Sopron Basket

Tartalom

Győzni kell!

Ellenfelünk - Valencia

Egy autóbusz lett a "végzetem" - Kondor Ernõ riport

Köszönöm a közönségnek - Alena Kovacova riport

Forum

Tabella

MKB - Szponzori riport

Minden szituációból a legtöbbet szeretnénk kihozni - Székely Norbert riport

Utánpótlás hírek

Euroliga Statisztika ***

Győzni kell!

Újra hazai pályán láthatjuk kedvenceinket az Euroliga 10. Fordulójában. Ellenfelünk nem más, mint a spanyol Valencia, mely tavaly és idén is okozott már nekünk kellemetlen perceket. A tavalyi sorozat egyik sötét lovaként számon tartott spanyol együttes az idei évre a továbbjutásra esélyes csapatok közé nőtte ki magát. Mindezt jelzi múlt heti meglepő (?) győzelmük a Rózsahegy otthonában. Sajnos mi legutóbb megbotlottunk a fagyos Litvániában, így ma mindenképpen győznünk kell, ha nem akarunk hátrányba kerülni a továbbjutó helyekért folyó harcban. Már pedig nem akarunk, sőt szeretnénk kedvező pozícióból indulni a negyeddöntőben, ahova a csoport első négy helyezettje jut tovább.

Az olasz Schio ellen szurkolóink segítségével magabiztos győzelmet arattunk. Legyen ez így ma is, hajtsuk bele a lányokat a győzelembe, őrizzük meg az idei szezonban hazai veretlenségünket a nemzetközi porondon!

HAJRÁ SOPRON! HAJRÁ GYSEV-ORSI!

Kondor Ernő: egy autóbusz lett a "végzetem"

Eredeti szakmáját tekintve diszkós! "Másodállásban" fokozatosan a GYSEV-ORSI egyik vezérszurkolójává nőtte ki magát. Kondor Ernőről van szó, aki szerdánként a Dáridózó, péntekenként és szombatonként pedig a Colosso nevű szórakozóhelyen szolgáltatja a zenét, az ott mulatók közmegelégedésére. A népszerű DJ Kondort a kosárlabdához, a GYSEV-ORSI-hoz fűződő kapcsolatáról faggattuk még a vilniuszi találkozó előtt.

- Hogy kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

- Meg kell, hogy mondjam, jó ideig semmi közöm nem volt a kosárlabdához, szinte gőzöm sem volt róla, hogy itt a városban ilyen magas szinten művelik egyes csapatok ezt a játékot. Ezzel szemben óriási futballszurkoló voltam, imádtam az SLC-t. Egyszer aztán egy autóbusz oldalán megláttam, hogy a GYSEV a Ronchetti-kupában a Las Palmas csapatával játszik. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt egy nemzetközi szintű társaságról lehet szó, kimentem a meccsre, és azóta gyakorlatilag minden hazai találkozón kint vagyok.

- Közben amolyan "hangulatfelelős" lettél...

- Így van, a sok meccs alatt szép lassan közelebb kerültem a csapathoz, személyesen is megismerkedtem a játékosokkal, vezetőkkel. Megkértek egy-két dologra, én pedig mindent elvállaltam, örömmel csináltam. Így alakult ki szép lassan, hogy a meccsek előtti zenéket én játszom, bár a bevonuló nóta Török Zoli ötlete volt, a csapaton belüli "zenei szaktanácsadó" pedig Seres Éva.

- Mostanában pedig amolyan vezérszurkoló lett, mondhatni fődobos. Ez hogyan alakult ki?

- Az előző évadban, amikor Rózsahegyre készültünk, vetettük fel a csapatot támogató Euroleasing vezetőjének, Farkas Balázsnak, hogy segítene a hangulat javításában néhány dob. Mint tudjuk, az Euroleasingnek, ha valamivel segíthet a csapatnak, semmi sem drága, szereztek vagy öt dobot. Azóta ütjük. Először a fanatikus, az arcát klubszínekre befestő Gyülvész Jánossal, aki civilben a Hubertus pincére, aztán pedig Bebesi tanár úron keresztül néhány szimpatikus, fiatal egyetemistával egészült ki a dobos banda.

- Említette Rózsahegyet. Ezek szerint külföldre is elkíséred a csapatot?

- Időnként. Amikor autóval aránylag gyorsan elérhető helyen játszanak a lányok, akkor igen. Horgászbajnok, világ és Európa-bajnoki helyezett barátaimmal, a Milo-klub tagjaival, a Magyar testvérekkel, Szilárddal és Gáborral szoktunk útra kelni. Voltam Brnóban, Rózsahegyeén és Pármában is. Egy ideig, bevallom, szinte átok ült rajtam, hiszen akárhová is utaztam külföldre a csapatot megnézni, mindig kikapott a csapat. Már-már azon gondolkodtam, hogy inkább nem megyek ki többet, lehet, hogy én viszem a rontást a lányokra. Szerencsére tavaly december 12-én megtört az átok, és az én jelenlétemben is tudott nyerni idegenben az Euroligában a csapat. Most az Euoleasing jóvoltából utazhatok Litvániába is. Nagyon izgulok, részben természetesen a lányok, a csapat miatt, részben pedig azért, mert most fogok először repülőgépen ülni. Elég hosszú ideig volt vesztő szériája a csapatnak idegenben a jelenlétemben. Nagyon bízom benne, hogy e tekintetben, Pármában egy legalább ilyen hosszú sikersorozat vette kezdetét, és remélem, a lányok azzal a lendülettel megverik majd a Valencia csapatát is itthon a következő fordulóban.

Kovacová: köszönöm a közönségnek

Tavaly kedvenc volt, a közelmúltban ellenfélként látogatott Sopronba. Alena Kovacovát vastaps fogadta, noha rózsahegyi színekben a GYSEV-ORSI dolgát próbálta megnehezíteni. A maga részéről mindezt sikerrel tette, hiszen "izmos" dupla-duplával - 14 pont 12 lepattanó - rukkolt ki, ám csapata egy remek mérkőzésen mégis vesztesen hagyta el a játékteret. Alena Kovacovával, vagy ahogy kosaras körökben Sopronban hívják, Alival a találkozó után beszélgettünk.

- Hogy tetszett az, ahogy a soproni közönség fogadott?

- Nagyon, de nagyon meglepett, hogy ekkora tapsot kaptam. Mint ismeretes, én annak idején Rózsahegyről igazoltam Sopronba, és amikor a GYSEV-vel játszottam a Ruzomberok csarnokában, kifütyültek fújoltak a szurkolók. Szinte megható volt a soproni szurkolók szeretete, nagyon köszönöm, hogy ennyire szeretnek és ilyen szépen őriztek meg emlékezetükben.

- Aztán a kiváló játékoddal nemigen "háláltad meg" a közönség szeretetét, hiszen igencsak megnehezítetted a GYSEV-ORSI dolgát.

- Értem, még értem magyarul is a tréfát, de nincs túl jó kedvem. Sosem az szokott érdekelni, hogy én mit csinálok, hogy játszom, hány pontot dobok, vagy mennyi lepattanót szerzek, hanem az, hogy a csapatom nyer-e. Most kikaptunk, és emiatt elég szomorú vagyok.

- Most már viszont gondolom, szeretnek, pontosabban újra szeretnek a rózsahegyi szurkolók is...

- Igen, de valahogy most már nincs meg az a régi, tényleg szinte félelmetes légkör, amely bennünket nagyon feldobott, az ellenfelekre pedig nyilván bénítólag hatott.

- Mi lehet ennek az oka?

- Az köztudott, hogy nincs túl sok pénz Rózsahegyen. A mostani csapat játékosállomány tekintetében lényegesen gyengébbnek tűnik a korábbi években szerepelt társaságoknál, és talán a szurkolók egy része emiatt kissé pesszimistán állt a csapathoz, ezért csökkenhetett a nézőszám.

- A csapat viszont, benne veled, ebben a nehéz helyzetben is szinte szárnyal, sorra nyertétek a meccseket. Minek volt köszönhető ez a mindenki számára meglepő remek korábbi széria?

- Úgy gondolom, a most itt szereplő játékosok többsége régóta kötődik Rózsahegyhez, és ez szerintem sokat számít. Jól kezdtük az Euroligát, hiszen pont a GYSEV-ORSI-t vertük meg a sorozat elején, és ez további erőt adott nekünk. Az előző évben nagyon jól ment, de úgy gondolom, az év végi szünetben megtört a lendületünk.

- Tényleg, mennyire nincs pénz Rózsahegyen?

- Eddig gyakorlatilag semmit nem kaptunk ebben a szezonban. Szerintem abban - amit már az előbb említettem -, hogy megtört a lendületünk, annak is volt egy kis szerepe, hogy bár reméltük, ennek ellenére karácsony előtt sem kaptunk egy fia koronát sem.

- Talán éppen emiatt merült fel a neved - persze nem hivatalosan - több magyar csapatnál is. Felvetődött, hogy esetleg visszatérsz a GYSEV-ORSI-hoz, de lehetett hallani a Diósgyőrről és a Szekszárdról is...

- Van benne valami, de végülis maradtam, hiszen lendületben voltunk, jól álltunk.

- Mi várható, mik a célok az idei évadban Rózsahegyen?

- A vezetőség, pontosabban Jozef Smolek, a menedzser januárra ígért pénzt. Úgy gondolom, ez a társaság most morálisan annyira erős, hogy ha valóban pénz áll a házhoz, az annyira feldobhatja a társaságot, hogy akár a Final Four-ba is bejuthatunk.

- Nem kellene egy kis erősítés is ehhez?

- Azt nem mondom, hogy nem jönne jól a csapatnak egy bedobó meg egy center, de Hejková nem arról híres, hogy szezon közben hoz új játékosokat a csapathoz. Ami pedig a morális tartást illeti, ebben a tekintetben azt hiszem, nem szorulunk erősítésre, e tekintetben tényleg nagyon egységes a csapat, van tartása, és szinte mindenre képes.

Minden szituációból a legtöbbet szeretnénk kihozni

Bő fél éve irányítja már a korábbi Simi-GYSEV együttesére épülő Zala Volán együttesét Székely Norbert. Mint ismeretes, egy együttműködési megállapodás értelmében amolyan "előszobája" a GYSEV-ORSI-nak, amelyet azért hoztak létre, akik ezt megtették, hogy folyamatos játék- és fejlődési lehetőséget biztosítsanak azon tehetségeknek, akik az NB I B-t ugyan már kinőtték, de még korántsem elég "kész" kosarasok arra, hogy a bajnoki címért küzdő és az Euroligában jelentős célokért küzdő "nagy" GYSEV-ORSI-ban szerepeljenek. A fiatal együttes fiatal edzőjével, Székely Norberttel beszélgettünk arról, hogy is áll ez a folyamat.

- Elsődlegesen egyértelműen arra jött létre ez az alakulat, hogy a fiatalok folyamatosan fejlődjenek, játsszanak, szokják a legmagasabb osztály légkörét. Az eredményesség mennyire másodlagos?

- Mi minden meccsen azért lépünk pályára, hogy a találkozók különböző szituációiból a lehető legtöbbet hozzuk ki. Nekünk tehát nemhogy minden egyes mérkőzés, hanem azon belül is minden egyes szituáció éles. Persze ezek megoldása nyilván nem ugyanúgy megy például a Pécs ellen, mint mondjuk a Nagykanizsával szemben. Magyarán ezeknek a szituációknak a megoldása más eredmény eléréséhez elég egy élcsapat ellen, mint egy gyengébb képességű ellenféllel szemben.

- Magával az eredményességgel mennyire elégedett eddig?

- Úgy gondolom, a bajnokság első fele megmutatta azt, hogy ennek a fiatalokból álló együttesnek igenis van létjogosultsága, hiszen megvertük a Szekszárdot, a Nagykanizsát a BEAC-ot és a Baját is.

- Hogy halad az előbb említett szituációk megoldásával a csapat?

- Szokja, és egyre jobban megszokja a legmagasabb osztály légkörét, ritmusát. Minden meccsen új és új inger éri a lányokat, és ha ez az eredményességben éppen a fiatal koruk miatt nem is mindig látszik, én, aki nap mint nap együtt vagyok velük, azért érzékelem: folyamatosan haladnak előre.

- Ez csapatszintre értendő, vagy egyénekre lebontva?

- Is-is! Azt azért tudni kell, elég sok a kifejezetten egyéni jellegű edzés a posztra való képzés a lányoknál. Ez a fajta csapatépítés természetesen a kiválasztásra is jó.

- Mit ért ezen?

- Abból, ahogy a játékosok próbálják megoldani az egyes helyzeteket, ha úgy tetszik próbálják "kivágni" magukat bizonyos nehezebb szituációkból, azért érzékelhető, hogy kikből lehet később GYSEV-szintű játékos, és kikből átlagos NB I-es kosaras. Nevesíteni viszont nem szeretnék!

- Átérzik a lányok, hogy mekkora lehetőség van a kezükben, azaz másként fogalmazva, milyen hozzáállással dolgoznak a fiatalok?

- Azt kell mondanom, hogy ezzel alapvetően elégedett vagyok. Természetesen - de szerintem minden csapatnál van ilyen - akadnak e tekintetben kisebb hullámvölgyek, amikor mondjuk egy-egy játékosnak gyengébben megy, és ezt nehezen dolgozza föl. Egy ilyen fiatal csapatnál ezek időnként talán még fokozottabban jelentkeznek, de azért is van az edző, hogy kezelje az ilyen szituációkat. Összességében azonban e tekintetben is jó felé halad a társaság.

- Voltak Amerikában. Szakmailag milyen volt a túra?

- Túl azon, hogy Jordant láttuk élőben játszani, és rengeteg érdekes élményben volt részünk, szakmailag nagyon jól összerázta a csapatot Amerika. Azt követően, hogy onnan hazajöttünk, szereztünk hármat a meglévő négy győzelmünkből.

- Volt a közelmúltban egy játékosváltás a csapatnál, Lichnerová - ezeken a hasábokon fogalmazhatunk így - az "anyaklubhoz, a GYSEV-ORSI-hoz ment. Hogyan érintette ez önt és a csapatát?

- Egy nagyszerű embert, egy vezéregyéniséget vesztettünk el, ám bizonyos mértékig dicsőség, hogy az egyik legjobb magyar csapat vitte el, hiszen úgy gondolom, ha nem játszott volna nálunk folyamatosan kitűnően, akkor a GYSEV-ORSI sem vitte volna el. Nagyon szurkolok én is, de azt hiszem az egész csapat annak, hogy Jana sikeres legyen a GYSEV-ORSI-nál. Nálunk az ő jelenléte, játéka nagyon lekötötte az ellenfelek figyelmét. Védekezésben mindig hozott egy nagyon jó átlagot, támadásban pedig nemcsak, hogy pozicójátékban tudott gyakran eredményes lenni, hanem pont emiatt, gyakran több helyük volt távolról dobni, vagy éppen egy-egy elleni akciókat vezetni a mezőnyjátékosainknak. Most, hogy elment, és érkezett egy kiváló irányító, Stonescu, ez nekem is egy nagyon nagy kihívás, hiszen az új szerkezethez kell átalakítani a csapat játékát, egy lényegesen gyorsabb stílusra kell átállnunk. Szerencsére az idő - bár nincs túl sok belőle - velünk van, hiszen van még két-három hét az első, reálisan a számunkra nyerési eséllyel bíró összecsapásig.

Fájó vereség

Az elmúlt két fordulóban egy fölényes idegenbeli győzelem és egy keserű hazai vereséget gyűjtöttek be juniorjaink. Hóakadályokon átvergődve és megkésve érkeztünk meg kalandos körülmények (Kecskeméten elromlott a mozdony…) közt Szegedre, ahol a sereghajtó ellen nagyon belekezdtünk. Tulajdonképpen 7 perc alatt eldőlt minden, ekkor dobta ellenfelünk első kosarát 28-0-s vezetésünk után. Könnyed mérkőzés után vártuk tehát az erős állománnyal rendelkező BEAC elleni mérkőzést, amely álmaink szerint indult. 10-2-re is vezettünk, de végül a 3. negyedbeli "álomba zuhanásunk" után egy fordulatos, izgalmas mérkőzésen 5 pontos vereséget szenvedtünk.

SZEVIÉP-Szeged - GYSEV-ORSI 32-94 (8-36, 9-26, 4-10, 11-24)

Pontszerzőink: Ürmös 30, Honti 17, Tordasi 12/3, Tajkov 11, Horváth 9, Gyurácz Zs. 6, Sárközi 4, Zethner 4, Tóth 1

GYSEV-ORSI - BEAC 71-76 (14-11, 23-24, 18-26, 16-15)

Pontszerzőink: Ürmös 33, Horváth 11, Honti 10, Gyurácz Zs. 5/3, Tordasi 5, Sárközi 4, Tajkov 3

ORSZÁGOS KADETT KUPA (OKK) - Alapszakasz

GYSEV-ORSI - Tatabányai KC 115-38 (28-10, 15-12, 29-7, 43-9)

Pontszerzőink: Gadnai V. 39, Fábián E. 17, Palkovics A. 15, Kerékgyártó D. 14, Pinezits V. 10, Kmézic D. 9, Gombás B. 4, Hutkai D. 2, Rákóczi K. 2, Keszei J. 2, Fejes K. 1, Fellinger J.

GYSEV-ORSI - Kanizsa DKK 60-69 (16-15, 17-20, 20-16, 7-18)

Pontszerzőink: Fábián E. 16/6, Fejes K. 13, Kmézic D. 10, Palkovics A. 9, Kerékgyártó D. 7, Gadnai V. 3, Pinezits V. 2, Gombás B. -, Rákóczi K. -

A csoport végeredménye

1. GYSEV-ORSI

2. Kanizsa DKK

3. Zala Volán

4. Fejér Kosársuli

5. Soproni Postás

6. Tatabányai KC

Együttesünk egyenes ágon került be a márciusi középdöntőbe, ahol a szintén csoportgyőztes Szeged az egyik ellenfele, míg a másik két csoport ellenfélre még várni kell, hiszen ők majd a selejtezőkből vívhatják ki a továbbjutást.

2002/2003 - 5. évf. 4. szám