A Schio elleni győzelemmel búcsúztunk az Euroligától, miután az utolsó fordulóban szabadnaposok voltunk. Ezt követően kértük fel vezetőedzőnket egy értékelésre, mely során Székely Norberttel több kérdésre is kitértünk, érintve a jövőnket is.
- A Schio elleni utolsó Euroliga mérkőzést követően azt mondtad fáj a kiesés, de ez a realitás. Nehéz ezt megélni?
- Nagyon fáj a kiesés, mely az elmúlt három évben másodszor történt meg velünk, de amikor tavaly továbbjutottunk, tulajdonképpen az is csak egy hajszálon múlt. Ebből is látszik, hogy ezen a határon egyensúlyozunk. Reálisan nem kell tehát világvége hangulatban lennünk. Látni kell, hogy míg az ellenfelek a gazdasági lehetőségeikből adódóan a játékos kiválasztásban fejlődésen mennek át, addig nekünk más utunk van. Ez sem rosszabb, de tudomásul kell vennünk, hogy ennyit érünk az európai mezőnyben.
- A csoportban négy győzelem mellett nyolc vereséget számláltunk. A realitások mellett maradt benned hiányérzet?
- Természetesen igen, ez nem is kérdés! Általában egy szezon során kiegyenlíti egymást a szerencse faktor, de elsőként az Orenburg elleni hazai találkozó ugrik be, melyen a mérkőzés során éreztük, hogy a mutatott játékunkkal reális esélyünk van egy bravúrra. Végül, a saját egyéni gyengeségeink miatt, vesztettünk. Másik oldalon, pozitívumként említhetném a francia válogatottakkal felálló Tarbes elleni idegenbeli győzelmünket, vagy a már tét nélküli Schio elleni hazai sikert, ahol nagyobb erőket tudtunk mozgósítani egy lényegesen jobb erőkből álló ellenféllel szemben. A hiányérzethez visszakanyarodva meg kell még említenem az Orenburg elleni oroszországi találkozót, ahol a 35. percben még vezettünk, és jó állapotban is voltunk. Ráadásul nem csak azon a mérkőzésen, hanem abban a november végi-december eleji időszakban igen jó formát futottunk. Az eredményektől eltekintve, a mutatott játékunk terén ugyanakkor nem maradt bennem hiányérzet. Az első mérkőzések nehézségei után összeálltunk, és a Polkowice elleni lengyelországi összecsapást leszámítva azt a szintet hoztuk, amit elvártunk a csapattól.
- Melyik mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
- Több ilyen is van. Az Orenburg elleni idegenbeli találkozónkat említeném elsőként, melyen elismerésre méltó tartást mutattunk, és taktikailag is nagyon jó szinten voltunk egy igen erős csapattal szemben. Komoly ellenállást fejtettünk ki a Salamanca elleni találkozókon is. Az említett három mérkőzésen ugyan egytől egyig veszteses hagytuk el a pályát, de mindegyikre szívesen emlékezem vissza. A győztes mérkőzések közül a Polkowice elleni hazait emelném ki, melyen a kedvező eredmény jó játékkal párosult.
- 2009-ben a FINAL4 szereplésünkkel kapcsolatban felhívtad a figyelmet, hogy nagyon meg kell becsülni azt az eredményt, mert egy ideig ilyen nem várható. Gondoltad volna akkor, hogy három évvel később már a csoportból is nehéz lesz továbblépni?
- Eufórikus állapotban voltunk 2009-ben, de azt tudtam, hogy ez egy olyan kifutott eredmény, melyet rettentő nehéz lesz megismételni. Azt persze azért nem mondtam volna, hogy a következő három év során csak egyszer jutunk tovább a csoportból. Azt is mondtam akkoriban, hogy az elkövetkező 10 évben nem lesz magyar csapat a legjobb négy között, melyet sajnos ma is így látok. Nagyon utálom magam, hogy a megérzéseim bejöttek! Szerettünk volna idén is ott lenni a legjobb 16 között, de csak ismételni tudom magam, ez a fájó realitás, és mindez azzal együtt, hogy a mienk Európa egyik legkiszámíthatóbb klubja. Még mindig ott vagyunk az Euroligában, még mindig én vagyok az edző, megmaradt a szervezeti felépítésünk is. A játékosok persze cserélődtek a három év során, de ez természetes. Ennek tudatában még inkább fáj, hogy nem vagyunk ott a rájátszásban, de ha nehezen is, a nem megkerülhető tényezőket figyelembe véve, el kell fogadnunk. Nem akarok vészmadár lenni, de olyan időket élünk, amikor lassan annak is örülnünk kell, hogy egyáltalán résztvevői lehetünk a legrangosabb európai sorozatnak, az Euroligának!
- Ezt alapvetően csupán a fejlettebb országokhoz képest egyre inkább beszűkült gazdasági lehetőségek hozták magukkal, vagy egyéb okai is vannak?
- Ha a magyar női kosárlabda egészét nézem, azt kell mondanom, hogy nem csak pénzügyi tényezőkre vezethető vissza, de láthatóan Európa más országaiban sem túl kedvező a helyzet. Egy-egy ország van - a spanyolokat és a franciákat említeném elsősorban -, ahol a nevelés és a versenyeztetés hosszú évek, évtizedek óta egy jól felépített, következetes koncepció mentén zajlik, de a színvonal mindenütt esik vissza. Előrelépés csupán a sportágba egyre több pénzt fektető törököknél figyelhető meg, illetve nem kerülhetőek meg az oroszok sem, ahol viszont leginkább minden a pénzről szól.
- Hogy látod a jövőt? Nyílván más úton kell haladnunk, de milyenen és hogyan?
- Azt, hogy merre kell folytatnunk az utunkat, attól függ, hogy lesz e a jövőben módunk Euroliga csapatot építeni, vagy sem. Ha igen, akkor is kötelességünk beépítenünk azt a tehetséges generációt, mely már bontogatja szárnyait a felnőtt csapatban és a közvetlen utánpótlásunkban is. Ha nem lesz erre módunk, akkor hamarabb kell még nagyobb mértékben a fiatalokra támaszkodnunk. Nekünk még jók a kilátásaink, mert van egy ilyen bázisunk, hátterünk, beleértve a tehetséges fiatalokat, az edzőket, a szakmai, technikai stábunkat, melyre nyugodt szívvel építhetünk. Ez garancia arra, hogy ne alakuljon ki nálunk vészhelyzet! Nagyon büszke lennék arra, ha 3-4 év múlva az általam látott 7-8, Euroliga szintre aspiráló tehetségünkből 3-4, esetleg 5 oda is jutna! Akkor megérné nekünk az, hogy jelenleg nem a FINAL4-ért harcolunk, hanem a jövőt építjük. Hiszek benne, hogy ezért érdemes csinálni!
- Kanyarodjunk vissza kicsit az idei Euroliga sorozathoz. Változott valamit a mezőny, a női kosárlabda, akár csak a két éve bevezetett szabályváltoztatások révén, akár más szempontok alapján?
- Az első, ami eszembe jut, hogy szétszakadt a mezőny "gazdagokra" és "szegényekre". Ez egy nem teljesen tökéletes és egyben furcsa definíció, mivel sem magunkat, sem a szintén nagy hagyományokkal rendelkező francia együtteseket nem tartom a szó szoros értelmében "szegénynek", mivel a múltunk, a tradícióink, ezek ápolása, ha nem is pénzügyileg, de felemel minket a "szegények" sorából.
Másik oldalról dominál az a stílus, melynek egyik úttörője a 2009-es négyes döntőbe jutott csapatunk volt. Ez az előre és hátra is borzalmasan gyors játékot foglalja magába. Bár látványosan nem emelkedett meg a támadások száma, de sok gyors akció jellemző előre, és sok, egész pályára történő védekezés, hátra. Ebből fakad a másik szembetűnő változás, hogy a csapatok taktikai jellegű dolgokkal próbálják hangsúlyozni az erősségeiket, és elrejteni a gyengeségeiket. Ez új színt hozott az Euroligába. Utóbbi érthetően elsősorban azokat jellemzi, akik gyengébb állománnyal rendelkeznek. Ezen az elv mentén alakított ki speciális stílust a horvát Gospic, az olasz Taranto, és ide sorolható még a Prága is. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy taktikailag ők a legjobbak, de mindenképpen érdekes, egyedi stílusjegyeket hordoznak magukon.
- Mi várható a FINAL8-ben? Az Euroliga alapszakaszát figyelembe véve nálad kik a legesélyesebbek a végső győzelemre?
- Az első helyre én a Valenciát tartom az abszolút favoritnak! A 2-3. helyre viszont több együttes is befuthat. Érdekes FINAL8 elé nézünk!