2003/2004 - 6. évf. 4. szám

Nincs mese, ma nyerni kell!

Nem tudni, ki mit kívánt az idei esztendőre játékosaink, vezetőink, munkatársaink, szurkolóink közül, de mindenesetre eddig a 2004-es év csupa kellemes eredményt hozott számunkra. Mind a Magyar-kupában, mind a hazai bajnokságban, mind az Euroligában nem találtunk még legyőzőre. A városi derbit leszámítva, igazán még csak meg sem kellett izzadnunk.

Ma este sok mindenre számíthatunk, csak könnyű mérkőzésre nem! A múlt heti olaszországi kiruccanás magabiztos győzelemmel zárult, melynek köszönhetően pontszámban befogtuk az üldözésben a táblázaton előttünk álló Pays d’ Aix Basket együttesét. A Lara Mandic nevével fémjelzett francia gárda ennek ellenére még előttünk áll, mivel az őszi mérkőzésen magabiztos győzelmet aratott felettünk. A mai napon eljött a lehetőség a visszavágásra! Most le kell szögezni, nem lesz egyszerű. Ellenfelünk több remek képességű kosarast is felvonultat. Náluk pattogtat többek közt a már említett Lara Mandic, az ausztrál Kristi Harrower, a horvát Sonja Kireta, a belorusz Svetlana Volnaya. Na és persze a két francia kiválóság, Magali Lacroix és Nathalie Lesdema. Nem egy rossz névsor, de a hazai környezet és csapatunk tudása mellettünk szól a FIBA Európa-kupa címvédőjével szemben. Sokat jelenthet most is szurkolóink bíztatása, akik hatodik emberként segíthetik csapatunkat egy fontos és nagy lépés megtételében az Euroliga Play-off felé! Már pedig oda akarunk jutni!

HAJRÁ SOPRON!

Újabb fontos lépés előtt

Az újévben, egy kupa és két bajnoki mérkőzést követően, a nemzetközi színtéren aratott rendkívül fontos győzelmet Natalia Hejkova csapata. Az olasz Chieti otthonában elért magabiztos győzelem után ma este egy újabb fontos nemzetközi megmérettetés vár az együttesre. Csapatunk edzőnőjét, a karácsonyi szünetet követő felkészülési időszakról kérdeztük:

- Mindenekelőtt a fizikai kondíció helyreállítását tartottam fontosnak, hiszen a hosszú heteken át tartó heti két mérkőzés nagyon sok energiát kivett a játékosokból. A két ünnep között elsősorban fizikai alapozó munkát végeztünk, majd az új év első napjaiban kezdtünk hozzá a taktikai munkának.

- Két könnyű mérkőzés szolgálta a ráhangolódást a helyi derbire és a Chieti elleni találkozóra. Mennyire lehet elégedett a látottakkal?

- Sajnos visszatérő probléma az ingadozó teljesítmény, hiszen az első két találkozón a gyenge ellenfelek dacára is a játékosok jól megvalósították a feladatokat. A Foton elleni helyi találkozót, bár az elsőnél magabiztosabban nyertük, sajnos a formaingadózásunk ismét előkerült. Az első negyed remek kezdése után a másodikban hullámvölgybe kerültünk. A Chieti elleni mérkőzésen viszont végre - a teljes 40 perc alatt - szinte mindenki azt nyújtotta, amit elvártam, ráadásul a 4 légiós mindegyike húzóembernek bizonyult.

- Ma esti ellenfelünk a francia Aix-en-Provence együttese. Hogyan emlékszik vissza a két csapat idei első 71-47-es arányú verességgel végződött találkozójára?

- Sajnos nagyon jól emlékszem a mérkőzésre, hiszen rendkívül rosszul játszottunk. A védekezésünk még csak csak elfogadható lett volna, de a támadásunk a meccsen azóta sem tapasztalt mélységben volt. A mai mérkőzésen extra támadójátékot kell nyújtanunk és ehhez megfelelő védőmunkát is kell párosítanunk. Csak így szerezhetjük meg a továbbjutás szempontjából sorsdöntő győzelmet.

- A francia csapat egyik legveszélyesebb játékosa, a Sopronban is megfordult Lara Mandic, akivel ön is dolgozott együtt.

- Mandic, nagyon jó dobójátékos, azonban kissé lassú és a védőmunkája is hiányos. Remélem semlegesíteni tudjuk a mérkőzésen. A mai ellenfélnek azonban rajta kívül még jó néhány kiváló képességű tagja van elég, ha csak az irányító poszton szereplő Harrower-t említem. Egészen kiváló zóna védekezésük feltörése külön feladatot fog jelenteni.

- Hamarosan a magyar bajnokságban is fontos mérkőzések várnak az Euroleasing Orsi Sopronra.

- Igen és a felkészülésünk is egy folyamatra, nem csak egy egy mérkőzésre koncentrál. Minden összecsapáson a lehető legjobbat kell nyújtani, hogy a sorsdöntő bajnoki találkozókon idegenben és itthon is eredményes legyen a csapat. De előtte még ma este az Aix-en-Provence-t kell legyűrnünk.

Újra önbizalommal

Török Szilvia immár harmadik szezonját tölti Sopronban. A kedves, szimpatikus játékos a tavalyi év hullámzó teljesítménye után, idén szeretne ismét, a két évvel ezelőtti szinten, vagy még annál is jobban teljesíteni. Töszi, ahogy barátai szólítják, már nagyon korán kapcsolatba került a kosárlabdával:

- Budapesten, a Szigeti József Általános Iskolába jártam, amelynek Tursics Sándor volt a testnevelő tanára. Az iskola berkein belül szervezett egy kosárlabda csapatot, ahová egy kiválasztást követően negyedikes koromban én is bekerültem. Ezt megelőzően, már atletizáltam, de közben már nagyon szimpatikussá vált a kosárlabda is. Már az elején annyira megszerettem a sportágat, hogy elhatároztam: hosszú távon is ezzel szeretnék foglalkozni.

- Melyik egyesületnek voltál először igazolt sportolója?

- Amikor Tursics Sándort felkérték a Tungsram vezetőedzői posztjára Iván Krisztina lett az edzőnk és a csapatot Szigeti-Tungsram néven indították el korosztályos bajnokságban. Később, időnként a felnőtt csapat kötelékében is edzhettünk, majd a Ferencváros játékosa lettem.

- Hány évesen léptél pályára először az NB/1-ben?

- 14 éves voltam és egy Baja elleni mérkőzésen, Újvári Eszter sérülése miatt kaptam lehetőséget. Ebben az időszakban már rendszeresen edzettem a felnőtt csapat tagjaival és a későbbiekben is többször jutottam játéklehetőséghez.

- A FTC kosárlabda szakosztályának sajnálatos megszüntetése után Miskolcra kerültél. Hogyan élted meg a váltást?

- Nagyon nehezen, mert az előző évi bronzérmes csapat után egy igazán ütőképes együttes volt kialakulóban. Nagyszerűen tudtunk Zsoldos Andrással együtt dolgozni, de sajnos minden tervünket keresztülhúzta a csapat megszüntetése. Ekkor kerestek meg a diósgyőri vezetők, ahol kezdő irányítóként játszhattam egy jó összetételű csapatban, csupa rutinos játékos között, akiktől sokat tanulhattam.

- Hogyan fogadtad az akkori Gysev-Ringa vezetőinek megkeresését?

- Nagyon örültem neki, mert nem számítottam az ajánlatra. Nagy kihívást jelentett és jelent ma is egy Euroligás csapat tagjának lenni. Az első időszak bizonytalansága után hamar beilleszkedtem és bár az Euroligában nem sikerült a legjobb 4 közé kerülni, a bajnokságot megnyertük.

- Amelyből te is kivetted a részedet, a következő évben viszont egy kicsit megtorpant a játékod. Mi lehetett ennek az oka?

- Úgy érzem, nem kaptam elég bizalmat az edzőtől és gyakran még egy nagy különbségű mérkőzésen sem kaptam meg a lehetőséget. Natalia Hejkova érkezésével azonban lassan visszanyertem az önbizalmamat és szeretnék idén nagyon hasznos tagja lenni a csapatnak.

- Hogy érzed magad az idei Euroleasing Orsi csapatában, összeért az új összetételű csapat?

- Sajnos még előfordul, hogy hullámzó a teljesítményünk. Az Euroligában egy idegenbeli mérkőzésen képesek vagyunk 20-30 pontos győzelmet aratni, ugyanakkor a bajnokságban, hazai pályán előfordul, hogy nem tudtuk azt a szintet hozni. Nagyon bízom benne, hogy a nehéz, bajnoki rangadókra összeérik a csapat. A legutóbbi Chieti elleni mérkőzés mindenképpen bíztató lehet a jövőre nézve.

- Milyen eredményre lehet hivatott az idei csapat?

- Minden lehetséges, akár még döntőt is játszhatunk. Minden attól függ, hogy hogyan teljesítünk az edzéseken és a mérkőzéseken. Úgy érzem, mindenki a legjobbat akarja.

- Szinte minden szállal a fővároshoz kötődsz, hogy érzed magad Sopronban, ebben a kisvárosban?

- Nagyon jól érzem magam. Már sokkal többet vagyok itt, mint Budapesten. A barátom és a szüleim is sokszor meglátogatnak. Már korábban, a különböző válogatott edzőtáborok alatt is nagyon tetszett a város. Örülök, hogy itt lehetek.

A Hajrá megkezdődött!

Lassan végéhez közeledik az Euroliga alapszakasza. A csoportokban a 14-ből már 10 forduló lezajlott, kezdenek körvonalazódni az erőviszonyok. A továbbjutásra esélyes csapatok pedig már számolgatnak, kit, kiket kell legyőzniük ahhoz, hogy biztosítsák helyüket a legjobb 8 együttes között. Úgy gondoltuk, mi is körbe nézünk a nemzetközi színtéren, áttekintjük mi várható a következő hetek során.

Nézzük először a mi csoportunkat. Itt valamivel tisztábbnak tűnnek a viszonyok, mint a másik oldalon. A csoport élén minden bizonnyal az orosz Ekaterinburg fog végezni, akik a tavalyi évhez hasonlóan idén is szép lassan töltögették fel keretüket világsztárok egész sorával. Úgy tűnik, belefért nekik még egy prágai vereség is. A hátralevő meccseik közül csupán Aix-en-Provenceban számíthatnak komolyabb ellenállásra, de remélhetőleg veszik a francia gátat, besegítve ezzel nekünk is. A csoport második helyén jelen pillanatban az UFC Barcelona áll, megelőzve egy ponttal a CJM Bourges-t. A hátralevő fordulók összecsapásai alapján viszont a francia gárda könnyedén megelőzheti spanyol vetélytársát. Lehet, hogy erre az utolsó fordulóban kerül sor, amikor Potoék hazai környezetben fogadják a Barcelonát, akiket ráadásul spanyol földön is elcsíptek. A negyedik továbbjutó helyre reményeink szerint mi fogunk befutni, megelőzve a francia Pays d’ Aix Basket gárdáját. Ezért a legtöbbet pont ma tudjuk tenni, hiszen ha ma legyőzzük őket, akkor pontelőnybe kerülünk velük szemben, mely a két csapat hátralevő mérkőzéseit tekintve kitarthat a sorozat végéig. Hátrány számunkra, hogy az első meccsen nagy arányban szenvedtünk vereséget Provenceban, így ha nem tudunk nagyobb különbséggel nyerni, akkor pontegyenlőség esetén az egymás elleni összevetés riválisunknak kedvez. Remélhetőleg erre azonban nem kerül sor! A lényeg tehát ma este a győzelem! Ha utána a Barcelonát is le tudnánk győzni, akkor az is előfordulhat, hogy már az utolsó forduló előtt (a cseh Prágát fogadjuk) biztosítjuk helyünket a legjobbak között.

A B betűvel jelzett csoportban jóval átláthatatlanabb a kép, úgy is mondhatnánk, hogy számolgatni nem érdemes, aki tovább akar jutni, az lehetőleg igyekezzen minden mérkőzést megnyerni. A mi csoportunkhoz hasonlóan ott is öt csapat vív ádáz küzdelmet a továbbjutó helyekért. A hátralevő mérkőzéseken bármi előfordulhat. Valamivel kedvezőbb helyzetben van vetélytársaihoz képest a MiZo-Pécsi VSK, mely 4 mérkőzéséből 3-at is hazai pályán játszik. Otthonában pedig mint tudjuk, félelmetesen erős a pécsi gárda. Pont ellentétes a Gambrinus Brno sorsolása, akik csupán a Gdyniát fogadják szurkolóik előtt. Ugyanakkor vár rájuk egy út Samarába, Pármába és Pécsre is. Sokat számíthat számukra, hogy jelenleg egy ponttal többet számlálnak a többieknél. A Gdynia és az US Valenciennes közül utóbbinak „könnyebb” mérkőzései vannak hátra, érdekes lesz a két csapat egymás elleni mérkőzése, melyre a héten kerül sor Lengyelországban. A Gdyniának oda kell figyelnie a vilniusi útjára is, ahol még érhetik őket kellemetlen meglepetések. A kvintett ötödik tagja, a spanyol Valencia minden bizonnyal hozza hazai mérkőzéseit a Parma és a Vilnius ellen, de Pécsen és Valenciennesben bravúrra lesz szükségük, ha tovább kívánnak lépni a csoportból.
Érdekes hetek állnak tehát előttünk, de jó esély látszik arra, hogy az Euroligában évek óta remekül szereplő két magyar együttes idén is ott legyen Európa legjobb 8 csapata között, tovább öregbítve városuk és országuk hírnevét az öreg kontinensen!

A továbbjutásra esélyes csapatok hátralevő meccsei

A csoport

UMMC Ekaterinburg: USK Blex Praha (o), Pays d’ Aix Basket (i), MBK Ruzomberok (i), CUS Chieti (o)

UFC Barcelona: CUS Chieti (o), EUROLEASING-ORSI SOPRON (i), Pays d’ Aix Basket (o), CJM Bourges (i)

CJM Bourges: MBK Ruzomberok (i), CUS Chieti (i), EUROLEASING-ORSI SOPRON (o), UFC Barcelona (o)

EUROLEASING-ORSI SOPRON: Pays d’ Aix Basket (o), UFC Barcelona (o), CJM Bourges (i), USK Blex Praha (o)

Pays d’ Aix Basket: EUROLEASING-ORSI SOPRON (i), UMMC Ekaterinburg (o), UFC Barcelona (i), MBK Ruzomberok (o)

B csoport

Gambrinus Brno: SGAU-Samara (i), Lotos VBW Gdynia (o), Lavezzini Parma (i), MiZo-PVSK (i)

US Valenciennes: Lotos VBW Gdynia (i), Lavezzini Parma (i), MiZo-PVSK (o), Valencia (o)

MiZo-PVSK: Lietuvos Telekomas (o), Valencia (o), US Valenciennes (i), Gambrinus Brno (o)

Lotos VBW Gdynia: US Valenciennes (o), Gambrinus Brno (i), SGAU-Samara (o), Lietuvos Telekomas (i)

ROS Casares Valencia: Lavezzini Parma (o), MiZo-PVSK (i), Lietuvos Telekomas (o), US Valenciennes (i)

Feloszlott egy csapat

Egy CSAPAT, mely a kezdetektõl fogva közösen dolgozott, baráti társaságként nõtt fel, ért el sikereket, mind a hazai utánpótlás bajnokságokban, mind nemzetközi tornákon. És most, 2003 Karácsonyán a feloszlás sorsára jutott… Mi vezetett idáig? Minden a szezon elején kezdődött, amikor a junior bajnokságbot a Liga döntése nyomán idén nem írták ki… Protestáltunk, írtuk hétrõl hétre kérvényeinket, meglátásainkat már az ötlet felmerülésekor. Mindhiába. Szélmalom harcot folytattunk több csapattal együtt, akik úgy gondolták, hogy nekik fontos az utánpótlás, felnevelt játékosaik fejlõdése, sorsa, és nem a bajnokság anyagi terheit tartották szem elõtt. Míg a világ minden táján komoly versenyeket szerveznek ennek a korosztálynak, addig nálunk úgy gondolták, hogy erre nincs szükség, a 17-18 éves fiatalok érjék be az évi 3 hétvégével, a 19-20 évesek pedig férjenek be a felnõtt keretekbe, vagy ilyen fiatalon felhagyhatnak a sportággal… Ebben a korban fejlõdni még? Ugyan kérem! Minek? Ugyis olyan jól állunk utánpótlás-szinten, nem?

Így történhetett meg, hogy többen kénytelenek voltak az alapozás után, október végén felhagyni a játékkal. Ekkor derült ki végleg, hogy a szakadék szélére sodródott junior bajnokságot minden igyekezet ellenére sem lehet megmenteni. Az ifisták így tétmeccsek nélkül, edzõmeccsekkel készültek a selejtezõre, majd a középdöntõre is. Helyzetünket tovább nehezítette, hogy kezdõ ötösünkbõl, mindkét meghatározó center kivált sérülés miatt. Ennek ellenére a selejtezõbõl veretlenül jutottunk tovább. A középdöntõben azonban már nem tudtuk teljesen pótolni hiányzó embereinket, és egy 2 pontos mérkõzésen nagy csatában alul maradtunk a Debrecennel szemben. Kiestünk.

Nehéz helyzet elé került a klub vezetése, mely igyekezett fiatal játékosaink töretlen fejlõdése szempontjából a legjobb döntést meghozni. A szakmai stáb végül úgy döntött, hogy ez a kis közösség a kosár pályákon már nem mûködik együtt tovább. Vannak akik a Zala-Volán felnõtt csapatához kerülnek, a jövõre is ifi korosztályt alkotó fiatalok a kadett csapattal készülnek, míg az érettségi elõtt állóknak biztosítjuk a lehetõséget, hogy heti két alkalommal továbbra is edzhetnek, kosarazhatnak klubunk keretein belül.

Ide vezetett egy átgondolatlan, irreális, minden szakmai szempontot nélkülözõ döntés a Liga részérõl. Már csak az a kérdés: a felelõsségét ki vállalja? Mert ez a mostani szomorú történet csak a kezdet, apró mozzanat ahhoz képest, melyet a magyar nõi kosárlabda jövõje fog elszenvedni!!!

Volt egyszer egy Junior Bajnokság…

Volt egyszer egy CSAPAT…

Utóbbi már soha nem éledhet fel, de változtatni talán még nem késõ!