dolog történt velünk. Olyan csapat küzdött a pályán, amely a végjátékban otthonában tudta felülmúlni FIZIKAILAG, TAKTIKAILAG, PSZIHIKAILAG, Európa kétség kívül leggazdagabb és legeredményesebb csapatát!
Saeed már hetek óta arról beszélt, hogy szép lassan minden a helyére került, összeállt a védekezésünk, kiváló a támadásunk, minden ellenkező híreszteléssel szemben tökéletes az erőnlétünk, csak egy szikra kellene, hogy mindez végre robbanjon. Hát robbant! Akkorát szólt, hogy azt az öreg kontinens valamennyi kosárlabdát ismerő szeglete viszhangozta.
Zirkova ledarálta Bogojevicet, Bubu centert semlegesített a legfontosabb pillanatokban, Vilipic felőrölte Alessandrát, Edó ellenállhatatlanul támadott, Ali és Sery harcosan és jól védekeztek, Orsi pedig újfent bizonyította, hogy miért is észjáték a kosárlabda !
A kispad végig élt, Saeed tökéletesen reagált minden helyzetben, a lányok pedig úgy szurkoltak, mint a mögöttük tomboló harmincak: extázisban !
Nem adtuk fel egy pillanatra sem. A hosszabbításban pedig arra tanítottuk az olaszokat, amiben eddig ők voltak igazán jók: hogyan kell mérkőzést nyerni. "Megvertük a Comót Comóban" -nyilatkozta Saeed a mérkőzés után, én azonban ennél is fontosabbat mondok: megtaláltuk önmagunkat Comóban !
Taktikai fejtegetések és meccsleírás helyett (Gyurtzy ezt megtette helyettem a Fórumon)álljon itt néhány belső info, hangulatjelentés címén.
Ali kiválóan énekli egyik legszebb magyar nótánkat, amely így hangzik: az a szép, az a szép... Zsiró a könnyűzenében lett jártas, hisz a " Te meg Én..." már tökéletes kiejtéssel megy a számára. Viki a legkülönbözőbb játékok sorát csempészte be az életünkbe a négy nap során, a mérkőzés előtti taktikát követően szerencsesütit osztottunk, felsorolni sem lehet azt a sok apró jelet, amely igazi közösség megszületését eredményezte.
Ali határtalan boldogsággal mesélte, hogy bár nyert két Euroligát de ilyen érzések még sosem kerítették hatalmukba, mint amit most érez. Edó a lefújást követően a vállamon zokogta ki magát és csak azt ismételgette, hogy a többiek nélkül Ő erre nem lett volna képes!
NEM VOLT EZ MINDIG ÍGY ! MINDANNYIAN TUDJUK !
Most azonban megszületett egy nagyszerű közösség, amely-és ez borzasztóan fontos-óriási szakmai tudással rendelkezik. Minden együtt van ahhoz, hogy valami szépet alkothassunk. Itt az ideje, hogy végre elhiggyék ezt azok is, aki értünk szorítanak, elvégre veretlenül vezetjük a D csoportot három forduló után.
Monica Tabaccini nagyon kedves asszony !
Talán megismer jövő nyáron Münchenben.

Comói örömünnep

Avagy egy varázslatos nap pillanatai

2000. november 15. hajnali 6 óra, ideje készülődni. Kinézek az ablakon, köd, szemerkélő eső, amolyan igazi szomorkás idő. Ekkor még nem gondoltam volna, milyen élményben lesz részem és mindazon vezetőknek, játékosoknak, szurkolóknak, szimpatizánsoknak, akik szívükön viselik csapatunkat. A CSAPAT-ot, csupa nagybetűvel. Na, de hol is tartottam? Á, igen, szóval még fél óra indulásig. Útlevél, pénz, csomagok ellenőrzése. Minden rendben, irány a verőfényes (már amikor nem hullik az égből áldás) Itália, pontosabban Como. Jó hangulatban, esélylatolgatással telik a közel 7 órás út. Milánóig még rendőri “felvezetést” is kapunk. Délután valamivel két óra előtt érkezünk meg a helyszínre. Szinte otthon érezzük magunkat a festői szépségű, magas hegyekkel határolt kis városban. Mint egy ékszerdoboz, csodálatos. Sétával, olasz újságok böngészésével töltjük a kezdésig hátralevő időt. Ugyan nem értünk egy szót sem a cikkekből, de közösen megegyezünk, tartanak azért tőlünk. Este 8 óra. A magyar szurkolók hangos üdvrivalgása közepette bevonul a csapat melegíteni. Feszült, elszánt arcok, ahogy kell. Az olaszok magabiztosabbnak tűnnek, elvégre 4 éve nem kaptak ki hazai pályán az Euroligában. Tiszteletre méltó teljesítmény. Lassan megtelik a csarnok is, a himnuszok elhangzása után útjára indul a labda. A labda, amely valamilyen oknál fogva a mi gyűrűnkben akar landolni. Legalábbis, mi így érezzük. Nem játszunk rosszul, de a befejezéseknél, az utolsó passzoknál mindig becsúszik egy kis hiba. A comoiak ezzel szemben nagyon pontos játékkal rukkolnak elő. Nem lesz ez így jó, egyre jobban elhúznak. Első negyed vége, 10 pont oda. Sok, nagyon sok, de hol van még a vége. A lányok is érzik, jobb összpontosítással, odafigyeléssel lehet keresnivalónk. Ennek megfelelően kezdünk felzárkózni. Többen vannak a helyi szurkolók, de a mieinket sem kell félteni. Zúg a HAJRÁ SOPRON! Már csak három pont! Kezdődhet minden elölről. De nem szó szerint értettem! Újra a Como percei következnek, visszaáll az elején kialakult 8-10 pontos különbség. Kár érte. Csak nehogy elfáradjunk a folyamatos felzárkózásban. Ali begyűjti 5. személyi hibáját, kiszáll. Hiába közelítjük meg Bogojevicéket, utolérni nem sikerül őket. Sőt, újra meg újra szinte pillanatok alatt elhúznak. Közeleledik a csoda, csak mi még nem sejtjük. Hat perccel a vége előtt már 15 (!) ponttal vezetnek. Ez nem lehet igaz! Nagyon erősek, de ennyivel nem jobbak nálunk. Fel kéne zárkózni, hozzuk 10 pont alá az eredményt! Erre a játék képe alapján minden esély megvan. De a lányok és Saeed ennél is merészebbet gondolnak, és hihetetlen hajrát nyitnak Edo vezérletével. Védekezésben átállunk zónára. Támadásban? Egy tripla, még egy tripla. Már csak 7 pont! Aztán 5, 3, 1 és már vezetünk! Nem hiszek a szememnek, de az olasz közönség sem. Megszakítás nélkül dobtunk 16 pontot, amire ellenfelünk eggyel sem tudott válaszolni. Gyors mozgású zónánkkal teljesen megzavartuk őket. Gyerünk lányok, nyerhetünk! Az utolsó támadást nem mi vezetjük. Bogojevicnél a labda, 10 másodperc hátra. Áthozza a labdát a térfélen, már csak 6 másodperc, aztán egy sípszó. Mi történt?! Fault, következhet két büntető. Bogojevic kezében a labda. Ha mindkettőt bedobja valószínűleg nyernek, de ha nem… Ideges vagyok, remeg a kezem. Remélem az övé is. Magyar zászló leng a palánk mögött, zavarva a koncentrálásban a dobó játékost. Első dobás. Kimarad! Második. Sajnos jó. A hátralevő pár másodpercben már nem történik semmi. Jöhet a hosszabbítás. Innen már nem veszíthetünk. Lélektani előnyben vagyunk, csak élnünk kell vele. És profi csapat módjára élünk is. Megtörténik a csoda. NYERTÜNK! Erre nem lehet szavakat találni. Játékosok, vezetők, szurkolók egymás nyakában. Felejthetetlen pillanatok, az ilyenekért (is) érdemes élni. Igazi csapatmunka volt, mindenki hozzátett valamit a sikerhez. Jó látni a sok mosolygó arcot. Persze az olaszoknál senki sem mosolyog. Látszik rajtuk, nem tudják elhinni, hogy kikaptak.
Persze még mi sem tudjuk igazán felfogni mit is vittünk véghez. Megvertük, a hazai pályán legyőzhetetlennek hitt Comot. Az olasz közönség ütemes, elismerő tapsa is jelzés értékű. Nem akar alábbhagyni az ünneplés, de miért is hagyna alább? Szurkolóink a folyosón, játékosaink az öltőzőben énekelnek. “Újra itt van, újra itt van… “ Ugye ismerik?
Éjfél után. Lassan kezdek magamhoz térni, de még most sem hiszem igazán el. Talán, majd ha visszanézem a mérkőzést a videóról. Remélem idén még sok ilyen pillanatban lesz részem, részünk. SZÉP VOLT LÁNYOK! KÖSZÖNJÜK!

A GYSEV-RINGA kiemelt támogatója

Gépjármű-finanszírozás, gépjármű-kereskedelem, biztosításközvetítés, autópark-kezelés, fogyasztási cikk finanszírozás, nyugdíjpénztár, irodaház-üzemeltetés. A gépjárművekkel kapcsolatos teljes körű szolgáltatást nyújtó vállalatcsoport több mint egy éve a GYSEV-RINGA kiemelt támogatója. Az EUROLEASING nyolc év alatt a Magyarországon működő kiemelkedően eredményes vállalatok élmezőnyébe került. Nem hiába lett tavaly az év vállalkozója megtisztelő cím az elnök-igazgatóé, Farkas Balázsé. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen nagy cég első emberével nagyon nehéz időpontot egyeztetni, még ha egy rövid telefonon készülő interjúról is van szó. Ehhez képest ez igen egyszerűen és gyorsan megtörtént, íme az eredménye:

- Hogyan kezdődött a kapcsolat a csapat és a szponzor között?

- A Sydney Klub egyik alapítójaként az Euroleasing is támogatta körülbelül 50
magyar sportoló felkészülését az olimpiára. Bár kosárlabdázóink nem juthattak
ki, úgy gondoltuk, hogy a hangulatot is emeli ha közülük is bekerülnek néhányan a
klubba. Felvettük a kapcsolatot néhány férfi és női kosarassal így Bubuval a
Gysev-Ringából és furcsa módon az akkor még a nagy rivális, a PVSK-ban játszó
Donkó Orsival. Ezek után aztán megismertük az egész soproni csapatot, láttuk, hogy
milyen koncepciózus munka folyik az egyesületnél, és az sem utolsó szempont, hogy
biztosítva láttuk azt is, hogy ez a menedzsment jól használja fel a támogatásra juttatott pénzt is.
- Sopronban a kosárlabda pályán kívül hol van még jelen az EUROLEASING?
- Elvileg elég sok márkakereskedésnek a hivatalos finanszírozója az EUROLEASING, valamint egyik kiegészítő tevékenységünk a gépkocsi értékesítés. A mi tulajdonunkban van a soproni For-Top kereskedés.
- A kosárlabda mennyire áll közel Önhöz, illetve esetleg a munkatársaihoz?
- Személy szerint hozzám annyira, hogy szeretem nézni. Az ötfős igazgatótanácsunkban viszont hárman kosarasok voltak, így érthető ez a vonzódás. Egyszerűen szeretjük a sportot. Az EUROLEASING egy nagyon fiatal cég, az átlag életkor szerintem olyan harminc év alatti. Nem is a reklám a fontos egy-egy ilyen kapcsolatnál, hanem számunkra ez egy jó érzés, egyszerűen gazdagít minket emberileg, hogy segíthetünk.
- Szurkolóként ült már Ön a csapat táborában?
- Figyelemmel kísérjük az eredményeket, idén a BSE elleni idénynyitó- mérkőzésen, tavaly pedig ha jól emlékszem a Fradi – GYSEV-RINGA meccsen voltunk Sopronban.
- Mennyire ismerik a játékosokat?
- Én a Balogh Bubut gyerekkora óta ismerem, együtt sportoltunk a BEAC-ban, együtt voltunk különböző külföldi tornákon. Aztán nem láttuk egymást hét-nyolc évig. Hogy miért választottuk a éppen ezt csapatot azonkívül, hogy Sopron szimpatikus város? Ezek miatt a személyes kötődések miatt. Aztán ismerem az Eördögh Editet is teljesen máshonnan, a kosárlabdán kívül.
- A magyar női kosárlabda válogatott kitűnően szerepelt néhány napja az Eb-selejtezőn az oroszok ellen. Jövőre Franciaországban, ott leszünk a legjobb nyolc között. Ön szerint mi jöhet még ezután?
- Először is remélem, hogy többen fognak játszani majd ott a GYSEV-ből, minél sikeresebb szereplés , mondjuk egy dobogós hely amit várok.

Civilben - Interjú Donkó Orsolyával

Donkó Orsolya, a GYSEV-RINGA 18-szoros válogatott irányító, bedobó játékosa másfél évvel ezelőtt Pécsről igazolt Sopronba. A nyáron ebben a városban esküdött örök hűséget párjának annak ellenére, hogy egyikük sem soproni származású. Orsi szerint nem is volt kérdéses, hogy itt történjen meg a nagy pillanat, hiszen együtt döntöttek arról, hogy Sopronba jönnek és az akkor még friss kapcsolat itt teljesedett ki igazán.
- Azt hallottam rólad, hogy a civil életben egy kicsit visszafogott ember vagy, a pályán viszont egy olyan Donkó Orsit látunk aki magabiztos, mindig győzni akar. Valóban igaz, hogy a küzdelmeken kívül zárkózottabb vagy?
- Azt, hogy zárkózottabb, azt azért nem mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy kevés igazán jó barátom van. Nagyon kényes vagyok a barátokra, nem mindenkit fogadok el elsőre. Ez lehet valamennyire hiba, de ha alaposabb megismerés után szimpatikusnak találok valakit, akkor attól kezdve semmi gond sincs. Az előző szezonban szinte mindenki új volt a csapatban, az alapozás ideje kellett ahhoz, hogy összerázódjunk mind emberileg mind a játékban. Szerintem ez a kialakult egységesség már látszik rajtunk.
- A szoros, rendszeres napi programod mellett mire jut még időd? Úgy tudom, hogy például nagyon jól főzöl…
- Ezt leginkább a férjem tudná minősíteni, de igaz, hogy nagyon szeretek, és ezt az édesanyámtól örököltem. Ő ilyen rettentően jól főző asszony, tőle tanultam meg mindent. Most 26 évesen már azt mondhatom, hogy bármit elkészítek. A férjemnek többnyire ízlik amit csinálok, vagy ha nem, akkor azt gond nélkül megmondja. Aztán sok időt töltök az angol szetter kutyusunkkal, nagyon nagy a mozgásigénye, így minden héten legalább egyszer nagyot kirándulunk, de emellett naponta háromszor-négyszer sétálni megyünk.
- A válogatott mérkőzéseken nem nagyon jutottál szerephez. Szerinted mi az oka ennek?
- Az első mérkőzésen az olaszok ellen csapatban voltam, és ott két perc játéklehetőséget kaptam. Aztán nem tett vissza az edző. Az utolsó két mérkőzésen pedig még a keretbe sem kerültem be. Szerintem az edzésmunkámmal, a hozzáállásommal a maximumot nyújtottam, úgyhogy a lelkiismeretem tiszta. Hogy ő így döntött, ez az ő felelőssége. Én igazából nem akarom megkérdőjelezni, ez nem az én dolgom, mindent megtettem, hogy segíteni tudjam a válogatottat.
- Gondolom így is örültél a sikernek.
- Kijutni az EB-re nagyon nagy dolog, főleg úgy, hogy az előzőn nem voltunk ott. Bízom abban, hogy eredményes lesz jövő szeptemberben a magyar csapat.
- És abban is, hogy te is ott leszel?
- Az még messze van, addig még sok minden történhet, de ha minden összejön, akkor ott leszek. Egy hosszú alapozás lesz előtte, és ha rendesen végig csináljuk, akkor úgy érzem nagyon jó eredményt érhetünk el.
- Voltak már ennyire boldog perceid mint három hete Comoban?
- Még sohasem, mert bár a PVSK-val és a GYSEV-vel is játszottam már ott, mindig nagyon-nagyon megvertek minket. Ezt a mostani élményt nem fogom elfelejteni. Idegenben Euroligás meccset nyerni óriási dolog, főleg ilyen végjátékkal, hosszabbítás után, egy furcsa összetételű, négy kis emberrel és egy centerrel játszó csapatnak.
- Melyik sikered áll legközelebb a szívedhez? Talán ez?
- Igen ez is, a másik pedig az, amikor a Péccsel itt Sopronban az én vezérletemmel nyerni tudtunk. Nyilván ez a soproni szurkolókban másképpen maradt meg.
- Reméljük fordul még a kocka…
- Én is azt remélem, hogy a rájátszásban másképpen lesz, és akkor az lesz majd a következő kedves emlékem.
- Négyszer is voltár már bajnokcsapat tagja. Mit gondolsz, ezzel a csapattal mit lehet elérni?
- Szeretném, ha mi lennénk az elsők. Ebben az évben még van két fontos meccsünk, és ha ezeken nyerünk, az biztos erőt ad majd a továbbiakhoz. Látjuk majd, hogy érdemes ennyit edzeni, dolgozni. Ha a sérülések és egyéb betegségek is elkerülnek minket, ellenfelei leszünk a Pécsnek.
- Nemcsak a még hátralévő két meccs közeledik, hanem a Karácsony is. Szereted az ünnepeket?
- Persze, hiszen ilyenkor van együtt a család. A szüleim és a testvéremék Pesten élnek, már maga az ünnep nekünk, ha együtt lehetünk.

Cocktail

Tulajdonképpen a következő két hetet több szempontból is nevezhetjük hajrának. Tíz nap és a mai mérkőzés után az ez évi utolsó előttin mindenképpen ünnep lesz a Sportcentrumban. Az idény végén a legfontosabb mérkőzésre készül a csapat, a vezetőség és minden bizonnyal a szurkolók is. Aztán itt a nyakunkon a Karácsony és az óesztendő búcsúztatása. Az ünnep előtt mi már néhány nappal is ünnepelni fogunk. A 2000-es évet, az eddigi munkát, a magyar női kosárlabda sikerét és azt, hogy ez a sport még mindig meg tud tölteni egy városi sportcsarnokot. Mindent megteszünk a jó hangulatért. Játékosok, vezetők, szervezők egyaránt, mert az ünnep, az ünnep. Csillagszórós, már hagyományosan. Sztárvendéggel, mint megannyiszor. Nem akármilyen lesz a főműsor, azaz az összecsapás sem. Európa egyik legkiválóbb együttesét, a COMO-t fogadja a GYSEV-RINGA december 21-én, 18 órakor. A sikert megismételni nem lesz könnyű, de reméljük, hogy sikerül. A mérkőzés előtt a népszerű United produkciója nyitja meg a programot. Koktél lesz ez a javából. Nyeremények, úgymint Westel mobiltelefon, a játékosok ajándékai, az utánpótlás-csapat bemutatkozása s mindez már a Karácsonyt idéző hangulatban. Ünnepeljünk együtt az idén is! Várunk mindenkit akire eddig is számíthattunk! Mi készülünk rá, és mindent beleadunk!

Szabálykönyv

Határvonalon kívüli játékos, Határvonalon kívüli labda

Sokszor találkozunk olyan vitás esetekkel, mikor a pálya széleit jelző vonalakon kívülre kerül a labda, mégis sokszor nehéz eldönteni melyik csapat folytathatja bedobással. Gondolok itt elsősorban olyan szituációkra, mint amikor ketten szinte egyszerre érnek a labdához vagy amikor a labda a palánk meghatározott részeit érinti, vagy a játékos a labdát még a levegőben eléri, és visszajuttatja a pályára anélkül, hogy lába a földet érintené. A helyzetek megítélése gyors döntéshozóképességet, folyamatos koncentrációt követel meg a játékvezetőktől. Ezen esetekről a FIBA által kiadott Nemzetközi Kosárlabda Szabályok szabálysértéseinek fejezete rendelkezik, a 33. paragrafus.

A szabály definíciója hivatalosan:

33. Határvonalon kívüli labda, határvonalon kívüli játékos

33.1 Meghatározás

33.1.1 A játékos határvonalon kívül van, ha testének bármely része érintkezik a talajjal vagy bármilyen tárggyal – kivéve a játékosokat – a határvonalon, afölött vagy azon kívül.

33.1.2 A labda határvonalon kívül van, ha érint(i):

Egy játékost vagy bármely más személyt, aki határvonalon kívül van.

A talajt vagy bármilyen tárgyat a határvonalon, afölött vagy azon kívül.

A palánktartót, a palánk hátulját vagy bármilyen tárgyat a palánk felett és/vagy mögött.

33.2 Szabály

33.2.1 A labdát az a játékos juttatta határvonalon kívülre, aki utoljára érintette vagy akit utoljára érintett, mielőtt határvonalon kívülre került, még akkor is, ha a labda úgy kerül határvonalon kívülre, hogy mást is érintett, mint játékost.

33.2.2 Ha a labda határvonalon kívül van, mert egy olyan játékos érintette, vagy olyan játékost érintett, aki a határvonalon vagy azon kívül van, úgy ez a játékos okozta a labda határvonalon kívülre kerülését.

Első olvasatra valószínűleg mindenki számára elég egyértelműnek tűnik a szabály. Amennyiben valakiről pályán kívülre kerül a labda, vagy pontatlan dobása után mások érintése nélkül kívülre pattan illetve a palánk meghatározott, tiltott részeit érinti, az ellenfél következhet bedobással. A labda akkor is határvonalon (a pályát szegélyező, körülölelő vonal) kívülinek számít, ha a talajt, személyeket, bármilyen tárgyat a vonalon, felette, vagy a külső területen érint. A meghatározás - játékosokra vonatkoztatva - alapján maga a vonal vagy a pályán kívüli terület érintése is szabálysértésnek minősül, a bedobás joga a másik felet illeti meg. Sőt akkor is, ha a vonal feletti területen idegen tárggyal érintkezik. Ez alól csak a játékostársak számítanak kivételnek. Lényeges kérdés, kit érintett utoljára a játékszer, ki számít a szabály szerint utolsónak. Mindig az a játékos, aki utoljára a labdához ért, még akkor is, ha úgy került külső területre, hogy közben mást is (ez alatt nem értendő más a pályán tartózkodó játékos!) érintett. Kérdés, mit, vagy kit érinthet még közben. Legkézenfekvőbb eset a játékvezető. Bármely esetben (nem csak ennél a szabálynál), mikor a labda érinti a játékvezetőt, akkor úgy kell tekinteni, mintha a talajt érintette volna a játékvezető helyén. Tehát hiába ér hozzá a labdához, az nem von maga után semmiféle más következményt (mintpéldául feldobást), a másik csapat folytathatja a játékot. Más a helyzet akkor, ha olyan az adott helyzetben aktívan pályán lévő játékost érint (tehát nem cserét), aki pont a vonalon, vagy azon kívül tartózkodik. Ez esetben természetesen Ő érintette utoljára a labdát.
Előfordulhat, hogy eldönthetetlenül, szinte egyszerre érinti a labdát a két csapat egy-egy játékosa, illetve néhány esetben annyira nagy a “kavarodás”, hogy a játékvezető nem tudja teljes bizonyossággal megítélni, melyik csapat játékosát érintette utoljára a labda. Ezekben az esetekben bármely két játékos közti feldobással kell folytatni a játékot.
Ha a labda kosárra dobást követően, vagy hasonló szituációban a palánk felett áthalad úgy, hogy közben nem érinti a palánktartót, a palánk hátulját, afölött illetve mögötte elhelyezkedő tárgyakat, a labda játékban marad.

2000/2001 - 3. Évf. 2. Szám