Tartalom
- Nincs lehetetlen
- Sérüléshullám közepette - Natalia Hejkova riport
- Harcolni a csapat sikeréért - Beszélgetés Sanja Vesel-lel
- A legismertebb belga kosaras - Ann Wauters interjú
- Soproni Darazsak
- Ellenfelünk - MiZo-PVSK
- Master Office - szponzori riport
- Utánpótlás eredmények
- Hírek ***
Nincs lehetetlen
A magyar bajnoki középszakasz kiélezett mérkőzései közt ma a Magyar-kupára terelődik a figyelem. Sérülésektől megtizedelt együttesünk hétről hétre plusz energiákat mozgósít, hogy foghíjasan, az évad során kialakított szerkezettől eltérő felállásban is megállja helyét. Nem lehet panasz a lányokra, sok emlékezetes mérkőzést hagytak már a hátuk mögött. Tulajdonképpen két összecsapás volt, melyen nem a tervek szerint jött ki a lépés. Ezek, a BSE elleni hétvégi bajnoki, illetve a mai Magyar-kupa visszavágó első mérkőzése, ahol 15 pontos vereséget szenvedtünk az idei Euroliga FINAL4 végső győzelmére is esélyes pécsi alakulattól. A 15 pontos hátrány ellenére, a játék képe alapján már akkor is azt mondtuk, hogy a párharc nem lefutott, egy-két sérülttel kiegészülve akár meglepetést is okozhatunk. Jelen sorok írásakor még nem lehet tudni, hogy a mai napon milyen kerettel állunk fel. Sőt, Oxana Zakalyuzhnaya, Vajda Anna és Horváth Zsuzsa után Seres Éva is megsérült. Lehet, hogy egyikükre sem számíthatunk, de – állapotuk javulásának folyamatát tekintve - az is előfordulhat, hogy mindegyikük készen lesz a küzdelemre. Egy dologban azonban biztosak lehetünk. Bármilyen összetételű csapat is fut ki a pályára, mint máskor, úgy ma is mindent meg fog tenni, hogy egy szép eredménnyel örvendeztesse meg hűséges szurkolóinkat, és edzőnőnket, Natalia Hejkovát, aki a mai napon ünnepli születésnapját! Ezúton is gratulálunk, egészségben, sikerekben gazdag jövőt kívánunk!
Sérüléshullám közepette
Ma este, a Magyar Kupa negyeddöntőjének visszavágóján a Mizo PVSK-t fogadja az Euroleasing Orsi Sopron csapata. A felkészülésről, a játékosokat sújtó hihetetlen pechszériáról és a várható esélyekről kérdeztük a születésnapját éppen ma ünneplő edzőnőt, Natalia Hejkova-t.
- A csapatot nagy sérüléshullám sújtja. Mit tud tenni ilyen helyzetben egy edző?
- Sajnos a Valenciennes elleni mérkőzések óta hihetetlen pechszéria és sérüléshullám tizedeli a csapatot. Ebben a helyzetben csak reménykedni lehet, illetve a csapat átvariálásával, újszerű játékelemek kidolgozásával lehet újabb lendületet adni. Ez viszonylag jól működött a Szolnok és a Diósgyőr elleni hazai meccseken illetve a Pécs elleni idegenbeli találkozón, amelyet végül sajnos a mi hibánkból vesztettünk el.
- A mindössze 16 esztendős Honti Kata nagyszerűen oldja meg a rábízott feladatot. Számított e a játékos ilyen mérvű helytállására?
- Amikor a tavalyi szezon második felében Katát megismertem, még csak hallomásból tudtam, hogy mennyire tehetséges, hiszen akkori sérülése megakadályozta a játékban. Nagyon örülök, hogy ebben a nehéz helyzetben így tud csapatunk hasznára lenni. Igazi húzóembernek bizonyult a legutóbbi bajnokikon. Korábban, amikor megkérdezték, hogy Kata és Hajni miért játszik ilyen keveset a válaszom az volt, hogy a bajnokság nagyon hosszú, bármi megtörténhet. Azt viszont nem hittem volna, hogy ilyen sérüléshullám közepette tudom lehetőséghez juttatni őket, de persze a helytállásuknak nagyon örülök és ez a jövőre nézve mindenképpen előremutató.
- Többen kritizálják a bajnokság jelenleg zajló középszakaszát, ön miként vélekedik erről?
- Tény, hogy év közben a nemzetközi kupákban játszó csapatokra óriási teher hárul, ezért a középszakasz még jobban megnehezíti a csapatok helyzetét. A bajnokság lebonyolítását viszont, már jóval annak kezdete előtt meghatározták, így mindenki tudta mit vállal. A jövőre nézve viszont mindenképpen érdemes lesz megfontolni a lebonyolítás megváltoztatását.
- Ma este a Magyar Kupában a PVSK ellen játszik csapata. Hogyan emlékszik vissza az első, 15 pontos hazai sikerrel zárult találkozóra?
- Meglehetősen dühös voltam az első mérkőzést követően, hiszen sokkal szorosabb eredmény elérését vártam, amelyre a végjátékig minden esélyünk meg is volt. Akkor néhány téves játékvezetői ítélet megpecsételte a sorsunkat, azonban nem tartom lehetetlennek a hátrány ledolgozását. Kérdés, miként változik sérültjeink állapota.
- Végül, de nem utolsósorban engedje meg, hogy valamennyi olvasónk nevében nagyon boldog születésnapot kívánjak! Ha visszatekintünk a múltba, voltak e olyan születésnapjai, amelyekre különösen szívesen gondol?
- Köszönöm a gratulációt. Sok ilyen van, de persze az egyik legnagyobb ajándék az Euroliga megnyerése volt, amely mindkétszer a születésnapom környékén zajlott. Ma este meg lennék elégedve a győzelemmel, a jó játékkal és sérültjeink felépülésével.
Harcolni a csapat sikeréért
Sanja Vesel személyében, az idei szezon kezdetén egy rendkívül harcias, a végletekig küzdő játékos érkezett az Euroleasing Orsi Sopron csapatához. A nagy nemzetközi rutinnal rendelkező játékost elsőként a kezdetekről faggattuk:
- Belgrádban sporttagozatos iskolába jártam, ahol nagy prioritást élvezett a kosárlabda. Egészen fiatalon kerültem a Partizan Belgrád csapatába, amely akkoriban elég nagy dolognak számított. Már akkor is nagyszerű utánpótlás nevelése volt az egyesületnek, így akit fiatalon kiválasztottak, annak nagy esélye volt később a felnőtt csapatba kerülésre.
- Mennyi időt töltöttél a klubnál?
- 18 éves voltam, amikor az első profi szerződésemet megkötöttem. Ez négy évig tartott, majd Görögországban játszottam a Panathinaikos csapatában két szezont. Később visszatértem Jugoszláviába és a Red Star a Panchevo és a Hemofarm Vrsac együtteseiben szerepeltem. Ez utóbbival már az Euroligában is szerepeltünk, de játszottam Olaszországban is.
- Nem okozott nehézséget 22 évesen elhagyni a szülőhazát?
- Ma már azt mondom, hogy akkor fiatalon sokkal könnyebb volt távol a családtól élni és játszani, mint manapság. Sokkal kevesebb felelősségérzete van az embernek fiatalon, ma már sokkal többet gondolok a családomra és sokkal nagyobb a felelősségérzetem is.
- Úgy tudom a válogatottban történő szereplésedet nagyban meghatározta az akkori politikai helyzet.
- Igen, sajnos ebből a szempontból nem vagyok szerencsés, de rajtam kívül még nagyon sokan vannak így Szerbiában. Az 1992-es olimpiára történő kiutazásunk meghiúsulása alapjában meghatározta a nemzeti együttesben való szereplésünket. A közel 3 évig tartó embargó kezdetekor 22 éves voltam, ezek azok az évek amelyek talán a legfontosabbak egy sportoló karrierje szempontjából. Később persze játszottam a válogatottban, így az 1997-es Európa Bajnokságon is, de az már nem volt annyira erős összetételű csapat mint a korábbiak.
- Mindenképpen az egyik legmeghatározóbb döntés lehettet az életedben, amikor Rózsahegyre szerződtél.
- Igen, ráadásul ez 2000 őszén volt, amikor a csapat előtte másodszorra nyerte meg az Euroligát. Nagyon kicserélődött akkor a társaság és szinte egy teljesen új csapat felépítéséhez kezdtünk. Az első pillanattól kezdve megszerettem Natalia módszereit és edzéseit. Egészen új elemeket ismertem meg a mérkőzésekre történő felkészülések terén és az edzésmunkában. Úgy éreztem az élettől kaptam egy újabb lehetőséget, hogy magas szinten játsszak.
- Mit tudtál a soproni tervekről, mielőtt városunkba érkeztél?
- Természetesem tudtam, hogy a klubnál elsődleges cél a fiatalítás. Ebből kifolyólag a kezdeti időszakban nagyon sok problémával meg kellett küzdenünk. Át kellett adnunk a fiataloknak a korábbról már megtapasztalt módszereket, ezt gyakran akadályozták kommunikációs problémák is. Néhány hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy csapattá érjünk, hogy mindenki tudja hol a helye a csapatban.
- Ahogy figyeltem a játékodat nagyon nagy hangsúlyt fektetsz a védekezésre, amely talán nem annyira látványos, mint a pontdobás.
- Igen, mert előfordulhat, hogy valakinek rossz napja van és nem megy a dobás, de védekezni akkor is maximálisan kell. Ez csak az akarati tényezőkőn múlik. Szeretem, ha olyan játékosokkal vagyok a pályán, akik gondolkodnak, akik ismerik egymás mozdulatait és akik harcolnak egymásért.
- Azt hiszem ez igazán jellemző a szerb kosárlabda iskolára.
- Igen, mert mindent a védekezésnél kezdünk. A fiatalok szinte miniatürizálva gyakorolják be a mozdulatokat. Amikor a Hemofarm Vrsac-ban játszottam, a szövetségi kapitány Miodrag Veskovic irányítása alatt, sokszor előfordult, hogy kifejezetten csak a védekezéssel kapcsolatos edzést tartott.
- Hogy érzed magad Sopronban?
- Nincsen semmi oka annak, hogy ne érezzem magam jól. Néha előfordulnak kisebb kommunikációs problémáim, de a várost, a csapatot és az egész közeget nagyon szeretem.
- Mivel szeretsz foglalkozni a szabadidődben?
- Nagyon szeretek a számítógépemmel foglalkozni, ezenkívül imádok olvasni, elsősorban történelmi témájú könyveket. Szeretem a filmeket is, elsősorban a vígjátékokat.
- Milyen terveid vannak a szezont követően?
- Úgy érzem, hogy lassan elérkezik a családalapítás ideje. Párommal 18 éves korunk óta ismerjük egymást, úgy érzem a szezon utáni időszakot elsősorban ez fogja meghatározni.
A legismertebb belga kosaras
Ann Wauters igazi unikumnak számít az európai kosárlabda mezőnyben. Egy belga kisvárosból elindulva már 18 évesen a Valenciennes csapatában találta magát, ahol később a bajnoki címek mellett Euroligát is nyert. Mindössze 20 esztendős volt, amikor bemutatkozott az Amerikai Női Profi Ligában, hogy aztán onnan hazatérve 22 éves korában az „év európai játékosa” legyen. Anna Wauters-szel a március 5-ei mérkőzést megelőzően beszélgettünk, aki rendkívül készségesen válaszolt kérdéseinkre.
- Állítólag jelenlegi edzője, már 1995-ben, a Kadett Európa Bajnokságon felfigyelt önre. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
- Lengyelországban játszottunk, ahol harmadik helyezést értünk el. Ez mindenképpen meglepetésnek számított, hiszen a belga kosárlabdasport, ezen belül különösen a női kosárlabda nem rendelkezett nagy elismertséggel. Ez volt az első olyan torna, ahol igazi nemzetközi közegben szerepelhettem és 14 évesen mindenképpen nagy hatást gyakorolt rám.
- Hogyan került végül Valenciennesbe?
- A város nagyon közel fekszik a belga határhoz, így az akkori edzőm gyakran láthatott játszani a belga válogatottban. Akkoriban még nem is tudatosult bennem, hogy Európa egyik legjobb csapatában játszhatok. Egyszerűen profi klubban akartam játszani, amelyre Belgiumban nem volt lehetőségem. Az első időszakban minden nagyon új volt, aztán később megbarátkoztam a társakkal és a profi sportolói élet követelte ritmussal.
- Mindeközben nagyon fiatalon bemutatkozott az Amerikai Profi Bajnokságban is.
- Nagyon meglepett az azóta megszűnt Cleveland Rockers megkeresése. Nem is számítottam a lehetőségre, hiszen ekkor még nagyon fiatal voltam, nem volt túl sok tapasztalatom az amerikai viszonyokról. Nehéz volt feldolgoznom, hogy ha a kezdő ötösből bárkinek is nagyon rosszul megy a játék, akkor is a mérkőzés nagy részében őt szerepelteti az edző, miközben lehet, hogy valaki a kispadról beállva sokkal többet lendíthet a csapat játékának.
- Mi volt az oka, hogy az elmúlt nyáron Amerika helyett Koreát választotta?
- A francia bajnokság és a koreai között pont egy hónapom volt arra, hogy pihenhessek. Erre nem lett volna lehetőségem, ha a WNBA-be megyek, viszont mindenképpen szükségét éreztem a pihenésnek. Végül is nem bántam meg a koreai kitérőt, hiszen nagyon sok tapasztalatot szereztem olyan kosárlabdázásból, amely teljesen különbözik az európaitól és az amerikaitól is.
- Ezen a nyáron viszont ismét a WNBA-ben a New York Liberty csapatában szerepel. Milyen várakozással tekint a szezon elé?
- Úgy gondolom, hogy ez nyári szezon sokkal nagyobb kihívást jelent számomra, mint bármelyik korábbi, hiszen egy teljesen újjáalakult csapattal vágunk neki a nyári küzdelmeknek. Remélem ebben a fiatal csapatban sok játéklehetőséghez jutok és bízom benne, hogy a rájátszásba jutunk.
- Mit gondol szűkebb hazája, Belgium kosárlabda életéről. Az utóbbi években egyre többször lehetett belga sikerekről hallani. Az ön meghatározó játékával ért el 6. helyezést a válogatott az Európa Bajnokságon és a férfiak mezőnyéből is egyre többet hallani a Charleroi együtteséről, akik nagyszerűen szerepeltek az ULEB kupában.
- Én is úgy érzem, hogy valami megindult a hazámban. Nagyszerű eredmény a mi 6. helyezésünk, ez minden idők legjobb belga eredménye. Kicsit aggódva nézem a sportágunkat, mert az utánpótlás egyelőre várat magára. Sok tehetséges, fiatal játékos szerepel a belga bajnokságban, de igazán nem a legmegfelelőbbek a szervezett keretek. Nincs igazi utánpótlás nevelés.
- A www.annwauters.be címen egy nagyon szépen kialakított Web oldallal találkozhatnak az internetezők. Ennyire fontosnak tartja, az effajta kommunikációt?
- Rendkívül fontosnak érzem. Különféle országokból, rengeteg ember látogatja meg a Web oldalamat, amelyre nagyon büszke vagyok, hiszen szinte én vagyok az egyedüli kosárlabdázó nő, akinek önálló Internetes oldala van. Ez ugyanúgy népszerűsíti a kosárlabdát is, mint engem.
- Nem először tartózkodik Sopronban és Magyarországon. Hogy érzi magát nálunk?
- A benyomásaim természetesen elsősorban a kosárlabdához köthetőek és mivel az emberek itt nagyon szeretik ezt a sportot számomra is nagyon szimpatikus ez a közeg. Mindig rendkívül nehéz Sopronban és Pécsett játszani és hatalmas teljesítmény, ha Magyarországon tudunk nyerni.
