Tartalom
Csúcstalálkozó
Megkérdeztük...
Vujity Trvtko
Fény és árnyék
Bajnoki címre törünk
Civilben - Daliborka Vilipics
NIKE - A GYSEV-RINGA kiemelt támogatója
Euroliga
Szabálykönyv***
Csúcstalálkozó
Eljött a nagy nap, amire mindkét csapat szimpatizánsai
október óta vártak. Ismét GYSEV-RINGA-MiZo-PVSK találkozóra kerül sor,
ezúttal városunkban. Egy olyan mérkőzésre, melyhez fogható – sajnos – nincs
több a magyar bajnokságban (leszámítva a többi zöld-sárga – fekete-fehér
összecsapást…). Sőt, ez már nem csak egy kosármeccs, több annál. A Pécs-Sopron
mostanság már fogalom. Egy leírhatatlan fogalom. Jobban belegondolva, nem
is tudom mit válaszolnék egy kívülállónak, aki esetleg nem hallott volna
a Pécs-Sopron párharcról. Na ilyet még elképzelni is nehezemre esik. Ugye
Önöknek is?. Képtelenség pontosan megfogalmazni mit jelent ez a csapatoknak,
a szurkolóknak, a két városnak. Azért teszek egy próbát, hátha sikerül
körülírni.
Lássuk. Az év mérkőzése, sláger-találkozó, szuperrangadó. Szereted
a focit? Akkor csak annyit mondanék, Barcelona-Real Madrid. Hangzatos kifejezések,
de valójában egyik sem az igazi. Ezt csak az tudhatja pontosan, aki évek
óta benne él ebben a miliőben, aki valamilyen módon kötődik az egyik vagy
a másik egyesülethez. Egy érzés, mely a mérkőzések közeledtével egyre jobban
szétfeszít, lázban tart. Ez tölti ki a mindennapjaidat, ezzel kelsz, ezzel
térsz nyugovóra. Számolod a hátralevő napokat. Még egy hónap, még egy hét,
még három nap, kettő, egy, és… Igen, feldobják a labdát! Elkezdődött, majd
valamivel több, mint másfél óra mennyei szárnyalás után már vége is a kosárlabda
ünnepének. Mert ez valóban egy ünnep, a maga minden pozitív és negatív
- hiszen csak az egyik hagyhatja el győztesen a parkettet - vonzatával.
Másnap már a következő időpontja felől érdeklődsz. És kezdődik minden elölről.
Újabb hetek napok, mire ismét szembe kerül egymással a két csapat. Ez a
“mikor lesz már” jelenség a hazai pontvadászat egysíkúvá válásával még
inkább felerősödött. Enyhén szólva megcsappant az élvonalbeli rangadók
száma. A nemzetközi színtéren edződött, napjainkra már Európa meghatározó
együtteseivé emelkedett két csapat állva hagyta a hazai mezőnyt. Egyszerűen
nincs ellenfelük. Évről évre nőtt a távolság a Pécs, csapatunk illetve
az üldöző mezőny mögött. Ma már a bajnokság elsősorban e két együttes vetélkedéséről
szól. Ahogy dr. Fullér István Úr mondta pár hete a közönségtalálkozón :
“A két csapatnak csak egymás ellen kellene vívnia 10 meccset a szezon során,
és az lenne a bajnok, aki jobb mérleggel zárja ezt a sorozatot.” Hát bizony
van benne valami. Pár éve ilyenkor már javában számolgattak a szurkolók,
milyen eredményekkel szerezhetik meg kedvenceik az alapszakasz első helyét.
Talán a Diósgyőr megcsípi a Pécset, nekünk nyerni kéne a Fradinál, a Posta
és a BSE is okozhat még meglepetést. Manapság leegyszerűsödött a képlet.
Egyedül az dönt, hogy e két gárda mit játszik egymás ellen. Az első felvonás
a Pécs 15 pontos sikerével zárult. Tehát, ha biztosan az első helyen akarunk
végezni, ahhoz 16 pontos győzelemre lenne szükség. A pécsiek idei eredményét
figyelembe véve (még nem találtak legyőzőre) cseppet sem ígérkezik könnyű
feladatnak. Hatalmas kihívás játékosnak, edzőnek egyaránt. Olyan akadály,
melyet le kell gyűrnünk. Elvégre mi sem vagyunk rosszabbak, célunk a bajnoki
cím. Sőt talán nem is a különbség a leglényegesebb. Egyszerűen csak győzzünk!
Így, szimplán. Legyen ez az első lépés. Persze, ha a játék menete úgy alakul,
akkor jöhet a következő lépcsőfok, a 16 pont megcélzása. Tudjuk, egyszer
minden sorozat véget ér. Legyünk mi, akik megtörik riválisunk menetelését.
Vegyük át ezt a kellemes pozíciót, bízzunk benne, hogy legközelebb már
Ők készülnek arra, amire most mi. Egy győzelmi sorozat megszakítására.
Megkérdeztük
Kíváncsiak voltunk ki, hogyan látja az erőviszonyokat, a csapatokat,
mit várnak a mérkőzéstől. A kérdést pécsi és soproni szurkolóknak tettük
fel.
Kovács Csaba (Sopron): Azt hiszem mindenki számára világos,
hogy a mai mérkőzés dönt az alapszakasz első helyéről, ami a bajnokság
végkimenetelét is nagyban befolyásolja. A mérkőzés számunkra kedvező időpontban
kerül megrendezésre, hiszen felszálló ágban vagyunk. A csapat elmúlt hetekben
mutatott játéka bizakodással tölt el. Szinte biztos vagyok abban, hogy
sikerül legyőznünk a PVSK-t! Sőt az esetleges 16 pontos győzelmünket sem
tartom elképzelhetetlennek. Ehhez persze emberfeletti teljesítményt kell
nyújtania a csapat minden tagjának. Remélem a szurkolók is átérzik a mérkőzés
jelentőségét és a várhatóan nagyszámú közönség mindent elkövet annak érdekében,
hogy a lányok tényleg hazai pályán érezzék magukat!
Tiszteletet parancsol a Pécs eddigi bajnoki és Euroliga teljesítménye,
de úgy gondolom, hogy a bajnokság teljesen
nyílt, mindkét csapat odaérhet még a dobogó tetejére. Elég egy apró
botlás és máris az ellenfél van lépéselőnyben. Azt hiszem természetes,
hogy a GYSEV-RINGA bajnoki címéről álmodozom.
A két csapat Euroliga szereplése, valószínűleg nagy örömöt okoz az
ország minden pontján élő kosárlabdabarátoknak. A PVSK Final Fourba való
kerülését szinte biztosra veszem, lányainknak azonban nem kis bravúrra
lenne szükségük ahhoz, hogy Európa legjobb 4 csapata közé kerüljenek. De
hát bármi megtörténhet! De szép is lenne, ha két csapat képviselné országunkat
Messinában!
Berente Zoltán (Pécs): A két csapat összecsapására szerintem
semmilyen papírforma nem érvényes, az eddigi eredményekből és statisztikákból
nem következtethető ki sem a győztes, sem a pontkülönbség nagyságrendje,
mert ez a meccs se nem olyan, mint egy bajnoki meccs, se nem olyan, mint
egy EuroLiga-meccs, ez valami más.
Sajnos, a GySEV-et már régen, még októberben Pécsett láttam utoljára
játszani, ezért nem vagyok igazán tisztában a jelenlegi képességeikkel.
Akkor két jól elkülöníthető - a csapatok más meccsein is megragadható -
játékfelfogás csapott össze, nem kifejezetten szoros hazai győzelemmel.
Azóta mindkét csapat háza táján történt egy s más, nekem úgy tűnik, mindkét
csapat egyre sokoldalúbb játékot képes játszani, ezért 18-án nagy taktikai
csatára számítok.
A mérkőzés kimenetele nagyon sok "apróságon" múlhat (következetesen
fújnak-e a játékvezetők, megszakítja-e a játékot a közönség, neadjisten
lesz-e sérülés stb.), pontosabban azon, hogy melyik csapat tudja a rendkívüli
eseményeket gyorsan és pozitívan lereagálni. A magam részéről vendéggyőzelemre
tippelek, bízva a pécsi lányok jó fizikai kondíciójában, széles, részben
még be nem vetett taktikai repertoárjukban és abban a képességükben, hogy
az ellenfél taktikájára kiélezett helyzetben is gyorsan megtalálják az
alkalmas ellenszert.
Kálmán Tamás (Sopron): Azt hiszem mindenki tudja, milyen fontos
mérkőzés előtt állunk. És most itt elsősorban nem is az alapszakasz első
helyének a megszerzésére gondolok, hanem arra, hogy egy győzelem hatalmas
lökést adhatna a lányoknak a magyar bajnokság és az Euroliga hátralevő
mérkőzéseire egyaránt. Nagyon szép lenne újra bajnoki címet ünnepelni!
Persze addig még sok akadályt kell leküzdenünk, de érzek a csapatban annyi
erőt, hogy megoldják az előttük álló feladatokat.
A mai napon szoros, kiélezett csatára és hazai győzelemre számítok.
Bízom benne, hogy semmilyen külső körülmény nem befolyásolja majd a mérkőzést.
A pályán dőljön el, ki a jobb. Úgy érzem csapatunk formája felfelé ívelt
az elmúlt hetekben, bárkivel képesek vagyunk felvenni a versenyt. Bízom
magunkban is, tehát a közönségben. Közös erővel megszakíthatjuk a PVSK
tiszteletet érdemlő veretlenségi sorozatát!
Sasváry Zoltán (Pécs): A vasárnapi meccstől mindenképpen nagy
csatát és pécsi győzelmet várok. Gondolom ez tőlem mint pécsi szurkolótól
nem is olyan meglepő. Nehéz a reális esélyeket latolgatni a magunkfajta
laikusnak, hiszen a két csapat 4 hónapja játszott egymással utoljára. Így
sem abból a mérkőzésből sem az EL eredményekből nem lehet egyértelmű következtetéseket
levonni. Amellett mindenki tudja, hogy egy ilyen rangadó mindig a pályán,
az adott pillanatban dől el. Tudjuk, a Vasútnak elég lenne egy maximum
14 pontos vereséggel megúszni a derbyt, de mostanság a lányok elszoktak
attól, hogy vesztesként hagyják el a pályát. Nem hinném, hogy Sopronban
kívánnák megtörni e jó szokásukat. Mellesleg véleményem szerint inkább
csak egy jó kis presztízs csatára van kilátás, mert ennél többet reálisan
senki sem várhat el a mérkőzéstől. Szóval a tét a GYSEV-nek az, hogy el
tudja e venni a PVSK veretlenségét, nekünk meg, hogy meg tudjuk e őrizni
azt. Szerintem igen.
Vujity Trvtko
Pécsi kisgyerekként minden PVSK meccsen ott szurkolt a nézőtéren
a TV2 Pulitzer-díjas riportere Vujty Tvrtko. A mai rangadón nem erősíti
a vendégek szurkolótáborát, hiszen újra egy szép és izgalmas feladat végrehajtására
vállalkozott, Etiópiába utazott, ahol a világ egyik legnagyobb lepratelepén
forgat. Nem lép pályára a Mizo-PVSK játékosaival felesége, Zsolnay Gyöngyi
sem, hiszen ő egy nagyon komoly műtéten van túl , és hazatérve az Egyesült
Államokból hosszú, kemény munkára van szüksége ahhoz, hogy újra társaival
együtt küzdhessen. Vujty Tvrtkoval még az elutazása előtt beszélgettem.
- Nem lehetsz itt a várva várt rangadón a pécsi szurkolók között,
hiszen több ezer kilométerre innen, Afrikában végzed majd a munkádat. A
sok elfoglaltság mellet jut időd arra, hogy megnézd a feleséged és persze
a PVSK egy-egy mérkőzését?
- Ha nagyon fontos a mérkőzés, akkor nem lehet arról szó, hogy én ne
legyek ott. Már akkor is kijártam a meccsekre, amikor még csak alig néhányan
voltak kíváncsiak a pécsi lányok eredményeire. S persze, ha Gyöngyiről
van szó, nagyon fontos számomra, hogy ott legyek. Vasárnap sajnos nem lehetek
Sopronban, és Etiópiából még csak telefonon sem tudom megkérdezni, hogy
mi történt.
- Mint egy élvonalbeli csapat régi szurkolója miként vélekedsz a
magyar női kosárlabdáról?
- Mindjárt az elején leszögezem, hogy ez egy abszolút szurkolói vélemény,
nem érzem ebben magam sem kompetensnek, sem szakértőnek. Sajnálom, hogy
ekkora különbségek vannak az első, és a harmadik, negyedik, ötödik helyezettek
között, és hogy csak a GYSEV-PVSK meccsek az igazi rangadók. Ugyanakkor
örülök annak, hogy van még egy csapat amelyik fel tudja venni a versenyt
a PVSK-val.
- Még az elmúlt év végén megjelent a könyved Tizenkét pokoli történet
címmel. Azóta már a második kiadás is a polcokra került. Szinte elkapkodták
az emberek, nagyon nagy sikere volt, sőt a kritikák is elismerően szóltak
róla. Mivel nyújtottak többet a leírt történetek, a már vetített munkáidnál?
- Annyiban, hogy egy filmben nem lehet bizonyos dolgokat elmondani,
viszont a könyvben az ember leírhatja a saját érzéseit is. Például a képek
nem adják vissza, hogy majdnem rosszul lettem egy lepratelepen, és ez tulajdonképpen
a nézőt nem is érdekli. E mellett egy személyes jellegű kalandregényben
mindent leírhatok amit éppen egy-egy helyzetben, pillanatban gondoltam,
éreztem.
- Nem mindegy, hogy valaki riportokat készít, vagy esetleg könyveket
ír. Mindegyikhez más-más adottságok kellenek. Tetszett neked az írói munka?
Lesz esetleg folytatás?
- Egyenlőre, a következő hónapokban megjelenik a könyv angolul, illetve
az anyanyelvemen horvátul is. Most, a közeljövőben különböző könyvfesztiválokon
veszek részt, például a frankfurtin. Egy éven belül biztos, hogy nem írok
másik könyvet. Mindig azt csinálom amihez kedvem van, és ehhez most nagyon-nagyon
volt kedvem. Kényszerből nem tudtam volna írni.
- A témák, amelyekkel foglalkozol igaz, hogy nagyon érdekesek, de
ugyanakkor egy kicsit nyomasztóak is, olyanok amikkel nem szívesen szembesül
az ember.
- Ez így nem igaz! Éppen összeszámoltam, hogy nekem csak minden tizedik
riportom szól valamilyen veszélyes helyről. Az más kérdés, hogy a néző
csak ezeket jegyzi meg. Tehát én csinálhatok akárhány vidám témát , ha
egyszer elmegyek a lepratelepre vagy Csernobilba, mindenki ezeket jegyzi
meg.
- Szerinted melyek azok az adottságok, képességek amelyek segítségével
idáig jutottál?
- Nem érzem magam semmiben sem különlegesnek. Az én édesapám a mecseki
szénbányákban harmincöt évig volt szénbányász. Igaz soha nem emlékezett
meg róla senki, hogy a pécsi lakásokban azért van meleg mert ő szenet termel.
Édesapámnak egyetlen kitüntetése volt, harminc év munka után kapott egy
kis csillében szenet. Nagyon meghatódott az örömtől és azt mondta nekem,
hogy jegyezd meg fiam, minden egyes kitüntetés egy csapatnak a munkája.
Mögöttem is egy csapat dolgozik. Operatőr, vágó, azok akik szervezik az
életemet. Nyugodt háttér, emberi kapcsolatok, család, feleség nélkül nem
lehet ezt a munkát csinálni. Úgyhogy ez mind ott van a siker mögött.
Fény és árnyék
Sokat töprengtem, mivel is kezdjem e sorokat. Azt kérdezik,
miről kellene írnom? A 2000/2001-es magyar bajnokságról. Egyszerűnek tűnik,
de mégsem az. Nagyon vegyes érzések kavarognak bennem, ha visszagondolok
a mögöttünk levő több mint fél évre. Fény és árnyék. Azt hiszem ez jellemzi
legjobban ezt az időszakot. Ha a ma este két főszereplőjére, a GYSEV-RINGA
és a PVSK, vagy a magyar női válogatott sikereire gondolok, akkor felderül
a lelkem. De, ha másra… Hát abban már nem sok öröme telik egy kosárlabdáért
rajongónak. A teljes kép megfestéséhez egészen a nyári hónapokig kell visszanyúlnom.
Elcsattant az első pofon. Ekkor jelentették be ugyanis a tehetséges fiatalokkal,
remek utánpótlás-nevelést felmutató Ferencváros női kosárlabda szakosztályának
a megszűntetését. Pedig a 90-es években még a szintén meghatározó szerepet
betöltő Tungsram átvételekor mindenki úgy gondolta, jó kezekbe kerültek
a dolgok. A Tungsram szelleme a Fradiban tovább fog élni. Sokkoló hír volt
minden kosárlabda-barátnak. Ezzel a döntéssel tovább csökkent szeretett
sportágunk amúgy is szűkös bázisainak a száma. Persze a Fradi helyett senki
sem vállalta az élvonalbeli indulás jogát, így idén is foghíjas, 11 csapatos
pontvadászatnak vágtak neki az egyre nehezebb körülmények között dolgozó
együtteseink. Az első hetek eredményei után már azt is látni lehetett,
hogy az Euroligás csapatainkkal itthon senki sem tud lépést tartani. Hogy
ennek örülnünk kell-e, vagy sem, az attól függ, honnan közelítjük meg a
témát. Egyfelől örülnünk kell, hogy a GYSEV-RINGA és a PVSK jó hírét viszik
a magyar kosárlabdázásnak. Két olyan csapatról van szó, akik fokozatosan
fejlődve komoly tekintélyt vívtak ki maguknak Európában. Ma már nagyon
jól cseng e két név az Öreg Kontinensen. Másfelől szomorú, hogy a többi
együttes még csak meg sem tudja szorítani a két gárdát. Pedig nem kell
sokat keresgélnem az emlékeim közt, amikor még 5-6 csapat vívott egymással
kiélezett csatákat. Egy Fradi, Posta, Diósgyőr, BSE bárkire veszélyes volt,
bármikor meglepetést okozhatott. Példának okáért, nagyon össze kellett
magát szednie annak, aki a diósgyőri katlanból győztesen akart távozni.
Ez már azonban a múlt. Igaz, hogy otthonukban idén is csak egy vereséget
szenvedtek, de azon az októberi napon 22 ponttal maradtak alul csapatunkkal
szemben. Sőt pár hete, csak nagy nehézségek árán jutottak túl a roppant
tehetséges, de még fiatalokból álló Simi-GYSEV-en (Lányainknak ezúton is
GRATULÁLUNK!). De vehetjük akár a jó erőkből álló BSE vagy Soproni Postás
együttesét is. Valamiért képtelenek feljebb lépni. Az okok összetettek,
elemzésüket meghagynám a hozzáértő szakembereknek. Azért ejtsünk szót a
napos oldalról is. Ott van például a Cserny Réka neve által fémjelzett
BEAC, mely a Simi mellett ugyancsak kellemes színfolt a magyar kosárlabdázás
palettáján. Vagy vegyük a női válogatottat. Tizenegy pontos olaszországi
vereség még belefért volna, tizenhárom lett belőle. Ennek ellenére nem
adták fel, tovább dolgoztak, majd hatalmas bravúrt végrehajtva legyőzték
az olimpián is szereplő orosz sereget, és kijutottak a szeptemberi Európa-bajnokságra.
Franciaországban komoly esélyünk lehet egy fényes siker elérésére. Persze
ehhez sok munka, áldozat és nem utolsósorban pénz szükségeltetik. Pénz,
ami nélkül a profi sport már nem létezik. Pénz, ami sosem elég. A jelenlegi
helyzet szerint a felkészüléshez szükséges összeg meg lesz. Reméljük, mivel
sokat segíthetne a sportág helyzetén egy limagasló eredmény. Végül ejtsünk
még néhány szót a már emlegetett Euroliga csapatainkról. Azt hiszem méltán
lehetünk büszkék mindkét egyesületre. Energiát nem kímélve, rövid idő leforgása
alatt küzdötték fel magukat Európa elitjébe. A PVSK idén még veretlen,
míg mi is csupán két, pár pontos vereséget jegyzünk. Persze a sorozatnak
még közel sincs vége, nehéz feladatok állnak előttünk, de bármi is legyen
a vége, ezek a csapatok megérdemlik a támogatást. Minden szinten és formában.
Fény és árnyék. Ugye, valahogy így kezdtem a mondanivalómat. Csak annyit
kívánok magunknak, a női kosárlabdának, hogy legközelebb már így kezdhessem
soraimat. A föld napos oldalán.
Bajnoki címre törünk
Négyszemközt Sterbenz Lászlóval
Tavaly nyáron, mikor elvállalta a Simi-GYSEV csapatának irányítását,
valószínűleg még nem sejtette, hogy pár hónap múlva még nagyobb feladatok
várnak rá. Pedig így történt. Sterbenz László ma már a GYSEV-RINGA felnőtt
csapatának edzéseit irányítja. Az elmúlt hetekről, és az előtte álló feladatokról
kérdeztem a népszerű Stefit.
- Egy kérdés erejéig nyúljunk vissza a múltba. Mi inspirált arra,
hogy kosárlabda-edzőnek állj?
- Ezt szerintem minden edző végiggondolja legalább egyszer életében,
és valószínűleg oda lyukad ki, hogy valamikor játékos korában olyan pozitív
élmények érték, melyek az edzői pálya irányába terelték életét. Ez az én
esetemben is így történt. Remek edzőkkel dolgozhattam együtt, akik közül
elsősorban a Krasznai Ferenc-Erdész Nándor páros volt rám a legnagyobb
hatással. Utat mutattak, hogyan lehet a sportra nevelni a gyerekeket, megszerettetni
velük a kosárlabdát.
- Soha nem bántad meg döntésedet?
- Nem. Én már 1988-ban - mikor az első csapatommal, a Soproni SE 1972/73-as
korosztályával dolgozni kezdtem – nagyon megkedveltem ezt a munkát. Szerencsére
azóta folyamatosan foglalkoztatnak, van munkám, melyet szeretek. Jól érzem
magam csapataim társaságában.
- Azon trénerek közé tartozol, akik mindkét oldalt ismerik. Ez alatt
arra gondolok, hogy férfiakkal és hölgyekkel is dolgoztál együtt pályafutásod
során. Mennyire kíván más felkészülést, munkát egy edzőtől egy női, illetve
egy férfi együttes irányítása?
- Többnyire férfi játékosokból álló együtteseket vezettem a korábbi
években. Gondolok itt főleg az SKC-nál töltött időre, illetve Ausztriában
is férfi csapat mellett dolgoztam. A játék terén - már ami az edzői részét
illeti - nincs nagy különbség a kettő közt. A lényeges eltérés pszichika
szinten jelentkezik. Egy női csapat sokkal több lélektani ráhatást igényel.
Ebből a szempontból igen hasznos volt a Simi-GYSEV fiatal tehetségei mellett
eltöltött elmúlt fél év. Az ott szerzett tapasztalatokat most jól tudom
kamatoztatni a felnőttekkel való munkám során.
- Számodra melyik volt érdekesebb feladat, nagyobb kihívás?
- Válaszomat az eredményesség nagyban befolyásolná, így erre a kérdésre
inkább május végén térjünk vissza.
- Mennyiben jelent előnyt az edzői területen, munkád során, hogy
tanárként dolgoztál éveken át a kosárlabda mellett.
- Úgy gondolom, hogy édesanyám - aki az Óvóképző Főiskola egyik vezetőjeként
tevékenykedett hosszú éveken keresztül és egyúttal pedagógiát is tanított
- mind öcsémre, mind rám nagy hatással volt. Tamás és én is tanárként szereztük
meg diplománkat, a kosárlabda mellett a pedagógusi pálya mellett tettük
le a voksunkat. Biztos, hogy az emberekkel való bánásmód tekintetében sokat
segít, hiszen egy edzőnek, aki szintén emberekkel foglalkozik, rendelkeznie
kell pedagógiai vonásokkal is.
- Nyár óta dolgoztál együtt a Simi-GYSEV csapatával. Mit éreztél
mikor felkértek a felnőtt csapat irányítására, hiszen egy nagyon sikeres
időszak állt mögötted.
- Igen, nyáron belekerültem a GYSEV-es körforgásba, ahol az eredményesség
elsőrangú szempont. Az utánpótlás terén is fontos volt, hogy profi szemléletű
játékosokat neveljünk a nálunk kosarazó fiatalokból, felkészítsük őket
profi karrierjükre. A kérdésre válaszova, az a december 27-e igazából nem
nekem jelentett nagy változást. Számomra a klubon volt a hangsúly. Azt
láttam magam előtt, hogy segítenem kell a klubot céljai elérésében. Az
eredményesség miatt esett rám a vezetők választása, melynek minden szinten
igyekszem megfelelni.
- Mit szólt a családod döntésedhez, hiszen a sok munka miatt bizonyára
kevesebb időd jut rájuk.
- Sajnos eddig sem rendelkeztem sok szabadidővel. 1992-93 óta felnőtt
csapatokat vezetek, a kosárlabda tölti ki mindennapjaimat, teljes egészében
a kosárlabda bűvkörében élek. Mi ennek megfelelően rendeztük be az életünket.
Természetesen a család óvott a feladattól, féltettek, mindenki az SKC-s
időszakomat emlegette, ahol egy szép és sikeres évad után alig egy hónappal
jött a bukás. Ez most biztosan nem fog bekövetkezni. Ha sikerül ismét ahhoz
hasonlóan szép évet, éveket zárni, tudni fogom mikor kell váltanom.
- Nem voltál egyszerű helyzetben, hiszen kevés idő állt rendelkezésedre
a lányok megismeréséhez. Könnyen sikerült megtalálni velük a közös hangot?
- Természetesen kezdetben voltak eltérő nézeteink a kosárlabdát illetően.
Úgy gondolom a magyar bajnokságban az akkor ránk eső feladatok, könnyebb
ellenfelek – esetleges súlyosabb következmények nélkül - alkalmat adtak
az egységes szemlélet, gondolkodásmód kialakítására. Így a ránk váró, egyre
nehezedő feladatokra már egy olyan egységes csapatstílust alakíthatunk
ki, melyek a sikerek alapjait jelenthetik.
- Elégedett vagy az elmúlt hetekben végzett munkával? Sikerült elérni
a kitűzött feladatokat?
- Ahogy azt mondani szokták, a munka a tervezett mederben folyt. Szerencsére
nem hátráltatott minket komolyabb sérülés sem. Elvégeztük mindazt amit
szerettünk volna. A következő hetek fogják eldönteni, hogy mindez mire
lesz elég. A feladatokra felkészültünk, állunk elébe.
- Az elkövetkező hetek, mint már említetted, komoly erőpróbákat
tartogatnak a bajnokságban, a Magyar-kupában, és az Euroligában egyaránt.
- A fontossági sorrendnek megfelelően a bajnoksággal kezdeném. A Pécs
most már több, mint egy éve nem talált legyőzőre a magyar pontvadászatban.
Ezt a sorozatot szeretnénk ma megszakítani. A 15 pontos hátrány ledolgozása
nagyon nehéz feladat, de arra mindenképpen alkalmasnak tartom a társaságot,
hogy akár csak minimális különbséggel is, de felülkerekedjünk riválisunkon.
Aztán a májusi döntőkig olyan ütőképes csapattá váljunk, hogy a kiélezett
meccseket a magunk javára fordítsuk. Egyértelműen elfogadom a csapatvezetés
célkitűzését, bajnokí címre törünk. A Magyar-kupában a holnapi (a cikk
a keddi licit előtt készült – szerk.) nap sok mindent meghatároz. Amennyiben
mi leszünk a rendezők, akkor természetesen szeretnénk itthon tartani a
serleget, begyűjteni az aranyakat. Megfelelve ezzel is a klub elvárásainak.
Az Euroliga, ahol nehéz ágra kerültünk, a nehezebb dió. A Wuppertal erős
játékerőt képvisel, esetleges továbbjutásunk esetén pedig a veretlen US
Valenciennes vár ránk, ahol igazán csak nekik lehet vesztenivalójuk. A
menetrend lehetővé teszi a megfelelő felkészülést ezekre a találkozókra.
A Wuppertalon tovább kell jutnunk, a többin ráérünk akkor gondolkozni.
- A mai estén rangadón fogadjuk az idén veretlen PVSK csapatát.
- Ez a hét erre a mérkőzésre való speciális felkészülés jegyében telt
el. Sikerült beszereznünk videófelvételeket olyan meccsekről is, melyeken
nem gondolták, hogy figyeljük a játékukat. Legfontosabb feladat feltörnünk
a védekezésük keménységét. Emberfogás ellen hazai pályán nagy a támadó-potenciálunk.
A mérkőzés egyes szakaszaiban azonban feltétlenül várok tőlük zónavédekezést
is. Ha ez ellen is folyamatosan tudunk támadni, akkor minden esélyünk meg
van arra, hogy sikerrel vegyük ezt a mérkőzést.
Civilben - Daliborka Vilipics
Daliborka Vilipic, a GYSEV-RINGA 26 éves centere két éve él Sopronban.
A Soproni Postásból igazolt a zöld-sárgákhoz, de mindezek előtt szülővárosában,
Banja Lukaban dobálta a kosarakat. Nem is akárhogyan, hiszen tizennyolc
éves korától kezdve mostanáig, majdnem hatvanszor húzhatta magára hazája
válogatottjának a mezét. Eddigi legjobb eredményei: Európa-bajnoki 7. hely
a jugoszláv válogatottal 1999-ben, 2. helyezés a Magyar Bajnokságban a
GYSEV-RINGA-val az 1999-2000-es idényben, és ugyanebben az évben Euroliga
Play Off.
Dádót mindenki egy közvetlen, barátságos, és mindig vidám lánynak
ismeri, aki Sopront már második otthonaként szereti.
- Nagyon szép neved van. Tudod, hogy mit jelent?
- Nehéz lesz ezt magyarul elmagyarázni. Két szóból áll a Daliborka,
a második a “borka” egy szép, zöld magas fa, tudod amilyent karácsonykor
feldíszítenek.
- Fenyőfa?
- Igen-igen, valami olyasmi, de nem tudom pontosan, hogy mondják magyarul.
- És a beceneved…
- A Dádó, az eredetileg Dádá volt, otthon mindenki így szólított. Itt
viszont elég viccesen hangzott, ugrattak is emiatt sokszor a lányok, ezért
lett belőle Dádó.
- Nagyon jól beszélsz magyarul. Ez mind csak “rádragadt”, vagy tanultad
is?
- Iskolában vagy tanártól nem tanultam, viszont folyamatosan gyakorlom.
Szeretek beszélni és szerencsére mindenki nagyon sokat segített abban,
hogy könnyebben menjen.
- Mielőtt Sopronba jöttél volna, csak otthon, a PORT MK Banja Lukaban
játszottál, ez az első úgymond “vendégszereplésed”. Megszoktad már ezt
a várost?
- Nagyon szeretek itt lenni, minden a lehető legjobb. Leginkább az
tetszik, hogy Sopron kicsi és nyugodt hely, nincs nagy forgalom és zaj.
Banja Luka egészen más. Körülbelül akkora mint Győr, és nem mondható sem
nyugodtnak, sem csendesnek.
- Milyen gyakran jársz haza?
- Amikor van legalább három szabad napom. Az út egyébként nem olyan
hosszú, mint azt sokan gondolnák.
- A barátaiddal tartod a kapcsolatot?
- Szinte mindenkivel, akivel együtt kosaraztam sokszor beszélek telefonon,
és ha otthon vagyok és a családi programok mellet még jut időm, természetesen
összefutunk. Az a szerencsém, hogy már itt is vannak barátaim, így nem
vagyok egyedül.
- Úgy tudom egyedül jöttél Sopronba. Azóta változott a helyzet?
Találtál esetleg társat itt nálunk?
- Nem, még egyedül vagyok.
- Esetleg van valami kilátásban?
- ( hosszú nevetés, legalább 1-2 perc) Ez még egyenlőre titok….
- Előbb-utóbb csak megtudjuk, de úgy látom nagyon jó úton járnak
a dolgok a jókedvedből ítélve. Mindenki azt mondja Rólad, hogy igazi társasági
ember vagy…
- Szeretem az embereket, barátokat, szeretek nevetni, bulizni, táncolni…
Szóval mindent ami jó.
- Mi volt a legkellemetlenebb élményed amióta itt vagy?
- A tavalyi bajnoki döntő, amikor a balesetem miatt nem játszhattam
a PVSK ellen.
- Egyetlen egy rossz tulajdonságodról hallottam, mégpedig arról,
hogy állítólag mindig mindenhonnan elkésel, gyakran csak rád kell várni….
- (megint nevetés, kicsit rövidebb) Ez talált! Sajnos ez így igaz.
Nem ez a legjobb tulajdonságom…
- Volt ebből már valamilyen problémád?
- Szerencsére eddig nem, mert nagyon toleráns velem szemben mindenki,
és ez igazán jól esik. Ígérem, hogy próbálok ezen változtatni.
- Van még jó pár éved amit a kosárlabdapályán tölthetsz, de gondolsz-e
már arra, hogy mi lesz azután?
- Ezt még egyáltalán nem tudom, nincs még semmilyen elképzelésem. Otthon
gimnáziumot végeztem, nem tanultam tovább, itt meg ugye már nem lehet.
- Milyen érzéseid vannak a mai nappal kapcsolatban
- A megérzésekről nem jó beszélni, inkább maradjunk abban, hogy bízok
a győzelemben!
NIKE
GYSEV-RINGA kiemelt támogatója
Az elmúlt tíz évben egy kizárólagos forgalmazón keresztül folytatta
az értékesítését a NIKE Magyarországon. 1999 szeptemberében megalakult
a Nike Magyarország és felkészült arra, hogy 2000. júniusában átvegye a
piacot. Ettől kezdve minden nagykereskedelmi funkciót és egyéb adminisztrációs
tevékenységet a cég végez, és direktben folytatja az értékesítést a kiskereskedők
felé. A NIKE a GYSEV-RINGA kiemelt támogatója. A kapcsolat létrejöttében
nagy szerepe volt Pánczél Szabolcs Sportmarketing Managernek.
A vele készült interjú Budapesten a West End City Centerben “született”
a magyarországi fióktelep irodájában.
- Milyen feladatokat lát el az új cég Magyarországon?
- Ez nagyon sokrétű, az értékesítéstől kezdve, a márka népszerűsítésén
keresztül a boltok kialakításáig mindent magába foglal.
- Te foglalkozol a szponzorálásokkal. Hogyan döntitek el, hogy kit
támogattok?
- Minden évben van egy központi stratégia, vannak kiemelt sportágak,
bizonyos irányvonalak. Ezek szerint megnézzük, hogy a magyar mezőnyben
melyik az a csapat vagy akár egyén aki ebbe beleillik.
- Mikor illett bele először az elképzeléseitekbe a GYSEV-RINGA?
- A kapcsolat 1996-ban kezdődött, mikor is a NIKE nagyon fontosnak
érezte, hogy a kosárlabdában hangsúlyos szerepet kapjon. Az volt az az
időszak, amikor egyszerre négy csapatunk is volt illetve a válogatottal
is szerződést kötöttünk Két férfi és két női csapattal született megállapodás,
ezek között volt a GYSEV-RINGA is.
- Az egyéni sportágak közül melyik élvezhet előnyt a NIKE-nál?
- A NIKE a futásból indult, onnan származnak a gyökerei, ezért az utcai
futás az, ami a legközelebb áll hozzánk. Szerencsére egyre többen futnak
Magyarországon, őket próbáljuk elérni azáltal is, hogy futóversenyeket
szervezünk és a legjobb utcai futókkal egyéni szponzorációkat kötünk.
- A magyarországi fióktelepnek milyen kapcsolata van a központtal?
Mennyire láttok bele például a fejlesztésekbe?
- Nyilván minden információ számít, de Magyarország nagyon kicsi. A
fejlesztések, kutatások, és minden ezekkel kapcsolatos project az amerikai
központban zajlik. A nagy egésznek egy pici része vagyunk, de természetesen
a mi véleményeink, tapasztalataink is számítanak.
- Az új cipő, amelyet már több magazinban is láthattunk, mitől más
mint az eddigiek?
- Ez a cipő, formabontó külsején túl teljesen más mint az eddigiek.
A Nike Air, a légtalpas cipő egy olyan újítása volt a NIKE-nak amelyet
senki más nem csinált és azóta sem csinálhat. Egy ugyanilyennek vagyunk
tanúi. A Nike Shox egy hasonló újítás mint annak idején a maga nemében
a Nike Air volt, és ugyanazt várjuk tőle. A NIKE azzal szeretne kitűnni
a többiek közül, hogy a sportolóknak olyan cipőket gyárt, amelyek növelik
a teljesítményüket, ugyanakkor csökkentik a sérülésveszélyt. A Nike Shox
sem egy divatos modell, hanem pontosan a sportra került kifejesztésre.
Míg a légtalpnak az a funkciója, feladata hogy a testre ható erőket leérkezéskor
tompítsa, elnyelje az energiát , a Nike Shox nem egyszerűen elnyeli, hanem
vissza is adja azt, ezáltal méginkább növeli a teljesítményt.
- A NIKE termékskálája mennyire teljes nálunk?
- Van egy úgynevezett európai vonal, az mind kapható, illetve rendelhető
Magyarországon. Ezen túl már a kereskedő dönti el – a mi iránymutatásunk
segítségével- , hogy mi az amit a leginkább értékesíteni tud.
- Mi az ami 2001-ben jellemzi a NIKE-t?
- A NIKE stratégiájában egy váltás történt. Amellett, hogy a sportolókra
figyel a nők felé fordul. Azt mutatja a tendencia, hogy egyre többen sportolnak
a szebbik nem képviselői közül. Kialakítottunk tehát egy teljesen új vonalat,
a női vonalat ami a sportruhák mellett az utcai viselet is előtérbe helyezi.
Reményeink szerint ezekkel az újításokkal a NIKE a divatban is megjelenik.
Euroliga - Várakozásoknak megfelelően
Alig, hogy egy hete fejeződtek be a minél jobb helyezésekért folyó
csoportküzdelmek az Euroligában. A “második kör” nem sok meglepetést hozott,
a legtöbb mérkőzésen érvényesült a papírforma. Nagyjából már kialakultak
az erőviszonyok, látható mely csapatoknak van a legnagyobb esélyük eljutni
az “álmok birodalmába”, az április 20. és 22. között rendezendő olaszországi
Final Four-ba, a csodaszép Messinába. Persze a csapatok nem a város miatt
szeretnének eljutni Szicíliába, hanem az Euroliga győztesének járó trófeáért.
Sokan szeretnék magasba emelni, legalább egy évig vitrinükben őrizni e
díszt, de ez szezononként csak egy csapatnak adatik meg. Reménykedjünk
benne, mi is ott leszünk a serlegért harcolók között. Addig is tekintsük
át mi minden történt december vége óta, a “keresztbejátszás” mérkőzései
során.
Haladjunk az ABC szerint. A várakozások szerint a minket érintő E csoportban
két erőn felül teljesítő (Galatasaray, Gdynia), egy rapszódikus (Wuppertal)
és egy gyengécske (Panathinaikos) együttes küzdött egymással. Az első forduló
rögtön kisebbfajta meglepetést hozott, hiszen a korábbi hetekben önmagát
csak kereső, de nem találó német Wuppertal idegenben diadalmaskodott a
hazai pályán verhetetlennek hitt török meglepetés-csapat ellenében. Persze
valahol számítani lehetett arra, hogy a rendkívül jó erőkből álló, olimpikonjait
sokáig nélkülöző sztárgárda idővel összerázódik. Gondoltuk mi. Aztán a
2. fordulóban azonnal ránkcáfoltak. Otthonukban szenvedtek 9 pontos vereséget
a lengyel óriás, Margo Dydek által vezetett Gdyniától. Mit lehet erre mondani?
Röviden: kiszámíthatatlanok, jó lesz velük vigyázni. Ennek megfelelően
a Galatasarayt kemény, határozott védekezéssel 50 pont alatt tartották,
melynek győzelem lett a vége. A záró fordulóban ismét botlottak, 6 ponttal
maradtak alul Lengyelországban. A csoport többi találkozója sima győzelmeket
hozott. A szenvedő fél minden alkalommal a görög Panathinaikos volt. A
csoport élén a Gdynia végzett, míg a Wuppertal nem tudott előbbre lépni,
így ellenük folytatjuk a legjobb 16 között. Nem lesz egyszerű menet.
Az F csoportban nagy fölénnyel, veretlenül nyert mai ellenfelünk, egyben
legnagyobb hazai vetélytársunk, a PVSK alakulata. Rátgéber László tanítványai
mindenkit levédekeztek a mezőnyből, nem lehetett kérdéses első helyük.
A többi hely sorsa sem volt kétséges, a nagy pontkülönbségek miatt nem
nagyon maradt esélyük a csapatoknak beérni egymást a táblázaton. A csoport
negatív szenzációját a tavalyi döntős, nyáron kissé átalakult francia Bourges
gyenge produkciója jelentette. Ők csak a harmadik helyen végeztek, így
a nyolcaddöntőben a Rózsahegy egyre erősebb gárdája otthonában kell legalább
egyszer nyerniük, ha nem akarnak idő előtt elköszönni a sorozattól. Nem
lehetetlen feladat, főleg, ha figyelembevesszük az utolsó fordulóban, Brnoban
kivívott 1 pontos sikerüket. Igaz, annak a találkozónak nem sok jelentősége
volt.
A G csoport szintén nem hozott sok izgalmat. Messze kiemelkedett a
többiek közül a szintén veretlen US Valenciennes Orchies. A sztárok egész
sorát felvonultató együttest még csak megszorítani sem tudták. Pedig ha
túljutunk a Wuppertálon, akkor ők következnek. Ráadásul idegenben is meg
kell lepnünk őket. Persze, előbb csak koncentráljunk a németekre, az sem
lesz sokkal egyszerűbb. Második helyre a nyár elején előbb a pénzhiány
miatt szétesett, majd később a tőkeerős támogatók felbukkanása révén bevásárló,
és egyre izmosodó Rózsahegy futott be. Bármire képesek lehetnek. A két
utolsó helyet a már általunk is jól ismert Vilnius és Ramla foglalta el.
És akkor a mi csoportunkról is ejtsünk néhány szót. Nem történt meglepetés.
Sajnos nem. Pedig nagyon bíztunk a szicíliaiakban, de mindhiába. Súlyos,
30 pontos vereséget szenvedtek a csoport első helyén végző Comotól. Így
hiába nyertük meg mi is minden találkozónkat, nem tudtunk fellépni az első
pozícióba. Maradt a második hely, annak minden következményével, nehézségével.
Hogy mik azok? Hát amint arról már szót ejtettem, a Wuppertal a nyolcaddöntőben,
és továbbjutás esetén nagy valószínűséggel a Valenciennes a 8 között. Két
remek csapat. Persze mi sem vagyunk gyengébbek náluk. Sőt. Megfelelő felkészüléssel,
önbizalommal, szurkolóink támogatásával mi is megválthatjuk a repülőjegyet
Messinába. Bárcsak már ott tartanánk!
Szabálykönyv
Labdavezetés
A mérkőzéseken sokszor halljuk a lelátóról : "LÉPÉS!" Hát igen, a
lépésszabály (melyről következő számunkban ejtünk néhány szót) az egyik
legtöbb vitára okot adó játékelem. De miből is adódik a lépéshiba? A szabálytalan,
rossz labdavezetésből, melynek módját pontos szabályok rögzítik. Ma ezt
a témát járjuk egy kicsit körül.
Kezdjük a szabály pontos ismertetésével.
A labdavezetés definíciója hivatalosan:
34. Labdavezetés
33.1 Meghatározás
34.1.1 A labdavezetés elkezdődik, amikor a játékos a birtokba vett
élő labdát a talajra dobja, üti, gurítja, vagy vezeti, és újra érinti,
mielőtt az más játékost érintene.
A labdavezetés befejeződik, amikor a játékos két kezével egyszerre
érinti a labdát vagy engedi, hogy a labda egyik vagy mindkét kezében megüljön.
A labdavezetésnél a labdát a levegőbe lehet dobni, de a labdának előbb
érinteni kell a talajt, mielőtt a játékos a kezével újra érintené.
A játékos által megtehető lépések száma nincs korlátozva, amikor a
labda nem érintkezik a kezével.
34.1.2 Azt a játékost, aki véletlenül elveszíti, majd visszaszerzi az
élő labda birtoklását a pályán, úgy kell tekinteni, mint aki kiejtette
a labdát.
34.1.3 Nem számítanak labdavezetésnek a következők:
Egymást követő, mezőnyből végzett kosárra dobási kísérletek
Labdakiejtés a labdavezetés kezdetén vagy végén
Azok a labda birtoklására történő kísérletek, amikor a játékos elüti
a labdát a labdáért szintén küzdő játékosok közeléből
A labda kiütése más játékos birtokából
Beleütni egy átadásba, majd megszerezni a labdát
A labdát egyik kézből a másikba átdobni, majd hagyni, hogy megüljön
a kézben mielőtt érné a talajt feltéve, hogy közben a játékos nem követ
el lépéshibát.
34.2 Szabály
A játékos, miután a labdavezetést befejezte, nem vezetheti másodszorra
is a labdát, kivéve, ha a pályán az élő labda kikerült a birtokából, mert:
- Mezőnyből kosárra dobott
- Érintette a labdát egy ellenfél
- Leadta vagy kiejtette a labdát, majd egy másik játékos érintette
azt, vagy a labda érintett egy másik játékost.
A leglényegesebb kérdés, melyik pillanattól számít a labda "irányítása"
labdavezetésnek, illetve mikor fejeződik be. A meghatározás szerint először
a labdát meg kell szerezni, birtokba kell venni. Ezt követően történhet
a labda leütése, gurítása vagy vezetése, majd újbóli érintése mielőtt azt
más játékos megtenné. Két leütés, labdaérintés között a megtett lépések
száma nincs behatárolva. A mozdulatsor végét jelenti, ha valaki egyidejűleg
két kezével megfogja a "spaldingot" vagy valamelyik kezében - akár csak
egy pillanatra is - megtartja. Utóbbi esetre jó példa a "borítás", tehát
amikor a labdát vezető játékos egy pillanatra felfelé néző tenyerében tartja
a labdát. Ez cselezés közben könnyen előfordulhat.
Amennyiben a játékos befejezte a labdavezetést, nem kezdheti el újra.
Ha mégis megteszi, akkor kétszer indulást követ el, ami szabálytalan. Ez
esetben meg kell állítani a bírónak játékot és az ellenfél javára oldalbedobást
kell ítélni. Természetesen, ha a labda kikerül a birtokából, akkor már
újra elkezdődhet a labdavezetés. Kérdés, mikor kerül "birtokon kívülre"
a játékszer. Például, ha a játékos kosárra dob, ha az ellenfél egyik játékosa
érinti a labdát, illetve, ha kiejti vagy leadja és a labda hozzáér egy
másik játékoshoz.
Végezetül a szabály arról is rendelkezik, milyen esetek nem számítanak
labdavezetésnek. Ilyen a labda kiejtése, a kosárra dobási kísérletek, a
labda megszerzése más játékos birtokából, vagy a labda elütése más játékos
elől.
