Tartalom
- Bravúrra készülve - Riport Farkas Sándorral
- Egy 23 pontos vereség margójára - Magyar-kupa visszatekintő
- Alena Kovacová: Megpróbáljuk!
- DunaLift - Szponzori riport
- Sery-Coke - Visszatekintő a Zónára
- OKK - Veretlenül a döntőbe!
***
Bravúrra készülve
Bravúrra készülve
A GYSEV-RINGA női kosárlabdacsapata a szlovák Ruzomberok ellen játszik
az Euroliga negyeddöntőjében. A párharc két győzelemig tart, aki nyer,
az kerül a Final Four-ba. A GYSEV-RINGA csapatának szezon eleje óta
ez a célja.
A soproniak szakvezetőjének, Farkas Sándornak a Magyar Kupa kudarc
után kell felrázni együttesét
– Úgy gondolom, és ezzel nem vagyok egyedül, több külföldi szakember
is egyetért ezzel, azzal, hogy Sztyepanova a Pécshez kerül a PVSK nemhogy
a Final Four-ba jutásra, hanem az egész Euroliga megnyerésére esélyes lett.
A kupadöntőn, amely 23 pont különbséggel ért véget, szerzett 18 pontot
és 12 lepattanót, jelenléte nagyon sokat jelentett – utalt vissza még a
kupadöntőre Farkas. – Ezek után, mivel a Pécs pár napot pihent és friss
volt a kupadöntőn, a mi játékunkban nem volt benne a győzelem. Ezen azonban
túlvagyunk, megbeszéltük a lányokkal és azt hiszem túltették magukat rajta,
szombat óta csak a Rózsahegyre koncentrálnak. Látom rajtuk, hogy nagyon
egységesek és elszántak a lányok.
– Mi jellemzi a szlovák sztárcsapat játékát?
– Mindenekelőtt egészen kiváló erőnlét. Nem sok, csupán hat-hét emberrel
játssza végig a meccseit a Rózsahegy, akik szinte egymás gondolatát is
ismerik. Aki figyelemmel kísérte az Euroliga csoportmérkőzéseket, az tisztában
van azzal, hogy a másik csoport azért gyengébb volt, mint amelyikben mi
szerepeltünk. A szlovák bajnokságból pedig toronymagasan kiemelkedik a
Rózsahegy, ott nemhogy Pécs, vagy a Ronchetti-kupa elődöntőjébe jutó Postás
szintű, de még olyan erősségű csapatok sincsenek, mint a magyar bajnokság
középcsapatai, gondolok itt a Szekszárdra, a Diósgyőrre a Szolnokra vagy
a BSE-re, aki ellen itt nekünk alaposan fel kell készülni, nehogy a bajnokságban
kellemetlen meglepetés érjen bennünket. Mindezt azért tartottam fontosnak
megemlíteni, mert a rózsahegyiek annak köszönhetik szerintem még az Euroliga-csapatok
között is kimagaslónak mondható fizikai állapotukat, hogy voltak hosszabb
időszakok, amikor - éppen azért, mert gyengébb ellenfelekkel játszottak
- erőnléti, kondicionális munkát tudtak végezni, amelyre például nekünk
a szezon közben nem nagyon volt alkalmunk. A fő erényük tehát az erő. Ami
a játékosállományukat illeti, két extraklasszis kisemberük, a jóval 30-on
túl is kitűnő fizikai állapotnak örvendő Bieliková és a jugoszláv sztár,
Bogojevics. Ponterős bedobójuk, Lara Mandic nem szorul bemutatásra a soproni
szurkolóknak, őt a fiatal, ám nagyon tehetséges Csikosová szokta időnként
helyettesíteni, aki talán nem olyan eredményes, mint Mandics, de úgy érzékeltem,
jobban védekezik nála. A belső posztokon Vesel akár bedobót is képes játszani,
a brazil Alessandra pedig a világ egyik legjobb középjátékosa. Aki csereként
beszáll néha, az a cseh Pavlicková. Ilyen csapat vár ránk, ellenük kell
bravúrt véghezvinni idegenben, itthon pedig remélem szurkolóink segítségével
meg tudjuk verni ezt a remek csapatot.
– A felkészülés során többször is megverték a rózsahegyieket, sőt volt,
hogy idegenben diadalmaskodtak ellenük...
– Igen, jó a kapcsolat a két klub között, de a barátságot most mindkét
fél félreteszi. A szezon elején valóban megvertük őket a teljes csapatukkal,
kint is, és volt, hogy itthon is, és ez biztos benne van az én játékosaimban,
de nyilván a rózsahegyiekben is, akik természetesen egyrészt hozzánk hasonlóan
a Final Four-ba akarnak jutni, másrészt azokért a vereségekért szeretnének
visszavágni. A Ruzomberok azóta összeállt, a két új játékosuk, Bogojevic
és Alessandra az együttes erősségeivé vált.
– Az ön csapatában viszont két olyan játékos is van, akik kicsit hazatérnek
Rózsahegyre, hiszen ott nyertek Euroligát...
– Így van, bár Zirková és Kovacová amennyire én tudom nem éppen felhőtlen
viszonyban vált el a rózsahegyi klubtól annak idején, úgyhogy nem vagyok
benne biztos, hogy régi kedvenceknek járó fogadtatás várja majd őket Rózsahegyen.
Szerintem, sőt látom is a két szlovák lányon, hogy ott munkál
plusz motivációként a bizonyítási vágy, de feltehetően a szlovák együttes
vezetősége - többek között - nekik is szeretne bizonyítani. Zsiróék mondták,
hogy Hejková meglepetéssel készül ellenünk. Nos, nem tudom, de a rendelkezésre
álló rövid idő alatt mi is megpróbáltunk kitalálni valamit, ami sikerre
vezethet.
– Milyen hangulatú mérkőzésre számít?
– A rózsahegyiek hazai meccsein rendre teltház előtt játszanak, ami
legalább háromezer nézőt jelent, akik végig buzdítják kedvenceiket. Ellenfelünk
korábban kétszer is nyert már Euroligát, tradíciói vannak a kosárlabdának,
érthető, hogy hatalmas szurkolótáboruk van, a legfanatikusabbak idegenbe
is rendszeresen elkísérik az együttest. Én nagyon remélem, Sopronban a
csapat úgy játszik, hogy annyira tűzbe hozza a közönségét, a GYSEV-RINGA
szurkolóit, hogy nem nagyon lehet majd a rózsahegyieket hallani Sopronban.
Egy 23 pontos vereség margójára
Simán, 64-41-re nyert a PVSK csapatunk ellen a Magyar Kupa döntőjében.
Azok ismeretében, hogy a Pécs a döntő előtt leigazolta a világ egyik legjobb
centerét, az orosz Marija Sztyepanovát, túl sok reménye nem lehetett a
győzelemre a soproni együttesnek.
Ha azt vesszük, hogy a találkozón Sztyepanova 18 pontot és 12 lepattanót
szerzett, egy 23 pontos különbséggel végződő meccsen, látható, mit is jelentett
egy ilyen játékos érkezése a pécsieknek, akiket Sztyepanova mellett közel
5000 szurkoló is segített.
A pécsiek szünet után sokkal gyorsabbak, frissebbek voltak a soproni
együttesnél, egyértelmű fölényben játszottak. Ami GYSEV szemmel fájó volt,
az néhány kosaras bátortalan játéka, az, hogy az illetők a meglévő tiszta
dobóhelyzetekből is továbbpasszolták a labdával együtt a felelősséget.
Emiatt volt aztán jó pár olyan akció a kupadöntőn, amelyek végén nem tudtak
a támadóidőn belül kosárra dobni a kedvencek.
Azok a kedvencek, akik azért remélhetőleg egy gyengébb meccs ellenére
is megmaradnak kedvenceknek. A szezon során már oly sok örömöt szereztek
a szurkolóknak. Gondoljunk csak a kezdet kezdetén a Valencia kínkeserves
legyőzésére, aztán a soproni szurkolók segítségével kivívott bravúros sikerre
a Brno ellen, idegenben, vagy a Parma kiütésére, aztán hazai pályán a Brno
magabiztos "oktatására".
Szóval egy-egy gyengébb meccs egy szezonban ahogy mondani szokták benne
van a pakliban. Különösen, ha az ellenfél három az európai kosárlabdában
meghatározónak tekinthető ország - Oroszország, Jugoszlávia, Csehország
- válogatottjának centereit váltogathatja, és amely soriban tudhat a szakma
által a kontinensen felállított rangsor elejéről, azaz a Európa legjobb
hat játékosa közül kettőt, Iványi és Sztyepanova személyében. Hozzátéve
még azt az újabb adalékot, hogy míg a GYSEV-ben két junior játékos nem
lépett pályára, addig a pécsiek kispadjáról a magyar felnőtt válogatott
két centere, Kalmár-Nagy és Keller nézte végig a kupadöntőt.
Mindezek alapján az sem véletlen, hogy az európai kosaras szakma a
Sztyepanovával megerősített PVSK-t nemhogy az Euroliga Final Four-ba jutásra,
hanem az egész sorozat megnyerésére is esélyesnek tartja.
A GYSEV-RINGA is a Final Four-ba igyekszik. Ehhez pedig először is
a kupadöntőt mielőbb le kell zárni abból a tanulságokat le kell vonni,
és aztán meg kell próbálni bravúrt végrehajtani Rózsahegyen. Annak ellenére,
hogy a pályaelőny a kiváló szlovák együttesnél van, a soproniaknak van
némi lélektani előnyük. A szezon elején, felkészülési találkozókon többször
- Rózsahegyen is - legyőzte riválisát a soproni gárda, amelynek két játékosa,
Zirková és Kovacová gyakorlatilag hazai pályán fog kosarazni, hiszen ők
másfél, két éve éppen Rózsahegyről igazoltak Sopronba.
Nehéz lesz, persze, hogy nehéz. De a soproni csapat e szezon során
többször bizonyított nehéz szituációkban. Most, a rózsahegyiekkel szemben
a maga elé nagy célokat kitűzött társaságnak minden korábbinál nagyobb
szüksége lesz az egységre, és a szurkolók segítségére.
Hogy újabb örömöket szerezhessen nekik...
Alena Kovacová: megpróbáljuk
Kétszeres Euroliga győztes, a Ruzomberok csapatával, kétszer volt Szlovákia
legjobb kosárlabdázónője Alena Kovacová. A soproniak centere ilyen "referenciákkal"
lép pályára korábbi csapata ellen az Euroligában a Final Four-ba jutásért.
- Ali hogyan értékeled a saját játékodat ebben az évadban?
- Nehéz kérdés. Azt hiszem, mint mindenkinek, nekem is voltak jobb
és gyengébb meccseim. Összességében úgy érzem, a védőjátékommal, a védekezésemmel
nem volt gond, támadásban játszhatnék kicsit bátrabban, kosárratörőbben.
- Belülről nézve a kupadöntőt, mennyit számított az, hogy a pécsieknél
Sztyepanova játszott?
- Számított, persze, sokat számított, de szerintem a fő gond az volt,
hogy csak 41 pontot dobtunk. Sokkal gyorsabban kell játszanunk, gyorsabban
kell átmenni védekezésből támadásba, a második és a harmadik negyedben
szinte minden támadásunknál eltelt már vagy tíz másodperc, amíg elkezdtük
felépíteni a támadásokat. De ezen már túlvagyunk, a Pécsett történteket
elfelejtettük, csak a Ruzomberokra koncentrálunk.
- Visszatérsz korábbi sikerei színhelyére... Milyen hangulatban?
- Mielőtt Sopronba igazoltunk Rózsahegyről, elég feszültté vált a hangulat
a vezetés és közöttünk, ide értve Zsirót is. Azóta nem beszéltünk velük,
és a rózsahegyiek csapata is nagyon átalakult. Amikor mi ott játszottunk,
abból a csapatból mára csak Bieliková maradt, no meg a fiatal Csikosová.
Van bennünk bizonyításai vágy, szeretnénk nyerni, lehetőleg már az első
meccsen Rózsahegyen, aztán pedig itthon. Voltak nehézségek, a cél azonban
nem változott, ez pedig a Final Four!
- Mennyit jelent, hogy ismered a rózsahegyiek edzőjét, Hejková asszonyt
és esetleg a csapat stratégiáját, taktikáját?
- Lehet, hogy valamennyit igen, de szerintem túl sokat nem. Úgyis minden
a pályán dől el. Amikor az ősszel a szezon előtt találkoztunk a Ruzomberokkal,
még volt néhány hasonló játéka a Rózsahegynek, mint amikor még mi ott játszottunk,
ám azóta újítottak. Amúgy Hejkovánál a védekezés az első, nála az a legfontosabb,
hogy jól védekezzen egy kosaras.
- Akkor gondolom, téged szeretett, játszatott..
- Így van, annak idején 30-35 percet játszottam meccsenként. Most azonban
ellene, az ő csapata ellen kell bizonyítanom, remélem, sikerül, túljutunk
a Rózsahegy csapatán, és ott leszünk a Final Four-ban.
- Mit gondolsz, téged és Zsirót, akik nagy sikereknek voltak a részesei,
hogyan fogadnak majd a rózsahegyi szurkolók?
- Mivel elég feszült viszonyban váltunk el egymástól, szerintem kapunk,
mondanak majd csúnyákat nekünk, de ez engem nem fog zavarni. Meg aztán
remélem, Sopronban a helyi közönség hangja elnyomja majd a rózsahegyiekét.
- A pályán várhatóan Alessandrával vagy Vesel-lel kerülsz majd szembe.
Milyen kosarasok?
- Alessandra magas, erőszakos center, Vesel viszont egy nagyon tapasztalt,
képzett, sokoldalú és veszélyes kosaras, aki ha úgy adódik, kint bedobó
pozícióban is tud játszani, remekül dobja a hárompontosokat. Szóval, nagyon
nehéz lesz...
OKK – Veretlenül a Döntőbe!
Március 15-én és 16-án rendezték az Országos Kadett Bajnokság (OKK)
„N” csoportjának középdöntőjét, melyen az áprilisi nagydöntőbe jutás volt
a tét. Kadett csapatunk fegyelmezett, remek játékkal megőrizte veretlenségét,
és első helyen jutott tovább a nyolc csapatot felvonultató országos döntőbe,
melyet klubunk rendez április 18-21. között Sopronban.
A két napos középdöntőre Budapesten került sor, ahol négy csapat, a
rendező Csata DSE/B, az ESC Debrecen, és a Bajai EFSK szállt harcba a két
továbbjutó helyért. Az erőviszonyok alapján szoros mérkőzésekre számíthattunk
mind a hagyományosan jó utánpótlás-bázissal rendelkező Debrecen, mind a
Tursics Sándor vezette Csata B ellen, melyet szintén több korosztályos
válogatott is erősített, annak ellenére, hogy ez „csak” a második csapata
volt a Csatásoknak.
Az első napon, a Sopron-Budapest távolság megtétele után mi játszottuk
a nyitó találkozót, a többi résztvevőhöz képest gyengébb játékerőt képviselő
Baja ellen. A főpróbával járó első lámpalázas mozdulatok után sikerült
hamar megnyugodni, így már az első negyedben kidomborodott a két csapat
közti különbség. Tíz perc alatt 18 pontos előnyre tettünk szert, melyet
fokozatosan növeltünk a találkozó lefújásáig közel 50 pontig. A nap második
összecsapásán a Debrecen jó hajrával a maga javára fordította a mérkőzés
állását, és minimális, egy pontos győzelmet arattott a hazai környezetben
szereplő Csata B ellen.
A délutáni csendespihenőt követően várt ránk a Csata B elleni összecsapás,
melyen a hazaiak délelőtti veresége következményeként már a biztos továbbjutásért
léptünk parkettre. Ehhez „mindössze” le kellett győznünk ellenfelünket.
Az évad egyik, ha nem a legjobb játékával sikerült elvégeznünk a feladatot,
és meggyőző, 29 pontos győzelmet arattunk. Pedig nem úgy indult, ahogy
azt elterveztünk. A nagy tét és akarás rányomta a bélyegét az első percek
játékára, hat perc után találtunk be először a gyűrűbe. Mint később kiderült,
csak ennyi kellett ahhoz, hogy megnyugodjunk. A hátralevő időben tökéletesen
végrehajtva az edzői utasításokat, levédekeztük a pályáról ellenfelünket,
emellett még látványos akciókra is futotta erőnkből. Szinte tökéletesen
védekeztünk, melyet a korosztályos válogatott és a Csata edzője, Tursics
Sándor is kiemelt a lefújást követően. Úsztunk a boldogságban, de az ünnepléssel
vártunk, hiszen másnap még előttünk állt egy nehéz mérkőzés, melyen már
a szintén továbbjutott Debrecen ellen a csoport első helyéért szálltunk
harcba, természetesen a győzelem céljával.
Két fáradt gárda feszült egymásnak szombat délelőtt. Úgy tűnt, belőlünk
vett ki többet a pénteki nap. Lassan, körülményesen járattuk a labdát,
védekezésünkbe is több hiba csúszott, csakúgy, mint a játékvezetők ténykedésébe.
A 27. percben már 11 pontos hátrányban voltunk, mikor minden erőnket összeszedve
fergeteges hajrába kezdtünk. Percről-percre kerültünk egyre közelebb ellenfelünkhöz,
két perccel a végső sípszó előtt már a mi vezetésünket mutatta az eredményjelző,
melyet nem adtunk ki többet a kezünkből. Nagy szívvel, igazi csapatként
harcolva ezen a mérkőzésen küzdenitudásból vizsgáztunk jelesre.
Teljesítettük ezzel a csapat elé év elején kitűzött célt, az országos
döntőbe jutást. Természetesen nem elégszünk meg ezzel, szeretnénk tovább
fejlődni a hátralevő egy hónapban, és egy szép eredménnyel kirukkolni a
jobbnál jobb együtteseket felvonultató nyolc csapatos soproni döntőben,
melyre az elmúlt hónapokban elvégzett munka alapján minden esélyünk meg
van.
Eredményeink
GYSEV-RINGA – Bajai EFSK 89-41 (26-8, 21-18, 26-8, 17-7)
Pontszerzőink: Ürmös 26, Tajkov 18, Sárközi 15, Horváth 8, Honti 7,
Matusek 6, Gyurácz 4, Szemere 2, Csenteri 2, Tóth 1
GYSEV-RINGA – Csata DSE/B 59-30 (10-6, 17-10, 20-10, 12-4)
Pontszerzőink: Tajkov 22, Ürmös 21, Honti 8, Horváth 6, Tóth 2
GYSEV-RINGA – ESC Debrecen 71-67 (19-12, 11-23, 20-18, 21-14)
Pontszerzőink: Ürmös 22, Honti 13, Tajkov 13, Horváth 8, Tóth 7, Gyurácz
4, Sárközi 2, Csenteri 2
Végeredmény
1. GYSEV-RINGA (Csenteri Szonja, Gyurácz Henrietta, Fejes
Krisztina, Honti Katalin, Horváth Szilvia, Matusek Helga, Sárközi Georgina,
Szalay Szabina, Szemere Alexandra, Tajkov Georgina, Tóth Enikő, Ürmös Edina.
Edző: Dirk Bevilaqua)
2. ESC Debrecen
3. Csata DSE/B
4. Bajai EFSK
Gólkirály: Ürmös Edina (GYSEV-RINGA) 69 ponttal
Legjobb játékos: Medgyessy Dóra (ESC Debrecen)
Legjobb védőjátékos: Koncz Nelli (Csata DSE/B)
Az áprilisi döntő csoportjai
- GYSEV-RINGA, Csata DSE A, PVSK, Szolnok
- BEAC, BSE, ESC Debrecen, Nagykanizsa
