"Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki a csapatunkért szorít, aki megtisztel bennünket bizalmával, szimpátiájával, anyagi, és erkölcsi támogatásával. Nagyon sajnálom, hogy a sikeres nemzetközi szereplést követően, a csapat kudarcot vallott mindkét magyar sorozatban. Az események ilyetén alakulásában nagy szerepe van ténykedésemnek, óriásit hibáztam!" - ezzel a gondolattal kezdte
Török Zoltán a kedd reggeli beszélgetésünket, amelyet a bajnoki elődöntőben elszenvedett vereség után kezdeményeztünk ügyvezetőnkkel.
- Kelly Faris a mai reggelen ügynöke által, majd személyesen is kezdeményezte, hogy engedjem el. Gondolkodás nélkül azt válaszoltam, hogy a bajban ismerszik meg az egyik ember a másikkal, és a részletek tisztázása nélkül hozzájárultam a játékos távozásához. Tavaly Amber Holt cselekedett hasonlóan a MEL Final4 előtt, idén Kelly, a kudarcos elődöntőt követően. De ha már itt tartunk, vagyis Kelly szóba került, el kell mondanom, hogy az idei események alakulásában ez a játékos politika volt az egyik fő oka annak, hogy végül ekkora kudarcba futottunk bele.
- Mire gondolsz?
- A végtelen és feltétlen bizalmamra, amely a játékosállomány irányába, egységesen, és minden ténytől függetlenül megnyilvánult! Hiszem, hogy dolgozni csak és kizárólag pozitív légkörben lehet, ám a profi lét egyértelmű velejárója a teljesítmény feltétlen megkövetelése. Na, ebben az idén túlságosan jószívűnek mutatkoztam, mondhatnám azt is, hogy szemet hunytam a tények felett, engedtem, hogy érzelmek, vagy a klub nemzetközi presztízse, a pénzügyi helyzetünk, és más hasonló gondolatok mentén, ne legyek következetes a játékosok valamennyiével kapcsolatosan! Akadt ugyanis néhány olyan teljesítmény, amellyel kapcsolatosan már korábban kezdeményeznem kellett volna. Kelly mai lépése pedig a végső pont erre a vesszőfutásra! Ezt a cselekedetet azonban nem kívánom minősíteni, mert az minősíti önmagát!
ELALUDTAM
- Csak ez az egyetlen oka az idei negatív szereplésnek?
- Koránt sem! Van más is, bár a kettő szorosan összefügg! A korábbi években folyamatosan elemeztem a csapat és az ellenfelek tevékenységét. Az idén elaludtam! Amíg mindent egy lapra feltéve, gyakorlatilag minimális tartalékkal felkészültünk az Euroligára, addig az ellenfeleink ügyesen megtanulták, hogy a szabályok lehetőséget biztosítanak a szezon kétharmadánál történő igazolásokra. Mindkét pécsi csapat 3-3 játékost igazolt ebben az időszakban. Ezek az igazolások alapvető kiegyenlítődéshez vezettek, amely a mi egész évben meglévő problémáinkat is figyelembe véve eltüntette a különbséget. Ez aztán szinte törvényszerűen vezetett oda, hogy a rájátszás és a kupa döntőjének mérkőzésein nem tudtunk úrrá lenni a ránk nehezedő lelki nyomáson. Nem volt elég lelki erő bennünk, mert nem volt elég nagy a különbség, hogy elviseljük az esélyesek mindenkori kötelező terheit, és ahogy az lenni szokott, az itt meglévő győzelmi esélyeink valamennyiét elpuskáztuk! De én azt mondom, nem szabadott volna, hogy idáig eljussunk!
- Érdekes gondolat. Biztos vagy benne, hogy csak erről van szó?
- Nézd, Bishop, Raksányi és Kublina 3 kiváló, Euroliga szintű játékos. Kelly mellett további játékosoknál küzdöttünk egész évben az elvárt játékszinttel, több-kevesebb sikerrel. Ezek tények, amelyeket én nem tudok másképp értékelni. Az esélyesség terhét pedig nem hiszem, hogy magyaráznom kellene, miközben még ma is arról értekezett az egyik ismerősöm, hogy ez a PEAC mennyire esélytelen volt velünk szemben. Vagy elég, ha a harmadik mérkőzés ólomlábakon kezdett első félidejére utalok, amely egyértelműen a két csapat lelki állapotának különbségeit mutatta és nem a fizikai, vagy akarati tényezőket.
- Mi a helyzet Igorral? A szurkolóktól rengeteg kritikát kapott vezetőedzőnk, és veled ellentétben sokan benne látják a kudarc okait.
- Amióta én ebbe a klubba beléptem, ami lassan 20 esztendő, azóta nem volt olyan szezon, Saeed Armaghani fantasztikus Ronchetti kupás győzelme óta, amikor itt ne lett volna edzőkérdés! Mondanám, hogy ez természetes, hiszen a vezetőedző áll a csapat parancsnoki hídján, a mérkőzéseken. De ez a kérdés ennél nálam sokkal összetettebb. Nem állítom, hogy Igor nem hibázott. Sőt! A rutintalansága több esetben is nehézséget jelentett a szezon során. De én ezzel kalkuláltam. Voltam már hasonló szituációban, és tudom, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni. Igor működése nem központi problémája a csapat idei sikertelenségének, különös tekintettel, ha a szezon egészén végig tekintünk. Az azonban kétségtelen tény, hogy az edzőváltás a vártnál is több nehézséggel zajlott. Igor edzésvezetését, munkabírását, morálját, a klubba való beilleszkedését jónak ítélem. Sajnos a rutintalansága, amint azt korábban is mondtam, okozott hátrányt, de az én hibáim ezt jelentősen felnagyították. Mondhatnám azt is, ha minden az én terveim szerint alakul, akkor ebből a közönség csak egy nagyon kis részt láthatott volna!
HAZAI SZEREPLÉS MINDENEK FELETT!
- Hogyan tovább?
- Minden erővel a bronzért!
- És utána?
- Át kell értékelnünk a helyzetünket! Nem követhetjük, nem követhetem el ugyanazokat a hibákat, amelyek az idei hazai kudarchoz vezettek. Ennek azonban – félek - óriási ára lehet!
- Mire gondolsz?
- A magyar bajnokságban óriási kiegyenlítődés történik. Sopronban gyakorlatilag mindent a magyar csapatok elleni eredményekben mér a közönség! A MEL és az EUROLIGA a közönségünk szemében nem ugyanazt jelenti, amit a klub játékosai és munkatársai szemében. Ezt pedig kötelező figyelembe vennem, már csak azért is, mert a nemzetközi szerepléshez is ezen keresztül visz az út. Kicsit hasonlóvá kezd válni a helyzet, mint a férfi bajnokságban, ahol tavaly a Szolnok, idén pedig a Fehérvár és a Jászberény is a nemzetközi szereplés áldozata is bizonyos értelemben. Nos! Végig kell gondolnunk, hogy mi az elsődleges. Amennyiben úgy döntünk, hogy hosszú évek után a nemzetközi szereplés mellől, vagy elől, a mindenek feletti legfontosabb kategóriába helyezzük a bajnoki szereplést, akkor az egész éves működésünket is ennek figyelembe vételével kell megterveznünk. Magyarul, sok sikert kell kívánnunk a pécsieknek az Euroligában, nekünk pedig úgy kell felépítenünk a szezonunkat, hogy valamennyi erőforrásunkat a bajnokság végére koncentráljuk. Úgy kell játszanunk a rendelkezésre álló költségvetésünkkel, hogy azt a legfontosabb cél elérésének rendeljük alá!
- Érdekes felvetés. Biztos vagy benne, hogy nincs más út?
- Az anyagi lehetőségeink egyre fogyóban! 20 éve harcolok ennek a csapatnak az életben maradásáért és sikereiért, miközben egyre nagyobb ellenszélben kell működnünk! Nem szeretnék még egyszer olyan sms-eket kapni soproni szurkolóktól, hogy idézem "sikerült végleg tönkre tenned a soproni kosárlabdát" vagy, hogy "szégyen amit csinálsz". Megértem a szurkolói dühöt, de az egészségem és a magunkra hagyatottságunk, a csapattal szembeni féktelen dühnek is vannak határai. Szomorúnak tartom azt is, hogy Dr. Fullér István volt az egyetlen, akitől bátorító gondolatokat kaptam. Hiába, az emberi emlékezet meglehetősen szelektív és rövid! Bárhogy is alakul majd a következő év, annyit azonban már most biztosan mondhatok, hogy jövőre a hazai szereplés mindenek feletti lesz, és én ennek fogok alárendelni mindent.