Tartalom
Ami még hátra van...
Egy tréfás kedvű ellenfél - Kecskeméti KC
Sterbenz László - Változatlan célokkal
Civilben - Dénes Krisztina
Westel Mobil Rt.
Szabálykönyv ***
Ami még hátra van...
Sok minden történt velünk az utóbbi hetekben! Sok olyan dolog amire
nem szívesen gondolunk, de volt néhány olyan pillanat, ami viszont kedves
emlék marad. A rosszakról inkább most egy szót sem ejtünk, egy kicsit beljebb
úgyis "kitárgyalják" jó páran a történéseket, (lásd Fórum!) itt inkább
legyen szó arról, ami még előttünk áll.
Közeledünk a bajnokság vége felé, bár még jó néhány mérkőzésen kell
helyt állnia a csapatnak. Túl vagyunk a Magyar Kupán, az Euroliga meccseken,
most már "csak" az a feladat, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozzák ki
magukból a lányok a rájátszásban. Ahogy Dani mondta a vele készült interjúban:
"Egy profi játékosnak a lehető leggyorsabban túl kell tennie magát a vereségeken,
kudarcokon, mert ha valaki sopánkodik az előzőn, a következőbe is belebukik."
Reméljük, hogy mindenki így gondolja!
Egy tréfás kedvű ellenfél - Kecskeméti KC
Április 1-ét írunk. Erről a dátumról valószínűleg mindenkinek a “Bolondok
Napja” ugrik be elsőként. Az idei évben azonban ez a nap számunkra a magyar
bajnoki rájátszás kezdetét jelenti, melynek végén – valamikor május utolsó
napjaiban – kiderül, ki lesz a 2000/2001 évi bajnokság győztese, kinek
a nyakába akasztják az aranyérmet. Azt a fényes medált, mely minden sportoló
egyik legszebb álma. Biztosan állíthatom, a lányok mindent meg fognak tenni
azért, hogy nekik szóljon május végén a Queen nagy sikerű dala városunk
Fő-terén.
Az erőviszonyok alapján nagy meglepetés lenne, ha nem a GYSEV-RINGA
és a Pécsi VSK játszaná a döntőt. A két Euroligán edződő együttes messze
kiemelkedik a mezőnyből, a többi csapat még csak megszorítani sem képes
a két sztáralakulatot. Az igazat megvallva, ez az állítás egy esetben megdőlt.
Volt egy gárda, amely február 24-én hazai környezetben úgy döntött, Ő bizony
megtréfálja neves ellenfelét. És majdnem sikerült nekik. Ez a csapat nem
más, mint rájátszásbeli első és egyben mai ellenfelünk, a Kecskeméti KC,
mely azon a szombat délutánon hosszabbításos összecsapásra kényszerítette
lányainkat. A tréfa szenvedő alanyai ugyanis mi voltunk. Aki látta, megerősítheti:
horrorisztikus egy mérkőzés volt. Jó kezdés után felhoztuk ellenfelünket,
akik megérezték a lehetőséget és extázisban játszva majdnem szenzációt
okoztak egy sok tanulsággal szolgáló mérkőzésen.
Kecskeméti KC, egy csapat, amely minden évben igyekszik legalább egyszer
borsot törni az orrunk alá. Azt hiszem, erre szokták mondani, a mumus.
A mi mumusunk, mely december 10-én ünnepelte megalakulásának 5. évfordulóját.
Az emberi életet mércének véve egy rövid, de ennek ellenére mégis hosszú
időszak. 5 év alatt a csecsemőből gyermek lesz, a tinédzserből felnőtt.
A Kecskeméti Kosárlabda Club pedig egy stabil hátterű egyesületté vált,
mely a honi pénzügyi viszonyokat figyelembe véve bizony nagy szó. Főleg,
hogy nem volt ez mindig így. De áldozatokat hozva sikeresen felszámolták
adósságaikat egy nyugodtabb jövő reményében. A figyelemre méltó utánpótlás
munkát végző klub az 1995/96-os szezont még csak a 10. helyen zárta, de
a következő két évben már a legjobb nyolc között végeztek. Ezt egy csalódást
keltő 9. hely követte, mely után új vezetéssel folytatták a munkát. Új
stáb, új koncepció. Az 1998/99-es szezont feláldozták a gazdasági stabilitás
oltárán, de így is teljesítették minimális céljukat, a bennmaradást. A
tavalyi évben viszont már az előkelő 6. helyet tűzték ki maguk elé. A feladatot
- szurkolóik nagy örömére - maradéktalanul végrehajtották. Idén ezt a pozíciót
szeretnék megtartani. A sok sérülés gátolta a szakmai munkát, de hónapról
hónapra magabiztosabb teljesítményt nyújtottak, így annak ellenére sem
tűnik lehetetlen feladatnak a 6. hely megszerzése, hogy a rájátszást csak
a 7. helyről kezdik. Könnyű dolguk azonban nem lesz, mert sok azonos játékerőt
képviselő csapat száll harcba a minél jobb helyezésekért. A Kecskemét immár
légiósok nélkül, ugyanis pár hónap kínlódás után mindkét légiósuknak megköszönték
a munkát, mely kifejezetten jót tett az együttesnek. Ráadásul Farkas Orsolya
érkeztével és Kovács Andrea visszatértével két remek játékossal bővült
a keret. Persze rajtuk kívül is akad még bőven jó játékos Kecskeméten.
Közülük többen megfordultak már városunkban, mint például Bíró Eszter,
Szőke Ildikó és Pásztói Krisztina. A csapat egyik vezéregyéniségének tekinthető
a rutinos irányító, Madaras Judit. A közvetlen utánpótlást a szemtelenül
tehetséges Fűrész Diána képviseli a felnőttek közt, aki 17 éves kora ellenére
már stabil csapattagnak számít. Sokra hivatott játékosállomány rutinos
"rókákkal" és fiatal, tehetséges korosztályos válogatottakkal ötvözve.
A sors úgy hozta, hogy a tréfamesterek napján néz ismét szembe egymással
a két csapat. Persze csak azt lehet megviccelni, aki hagyja magát. Ugye
csajok, mi nem engedjük?
Sterbenz László - Változatlan célokkal
Alig egy hónapja ültünk le beszélgetni a csapatával több komoly akadály
előtt álló Sterbenz Lászlóval. Az elmúlt hetekben több fronton is véget
értek a küzdelmek. Idejét éreztük megkérdezni csapatunk népszerű edzőjét
az elért eredményekről, illetve a még előttünk álló fontos feladatokról.
- Március idusán rendeztük a Magyar Kupa döntőjét városunkban, ahol
a végső siker csupán egy kézmozdulatra volt tőlünk...
- A klubvezetés azért hozta Sopronba a Magyar Kupa döntőjének a megrendezését,
hogy itthon tartsuk az aranyérmet. Ez sajnos nem sikerült. Úgy gondolom
az elődöntőben a Diósgyőr ellen egy látványos és a jövőre nézve mindenképpen
bíztató mérkőzést tudtunk játszani, melyen az 50 pontnyi különbség feletti
győzelem mellett a mutatott játékkal is elégedettek lehettünk. A Pécs ellen
tudtuk, hogy apróságok fognak dönteni, mint az utóbbi években annyiszor.
Azt gondolom az utolsó két perces szakaszig remekül küzdöttek a lányok.
Tizenegy pontos hátrányból álltak fel, félig már mindenki kezében érezhette
a serleget. Sajnos utolsó dobásaink azonban nem jöttek be, míg ellenfelünknek
ilyen-olyan körülmények között ugyan, de az utolsó három dobása célt ért.
Ilyen a játék, ennél kisebb különbséggel nem lehet se nyerni, se veszteni.
Most rossz oldalon álltunk.
- Az a bizonyos “kosár” hatalmas vitákat váltott ki. Mi lehet a
megoldás arra, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő?
- Nem hiszem, hogy a játékvezetők munkájába be lehetne vonni a videofelvételek
mérkőzések közbeni megtekintését, mert az az egész játékot elnyújtaná,
áttekinthetetlenné és élvezhetetlenné tenné, elsősorban a vitákról szólna.
Utólag megtekintve a felvételt, egyértelmű, hogy a támadó idő lejártát
jelezte a palánk tetején lévő időmérő óra, és kis késéssel a dudaszó is.
Ezt akkor még szubjektíven érzékeltem, majd az esetet többször visszajátszva
megalapozottnak tekintem azt a véleményünket, hogy a dobás támadó idő lejárta
után történt. Az egész szépséghibája csupán az, hogy egy ellenőr befolyásolta
a találkozó kimenetelét. Ő teljesen biztos volt ebben, pedig nem lehetett
volna az.
- Mennyire viselte meg a lányokat a kudarc?
- Nagyon megviselte. Ez a keserű emlék időnként biztosan fel fog törni
a játékosokban. A pénteki döntő után az elutazásunk előtt tartottunk egy
edzést vasárnap, mely abszolút nem sikerült. Viszont a hétfői edzés és
a keddi mérkőzés már azt mutatta, ha egy játékos a következő feladatára
összpontosít, akkor azokban az időpontokban, mikor teljesítenie kell, már
nem foglalkozik a múlttal. A Valenciennes elleni Euroliga mérkőzés is azt
bizonyította, tudnak a játékosaink előre tekinteni, hinni kell bennük.
- Pedig sokan féltették együttesünket a francia út előtt.
- Akik féltették, azok bizonyára jól ismerték ellenfelünk kvalitásait,
eredményeit. A Pécshez hasonlóan veretlenül meneteltek az Euroligában,
csak ők több mint 25 pontos átlaggal múlták felül ellenfeleiket. Tehát
elég félelmetes hírük volt. Aztán az ottani mérkőzés alatt és után kiderült,
ők sem félistenek. Háromszor is utolértük őket a találkozó folyamán, többször
is volt esélyünk az egyenlítésre. Egy látványos és jó meccset vívtunk,
de vesztettünk. A visszavágóra viszont olyan tartalékokat mozgósítottak
amire nem voltunk felkészülve, és a mérkőzés minden egyes periódusában
volt egy-egy húzóemberük. Az első összecsapáson a zónánk ellen nem ment
nekik a játék, a visszavágón azonban az ukrán Silyanova mind a négy hárompontosából
betalált, sőt spanyol irányítójuk, Alvaro háromszor is a támadó idő lejárta
előtt dobott triplát, mely lélektanilag sokkolta csapatunkat. És akkor
még nem szóltam az európai kosárlabdázás legnagyobb ígéretéről, a WNBA
első draftoltjáról, a belga Ann Wautersről, aki minden szempontból igazolta
klasszisát. Azt hiszem a Valenciennes elleni vereségünk semmiképpen sem
tartozik a szégyen kategóriájába. Keményen megdolgoztunk azért, hogy bekerüljünk
Európa legjobb nyolc csapata közé, idén ennyire tellett.
- Mi kell ahhoz, hogy jövőre a következő lépés is sikerüljön, egyáltalán
van e rá esély?
- Úgy gondolom esélyünk már idén is volt, de az együttes őszi előélete
erre a nehéz ágra sodort bennünket, ahol egy feltörhetetlen ellenfelet
kaptunk. A látottak alapján úgy ítélem, más ellenfelekkel szemben odaérhettük
volna a Final Fourba. Sok mindent meghatároz majd a nyári sorsolás, illetve,
hogy menyire tudjuk a csapatot egyben tartani és megerősíteni.
- Milyen tapasztalatokat szűrtél le a nemzetközi mérkőzésekből?
- A kosárlabda magyar élvonala és a nemzetközi is egy nagyon kemény
védekezés felé megy, a játék védekezéscentrikussá vált. Ezt alátámasztja
az inkább támadásaikra építő Valenciennes játéka is, akik a kellő pillanatokban
igen kemény és szoros emberfogást is tudtak alkalmazni. A védekezés elsőbbrendűségéhez
igazodik a játékvezetői felfogás is. Nem fújják szét a meccseket, engedik
a sok ütközést. Ehhez kell alkalmazkodnunk a jövőben nekünk is.
- Térjünk át a hazai pontvadászatra, ahol az alapszakaszt csupán
egyetlen vereséggel zártuk.
- Az alapszakaszból a 2001-es évre jutó mérkőzésekre vonatkozó célunkat,
a Pécs hazai pályán való legyőzését teljesítettük. A többi találkozó a
papírforma szerint alakult. A bajnokság igazából csak most kezdődik. Előbb
a Kecskeméttel, majd nagy valószínűség szerint a Postás elleni elődöntővel,
és végül reményeink szerint a Pécs elleni döntővel. Erre a három csapatra
kell felkészülnünk.
- Most már csak egy területre, a bajnokságra kell koncentrálnunk.
Mennyiben kíván ez más munkát?
- Az utóbbi hetek másnapi mérkőzései felszínre hoztak egy-két problémát.
Ilyen az állóképesség kérdése és ezzel szoros összefüggésben a dobószázalék
romlása. A Pécs elleni meccsen 36%-al dobtunk, a Valenciennes elleni hazai
összecsapás második félidejében pedig csak 30-al. Ez természetesen az ellenféltől
is függ, de a játékosok pihentségétől is. Ez a sorozatterhelés, mely az
előttünk álló play-offban is jellemző lesz, jobb állóképességet igényel.
Ha ezt elérjük, akkor a dobóforma is marad a régi, mely a számoknál maradva
úgy 50% körüli.
- Első körben a Kecskeméttel kell felvennünk a harcot, mely idén
már majdnem meglepett bennünket.
- Akkor egy Wuppertal elleni menetelés közben kellett ellátogatnunk
Kecskemétre, és valóban fricskát törtek az orrunk alá. Én azonban nem szeretem
az áprilisi tréfákat, tehát elsejétől kezdve nagyon komolyan vesszük az
ellenük játszandó találkozókat, szeretnénk minél hamarabb túljutni rajtuk.
- Reményeink szerint májusban következhet a bajnoki döntő, amely
során legalább egyszer győzni kell Pécsen, ha el akarjuk érni célunkat.
- Azért előtte az erőviszonyok alapján még valószínűleg a Soproni Postás
következik az elődöntőben. Nem szeretek egy csapatot sem leírni, az sem
lesz egy könnyű párharc. Előnyünk, hogy az utazás fáradalmaira nem kell
majd hivatkoznunk. De valóban, a GYSEV-RINGA-nak a döntőben a helye, és
feltétlenül arra készülünk, hogy Pécsen legalább egyszer nyerjünk.
Civilben - Dénes Krisztina
Dénes Krisztina, a GYSEV-RINGÁ-s lányok közül az egyik, akinek nem csak
a kosárlabda pályán kell helyt állni, hanem bizony otthon is. Mert amíg
természetesen a többiek is elvezetnek egy-egy háztartást, őt bizony várja
még egy kisfiú is, aki mint általában a gyerekek igényli a figyelmet, gondoskodást,
és aki amúgy az édesanyja szerint egy nagyon jó gyerek. Nem könnyű mindenhol
megfelelni, de Dani szavaiból az derül ki, hogy ezek az akadályok nem leküzdhetetlenek,
és aki igazán akar valamit, az mindent megold.
- Csupa sikerekkel teli hónap után egy nagyon kellemetlen kimenetelű
mérkőzés emlékével kell most megbirkóznotok. Te, személy szerint milyen
élményekkel mentél haza a kupadöntő után?
- Szerintem is elvették tőlünk a győzelmet, nagyon csalódott voltam,
annak ellenére, hogy nem játszottunk igazán jól.
- Az eltelt két hét alatt “megemésztettétek” már a történteket?
- Közöttünk mindenki profi játékos, nagyon sok meccset játszunk, úgyhogy
mindenkinek a lehető leggyorsabban túl kell tennie magát a vereségeken,
kudarcokon, mert ha valaki sopánkodik az előzőn, a következőbe is belebukik.
- Az, hogy valaki idáig egyáltalán eljusson, óriási erőfeszítésbe
kerül. A Te esetedben rengeteg edzés, stressz, utazás. Emellett neked még
ott van a kisfiad, Zsombor is. Mennyi időt tudsz vele tölteni?
- Próbálok minden maradék időmben vele lenni. Azért azt hiszem, hogy
aki akar, az tud időt szakítani mindenre. Persze a mi helyzetünk nem a
legideálisabb, de végül is ő ebbe beleszületett, talán nem is tudja miből
marad ki.
- Sok terhet levesz a válladról a párod és a család?
- Nagyon rossz az edzésbeosztásom, a sok utazás mellett este is vannak
edzések, -mégpedig elég későn- amikor a fiamnak már ideje ágyba bújni.
Reggel korán kel, aztán iskola, úgyhogy van miben segíteni!
- Mi jelent számodra igazi kikapcsolódást?
- A család! Az a legnagyobb kikapcsolódás, amikor együtt lehetek a
gyermekemmel. Ha jó az idő, mindenképpen a levegőn töltjük a szabadidőt
és kirándulunk.
- A kisfiad hogyan éli át a Te népszerűségedet? Azt, hogy a tévében
vagy a pályán több ezer ember előtt lát játszani?
- Nem tudom, hogy ez milyen érzés lehet neki, az viszont biztos, hogy
nagyon elkeseredik ha kikapunk. Olyankor sírva fakad, és szinte nekem kell
őt vigasztalnom. Ez is olyan dolog, hogy ő kiskorától fogva ezt látja,
neki így természetes. Én vagyok az anyja, és ez mind “ velem jár”.
- Mit gondol ő a sportról, a kosárlabdáról? Szoktatok ilyen dolgokról
beszélgetni?
- Persze, sőt nagyon szeretne kosarazni! Én azt szeretném, ha inkább
vízilabdázna, de ő erről egyenlőre hallani sem akar. Amúgy valószínű, hogy
nem fogok beleszólni abba, hogy mit csinál, ha ő kosarazni akar, hát próbálja
meg!
- Nektek Sopron csak átmeneti állomás, vagy esetleg itt fogtok élni?
- Valószínűleg nem maradunk itt végleg, bár nem tudom, hogy mit hoz
a jövő. Mindkettőnk családja, minden rokonunk Budapesten él, elég nehéz
helyzetben vagyunk. Összehasonlítva egyébként nagyon sok előnye van a kis
városnak. Egy nagy városban sokkal nehezebb jó iskolát találni, olyant
amelyik közel van az otthonunkhoz, vagy legalább a környéken.
- Neked, mint anyának és feleségnek háziasszonyi teendőket is el
kell látnod. Milyen taktikád van erre, hogyan osztod be a feladatokat?
- Soha nem osztom be, ha van időm rá, akkor megcsinálom. Ha éppen nincs
rend a lakásban, inkább nem engedek be senkit. A munka megvár, nem csinálok
belőle nagy gondot. Ha van egy kis időnk azt inkább kihasználjuk arra,
hogy együtt legyünk.
- Jut időd arra, hogy magaddal foglalkozzál?
- Nagyon kevés! Ilyenkor legfeljebb fodrászhoz vagy kozmetikushoz megyek,
de ez mind-mind a takarítás és a főzés után. Sajnos ez az utolsó.
- Pályafutásod kellős közepén vállaltál gyereket. Ez nem hátráltatott
a későbbiekben? Így utólag örülsz, hogy fiatalon szültél?
- Nagyon! Egy pillanatig sem bántam meg. 23 évesen szültem és ez szerintem
abszolút ideális volt. Úgy érzem, hogy semmiről sem maradtam le, és bánnám,
ha ennyi idősen nem lenne gyerekem.
- Lesz esetleg testvére Zsombornak?
- Már eleve úgy terveztem, hogy három gyerekem lesz. Remélem, hogy
legalább egy még “összejön”. De, hogy mikor…?
- Mi az amire még vágysz? Mi a legnagyobb álmod?
- Egy lakás!
- Milyen az álmaid lakása?
- Csak annyi, hogy az enyém legyen, semmi extra!
- Még utoljára egy szakmai kérdés. Az Euroligában nem sikerült a
bravúr a franciák ellen. Szerinted a továbbiakban még mire lesztek képesek?
- Ez attól is függ, hogy ki, hogyan emészti meg a történteket. Remélem,
hogy a rossz mégis jól sül el, és még jobban összekovácsolja a csapatot.
Látjuk, hogy nem elég jobbnak lenni, hanem kétszer annyit kell teljesíteni
ahhoz, hogy a végén tényleg győzzünk. Azt hiszem, hogy mindez jót hoz majd
ki a társaságból!
Westel Mobil Rt.
Westel Mobil Rt. 1993.október 27-i megalakulása óta rendkívüli eredményeket
és sikereket ért el. Vállalatunk stabil piacvezető szerepet vívott ki a
mobil távközlésben és nemzetközi szinten is kiemelkedő hatékonyságot és
nyereségességet mutatott fel.
Cégünk egyik legfontosabb versenyelőnye a lojalis, szakmai szempontból
kiemelkedő, nagy munkabírású és kiváló csapatszellemű munkatársi gárda.
Sikereink mögött rengeteg munka és tanulás áll. Ennek fenntartása érdekében
továbbra is napi 24 órában kell bizonyítanunk, méghozzá a legjobb minőséggel
és szolgáltatásaink állandó bővítésével.
1995-ben a távközlési szolgáltatók között elsőként nyertük el az ISO
9001 Minőségbiztosítási Tanusítványt, 1996-ban a Nemzeti Minőségi Díjat,
1998-ban a kelet-közép-európai régió kiemelkedő üzleti tevékenységéért
az Európai Marshall díjat, 2000-ben az Európai Minőségi Díj döntőse lettünk.
Szolgáltatásainkat és készülékeinket 39 saját üzletben, két mozgó és
közel 400 WestelPartner üzletben értékesítjünk.
A GPRS (General Packet Radio Service) használata forradalmasítja a
mobilkészülekekről történő adatatvitelt, segítségével a felhasználók számára
lehetővé válik a szolgáltatóhoz való állandó bejelentkezés és folyamatos
on-line Internet kapcsolat.
Napjainkban a MOBIL INTERNET korszaka felé haladunk, amely páratlan
lehetőségeket rejt magában.
A Westel Mobil Rt. előfizetői számára olyan szolgáltatásokat tett elérhetővé,
mint a WAP (Wireless Aplication Protocol), amelynek segítségével ügyfeleink
mobiltelefonjukkal ma már az Interneten is böngészhetnek. A GPRS ehhez
megfelelő – új típusú - adatátviteli sebességet biztosíthat.
Büszkék vagyunk rá és a továbbiakra vonatkozóan kötelez minket, hogy
2001. márciusában az ügyfeleink száma meghaladta az 1,7 milliót.
Első üzletünket 1995. június 14-én nyitottuk Sopronban, a Várkerület
81. szám alatt.
1999-től egy WestelPartnerrel dolgozunk a Plaza-ban.
A Festő köznél, a Várkerület 15. szám alatt ,1999. december 22-én megnyitottuk
második saját üzletünket is, ahol a teljeskörű kiszolgálás mellett ügyfeleleink
számára Internethasználati lehetőséget is biztosítunk és az előbb felsorolt
szolgáltatásainkról rendszeresen előadásokat is tartunk.
Szabálykönyv
Huszonnégy másodperc
Huszonnégy másodperc. Földön töltött életünk egy piciny töredéke, pillanata.
De kiragadva, egy adott 24 másodperc nagyon sok mindent eldönthet, meghatározhat.
Gondolom most mindenkinek ugyanaz ugrik be. Az a bizonyos Csák Magdi kosár
(?). Sok téves, félreérthető nyilatkozat megjelent már e témában, ezért
úgy gondoltuk mai számunkban erről a szabályról ejtünk szót.
A szabály definíciója hivatalosan:
39. Huszonnégy másodperc
39.1 Szabály
39.1.1 Amint egy játékos az élő labdát birtokba veszi a pályán, csapatának
huszonnégy (24) másodpercen belül meg kell kísérelnie a mezőnyből végzett
kosárradobást.
A mezőnyből végzett kosárradobásnak a következő feltételekkel együtt
kell teljesülnie:
A labdának el kell hagynia a mezőnyből kosárradobó játékos kezét, mielőtt
a 24 mp-es készülék jelzése megszólal, továbbá
Miután a labda elhagyta a mezőnyből kosárradobó játékos kezét, a labdának
azelőtt kell érintenie a gyűrűt, mielőtt a 24 mp-es készülék jelzése megszólal.
39.1.2 Ha a labdát birtokló csapat 24 mp-en belül nem kísérel meg kosárradobást
a mezőnyből, akkor ezt a 24 mp-es készülék hangjelzésével jelezni kell.
39.1.3 Amikor a mezőnyből kosárradobási kísérlet történik a 24 mp-es
támadóidő végéhez közel, és a hangjelzés megszólalásakor a labda a játékos
kezét elhagyva már levegőben van és a kosárba jut, a kosár érvényes.
39.2 Eljárás
39.2.1 Ha a 24 mp-es készüléket tévesen állították vissza, akkor a játékvezető
a felfedezés pillanatában azonnal is megállíthatja a játékot, ha ezzel
egyik csapatnak sem okoz hátrányt. A 24 mp-es készüléken az időt helyesbíteni
kell, és a labdát annak a csapatnak kell visszaadni, amelyik korábban is
birtokolta.
39.2.2 Ha a 24 mp-es készülék egy csapat labdabirtoklása közben tévesen
szólal meg, a játékvezető azonnal állítsa meg a játékot. A labda birtoklását
és új 24 mp-es támadóidőt kell adni a labdát a készülék megszólalása előtt
is birtokló csapat számára.
A labdaakadályozásra és a kosárakadályozásra vonatkozó minden korlátozás
érvényes.
39.2.3 Ha a 24 mp-es készülék tévesen akkor szólal meg, amikor a labda
nincs egyik csapat birtokában sem, akkor a mérkőzést feldobással kell folytatni.
A szabály legfontosabb rendelkezése, hogy egy csapat számára 24 másodperc
áll rendelkezésére támadásának befejezésére. Amennyiben ez idő alatt nem
tudja ezt végrehajtani, a labdát az ellenfélnek kell adni. Ez az időtartam
a labda birtokba vételével kezdődik és kosárradobási kísérlet nélkül a
dudaszó megszólalásával ér véget. Mikor beszélhetünk kosárradobásról. A
szabály szerint ehhez két feltételnek kell együtt teljesülnie: a hangjelzés
megszólalása előtt a labdának el kell hagynia a dobó játékos kezét, és
azt követően érintenie kell a gyűrűt. Utóbbi – mármint a gyűrű érintése
– idén került bevezetésre. Míg korábban a dobás is kísérletnek számított,
addig az idei évtől kezdve csak akkor indul újra a támadóidő a labda visszaszerzése
esetén, ha a labda a gyűrűt is érintette. Ellenkező esetben - kosaras nyelven
szólva homály esetén – nem beszélünk kosárradobásról. Tehát az óra sem
indul újra, hiába is marad a támadó együttesnél a játékszer. A szabály
számunkra aktuális része most következik. Ha már csak pillanatok vannak
hátra a támadóidőből, a kosár csak abban az esetben érvényes, ha a labda
a hangjelzés megszólalása előtt már ELHAGYTA a dobó játékos kezét. Elég
egyértelmű, mely azt hiszem választ is adott a kérdésünkre, ami a többség
számára az adott pillanatban sem volt kérdéses. Csák Magdi kosara érvénytelen
volt, mivel a felvételek alapján a labda még a kezében volt, mikor megszólalt
a duda. Ehhez nem lehet, és nem is kell többet hozzáfűzni.
