Sopron Basket

Tartalom

Gyõzni kell!

Ellenfelünk - Valencia

Egy autóbusz lett a "végzetem" - Kondor Ernõ riport

Köszönöm a közönségnek - Alena Kovacova riport

Forum

Tabella

MKB - Szponzori riport

Minden szituációból a legtöbbet szeretnénk kihozni - Székely Norbert riport

Utánpótlás hírek

Euroliga Statisztika ***

Gyõzni kell!

Újra hazai pályán láthatjuk kedvenceinket az Euroliga 10. Fordulójában. Ellenfelünk nem más, mint a spanyol Valencia, mely tavaly és idén is okozott már nekünk kellemetlen perceket. A tavalyi sorozat egyik sötét lovaként számon tartott spanyol együttes az idei évre a továbbjutásra esélyes csapatok közé nõtte ki magát. Mindezt jelzi múlt heti meglepõ (?) gyõzelmük a Rózsahegy otthonában. Sajnos mi legutóbb megbotlottunk a fagyos Litvániában, így ma mindenképpen gyõznünk kell, ha nem akarunk hátrányba kerülni a továbbjutó helyekért folyó harcban. Már pedig nem akarunk, sõt szeretnénk kedvezõ pozícióból indulni a negyeddöntõben, ahova a csoport elsõ négy helyezettje jut tovább.

Az olasz Schio ellen szurkolóink segítségével magabiztos gyõzelmet arattunk. Legyen ez így ma is, hajtsuk bele a lányokat a gyõzelembe, õrizzük meg az idei szezonban hazai veretlenségünket a nemzetközi porondon!

HAJRÁ SOPRON! HAJRÁ GYSEV-ORSI!

Kondor Ernõ: egy autóbusz lett a "végzetem"

Eredeti szakmáját tekintve diszkós! "Másodállásban" fokozatosan a GYSEV-ORSI egyik vezérszurkolójává nõtte ki magát. Kondor Ernõrõl van szó, aki szerdánként a Dáridózó, péntekenként és szombatonként pedig a Colosso nevû szórakozóhelyen szolgáltatja a zenét, az ott mulatók közmegelégedésére. A népszerû DJ Kondort a kosárlabdához, a GYSEV-ORSI-hoz fûzõdõ kapcsolatáról faggattuk még a vilniuszi találkozó elõtt.

- Hogy kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

- Meg kell, hogy mondjam, jó ideig semmi közöm nem volt a kosárlabdához, szinte gõzöm sem volt róla, hogy itt a városban ilyen magas szinten mûvelik egyes csapatok ezt a játékot. Ezzel szemben óriási futballszurkoló voltam, imádtam az SLC-t. Egyszer aztán egy autóbusz oldalán megláttam, hogy a GYSEV a Ronchetti-kupában a Las Palmas csapatával játszik. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt egy nemzetközi szintû társaságról lehet szó, kimentem a meccsre, és azóta gyakorlatilag minden hazai találkozón kint vagyok.

- Közben amolyan "hangulatfelelõs" lettél...

- Így van, a sok meccs alatt szép lassan közelebb kerültem a csapathoz, személyesen is megismerkedtem a játékosokkal, vezetõkkel. Megkértek egy-két dologra, én pedig mindent elvállaltam, örömmel csináltam. Így alakult ki szép lassan, hogy a meccsek elõtti zenéket én játszom, bár a bevonuló nóta Török Zoli ötlete volt, a csapaton belüli "zenei szaktanácsadó" pedig Seres Éva.

- Mostanában pedig amolyan vezérszurkoló lett, mondhatni fõdobos. Ez hogyan alakult ki?

- Az elõzõ évadban, amikor Rózsahegyre készültünk, vetettük fel a csapatot támogató Euroleasing vezetõjének, Farkas Balázsnak, hogy segítene a hangulat javításában néhány dob. Mint tudjuk, az Euroleasingnek, ha valamivel segíthet a csapatnak, semmi sem drága, szereztek vagy öt dobot. Azóta ütjük. Elõször a fanatikus, az arcát klubszínekre befestõ Gyülvész Jánossal, aki civilben a Hubertus pincére, aztán pedig Bebesi tanár úron keresztül néhány szimpatikus, fiatal egyetemistával egészült ki a dobos banda.

- Említette Rózsahegyet. Ezek szerint külföldre is elkíséred a csapatot?

- Idõnként. Amikor autóval aránylag gyorsan elérhetõ helyen játszanak a lányok, akkor igen. Horgászbajnok, világ és Európa-bajnoki helyezett barátaimmal, a Milo-klub tagjaival, a Magyar testvérekkel, Szilárddal és Gáborral szoktunk útra kelni. Voltam Brnóban, Rózsahegyeén és Pármában is. Egy ideig, bevallom, szinte átok ült rajtam, hiszen akárhová is utaztam külföldre a csapatot megnézni, mindig kikapott a csapat. Már-már azon gondolkodtam, hogy inkább nem megyek ki többet, lehet, hogy én viszem a rontást a lányokra. Szerencsére tavaly december 12-én megtört az átok, és az én jelenlétemben is tudott nyerni idegenben az Euroligában a csapat. Most az Euoleasing jóvoltából utazhatok Litvániába is. Nagyon izgulok, részben természetesen a lányok, a csapat miatt, részben pedig azért, mert most fogok elõször repülõgépen ülni. Elég hosszú ideig volt vesztõ szériája a csapatnak idegenben a jelenlétemben. Nagyon bízom benne, hogy e tekintetben, Pármában egy legalább ilyen hosszú sikersorozat vette kezdetét, és remélem, a lányok azzal a lendülettel megverik majd a Valencia csapatát is itthon a következõ fordulóban.

Kovacová: köszönöm a közönségnek

Tavaly kedvenc volt, a közelmúltban ellenfélként látogatott Sopronba. Alena Kovacovát vastaps fogadta, noha rózsahegyi színekben a GYSEV-ORSI dolgát próbálta megnehezíteni. A maga részérõl mindezt sikerrel tette, hiszen "izmos" dupla-duplával - 14 pont 12 lepattanó - rukkolt ki, ám csapata egy remek mérkõzésen mégis vesztesen hagyta el a játékteret. Alena Kovacovával, vagy ahogy kosaras körökben Sopronban hívják, Alival a találkozó után beszélgettünk.

- Hogy tetszett az, ahogy a soproni közönség fogadott?

- Nagyon, de nagyon meglepett, hogy ekkora tapsot kaptam. Mint ismeretes, én annak idején Rózsahegyrõl igazoltam Sopronba, és amikor a GYSEV-vel játszottam a Ruzomberok csarnokában, kifütyültek fújoltak a szurkolók. Szinte megható volt a soproni szurkolók szeretete, nagyon köszönöm, hogy ennyire szeretnek és ilyen szépen õriztek meg emlékezetükben.

- Aztán a kiváló játékoddal nemigen "háláltad meg" a közönség szeretetét, hiszen igencsak megnehezítetted a GYSEV-ORSI dolgát.

- Értem, még értem magyarul is a tréfát, de nincs túl jó kedvem. Sosem az szokott érdekelni, hogy én mit csinálok, hogy játszom, hány pontot dobok, vagy mennyi lepattanót szerzek, hanem az, hogy a csapatom nyer-e. Most kikaptunk, és emiatt elég szomorú vagyok.

- Most már viszont gondolom, szeretnek, pontosabban újra szeretnek a rózsahegyi szurkolók is...

- Igen, de valahogy most már nincs meg az a régi, tényleg szinte félelmetes légkör, amely bennünket nagyon feldobott, az ellenfelekre pedig nyilván bénítólag hatott.

- Mi lehet ennek az oka?

- Az köztudott, hogy nincs túl sok pénz Rózsahegyen. A mostani csapat játékosállomány tekintetében lényegesen gyengébbnek tûnik a korábbi években szerepelt társaságoknál, és talán a szurkolók egy része emiatt kissé pesszimistán állt a csapathoz, ezért csökkenhetett a nézõszám.

- A csapat viszont, benne veled, ebben a nehéz helyzetben is szinte szárnyal, sorra nyertétek a meccseket. Minek volt köszönhetõ ez a mindenki számára meglepõ remek korábbi széria?

- Úgy gondolom, a most itt szereplõ játékosok többsége régóta kötõdik Rózsahegyhez, és ez szerintem sokat számít. Jól kezdtük az Euroligát, hiszen pont a GYSEV-ORSI-t vertük meg a sorozat elején, és ez további erõt adott nekünk. Az elõzõ évben nagyon jól ment, de úgy gondolom, az év végi szünetben megtört a lendületünk.

- Tényleg, mennyire nincs pénz Rózsahegyen?

- Eddig gyakorlatilag semmit nem kaptunk ebben a szezonban. Szerintem abban - amit már az elõbb említettem -, hogy megtört a lendületünk, annak is volt egy kis szerepe, hogy bár reméltük, ennek ellenére karácsony elõtt sem kaptunk egy fia koronát sem.

- Talán éppen emiatt merült fel a neved - persze nem hivatalosan - több magyar csapatnál is. Felvetõdött, hogy esetleg visszatérsz a GYSEV-ORSI-hoz, de lehetett hallani a Diósgyõrrõl és a Szekszárdról is...

- Van benne valami, de végülis maradtam, hiszen lendületben voltunk, jól álltunk.

- Mi várható, mik a célok az idei évadban Rózsahegyen?

- A vezetõség, pontosabban Jozef Smolek, a menedzser januárra ígért pénzt. Úgy gondolom, ez a társaság most morálisan annyira erõs, hogy ha valóban pénz áll a házhoz, az annyira feldobhatja a társaságot, hogy akár a Final Four-ba is bejuthatunk.

- Nem kellene egy kis erõsítés is ehhez?

- Azt nem mondom, hogy nem jönne jól a csapatnak egy bedobó meg egy center, de Hejková nem arról híres, hogy szezon közben hoz új játékosokat a csapathoz. Ami pedig a morális tartást illeti, ebben a tekintetben azt hiszem, nem szorulunk erõsítésre, e tekintetben tényleg nagyon egységes a csapat, van tartása, és szinte mindenre képes.

Minden szituációból a legtöbbet szeretnénk kihozni

Bõ fél éve irányítja már a korábbi Simi-GYSEV együttesére épülõ Zala Volán együttesét Székely Norbert. Mint ismeretes, egy együttmûködési megállapodás értelmében amolyan "elõszobája" a GYSEV-ORSI-nak, amelyet azért hoztak létre, akik ezt megtették, hogy folyamatos játék- és fejlõdési lehetõséget biztosítsanak azon tehetségeknek, akik az NB I B-t ugyan már kinõtték, de még korántsem elég "kész" kosarasok arra, hogy a bajnoki címért küzdõ és az Euroligában jelentõs célokért küzdõ "nagy" GYSEV-ORSI-ban szerepeljenek. A fiatal együttes fiatal edzõjével, Székely Norberttel beszélgettünk arról, hogy is áll ez a folyamat.

- Elsõdlegesen egyértelmûen arra jött létre ez az alakulat, hogy a fiatalok folyamatosan fejlõdjenek, játsszanak, szokják a legmagasabb osztály légkörét. Az eredményesség mennyire másodlagos?

- Mi minden meccsen azért lépünk pályára, hogy a találkozók különbözõ szituációiból a lehetõ legtöbbet hozzuk ki. Nekünk tehát nemhogy minden egyes mérkõzés, hanem azon belül is minden egyes szituáció éles. Persze ezek megoldása nyilván nem ugyanúgy megy például a Pécs ellen, mint mondjuk a Nagykanizsával szemben. Magyarán ezeknek a szituációknak a megoldása más eredmény eléréséhez elég egy élcsapat ellen, mint egy gyengébb képességû ellenféllel szemben.

- Magával az eredményességgel mennyire elégedett eddig?

- Úgy gondolom, a bajnokság elsõ fele megmutatta azt, hogy ennek a fiatalokból álló együttesnek igenis van létjogosultsága, hiszen megvertük a Szekszárdot, a Nagykanizsát a BEAC-ot és a Baját is.

- Hogy halad az elõbb említett szituációk megoldásával a csapat?

- Szokja, és egyre jobban megszokja a legmagasabb osztály légkörét, ritmusát. Minden meccsen új és új inger éri a lányokat, és ha ez az eredményességben éppen a fiatal koruk miatt nem is mindig látszik, én, aki nap mint nap együtt vagyok velük, azért érzékelem: folyamatosan haladnak elõre.

- Ez csapatszintre értendõ, vagy egyénekre lebontva?

- Is-is! Azt azért tudni kell, elég sok a kifejezetten egyéni jellegû edzés a posztra való képzés a lányoknál. Ez a fajta csapatépítés természetesen a kiválasztásra is jó.

- Mit ért ezen?

- Abból, ahogy a játékosok próbálják megoldani az egyes helyzeteket, ha úgy tetszik próbálják "kivágni" magukat bizonyos nehezebb szituációkból, azért érzékelhetõ, hogy kikbõl lehet késõbb GYSEV-szintû játékos, és kikbõl átlagos NB I-es kosaras. Nevesíteni viszont nem szeretnék!

- Átérzik a lányok, hogy mekkora lehetõség van a kezükben, azaz másként fogalmazva, milyen hozzáállással dolgoznak a fiatalok?

- Azt kell mondanom, hogy ezzel alapvetõen elégedett vagyok. Természetesen - de szerintem minden csapatnál van ilyen - akadnak e tekintetben kisebb hullámvölgyek, amikor mondjuk egy-egy játékosnak gyengébben megy, és ezt nehezen dolgozza föl. Egy ilyen fiatal csapatnál ezek idõnként talán még fokozottabban jelentkeznek, de azért is van az edzõ, hogy kezelje az ilyen szituációkat. Összességében azonban e tekintetben is jó felé halad a társaság.

- Voltak Amerikában. Szakmailag milyen volt a túra?

- Túl azon, hogy Jordant láttuk élõben játszani, és rengeteg érdekes élményben volt részünk, szakmailag nagyon jól összerázta a csapatot Amerika. Azt követõen, hogy onnan hazajöttünk, szereztünk hármat a meglévõ négy gyõzelmünkbõl.

- Volt a közelmúltban egy játékosváltás a csapatnál, Lichnerová - ezeken a hasábokon fogalmazhatunk így - az "anyaklubhoz, a GYSEV-ORSI-hoz ment. Hogyan érintette ez önt és a csapatát?

- Egy nagyszerû embert, egy vezéregyéniséget vesztettünk el, ám bizonyos mértékig dicsõség, hogy az egyik legjobb magyar csapat vitte el, hiszen úgy gondolom, ha nem játszott volna nálunk folyamatosan kitûnõen, akkor a GYSEV-ORSI sem vitte volna el. Nagyon szurkolok én is, de azt hiszem az egész csapat annak, hogy Jana sikeres legyen a GYSEV-ORSI-nál. Nálunk az õ jelenléte, játéka nagyon lekötötte az ellenfelek figyelmét. Védekezésben mindig hozott egy nagyon jó átlagot, támadásban pedig nemcsak, hogy pozicójátékban tudott gyakran eredményes lenni, hanem pont emiatt, gyakran több helyük volt távolról dobni, vagy éppen egy-egy elleni akciókat vezetni a mezõnyjátékosainknak. Most, hogy elment, és érkezett egy kiváló irányító, Stonescu, ez nekem is egy nagyon nagy kihívás, hiszen az új szerkezethez kell átalakítani a csapat játékát, egy lényegesen gyorsabb stílusra kell átállnunk. Szerencsére az idõ - bár nincs túl sok belõle - velünk van, hiszen van még két-három hét az elsõ, reálisan a számunkra nyerési eséllyel bíró összecsapásig.

Fájó vereség

Az elmúlt két fordulóban egy fölényes idegenbeli gyõzelem és egy keserû hazai vereséget gyûjtöttek be juniorjaink. Hóakadályokon átvergõdve és megkésve érkeztünk meg kalandos körülmények (Kecskeméten elromlott a mozdony…) közt Szegedre, ahol a sereghajtó ellen nagyon belekezdtünk. Tulajdonképpen 7 perc alatt eldõlt minden, ekkor dobta ellenfelünk elsõ kosarát 28-0-s vezetésünk után. Könnyed mérkõzés után vártuk tehát az erõs állománnyal rendelkezõ BEAC elleni mérkõzést, amely álmaink szerint indult. 10-2-re is vezettünk, de végül a 3. negyedbeli "álomba zuhanásunk" után egy fordulatos, izgalmas mérkõzésen 5 pontos vereséget szenvedtünk.

SZEVIÉP-Szeged - GYSEV-ORSI 32-94 (8-36, 9-26, 4-10, 11-24)

Pontszerzõink: Ürmös 30, Honti 17, Tordasi 12/3, Tajkov 11, Horváth 9, Gyurácz Zs. 6, Sárközi 4, Zethner 4, Tóth 1

GYSEV-ORSI - BEAC 71-76 (14-11, 23-24, 18-26, 16-15)

Pontszerzõink: Ürmös 33, Horváth 11, Honti 10, Gyurácz Zs. 5/3, Tordasi 5, Sárközi 4, Tajkov 3

ORSZÁGOS KADETT KUPA (OKK) - Alapszakasz

GYSEV-ORSI - Tatabányai KC 115-38 (28-10, 15-12, 29-7, 43-9)

Pontszerzõink: Gadnai V. 39, Fábián E. 17, Palkovics A. 15, Kerékgyártó D. 14, Pinezits V. 10, Kmézic D. 9, Gombás B. 4, Hutkai D. 2, Rákóczi K. 2, Keszei J. 2, Fejes K. 1, Fellinger J.

GYSEV-ORSI - Kanizsa DKK 60-69 (16-15, 17-20, 20-16, 7-18)

Pontszerzõink: Fábián E. 16/6, Fejes K. 13, Kmézic D. 10, Palkovics A. 9, Kerékgyártó D. 7, Gadnai V. 3, Pinezits V. 2, Gombás B. -, Rákóczi K. -

A csoport végeredménye

1. GYSEV-ORSI

2. Kanizsa DKK

3. Zala Volán

4. Fejér Kosársuli

5. Soproni Postás

6. Tatabányai KC

Együttesünk egyenes ágon került be a márciusi középdöntõbe, ahol a szintén csoportgyõztes Szeged az egyik ellenfele, míg a másik két csoport ellenfélre még várni kell, hiszen õk majd a selejtezõkbõl vívhatják ki a továbbjutást.

2002/2003 - 5. évf. 4. szám