Sopron Basket

Tartalom

- Győzelemre fel

- Visszavágásra készülve - Natalia Hejkova riport

- Hajni bizonyítani szeretne - Beszélgetés Szlimák Hajnalkával

- A legismertebb belga kosaras - Ann Wauters interjú

- Soproni Darazsak

- Utánpótlás eredmények, beszámolók

- Vezetők a középszakaszról

- Hírek ***

Győzelemre fel!

Év vége közeledtével igen csak felgyorsultak az események. Alighogy véget ért a középszakasz, már a Magyar-kupa négyes döntője várt a lányokra, hogy aztán szusszanás nélkül nekivágjanak a bajnoki elődöntőnek. Szép kis feladatok! A szurkolók is egyre izgatottabban készülnek, hozzásegítve a lányokat a fényes sikerekhez. Így volt ez Szegeden is, ahol egy szép számú lelkes soproni mag hajtotta dobokkal, dudákkal felszerelkezve kedvenceit, majd köszönte meg az ezüstöt, melyet színvonalas, fantasztikus csatában nyertünk meg a két együttes szurkolóinak sportszerű biztatása mellett. Igen, nem szótévesztésről van szó: MEGNYERTÜK AZ EZÜSTÖT! A lefújás után ugyan több játékosnál, szurkolónál is eltört a mécses, hiszen apróságokon múlt, hogy nem aranyat akasztottak a nyakunkba. Közel voltunk a végső győzelemhez, de végül lemaradtunk róla, a legfényesebb érem ellenfelünkhöz került. Az elért eredmény, fiatal, lépésről lépésre fejlődő csapatunktól szép siker. Őszintén, hányan gondolták volna közülünk úgy október tájékán, hogy ilyen sikereket tudhatunk majd a hátunk mögött május első napjaiban? Talán csak a lányok, edzők, a stáb, akik következetesen haladva, bíztak benne, hogy a sok befektetett munka és energia meghozza gyümölcsét. A jövő szintén szép sikereket ígér, melyre garancia a szakmai stáb szakértelme, és játékosaink, akik közül – nagy örömünkre - sokakat jövőre is zöld-sárga mezben láthatunk!

A bajnokságnak mindemellett még koránt sincs vége, a nagy izgalmak még csak most következnek. Ezen kis bevezető írásakor még nem tudjuk, hogyan végződött a jó erőkből álló Szolnok elleni bajnoki elődöntő első összecsapása szerdán, de egy biztos ma nyernünk kell! A pályaválasztói jog ellenfelünkké, de ez a CSAPAT már sokszor bebizonyította idén, hogy nincs számára lehetetlen. Segítsük mi is a lányokat győzelemhez, elsöprő erejű szurkolásunkkal! HAJRÁ SOPRON!

Visszavágásra készülve

Legutóbb hazai pályán feszült, parázs hangulatú mérkőzésen sikerült legyőzni a Szolnoki Máv-Coop csapatát. Az utóbbi időszakban azonban kétszer is vereséget mértek csapatunkra, amelyek közül természetesen a Magyar Kupa elvesztése a legfájóbb. Elsőként az MK döntő mérkőzésről kérdeztük Natalia Hejkova-t, aki még a szerdai találkozó előtt állt magazinunk rendelkezésére.

- Kis idő elteltével azt kell, hogy mondjam egy nagyon jó mérkőzést láthatott a közönség a Magyar Kupa döntőjében. Sajnos azonban a játékunkat sok hiba övezte a kiélezett végjátékban pedig az ellenfél akarata jobban érvényesült. Úgy gondolom a döntőben, Oxi hiánya és Nusi sérülésből való visszatérése miatt csak 80%-os teljesítményre voltunk képesek.

- A csapat bajnoki döntőbe jutásához elengedhetetlen a hazai mellett egy idegenbeli győzelem is a Szolnok csapata ellen. Az idei szezonban már több alkalommal játszott egymással a két együttes és szinte kiismerte egymást. Mit tud tenni egy edző ilyen szituációban?

- Egyértelműen a védekezés javítása a cél. Úgy gondolom, hogy minden játékosomban tudatosult a győzelemre való törés. Egymás után háromszor nem szabad, hogy vereséget szenvedjünk. Összességében a végjátékokban és a kiélezett szituációkban nagyobb labdabiztossággal kell játszanunk. Nem szabad, hogy labdákat adjunk el és biztos kosarakra kell törnünk.

- Az idei szezonban csak az Euroleasing Orsi Sopron és a PVSK tudott győzni Szolnokon. Lehet ennek lélektani hatása?

- Igen, hiszen a játékosok abban a tudatban lépnek pályára, hogy egyszer már tudtak győzni Szolnokon.

- Ugyan ez igaz viszont a Szolnokra is, hiszen ők is tudtak nyerni Sopronban igaz, a legutóbbi mérkőzésen Jurgita Streimikyte vezérletével sikerült a győzelem.

- Egy nagyon bonyolult mérkőzésen sikerült akkor győznünk. Igaz Jurgita játszott, viszont Nusi sérüléssel bajlódott. Remélem a soron következő mérkőzéseken mindenki a maximumot tudja nyújtani.

- Hogyan tudta felrázni a csapatot a Kupadöntő után?

- Próbáltam a játékosokban tudatosítani, hogy a bajnokság legfontosabb szakasza kezdődik és máris itt a lehetősége annak, hogy a hibáinkat kijavítsuk. Pozitívan várom a mérkőzéseket hiszen a játékosokon nagy küzdeni akarást látok.

Hajni bizonyítani szeretne

Szlimák Hajnalka három miskolci szezon után érkezett Sopronba. Hajni csapattársához Török Szilvihez hasonlóan a budapesti Szigeti utcai Általános Iskolában, a neves edző Tursics Sándor kezei között ismerte meg a sportág alapjait:

- Egyszer az általános iskolában két óra között, a folyosón sétálva szólított meg Tursics Sándor, hogy lenne e kedvem kosárlabdázni. Rögtön belevágtam és azonnal megtetszett a sportág. Az iskolai keretek után már a Fradiban játszottam, amikor az USA válogatottja elleni barátságos mérkőzésen, ha egy percre is, lehetőséget kaptam, hogy a felnőtt csapatban is bemutatkozzak. Egy három pontost rá is dobtam, de sajnos az kiperdült a gyűrűről. A Fradival utánpótlás szinten szinte mindent megnyertünk, így az OIK-t is éppen itt, Sopronban.

- Már majdnem a felnőtt csapat stabil játékosává váltál, amikor hirtelen megszűnt az FTC Kosárlabda Szakosztálya, te pedig Miskolcon a DKSK színeiben folytattad sportolói pályafutásodat. Mennyire volt nehéz megszokni az új közeget?

- Két lehetőségem volt: az egyik, hogy abbahagyom a versenyszerű kosárlabdázást, vagy elmegyek egy vidéki városba játszani. Kapóra jött a Diósgyőr ajánlata, így három szezont is a piros-fehéreknél töltöttem. Mindössze 17 éves voltam, így a váltás és főleg az első néhány hónap nagyon megviselt.

- Hogyan emlékszel vissza a három miskolci szezonodra?

- Az első évem nagyon jól sikerült, sok játéklehetőséget kaptam Milen Vukicevic -nél. Úgy érzem akkor nagyon sokat fejlődtem. A második évem különböző okokból nem sikerült a legjobbra, de a harmadik szezonban ismét jobban ment a játék. Összességében három értékes szezont töltöttem Miskolcon.

- Mi hozta mégis a váltást?

- Úgy éreztem, hogy tovább kell lépnem. Jelenlegi csapatom ajánlata és az itt végzett szakmai munka pedig biztosítékot nyújtott a döntésem meghozatalában.

- Rögtön az első Euroliga mérkőzéseden, a találkozó MVP-je lettél. Ezt követően viszont egy sajnálatos sérülésből kifolyólag egy hullámvölgy következett.

- A Sopronba kerülés mindenképpen nagy döntés volt az életemben, de a kezdeti félsz után kezdtek jól alakulni a dolgaim. Éreztem, hogy jó úton haladok és az önbizalmam is kezdett visszatérni. Majd sajnos, a közel másfél hónapig tartó sérülésem szinte visszataszított a kezdetekhez. Sokszor ideig-óráig visszatért az önbizalmam, de ez sajnos nem állandósult.

- Az eddigi tapasztalataidat figyelembe véve, mennyiben jelentett újat az itt megtapasztalt edzésmódszer?

- Teljesen más volt mint amit addig megszoktam. Rögtön az alapozás nagyon specifikus volt, hiszen az elvégzett munka kemény volt, de ugyanakkor nem volt annyira megterhelő, mint Diósgyőrben. Új dolgok kerültek előtérbe és hamar megéreztem, hogy javultam gyorsaságban és olyan speciális elemekben, amelyek fontosak a kosárlabdázásban.

- A közelmúltban vált ismertté, hogy a következő szezonban is az Euroleasing Orsi Sopron játékosa leszel. Miért döntöttél így?

- Sok mindenen gondolkodtam és sok mindent mérlegeltem. De összességében meg kellett állapítanom, hogy Sopronban csak pozitív dolgok történtek velem. Úgy éreztem, hogy a szezon elején szerzett sérülés következményei után, szeretnék bizonyítani és azt amit az évad elején elkezdtem, a következő évad elején sérülésektől mentesen folytatni.

- Ezek szerint a két nagyváros Budapest és Miskolc után, egy kisvárosban Sopronban is jól érzed magad?

- Igen, nagyon szeretek itt élni. Sokat lehet sétálni a városban, jó a levegő és sokat csicseregnek a madarak.

- Milyen céljaid vannak a kosárlabdával?

- Mint mindenki, aki sportol én is szeretnék válogatott lenni, de a legfőbb célom, hogy jó, megbízható játékossá váljak, akiben maximálisan megbízik az edzője és állandó, megbízható játékot nyújt a pályán.

2003/2004 - 6. évf. 9. szám