Tartalom
- Tisztelt Olvasó!
- Élő csillagok Sopronban - Lavezzini Basket Parma
- Sztárparádé a Sportcentrumban - Beszélgetés Farkas Sándorral
- Penicheirót "kiakasztotta" - Riport Tully Bevilaquával
- Sopron mögöttünk
- Szép és gazdag Baltikum - Litván visszatekintő
- Mikulás-Kupa
- FÉSZ RT. - Szponzori Riport
- Dirk Bevilaqua - "Aki 14 évesen sztár, nem biztos, hogy 20 évesen
is az marad."
- OIK - Már a döntőben
- Dani jókívánságai Serynek***
Tisztelt Olvasó!
Minden év végén, Karácsony táján felpezsdül az élet a Sportcentrumban,
hiszen az egész évi hajtás levezetéseképpen ilyenkor rendezi meg a GYSEV-RINGA
a már hagyományos Mikulás-Kupát, az utánpótlás játékosai részére. Ebben
az évben nagy örömünkre, osztozik a feladaton rajtunk kívül a Soproni Postás
és a Soproni Tigrisek is, így december 15-én körülbelül 500 gyerek önfeledt
szórakozásától lesz hangos a városi sportcsarnok. Az ingyenesen látogatható
rendezvény programjairól részletesen is beszámolunk a magazinban. Aztán
itt van ez a mai, a Parma elleni Euroliga mérkőzés, amely az őszi idény
legfontosabb találkozója is egyben. Előzményeket, statisztikákat olvashatnak
erről is a következő oldalakon. Dr. Payer Erzsébet, sportért felelős alpolgármester
asszony hivatalában fogadott minket az elmúlt héten, ahol kérdésünkre elmondta,
hogy mi volt az előzménye, háttere annak, hogy a következő évre a város
vezetése 25 millió forintos támogatást szavazott meg a GYSEV-RINGÁT működtető
Raabersport Kft.-nek. Ezekről, és persze sok minden másról is olvashatnak
a 2001. év utolsó Kosárlabda Magazinjában. Kellemes szórakozást, boldog
Karácsonyt és sikeres Újévet kívánunk minden olvasónknak!
Ellenfélnézőben – Lavezzini Basket Parma
Élő csillagok Sopronban
Fontos mérkőzés vár ránk ma este 18 órai kezdettel. Igaz, melyik
nem az? Ebben a kiegyenlített, és igen erős Euroliga mezőnyben minden találkozónak
nagy jelentősége van. Az lesz ott a legjobbak között április tájékán, aki
a hazai mérkőzéseinek megnyerése mellett idegenben is képes lesz bravúrokat
végrehajtani. Ma hazai közönségünk előtt lépünk pályára, a félelmetes hírű
idegenlégiósokkal felálló Lavezzini Basket Parma együttesét látjuk vendégül.
Erős alakulat, de ismerve csapatunk erejét (na és persze céljait), győznünk
kell. Bízzunk benne, hogy szurkolóink hangos biztatása közepette folytatjuk
jó szereplésünket a nemzetközi színtéren, és a lefújást követően továbbra
is veretlenként vonulhatunk az öltözőbe.
Ma esti ellenfelünk történetét kutatva nem sokat kellett visszahaladni
az időben. A 20 éve a klubnál tevékenykedő Gianni Bertolazzi manager által
irányított Basket Parma csapatát 1962-ben alapította egy még ma is élő
iskolai tanár, Luciano Campanini. A kosárlabdának nem voltak nagy hagyományai
a városban, így kezdetben csak diákok egy kis létszámú csoportjával kezdett
dolgozni. Nem telt el 11 év, és 1972-ben már az élvonalban (Serie A) találkozhattunk
a klub nevével. Az első év nem sikerült valami fényesre. Mindössze három
győzelmet jegyeztek, mely kevésnek bizonyult a legjobbak közötti megkapaszkodáshoz.
Nem estek azonban pánikba, és kemény munkával egy év alatt visszaküzdötték
magukat az első osztályba, ahonnan többet nem estek ki. Az első 10 év nyugodt,
építő jellegű munkával telt el, a kiugrásra még várnia kellett a csapat
szimpatizánsainak. A változás szele Amerikából érkezett Cynthia Cooper
személyében. A későbbi WNBA kiemelkedő alakjának vezérletével rövid idő
alatt beírták magukat az európai kosárlabdázás nagy-könyvébe. 1990-ben
megnyerték a számunkra is oly kedves Ronchetti-kupát a bosnyák Jedinstvo
Tuzla ellen. A bravúrt 3 év múlva megismételték, még a lengyel óriással,
Margo Dydekkel felálló Olimpia Poznan sem tudta megállítani őket a menetelésben.
A Ronchetti-kupa specialista Parma 94-ben, 95-ben és 1997-ben is döntőt
játszott a második számú európai kupában, de meg kellett elégedniük az
ezüst színben csillogó éremmel. 1997-ben ugyan hosszú esztendőket követően
távozott sikerei helyszínéről a rendkívül ponterős Cynthia Cooper, de ekkor
már olyan alapokkal rendelkezett az egyesület, mely biztosította az utat
a további előrelépéshez. 1998-ban az olasz Kupát és a Szuper-Kupát is begyűjtötték.
2000-ben újabb sztár érkezett a városba. Jelenleg a Gdyniát erősítő jugoszláv
Gordana Grubin irányításával újra felértek a Ronchetti-kupa csúcsára. A
döntőben a spanyol Las Palmas gárdája hajolt meg a nagyobb tudás előtt.
Az igazi robbanást Jolanda Griffith leigazolása jelentette 2001 januárjában.
Az amerikai válogatott centerrel felálló csapatot hazájában még az igen
csak gazdag klub hírében álló Como sem tudta feltartóztatni (persze a Parma
sem panaszkodhat pénzügyi téren. A biztos háttérről 93 óta a Lavezzini
és a Meverin cég gondoskodik. Érdekesség, hogy az európai színtéren Lavezzini,
míg a hazai vizeken Meverin Basket Parma néven szerepelnek). Mind az Olasz-kupában,
mind a bajnoki döntőben a Basket Parma diadalmaskodott.
Idén is nagy terveket szövögetnek, melyhez minden feltétel adott. Mindhárom
idegenlégiósuk a WNBA ügyeletes sztárja. Kivel kezdjük a sort? Nehéz kérdés,
de talán Jolanda Griffith nevét említeném elsőnek, aki óriási népszerűségnek
örvend Parmaban. Az erős fizikumú centert nem lesz könnyű megállítani.
Aztán ott van az irányító, a portugál Ticha Penicheiro, aki színes játékával,
gyönyörű cseleivel mindig lenyűgözi a nézőket. A harmadik légiósuk sem
akármilyen név. Delisha Miltont a WNBA vajkezű dobói közt tartják számon.
A milliókba kerülő csillagokat egykori és jelenlegi olasz válogatottak,
illetve fiatal tehetségek egészítik ki. Marianna Balleggi meghatározó egyéniség,
igaz sérülés miatt ki kellett hagynia az európa-bajnoki selejtezőket. Az
olasz válogatott 12 fős keretének ugyancsak tagja a szezon elején műtéten
átesett Emanuel Nicosia. Nyáron még szintén a nemzeti színekért küzdött
a bizonyára sokak által ismert Valentina Gardellin. A rutinos, sokat megélt
kosaras tapasztalatára mindig számíthat edzője. A fiatalabbak közül Costalungát
érdemes felhozni példaként. Az ügyes kézzel megáldott játékos legutóbb
a lengyel Gdynia sztárjai ellen villogott.
Az olaszok a győzelem reményével érkeznek Sopronba, de remélhetőleg
mindez csak egy álom marad számukra, és a lányok egy szép elő-karácsonyi
ajándékkal fognak kedveskedni az értük szorító szurkolóknak. Segítsük őket
mi is, fergeteges hangulatot teremtve a Sportcentrum falai közt. Zúgjon
a HAJRÁ SOPRON!
Sztárparádé a Sportcentrumban
Újabb nehéz és igen fontos mérkőzésre készül a GySEV-RINGA női kosárlabdacsapata.
Szerdán az az olasz Lavezzini Parma lesz az ellenfél, amelyben világsztárok
sora pattogtat. Eddig is találkoztak a soproniak olyan gárdákkal, amelyekben
klasszisok szerepeltek, de talán olyan világnagyságokkal, mint DeLisha
Milton és Yolanda Griffith a két amerikai olimpiai bajnok center valamint
a WNBA egyik legjobb előkészítője, Ticha Panichero még nem találkoztak
ebben az évadban.
- Az eddig mutatott teljesítmény és az eredmények alapján úgy tűnik,
folyamatosan fejlődik csapata. Ön is így látja? - szegeztük a kérdést Farkas
Sándor vezetőedzőnek.
- Bármennyire is szeretnék teljes meggyőződéssel nem tudok igennel
felelni erre a kérdésre - fejtegette a szakember. - Nézze, itt volt a válogatott
program, hetekig nem tudott együtt készülni a társaság, sőt centerek nélkül
gyakoroltunk. Vilniusban szerencsére ennek nem volt látszatja, folyamatos
volt a játék. Onnan visszatérve azonban jön a Diósgyőr, aztán pihenniük
is kell a lányoknak. Ahhoz, hogy előrelépjünk az kellett volna, hogy egy-két
hétig szinte meccsek nélkül tovább finomítsuk a csapatrészek közötti összhangot,
néhány új taktikai elemet tökéletesítsünk. Erre azonban sajnos nem volt
mód. Ebben az Euroliga-csoportban tulajdonképpen végig a csúcson kell lenni,
nincs könnyű meccs. És mivel a találkozók, a bajnoki és az Euroliga meccsek
szinte egymásba érnek, tulajdonképpen abból kell élnünk a csapatjáték éterén,
amit a szezon előtt elsajátítottunk. Azt azért mindenképpen meg kell említenem,
nagyon nagy dolognak tartom, hogy a csapatjáték a cserék után sem törik
meg, tehát nem öt, hanem nyolc-kilencemberes a GYSEV-RINGA, Török Szilvi
eddigi játéka számomra kifejezetten kellemes meglepetés, többet ad, mint
vártam közel kétszer annyi játékidőt adhatok neki, ahhoz képest, mint amennyire
eredetileg gondoltam.
- Azzal azért egyetért, hogy Vilniusban a vártnál biztosabban nyert
a csapat?
- Igen. Az első negyed után még tartottam a meccstől, de szünetig fordítottunk.
A térfélcsere előtt az öltözőben bizony meg kellett ütnöm a szokottnál
és az általam kedveltnél egy kicsivel keményebb hangot is, hiszen védekezésben
olyan dolgokat rontott el nem egyszer a csapat, és olyan szituációkból
kapott kosarakat, amelyekre pedig megpróbáltunk előre felkészülni. Aztán
a 3. negyed közepétől már nem volt gondunk.
- Tudjuk, hogy a Parma csapatában világklasszisok sora játszik.
Alaposságát ismerve, gondolom, már foglalkozott velük, hozzájutott egy-két
találkozójuk videofelvételéhez. Milyen tapasztalatokat szerzett az olasz
együttessel kapcsolatban?
- Az első, a törökök elleni hazai meccsüket láttam, és bizony elég
nehezen nyertek, szerintem némi játékvezetői segédlettel. A sztároknak
voltak bizony sztárallűrjeik. Hozzátreszem, híreim szerint a két amerikai
és Panichero nem sokkal azelőtt érkezett a csapathoz, tehát akkor még messze
nem szoktak össze. Úgy vélem, ez a szünet talán nekik jöhetett a legjobban,
kicsit összegyúrták a csapatjátékot, amit a lengyelek elleni biztos győzelmük
is mutat. Röviden róluk annyit: centerposzton borzasztó erősek, a három
már említett játékosuk a meghatározó a Parma csapatában, a többiek pedig
amolyan lelkes vízhordók.
40 percen át fegyelmezett, türelmes játékra van szükségünk ahhoz, hogy
legyőzzük őket, és mivel mint mondtam, centerben roppant erősek, nagyon
fontos lenne, hogy Vilipics teljesítménye óriásit javuljon a Vilniusban
nyújtott játékához képest.
Panicherót "kiakasztotta"
Egyértelmű a vélemény szakmai és azon kívüli, kosárlabdás berkekben:
telitalálat volt Tully Bevilaqua leigazolása. Az ausztrál irányító, amikor
nagy szükség van rá, képes akár 15-20 pontot is dobni, ha pedig fut a szekér,
gyönyörűen "aládolgozik" a kosárszerzésért felelős játékosoknak, kiszolgálja
őket, védekezésével pedig nagyban gátolja a mindenkori ellenfél folyamatos
támadójátékának kialakulását. A jó védőmunkájára ezúttal is szükség lesz,
hiszen a WNBA egyik legjobb előkészítője, a portugál Ticha Panichero mozgatja
a pármai együttest.
- Tully, jó pár hete itt van a csapatnál, amely sikert sikerre halmoz,
és a nagy diadalokból ön is kiveszi a részét. Milyennek látja az együttest?
- Szerencsére nagyon sok a jó, Euroliga-szinten is bármikor bevethető
játékos. És ami még borzasztóan fontos, Sándor az edzőnk nagyon ügyel arra,
hogy a hangulat jó legyen, de azért persze mindenki tudja: a munka az első
és a legfontosabb.
- Engedjen meg egy kellemetlenkedő kérdést. Brnóban technikai hibát
ítéltek ön ellen. Milyen tapasztalatokat szűrt le az esetből?
- Két dolgot. Az egyik, hogy itt Európában a bírók kevésbé engedik
azt a szoros védekezést, ami a WNBA-ben elfogadott, tehát egy picivel távolabb
kell helyezkednem az emberemtől, a másik pedig, hogy az ítéleteiket szó
nélkül tudomásul veszem. Vilniusban is volt egy eset, amikor szinte a kezemet
kellett leharapnom, nehogy mondjak, vagy mutassak valamit, de okultam a
múltkori esetből, és játszottam tovább.
- Egy nagyon nagy játékossal, az amerikai profi bajnokság egyik
legjobb irányítójával néz majd farkasszemet szerdán. Panichero ellen gondolom
többször játszott már, mi a véleménye róla?
- Remek kosaras, gyors, mozgékony és nagyon jól improvizál, azt hiszem
nőknél elég ritka, hogy úgy valaki a másik irányba passzoljon, mint amerre
néz. A portugál erre is képes. Azt azonban még szeretném elmondani, hogy
amikor a
legutóbb találkoztunk, védekezésemmel sikerült felidegesítenem,
kicsit "elborult" az agya, gondolom, nem lesz boldog, hogy megint velem
találkozik.
Reméljük, a pármaiak sem a GYSEV-RINGA csapatával való szerdai találkozás
után...
Sopron mögöttünk
A jövő évi költségvetésből 25 millió forintot szavazott meg a képviselő-testület
a GYSEV-RINGÁT működtető Raabersport Kft.-nek. Ez a támogatás több szempontból
is nagyon becses, hiszen az ez évinek a tízszerese, valamint azt is jelenti,
hogy a város vezetői ez alkalommal teljes mellszélességgel a klub mellé
álltak.
Arról, hogy miként született meg ez a döntés, hogyan került a javaslat
a Közgyűlés elé, Dr. Payer Erzsébet alpolgármester asszony
beszélt a Kosárlabda Magazinnak.
„ A mindig aktuális költségvetés készítésekor meghatározunk egy
sporttámogatásra fordítandó összeget. A sportkoncepcióban voltak a kiemelt
és a nem kiemelt egyesületek, amelyek támogatásának mértékéről különböző
százalékos megoszlásban a sportalbizottság javaslatára az Oktatási, Ifjúsági
és Sportbizottság döntött. Láttuk, hogy igény és szükség van arra, hogy
a város nagyobb mértékben is részt vegyen a támogatásban. A nagyszámú közönség
is késztette az Önkormányzatot arra, hogy lépjen. Az elmúlt évben, a Matáv
Compaq Sopron labdarúgó klub volt az, amelyet kiemeltünk a sportkoncepcióból,
és teljesen külön határoztuk meg a támogatási összeget. Már akkor felmerült
a javaslat a képviselők részéről, hogy más kiemelt csapatsportágakkal is
tegyünk így. A város lehetőségei behatároltak. Olyan erővel és elánnal
nem tud a sport mellé állni, ahogyan szeretne, de országos viszonylatban
Sopron így is erején felül támogatja a különböző egyesületeket. Mindezek
következménye volt, hogy a lakosság körében nagyon népszerű kosárlabdát
is támogassuk. Nehezítette a dolgunkat, hogy mind a női, mind a férfi kosárlabdában
két-két csapat működik, és nem is túl nagy különbséggel. Az előterjesztés
és a megállapodás azért történt így, azért döntöttünk a GYSEV-RINGA és
a Soproni Ászok mellett, mert úgy láttuk, hogy ez a két klub nagyobb lehetőségekkel
bír, ami Sopron számára is előnyösebb lehet.”
Török Zoltán, a Raabersport Kft. ügyvezető igazgatója
is készségesen nyilatkozott a hírről:
„ A határozat anyagi vonatkozásában komoly mérföldkő csapatunk életében.
A klub nyugodt hátterű működéséhez további stabilitást biztosít, sőt fejlődésünknek
egy újabb korszakát nyithatja meg. Munkánk anyagi elismerése mellett azonban
sokkal többet jelent számunkra az az erkölcsi támogatás, mellyel Sopron
városa a kétszeres Magyar-bajnok, Ronchetti-kupa győztes és Euroliga résztvevő
csapatunk mögé állt. Nem tudunk mást ígérni, minthogy az eddigiekhez hasonlóan
a jövőben is mindent megteszünk a város ifjúságának neveléséért, a lakosság
magas szintű szórakoztatásáért, Sopron nevének nemzetközi szintű megismertetéséért
és jó hírének, eredményeinek gazdagításáért.”
Szép és gazdag a Baltikum
A múlt héten megszerezte újabb, sorrendben 4. győzelmét az Euroligában
a GYSEV-RINGA. Az "áldozat" ezúttal a litván Telekomas Vilnius gárdája
volt. Kronológiai sorrendben megpróbáljuk felidézni a sikeres balti portyát,
és talán
sikerül egy kis ízelítőt adni a kinti hangulatból is.
Időjárás
Hamar, a vártnál jóval előbb megkapta a balti időjárásból az ízelítőt
a soproni küldöttség, Schwechat repterén ugyanis erős szél és hófúvás fogadta
a társulatot.
Schwechát
Farkas Sándor egy szál öltönytáskával utazott Litvániába, ami miatt
az alaposan felpakolt kosaras hölgyek kissé irigyelték mesterüket, aki
csak jót mosolygott. Többen szóvá tették, hogy sem papucsot, sem az öltönyéhez
cipőt nem hozott magára az útra, sőt felvetődött - gondolván a szállodai
ellátásra - törölközővel sem szerelte fel magát.
A szakvezető a hitetlenkedőknek megmutatta: teljes a ruhatára. Aztán
majdnem hiányos lett. Történt ugyanis, hogy az érzékelőnél - amely fémre
szirénázni kezd - elcserélte drapp egyenkabátját Alival. A cserét a szakvezető
észlelte, miután nem találta az általa felvett kabát zsebében csokoládéját.
Az édesség az Alenán feszülő ruhadarabban volt, nagy mosolygás kíséretében
történt meg a csere.
Repülés
A lányok többsége rutinos (l)égi vándornak tekinthető, így felettébb
egykedvűen vették tudomásul: újra a fellegek felett járnak...Az úton e
sorok írója előtt egy ötéves kora ellenére eléggé vad frizurát viselő fiatalember
ült édesanyjával. Az ifjú úr nem volt rest, amikor ülésére támaszkodtam,
belekapaszkodni az ujjamba. A nevét firtató kérdésre, "Kak tyebja zavút"
helyette anyja felet. Elmondta, a fiatalurat Paulusnak hívják, de ő már
nem beszél oroszul, csak litvánul. Paulus érdekes amolyan kiszámíthatatlan,
alapvetően kissé vad, szangvinikusnak tűnő gyermek. Miután jómagam szóba
elegyedtem vele, a Vilipic-Zirková duó érdeklődését is felkeltette a kisember.
Egészen addig, amíg egy mesekönyvet - ki tudja milyen indíttatásból - kis
híján Zsiro fejéhez vágott. Ezt követően kevesebbet foglalkoztunk a litván
aprósággal, ellentétben anyjával. Az időnként felcsattanó hangok arra engedtek
következtetni: neki sem könnyű a kis csibésszel...
Fogadtatás
Kellemes meglepetésünkre roppant készséges, kedves fogadtatásban részesült
a soproni küldöttség, a reptérről azonnal a hotel Artusba szállították
a társaságot. Közben Kövér Tamás gyúró egyik hatalmas pakkjában kiömlött
egy rostos üdítő, amit kis túlzással az egész hotelon végiglocsolt. A folyadékot
lemosták, a Kövér gyúró viszont ettől kezdve tréfák találgatások céltáblájává
vált. Lehet, hogy tudatosan akarta így megalapozni a jó hangulatot.
Edzés
Pontosan a megbeszélt időben megérkezett a busz és kivitte a csapatot
a találkozó helyszínére, a Lietuvos Rytas férfi csapatának csarnokába.
Légvonalban borzasztó közel volt az aréna, ám a város folyójának, a Nerisnek
a túlpartján volt
található, éppen a két egymástól jó pár kilométerre lévő híd között,
középen. Nyáron komppal talán egyszerűbb is lett volna megközelíteni, így
jó nyolc-tíz percbe telt, míg odaért a társulat.
"Jó estét" hasított bele a csarnok légterébe a tökéletesen kiejtett
köszönés, amely a régi ismerősöknek szólt, Jolanta Vilutyte szájából, akit
régi nagy ellenfélként
tisztelettel, és ha lehet ezt mondani sportbarátsággal üdvözöltek 11
Pécsett eltöltött éve után a soproniak. A foglalkozáson a lányok próbálták
"belőni" a gyűrűt, gyakorolták a lerohanásokat, és pár taktikai dolgot,
különös tekintettel az itye-kere, és az iéne-kre, ahogy a litván kosaras
hölgyek nevei végződnek.
Kis séta
A meccs napjának délelőttjén fakultatív edzés volt, amelyről visszatérve
egy kis közös séta szerepelt a programban. Mindez a nagy hideg miatt nem
tartott tovább 20-25 percnél, ám ez elég volt Farkas Sándornak - az érintettekkel
természetesen közölve - nagyon örülne neki, ha Alena Kovacová Kovács Ilona,
Zuzanna Zirková pedig mondjuk Zsíros Zsuzsanna néven, és magyar útlevéllel
remekelne. A két kosaras csendesen mosolygott... A séta alatt is látszott:
Vilnius fokozatosan igyekszik levetkőzni azt a rettenetes hatást, amelyet
a szovjet hatalom rakott rá. Építészetét illetően jól látszanak a törekvések,
de teljesen megszabadulni a hatásoktól talán sosem fog ez a nagyon szép,
mintegy 600 ezres város, amelyben gyönyörűnek megférnek egymás mellett
a különböző korokban és stílusokban épített templomok, várak, tornyok.
Álom-luxuskivitelben
Mivel a találkozót követő napon, ottani idő szerint csak este 6-kor
indult a GYSEV-RINGA újfent győztes csapatát szállító repülőgép, a helyiek
nagyon kellemes időtöltésről gondoskodtak a soproniak számára. Elvitték
őket a csapatot támogató cél, a Lietuvos Telekomas - az ottani Matáv -
szabadidő-központjába, és a soproniaknak leesett az álluk. Közvetlenül
a bejárat mellett a gyerekeknek kis játszóház volt, majd feljebb egy kosárcsarnok
- a mintegy 1000 nézőt vonzó bajnoki találkozóikat itt játsszák Vilutytéék
- mellette tökéletesen felszerelt konditerem és szolárium. És uszoda, benne
vagy négy medence, jacuzzi, gőzkamra, csúszda... Mint megtudtuk, a varázslatos
létesítményt a finn tulajdonban lévő cég hozta létre. A messzi észak-keletre
kellett menni, hogy ilyet lássunk. Magyarországon ilyenről legfeljebb álmodhatnak
a cégek és a sportklubok egyaránt.
MIKULÁS KUPA
Immár hagyománnyá vált, hogy minden év végén Mikulás Kupát rendez a
GYSEV-RINGA, utánpótlás játékosai részére. Az idei a 4. alkalom, hogy kosárlabdázó
gyerekektől lesz hangos egy egész napra a Soproni Sportcentrum. Nagy örömünkre
ez alkalommal a Soproni Postás és a Soproni Tigrisek is részt vállaltak
a szervezésben és lebonyolításban, így összesen 500 gyerek tölthet egy
felhőtlen, vidám napot a rendezvényen. Persze részt kell venniük a küzdelmekben,
hiszen maga a sportolás mellett a cél az is, hogy kiderüljön, ki a legjobb
az idei Mikulás- Kupán. A nap csúcspontja tehát a 17 órakor kezdődő eredményhirdetés,
majd az azt követő műsor, amelyen vendégünk lesz Keresztes Ildikó énekes-színművésznő,
a Balambér-Show, és nem utolsósorban, maga a Mikulás is. A legkisebbektől
a profikig mindenkit láthat majd a közönség, hiszen 18 órakor a felnőtt
csapat is pályára lép a Szekszárd elleni találkozón. Ezen a napon ingyenes
a belépés a nézőtérre, mindenki a mi vendégünk! A már városi esemény rangját
növeli, hogy Dr. Payer Erzsébet alpolgármester asszony elvállalta a fővédnökségi
tisztet, és a következő pár mondatban Ő foglalja össze, hogy szerinte miért
is fontos egy ilyen program.
„ Az első osztályú csapatok azért is kapják a várostól a támogatást,
mert utánpótlás-bázist építenek, utánpótlást nevelnek. Az Önkormányzatnak
az a fő célja, hogy a gyerekek megszeressék a sportot. Ehhez az is hozzátartozik,
hogy legyenek ideáljaik, élsportolók, akik jó példával járnak elől. Ezen
a rendezvényen a legkisebbektől a profikig mindenki a pályára lép. A Mikulás
–Kupa megvalósulása, és az, hogy ennek szervezésében az idén kiveszi részét
a Soproni Postás és a Soproni Tigrisek is, külön öröm számunkra. Jó alkalom
arra, hogy az egyesületek közötti rivalizálást legalább egy napra barátságosan
feloldja. Az, hogy ennyi gyerek egyszerre, együtt élvezheti a kosárlabdázás
örömeit, szórakozásnak is kiváló!”
FÉSZ RT. - Szponzori Riport
„1957-ben 16 mesterember alapította meg az akkori szövetkezetet.
Egy kicsi cég volt, a nagy szocialista vállalatok mellett, amely az idők
folyamán szépen fejlődött. Ez a fejlődés akkor kezdett igazán dinamikussá
válni, amikor a 70-es években lehetőségünk nyílt egy francia licence megvásárlása
után lakótelepeket építeni. Ezek a József Attila lakótelep, valamint a
Jerevánon a fertődi építésű 4 emeletes lakások. A rendszerváltást követően,
1992-ben alakultunk át részvénytársasággá, az akkori törvények szerint,
teljes körű jogutódlással. Ez nagyon ritka volt az építőipari cégek között,
hiszen az országban is kevés példa van erre. Általában ennek az volt a
folyamata, hogy az adott vállalat felszámolásra került, és darabjain, roncsain
új cégek nőttek. A FÉSZ Rt. Vállalja a múltat, ma is visszük magunkkal
és élvezzük ennek előnyeit, valamint néha bizony cipeljük a hátrányait
is.” - Khaut András, a FÉSZ Rt. igazgatója foglalta
össze gondolatait ebben a kis bevezetőben, és ő válaszol a következő kérdéseinkre
is.
- Az elmúlt 45 év alatt ismert és elismert lett a FÉSZ Rt. Mi az,
amire az eltelt hosszú idő alatt a legbüszkébbek?
- Nagyon sok mindent épített és kezdeményezett a cég. A legbüszkébbek
talán arra lehetünk, hogy a tradíciók felvállalásával minden újra nyitottak
voltunk és az elsők között léptünk. Ilyen volt például, hogy Magyarországon
az első 10 között volt az a vegyes vállalatunk, amelyet a tetőablakgyártó
Velux-szal hoztunk létre Fertődön, a 80-as évek közepén. Ugyanilyen merész
húzás volt akkoriban, a már említett francia licence megvásárlása, vagy
a 90-es évek legelején a piacra történő lakásépítés beindítása. Ez szinte
egyedülálló volt akkor az országban. Ezek a kezdeményezések adják a cégnek
ma is azt az erejét és előnyét, hogy talán mindig egy kis lépéssel a piacon
szereplők előtt tud járni.
- Az alapításnál 16 mesterember dolgozott az akkori szövetkezetben,
ma hány embert foglalkoztat a FÉSZ Rt.?
- Ebből a szempontból nem vagyunk a csúcson. A 80-as évek közepe, vége
táján öt-hatszáz fő volt az alkalmazotti létszám, most olyan 200-220 munkatárs
dolgozik nálunk. Igazodunk mi is a piaci elvárásokhoz, a fejlődéshez, a
tendenciákhoz, és ennek megfelelően viszonylag alacsonyabb létszámmal,
de ütőképesebben próbálunk működni.
- Az utóbbi néhány évtizedben számtalan építőipari vállalkozás tönkrement,
aztán sok új jelent meg a piacon. A múlton kívül mi az, aminek még nagy
szerepe volt a FÉSZ Rt. talpon maradásában és sikereiben?
- Ez egy érdekes folyamat volt a 90-es évek elejétől, hogy hogyan tudtak
talpon maradni régi, viszonylag nagy cégek, meglévő struktúrákkal. Főleg
azért, mert ezek költségesebbek voltak mint például egy újonnan alapított
kicsi KFT. Vitán felül áll, hogy ugyanazt a terméket drágábban tudták előállítani.
Mi egyrészt saját piacot teremtettünk magunknak a lakásépítéssel, valamint
van egy nagyon komoly szellemi tőkénk, ami az elmúlt 45 év működéséből
származik. Itt egy olyan munkatársi kollektíva dolgozik együtt, akik nagyon
sok problémát közösen vészeltek át az elmúlt évek alatt, és mindig akadt
egy-egy okos ötlet, amivel a felszínen tudtunk maradni. Fontos az is, hogy
az eltelt több mint négy évtized alatt- egy-két év kivételével- mindig
nyereségesen működtünk, és ez a nyereség halmozódott, a vagyon gyarapodott,
a tőkeerőnk a környéken működő építőipari cégek között a legnagyobb. Ma
már 6-700 millió forint között van a saját tőkénk, ami biztosítja azt,
hogy nagyobb, több száz milliós projektekre is tudunk vállalkozni. Mindezt
úgy, hogy ennek a finanszírozását is meg tudjuk oldani. Ez megint egy olyan
előny, amely a kis cégekkel szemben a mi malmunkra hajtja a vizet. Nyilván
vannak azért hátrányok is, hiszen nálunk csak „ fehéren” működik a gazdaság.
Amit fizetünk az embereknek azt leadózzuk, az Áfa beleépül minden termék
árába, ezt mi nem is kívánjuk elkerülni. Sok kisebb vállalkozásnál azért
ez nincs egészen így, a „szürke gazdaság” talán az építőiparban a legnagyobb.
Az építtetőnek olcsóbbnak tűnik ez a megoldás, csak sokkal kockázatosabb
is egyben. Nem lehet biztos abban, hogy befejeződik-e egyáltalán az építkezés.
Erre sajnos sok példa volt és lesz is még a jövőben. A FÉSZ Rt.-nek az
egyik legnagyobb előnye az, hogy a megbízóink tudják, ha velünk építtetnek,
akkor az a dolog megvalósul, felépül, sőt a garanciális javításokat is
biztosan el fogjuk végezni. Erre rájöttek már sokan, legelőször a nagyobb
beruházó vállalatok. Nem véletlen, hogy a megrendelőink között ők vannak
többségben. Így a GYSEV, a Vízmű, az Önkormányzat, az Egyetem és
az Erzsébet Kórház. A lakásépítési piacon látjuk, hogy a magánszféra komolyan
gondolkodó rétegei is rájöttek már erre.
- Melyek az elmúlt egy-két év komolyabb projektjei?
- Első helyen a kórház-rekonstrukciót említem, amely egy nagyon bonyolult,
ugyanakkor érdekes feladat volt. Kevés cég képes arra, hogy egy kórházat
fővállalkozói szinten megépítsen. Itt nem csak a klimatizálással, épületgépészeti,
épületmesteri problémákkal, hanem különböző orvos-technológiai megoldásokkal
is találkozik az ember. Műtő, röntgen, orvosi gázszerelés, steril dolgok
elkészítése. Ez mind-mind olyan felkészültséget igényel, amit mi az elmúlt
években kitapasztaltunk és most már európai színvonalon űzünk. Fontos,
hogy Sopronban olyan komfortos, hotel-szerű épületben zajlik a gyógyítás,
amiben ez biztos, hogy a gyógyulást szolgálja. Megemlítem még a Gysev Palota
homlokzatának felújítását, amely talán a város egyik legszebb épülete volt,
és most pláne az lett. Ide sorolhatnám még az Egyetem „A” épületének ,
vagy az új egyetemi kollégiumnak a felújítását. Ez utóbbi azért is fontos
volt számunkra, mert ebben az épületben működött a GYÁÉV soproni főépítés
vezetősége. Félig-meddig történelmi igazságszolgáltatásnak is felfoghatjuk,
hogy annak az állami cégnek, amely sokkal de sokkal nagyobb volt nálunk,
és amely mögött csak a „morzsák” jutottak nekünk a piacon, az egykori főhadiszállását
mi alakíthattuk át, és tettük fel az i-re a pontot azzal, hogy ebben az
épületben ma már kollégium működik. Nagyon fontos munkánk volt még a Sörgyár
látogatócentrumának a kialakítása is. Ez egy szép építészeti megfogalmazás,
érdekes belsőépítészettel társítva, amely tényleg méltó ahhoz a múlthoz
amit a Sörgyár is maga mögött tudhat. Aztán ott vannak a lakások, a Gödör-lakóépületben,
az Istvánbíró utcában és a legújabbak a Kossuth Lajos utcában.
- A FÉSZ Rt. Sopron úszósportja mellé állt. Ez a sportág nem tartozik
a látványosan sikeresek közé, mégis élvezik az Önök támogatását, bizalmát.
Hogyan kezdődött ez a kapcsolat?
- A FÉSZ Rt. nemcsak az úszósport mellé állt, hanem inkább úgy mondanám,
hogy azok mellé a sportágak mellé is, ahol nincs olyan fényes marketing
lehetőség mint a fociban, vagy akár a kosárlabdában. Ennek több oka is
van. Mi helyi cég vagyunk, amelyet a stratégiánkban meg is fogalmaztunk.
Nem akarunk Szegeden építeni és mindenfele az országban, hanem elsősorban
ezen a helyi piacon szeretnénk megtartani a vezető pozíciónkat. Mindezekből
következik, hogy részt kell vennünk a város kulturális és sportéletében
is. Fontosnak tartjuk azon sportegyesületek támogatását, ahol azok a gyerekek
nőnek fel, akik majd később a hátukon fogják vinni ezt a várost. Ha nem
lesznek egészséges gyerekeink, akkor nem lesz egészséges jövőnk. A gyerekek
emlékezzenek majd arra, hogy van itt egy olyan cég, amelyik segítette őket,
aki buszt adott, szponzorálta a versenyüket, és talán 20-25 év múlva, amikor
azon kell gondolkozniuk mondjuk már igazgatóként, hogy kivel építtessenek,
akkor jussunk az eszükbe. Ez a gondolkodásmód persze hosszú távon térül
csak meg, de megtérül, az biztos. Az úszókon kívül támogatjuk a Racket
Tenisz Klubot, a triatlonosokat és még apróbb egyesületeket is. A
másik ok személyes, hiszen aki focizott, az a focistákhoz húz, aki vitorlázott,
az a vitorlázókhoz. Én úszó voltam, majd később öttusáztam, és most aktívan
triatlonozok. Ma reggel már több mint 3000 métert leúsztam az uszodában.
Kézenfekvő, hogy mivel ott élek közöttük és látom a problémáikat, megpróbálok
segíteni. Ezzel bizonyos városi tradíciókat is felvállalt a FÉSZ, hiszen
jelen esetben a hátán viszi tovább a Csík Ferenc Emlékversenyt. Ez a kőkemény
kapitalizmus, az, hogy mindenki csak az eredményekre pozícionál azt szüli,
hogy bizonyos sportok, amelyek fontosak a gyerekek számára, de kevésbé
fontosak a szponzoroknak, haldoklásra vannak ítélve. Mi ezt látjuk, és
ha nem nyúlunk a hónuk alá most, bízva egy jobb jövőben, akkor elhalnak
a dolgok, amiket újjáéleszteni sokkal-sokkal nehezebb mint szinten tartani.
Ez a jelenlegi stratégiánk. Lehet, hogy ez közgazdaságilag és reklám szakmailag
nem egy megalapozott gondolatsor, de ezt én felvállalom, és úgy gondolom,
hogy hosszú távon mégis csak kifizetődő lesz a vállalat számára.
- A 2001/2002-es idénytől a GYSEV-RINGA is élvezi a FÉSZ Rt. támogatását.
Mennyire fontos Önöknek ez a kapcsolat?
- Eddig a kosárlabdába nem nagyon folytunk bele. Érdekes kérdés, hogy
ez miért volt így. A cég hét nagy tulajdonosának nincsen kosárlabdás múltja,
ami akár az egyik indok is lehet. Aztán mi újítottuk fel az Egyetemi Sportcsarnokot,
ahol láttuk, hogy milyen nagy érdeklődés kíséri a mérkőzéseket. Ebben az
évben keresett meg minket a GYSEV-RINGA, és akkor vetődött fel a kérdés,
hogy miért nem támogatjuk a város legnagyobb sikereket felmutató profi
sportegyesületét. Rá kellett jönnünk arra, hogy ha mi a legjobbak között
akarunk lenni, akkor ott a helyünk a legmeghatározóbb, a legfényesebb sikereket
elérő csapat komolyabb szponzorai mellett.
- Figyelemmel kíséri a GYSEV-RINGA eredményeit?
- A kosármérkőzés egy nagyon izgalmas dolog, én erre mostanában, az
utóbbi néhány meccsen jöttem rá. Azt nem állítanám, hogy törzsszurkolóként
minden találkozón ott vagyok, de ha tehetem szurkolok a lányoknak.
- Családos ember lévén, hogyan tudja átadni a gyermekeinek a sport
iránti szeretetet, az egészséges életmód fontosságát?
- Nem követelek, nincs szigor és nincsen kényszer sem, mert az visszaüt.
A megszerettetés az egyetlen mód, a közeli példa. Én úgy kezdtem újra a
triatlont és az egész aktív sportot, hogy a három fiam közül a legidősebb
úszóból triatlonossá szeretett volna válni. Az úszóedzései így áttolódtak
reggelre. Minden nap ? 6-ra vinnem kellett az uszodába, s ha már ott voltam
én is újra elkezdtem. Ő már eljutott odáig, hogy jól érzi magát ebben a
társaságban, az életmódjába beleivódott a sport, jönnek az eredmények,
ami természetesen motiválja. A kicsik pedig látják azt, hogy a bátyjuk
és az édesapjuk, sőt most már az édesanyjuk is a sportos élet híve. Első
osztályos a középső fiam, lassan 6 éves a legkisebb és ők is járnak úszni,
részt vesznek a tornatermi edzéseken is. Kényszeríteni nem, viszont szépen
lassan, játékosan rá lehet szoktatni a gyerekeket mindenre. Ha az életük
részévé vált a sport, akkor felnőtt korukra annyi plusz tartalékot kapnak-
nem csak fizikailag- amivel mindenféle problémával megküzdenek majd.
Aki 14 évesen sztár, nem biztos, hogy 20 évesen is az
marad
Pár hónapja egy ausztrál fiatalember, Dirk Bevilaqua foglalkozik
a GYSEV-RINGA kadett korú játékosaival. Abból az országból érkezett, amelynek
női válogatottja a második helyen végzett az olimpián, így amikor saját
csapatáról is faggattuk, természetesen szóba került az ausztrál utánpótlás-nevelés
helyzete is.
- Dirk, milyenek az első benyomásai a GySEV-RINGA-ról?
- Kifejezetten kellemesek. Mivel azt tudtam, hogy egy európai élcsapathoz
érkezem, megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyan,
szervezetten foglalkoznak a klubnál a fiatalokkal is.
- Korábban Ausztráliában és Németországban is dolgozott. Az ott
szerzett tapasztalatokkal összehasonlítva milyen a magyarországi helyzet
az utánpótlásban?
- Azt kell mondanom, hasonló, mint nálunk, Ausztráliában. Tullyval
Perthből jöttünk, csak ott 12 csapat szerepel, mindegyiknek vannak utánpótlás
korú együttesei is, ám eltérő, hogy hol, milyen szinten foglalkoznak a
játékosokkal. Németországban, Aschaffenburgban úgy tapasztaltam, sem a
felnőtt csapat, sem az utánpótlás terén nincs meg az a profizmus, ami Sopronban
megtalálható.
- Mennyire elégedett eddig saját csapatával?
- Nézze, 14-15 éves lányokból áll a csapat. Elég rapszódikus a teljesítményük.
Van, hogy egészen jól játszanak, máskor pedig igen gyengén. Persze van
dolguk elég, a pályán kívül is. Akadnak, akik most váltottak iskolát és
mentek általánosból középiskolába, többet kell tanulniuk is. A váltás,
az új helyzet miatt nagyobb a teher rajtuk, árezhető, hogy nem úgy koncentrálnak
mint máskor.
- Milyennek ítéli meg a játékosok hozzáállását?
- Néhány dolgot, mivel más környezetben nőttem fel, mint ők, értelemszerűen
máshogy látok. Most olyan fázisban vagyunk, hogy próbálok időt hagyni játékosaimnak,
hogy megértsék, mi az amit szeretnék tőlük. Konfliktusok időnként előfordulnak,
de ez egy csapatnál benne van. Összességében azért el kell mondanom, jól
dolgoznak.
- Mik a célok a csapatnál?
- A cél kettős! A kosarasoknak csapatként, a csapat egy-egy részeként
is fejlődniük kell, hogy együtt egységként jól működjön, másrészt pedig
egyénileg is tanulniuk kell, erősödniük, technikailag előbbre haladniuk.
- Milyen a kapcsolata a felsőbb korosztályokkal?
- Mivel a Simi-GYSEV-nél mi játszunk a juniorban, velük szinte napi,
de Farkas Sanyi, az első csapat edzője is figyel ránk, időnként megnéz
bennünket, mindig szeretné tudni, mi történik nálunk, és ő is a védekezést
tarja kulcskérdésnek.
- Kikből lehetnek nagy játékosok a csapatában?
- Van három korosztályos válogatott a csapatomban, de Ausztráliában
megtanultam: nem biztos, hogy abból lesz felnőtt korára sztár, aki 14 évesen
az volt. Mert ha ez a tinisztár azt hiszi, hogy már mindent tud, és csak
lazsál az edzéseken, előbb-utóbb elhagyják őt azok, akik talán akkor még
nem tűntek akkora tehetségnek, ám szorgalmuk révén jóval többet fejlődtek
náluk. Éppen ezért én igyekszem mindegyiküket egyenlőként kezelni, akár
válogatottak, akár nem, és azt mondom: rajtuk múlik, ki mire viszi.
- A 14-16 éves lányokkal a Simi junior gárdájaként 18-20 éves lányokból
álló csapatok ellen kell szerepeljen, és így értelemszerűen bele-beleszalad
csapata egy-egy nagy vereségbe. Hogyan viseli ön, és hogyan a lányok?
- Nézze, ezek a nagy vereségek szerintem azért jók, mert mindegyikből
lehet tanulni. Ausztráliában is gyakran játszottunk idősebb csapatok, vagy
fiúk ellen. Ezek a vereségek abban is hasznunkra lehetnek, hogy a saját
korosztályában jól teljesítsen a csapat. Azt még azért hozzá kell tennem,
bármennyire is jók, ha úgy tetszik hasznosak ezek vereségek a csapat szempontjából,
én gyűlölöm a vereséget!
OIK - Már a döntőben
November 24-25-én Budapesten rendezték az Országos Ifjúsági Kupa (OIK)
egyik középdöntőjét, ahol fiataljainknak sikerült kivívniuk a továbbjutást
a decemberi országos döntőre.
A nehéz csoportban csapatunk mellett a Csata, az OSC és a DKSK indult
harcba a továbbjutást jelentő első két hely valamelyikéért. Ez végül a
Csatának és nekünk sikerült. A tornán a csapatok mellett a szervezők és
a játékvezetők is jelesre vizsgáztak.
Eredmények
GYSEV-RINGA - DKSK 122-31 (32-6, 28-10,43-7, 19-8)
Legjobb dobók: Szentkirályi 19/6, Varga R. 17, Kinter 17/3, Varga K.
16/12, Ürmös 14, Zsovár 13/3
GYSEV-RINGA - Csata DSE 39-54 (6-11, 12-13, 11-13, 10-17)
Legjobb dobók: Kinter 12, Szentkirályi 8, Zsovár 6, Varga R. 4, Tordasi
3/3
GYSEV-RINGA - OSC 50-45 (17-10, 11-11, 10-20, 12-4)
Legjobb dobók: Szentkirályi 22/3, Zsovár 9, Tordasi 8/3
Végeredmény
1. Csata DSE
2. GYSEV-RINGA
3. OSC
4. DKSK
Dani jókívánságai Serynek
Kívánok Neked egy igazi, komoly, "tökéletes" (de ilyen úgy sincs) kapcsolatot.
A TV-ben még több sorozatot, de inkább azt, hogy legyen jobb programod.
Egy saját mozit, így olcsóbban űzhetnéd ezt a kedvtelésed.
Jó lenne, ha a konyhában is tudnál helyezkedni, s jobban hiányozna
a meleg víz.
A káposzta-leves akkor lenne az igazi, ha nem muszájból készülne…
A növényeid pedig éljék meg a szezon végét, és a kocsid se váljon a
macskák áldozatává!
A barátaid továbbra is maradjanak olyan közel hozzád, mint eddig.
S végül a legfontosabb, hogy együtt ünnepeljük az egész város "feje
fölött" a legfényesebb érmet, amelyért annyit dolgozunk!!!
