Sopron Basket

Tartalom

- Gyõzelemre fel

- Visszavágásra készülve - Natalia Hejkova riport

- Hajni bizonyítani szeretne - Beszélgetés Szlimák Hajnalkával

- A legismertebb belga kosaras - Ann Wauters interjú

- Soproni Darazsak

- Utánpótlás eredmények, beszámolók

- Vezetõk a középszakaszról

- Hírek ***

Gyõzelemre fel!

Év vége közeledtével igen csak felgyorsultak az események. Alighogy véget ért a középszakasz, már a Magyar-kupa négyes döntõje várt a lányokra, hogy aztán szusszanás nélkül nekivágjanak a bajnoki elõdöntõnek. Szép kis feladatok! A szurkolók is egyre izgatottabban készülnek, hozzásegítve a lányokat a fényes sikerekhez. Így volt ez Szegeden is, ahol egy szép számú lelkes soproni mag hajtotta dobokkal, dudákkal felszerelkezve kedvenceit, majd köszönte meg az ezüstöt, melyet színvonalas, fantasztikus csatában nyertünk meg a két együttes szurkolóinak sportszerû biztatása mellett. Igen, nem szótévesztésrõl van szó: MEGNYERTÜK AZ EZÜSTÖT! A lefújás után ugyan több játékosnál, szurkolónál is eltört a mécses, hiszen apróságokon múlt, hogy nem aranyat akasztottak a nyakunkba. Közel voltunk a végsõ gyõzelemhez, de végül lemaradtunk róla, a legfényesebb érem ellenfelünkhöz került. Az elért eredmény, fiatal, lépésrõl lépésre fejlõdõ csapatunktól szép siker. Õszintén, hányan gondolták volna közülünk úgy október tájékán, hogy ilyen sikereket tudhatunk majd a hátunk mögött május elsõ napjaiban? Talán csak a lányok, edzõk, a stáb, akik következetesen haladva, bíztak benne, hogy a sok befektetett munka és energia meghozza gyümölcsét. A jövõ szintén szép sikereket ígér, melyre garancia a szakmai stáb szakértelme, és játékosaink, akik közül – nagy örömünkre - sokakat jövõre is zöld-sárga mezben láthatunk!

A bajnokságnak mindemellett még koránt sincs vége, a nagy izgalmak még csak most következnek. Ezen kis bevezetõ írásakor még nem tudjuk, hogyan végzõdött a jó erõkbõl álló Szolnok elleni bajnoki elõdöntõ elsõ összecsapása szerdán, de egy biztos ma nyernünk kell! A pályaválasztói jog ellenfelünkké, de ez a CSAPAT már sokszor bebizonyította idén, hogy nincs számára lehetetlen. Segítsük mi is a lányokat gyõzelemhez, elsöprõ erejû szurkolásunkkal! HAJRÁ SOPRON!

Visszavágásra készülve

Legutóbb hazai pályán feszült, parázs hangulatú mérkõzésen sikerült legyõzni a Szolnoki Máv-Coop csapatát. Az utóbbi idõszakban azonban kétszer is vereséget mértek csapatunkra, amelyek közül természetesen a Magyar Kupa elvesztése a legfájóbb. Elsõként az MK döntõ mérkõzésrõl kérdeztük Natalia Hejkova-t, aki még a szerdai találkozó elõtt állt magazinunk rendelkezésére.

- Kis idõ elteltével azt kell, hogy mondjam egy nagyon jó mérkõzést láthatott a közönség a Magyar Kupa döntõjében. Sajnos azonban a játékunkat sok hiba övezte a kiélezett végjátékban pedig az ellenfél akarata jobban érvényesült. Úgy gondolom a döntõben, Oxi hiánya és Nusi sérülésbõl való visszatérése miatt csak 80%-os teljesítményre voltunk képesek.

- A csapat bajnoki döntõbe jutásához elengedhetetlen a hazai mellett egy idegenbeli gyõzelem is a Szolnok csapata ellen. Az idei szezonban már több alkalommal játszott egymással a két együttes és szinte kiismerte egymást. Mit tud tenni egy edzõ ilyen szituációban?

- Egyértelmûen a védekezés javítása a cél. Úgy gondolom, hogy minden játékosomban tudatosult a gyõzelemre való törés. Egymás után háromszor nem szabad, hogy vereséget szenvedjünk. Összességében a végjátékokban és a kiélezett szituációkban nagyobb labdabiztossággal kell játszanunk. Nem szabad, hogy labdákat adjunk el és biztos kosarakra kell törnünk.

- Az idei szezonban csak az Euroleasing Orsi Sopron és a PVSK tudott gyõzni Szolnokon. Lehet ennek lélektani hatása?

- Igen, hiszen a játékosok abban a tudatban lépnek pályára, hogy egyszer már tudtak gyõzni Szolnokon.

- Ugyan ez igaz viszont a Szolnokra is, hiszen õk is tudtak nyerni Sopronban igaz, a legutóbbi mérkõzésen Jurgita Streimikyte vezérletével sikerült a gyõzelem.

- Egy nagyon bonyolult mérkõzésen sikerült akkor gyõznünk. Igaz Jurgita játszott, viszont Nusi sérüléssel bajlódott. Remélem a soron következõ mérkõzéseken mindenki a maximumot tudja nyújtani.

- Hogyan tudta felrázni a csapatot a Kupadöntõ után?

- Próbáltam a játékosokban tudatosítani, hogy a bajnokság legfontosabb szakasza kezdõdik és máris itt a lehetõsége annak, hogy a hibáinkat kijavítsuk. Pozitívan várom a mérkõzéseket hiszen a játékosokon nagy küzdeni akarást látok.

Hajni bizonyítani szeretne

Szlimák Hajnalka három miskolci szezon után érkezett Sopronba. Hajni csapattársához Török Szilvihez hasonlóan a budapesti Szigeti utcai Általános Iskolában, a neves edzõ Tursics Sándor kezei között ismerte meg a sportág alapjait:

- Egyszer az általános iskolában két óra között, a folyosón sétálva szólított meg Tursics Sándor, hogy lenne e kedvem kosárlabdázni. Rögtön belevágtam és azonnal megtetszett a sportág. Az iskolai keretek után már a Fradiban játszottam, amikor az USA válogatottja elleni barátságos mérkõzésen, ha egy percre is, lehetõséget kaptam, hogy a felnõtt csapatban is bemutatkozzak. Egy három pontost rá is dobtam, de sajnos az kiperdült a gyûrûrõl. A Fradival utánpótlás szinten szinte mindent megnyertünk, így az OIK-t is éppen itt, Sopronban.

- Már majdnem a felnõtt csapat stabil játékosává váltál, amikor hirtelen megszûnt az FTC Kosárlabda Szakosztálya, te pedig Miskolcon a DKSK színeiben folytattad sportolói pályafutásodat. Mennyire volt nehéz megszokni az új közeget?

- Két lehetõségem volt: az egyik, hogy abbahagyom a versenyszerû kosárlabdázást, vagy elmegyek egy vidéki városba játszani. Kapóra jött a Diósgyõr ajánlata, így három szezont is a piros-fehéreknél töltöttem. Mindössze 17 éves voltam, így a váltás és fõleg az elsõ néhány hónap nagyon megviselt.

- Hogyan emlékszel vissza a három miskolci szezonodra?

- Az elsõ évem nagyon jól sikerült, sok játéklehetõséget kaptam Milen Vukicevic -nél. Úgy érzem akkor nagyon sokat fejlõdtem. A második évem különbözõ okokból nem sikerült a legjobbra, de a harmadik szezonban ismét jobban ment a játék. Összességében három értékes szezont töltöttem Miskolcon.

- Mi hozta mégis a váltást?

- Úgy éreztem, hogy tovább kell lépnem. Jelenlegi csapatom ajánlata és az itt végzett szakmai munka pedig biztosítékot nyújtott a döntésem meghozatalában.

- Rögtön az elsõ Euroliga mérkõzéseden, a találkozó MVP-je lettél. Ezt követõen viszont egy sajnálatos sérülésbõl kifolyólag egy hullámvölgy következett.

- A Sopronba kerülés mindenképpen nagy döntés volt az életemben, de a kezdeti félsz után kezdtek jól alakulni a dolgaim. Éreztem, hogy jó úton haladok és az önbizalmam is kezdett visszatérni. Majd sajnos, a közel másfél hónapig tartó sérülésem szinte visszataszított a kezdetekhez. Sokszor ideig-óráig visszatért az önbizalmam, de ez sajnos nem állandósult.

- Az eddigi tapasztalataidat figyelembe véve, mennyiben jelentett újat az itt megtapasztalt edzésmódszer?

- Teljesen más volt mint amit addig megszoktam. Rögtön az alapozás nagyon specifikus volt, hiszen az elvégzett munka kemény volt, de ugyanakkor nem volt annyira megterhelõ, mint Diósgyõrben. Új dolgok kerültek elõtérbe és hamar megéreztem, hogy javultam gyorsaságban és olyan speciális elemekben, amelyek fontosak a kosárlabdázásban.

- A közelmúltban vált ismertté, hogy a következõ szezonban is az Euroleasing Orsi Sopron játékosa leszel. Miért döntöttél így?

- Sok mindenen gondolkodtam és sok mindent mérlegeltem. De összességében meg kellett állapítanom, hogy Sopronban csak pozitív dolgok történtek velem. Úgy éreztem, hogy a szezon elején szerzett sérülés következményei után, szeretnék bizonyítani és azt amit az évad elején elkezdtem, a következõ évad elején sérülésektõl mentesen folytatni.

- Ezek szerint a két nagyváros Budapest és Miskolc után, egy kisvárosban Sopronban is jól érzed magad?

- Igen, nagyon szeretek itt élni. Sokat lehet sétálni a városban, jó a levegõ és sokat csicseregnek a madarak.

- Milyen céljaid vannak a kosárlabdával?

- Mint mindenki, aki sportol én is szeretnék válogatott lenni, de a legfõbb célom, hogy jó, megbízható játékossá váljak, akiben maximálisan megbízik az edzõje és állandó, megbízható játékot nyújt a pályán.

2003/2004 - 6. évf. 9. szám